Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-16 / 138. szám

3912 juniras 16. DELMAGYARORSZAíi A kukszraJkadtából és szüntelenül, kórusban: „a házszabályokhoz kérünk szót?" Nem rohant-e fel a pórt. egy őrszeme a zárt üilést kérő ívvel, amit — Apponyi szerint — ki tudja micsoda •angyalt szándékkal „kértek", a terem ifialiait is megremegtető, vad harci*üvöltéssel? Apponyi e szilaj jeleneteknek szem- és fülianuja volt. ízlése, finom lelke, nagy, európai műveltsége bizonyára sokat szenvedett azok láttára és hallatára. Nem ájtatos szemforgaíás-e, vagy nem javíthatatlan politikai elfofogultság-e hát, ha .a nemzet felvilágosítására szánt cikkéhen ugy tünteti fel a garázda obstruktorokat, mint akiknek eszük ágában sem volt hirtelen végét szakítani a pár napos parlamenti fegyverszünetnek s hirtelen, mintegy lesből, fejére zúdítani a képviselőháznak újra .a már egy esztendeje tartó technika); obstrukciónak minden vadságát, sivárságát, gyalázatát és szégyenét. Ez volt az utolsó csepp, amelytől a türelem pohara kicsordult. A technikai obstrukciónak ez alattomos és hirtelen fellángolása érlelte meg Tisza István leikében ia nagy és szent elhatározást, hogy szabad folyást enged a többség akaratnyilvánításának. Egy szegedi úriasszony rejtélyes halála. — Arzénmérgezés vagy bélhurut ? — (Saját tudósitónktól.) Titokzatos ügyben nyomoz a szegedi rendőrség és az ügyészség. Pénteken gyanús körülmények között meghalt egy szegedi úriasszony, Takács Lajos vámpénztáros felesége. Az úriasszony szerdán heves bélfájdalmakról panaszkodott. A férje orvost hivatott, aki a vümpénztárosnét beszállította a közkórházba. Az orvosi tudomány tehetetlen volt a betegséggel szemben, Takács Lajosné pénteken meghalt. Hollós József dr kórházi honcoló-főorvos bejelentette a rendőrségnek, hogy az asszonyon arzénmcrgezés tüneteit észlelte. A főorvos jelentésére a rendőrség nagy apparátussal megindította a nyomozást. Megállapították, hogy az asszony az utóbbi napokban, mivel táplálkozott, kivel érintkezett. A rendőrség fehér porokat talált Takácsék lakásán. Öngyilkosság majd pedig gyilkosság gyanúját keltette az úriasszony rejtélyes halála és ezért a vizsgálóbíró elrendelte a holttest fölboneolását. Á boncolás szombaton megtörtént, A törvényszéki orvosok heveny gyomor- és bélhurutot konstatáltak. Arzénmérgezés tüneteit nem fedezték föl a boncoló orvosok. Hogy kétségtelenül megállapitsák a halál okát, a bélrészeket, felküícfték Felletár Emil országos vegyésznek. Hollós József dr kórházi főorvos, a rendőrség boncoló orvosa pénteken délelőtt jelentette Szakáll József dr bűnügyi rendőrkapitánynak, hogy Takács Lajosné arzénmérgezés tünetei között meghalt a kórházban. A rendőrség részéről Szakáll József dr és Borbola Jenő dr rendőrségi osztályjegyző nyomban megindították a nyomozást. Az elhalt asszony Takács Lajos szegedi vámpénztáros felesége, a vámpénztáros a Boldogasszony-sugárut 13. számú házban lakik. A rendőrség házkutatást Tartott a lakásban és kihallgatta Takács Lajost, valamint a házbeliéket. Megállapították, hogy az asszony 13-án, csütörtökön tejben grizt és cseresznyét ebédelt, közben egy pohár vizet ivott. Az egyik fiókban fehér porokat talált a rendőrség. A porokat Takácsné szerezte be csütörtökön. A rendőrség ugy a fehér porokat, mint. a talált ételmaradékokat lefoglalta. A házbeliek elmondták, hogy Takácsné máinapok óta öngyilkosságot emlegetett. Különben is ideges, ingerlékeny asszony volt. — Majd meglátják, meghalok, elpusztítom magam — mondta a környezetének. Az a gondolat is bántotta a harminchat éves asszonyt, hogy a családjának két tagja már meghalt szivbajban. Félt, hogy őt is ez a betegség pusztítja el. Áz utóbbi időben valósággal búskomor volt. Unta Szegedet. Budapestről került Szegedre és amióta csak itt van, folyton visszavágyott a fővárosba. Az édesanyja unos-unatalan kapta tőle a leveleket, hogy már alig bírja itt az életet. A rejtélyes halálesetet a rendőrség bejelentette az ügyészségnek, amelynek az indítványára Magay Lajos dr vizsgálóbíró elrendelte a holttest folboncolását. A boncolást szombaton délben tizenkét órakor végezték. Berger Mór dr és Gyuritza Sándor dr törvényszéki orvosok. A törvényszéki orvosok heveny gyomor és bélhurutot állapítottak meg a halál okául. elfásult lelkű nép szine elé kiáltanak ugyanazon férfiak, akik miatt a politikát fokozottabb mértékben hívja a paraszt ember az urak huncutságának: és kapára-kaszára szúdítaná fel a többség oly eljárása ellen, amely a nép fiainak meghozza (ami után évek óta epednek) a két éves katonai szolgálatot. Uj ellenzéki vezérek kellenének ide, ujaik, frissek, érintetlenek, akik nem mentek bele nyolc év előtt egy nagy nemzeti ellenállás tüzébe s nem jöttek ki belőle a maguk elé tűzött célok megvalósítása nélkül, .de téle ia „császár" ondóival és címeivel. Apponyi gróf két. nap óta ir cikket a pártja egyik lapjába, látszólag nyugodt és tárgyilagos okfejtéssel, megtüzesített végű nyilakat nem repítve ellenfelei, tábora felé. A nyugodtnak, tárgyilagosnak tetsző cikkekből azonban szinte kiliheg az egyoldalú pártfelfogás, a mások érdeke és nézete iránt teljesen siket és vak pártelfogultság. Mert lehet-e másnak, mint abszolút, elfogultságnak, ájtatos szemforgatásnak tartani, mikor Apponyi gróf — főleg második dikkében — annak a bebizonyítására vállalkozik, hogy a képviselőház elnökének ismert eljárását „végszükség" esete nem indokolja és nem mentheti, mert „végszükség" esete fenn nem forgott. Mit szóljunk ahhoz, mikor Apponyii gróf, abbeli buzgalmában, hogy az elnök eljárását oly előre megfontolt tervnek tüntesse fel, amelyet az elnö kel volt szánva végrehajtani minden körülmények között: még azt a nyilvánvaló tényt is tagadásba veszi, hogy a kritikus napon a Justh-párt újra rátért a technikai obstrukcióra. Apponyii gróf beáll klaszszikus tanúnak arra nézve, bogy a Justh-párt e napon rendes vitát akart folytatni s hogy ő „tudja", ihogy ezen az ülésen „az obstrukciónak a szándéka egyáltalán nem forgott fenn". Megkérdünk mindenkit kellő tisztelettel, aki a nevezetes ülésen jelen volt, vagy aki az ülés lefolyását a naplóból vagy a lapokból olvasta: rnegállba t-e Apponyi tanúságtétele, ha a puszta tényeket vesszük tekintetbe? Nem ugrott-e fel, mint akiket hirtelen darazsak csípnek meg, kezében a házszabályt lengetve a Justh-pártnak ós szorosabb szövetségeseinek minden épkézláb tagja? Nem kiabálták-e torA férj: öröroimei. A barátnő: Csaljuk meg a zdidót, a magáén takarok rágyújtani. zemet és ön ... próbára tettük a feleségével, s maga, maga az első kísértésre elejtette az álarcát. Szegény barátnőm. próbára tesz ia feleségeimmel összejátszva. S én ezt tudom, de hiába, nem tudok magamon uralkodni... vége... jól van ... most menjen be hozzá és számoljon be: a férjed nyomorult, mert egyetlen asszony van, aki előtt minden önuralma, kötelességérzete romba, dől... A barátnő: Szegény .ember és ... sokat szenvedett? A férj: Ne kérdezzen, áruljon el. A barátnő: Foltesz rólam ilyen hitványságot? A férj: Ó, drága angyalom, magáról roszszat föltenni? A barátnő: Istenem, miit csinál? Hagyjoni IV. A feleség: Hogyan köszönjem ezt meg neked? Most már igazán hiszek, bízom ós boldog vagyok. V. A férj: Mi az, hogy most oly keveset vagytok együtt? Összevesztetek? A feleség: Nemi vesztünk össze, de amióta nálunk vacsorált és én rosszul lettem, nem tetszik nekem. A férj: Ugyan. S miért? A feleség: Igaz, hogy én marasztaltam, de néki tudnia kellett volna, hogy egy más .asszony férjével nem illik egyedül maradnia. Hogy én Ibizom benned, még nem jogosítja föl arra, hogy ezt a bizalmat föltételezze bennem! A férj: Tessék. A barátnő: Jaj de ügyetlen vagyok, a két eigareitta nem találkozik. Majd igy. (Megfogja a férj kezét.) A férj (teringettét, ez puha, meleg és nagyon sok; óvatosság, el ne hagyj): Milyen finom a keze érintése. A barátnő: Veszi észre? De a magáé. Még sohasem láttam ilyen kicsi, finom férfikezet. A férj: Pardon. (A térdük ugyanis összeért,) A barátnő: Ah! A férj: Mi lelte? A barátnő: Semanli. (Kezét az arca elé tartja.) A férj: Kedvesem! (Lefejtené a kezet.) Hilda! (Teringettét, ez bódító! Lehetetlen, hogy komédiázzon.) Édes Hilda, nézzen rám. A barátnő: Hazamennék. A férj: Maradjon még. Mondja meg, mi bántja. Hiszen olyan jó barátok vagyunk, olyan jó barátok vagyunk... olyan ... jó ... barátok ... vagyunk ... (Föléje hajolt s mig a kezet forró szorítással lekényszeriti az arcról, hirtelen reáborul és megöleli.) A barátnő: Miit csinál? (Már késő, a férj megcsókolta. Csak azután lökd vissza és fölpattan.) iSzégyelje magát Nyomorult. Tudja meg, hogy én .tűzbe tettem volna önért a kert férj: Próbára tett? Hát mégis jól sejtettem? rt barátnő: Ah, most kibúvót keres? Azt mondani, hogy sejtette s azért maga is játszott? Ez már ítöbb, mint nyomorultság! rt férj: Téved, nem azt akartam mondani. Hanem azt, hogy tudtam, hogy játszik velem, .hiszen egészen más volt, mint eddig és még sem tudtam ellentállnli. Hát igen, a próbát nem álltam. Magának nem tudtam ellentállnii. ítéljen el érte. Tisztességes, hü férj voltam eddig, mert maga nem nézett rám. Nyomorult ember vagyok, mert a maga szemébe néztem. Ez igy van. S most áruljon be •a feleségemnek, mondja meg .neki, hogy alávaló férje van, mert a maga szépsége, a maga égető közelsége nem hagyta hidegen. rt barátnő: S maga rólam föltette, hogy képes volnék... rt férj: Nem tettem föl, hiszen söhasem szóltam. Most sem szóltam volna. Azt mondtam magamnak: ez az isteni nő isteni elérhetetlenségben lebeg fölötted. De most gondolja meg, ha egy angyal, akit a magasban imádnak, méglis felém nyújtja a kezét, s ón azt gondolom: nem szerelemből teszi, elpusztulok érte, de megérd a pillanatnyi közelséget... I rt barátnő: Maga azt mondja, hogy már | régen... I rt férj: Amióta ismerem, szeretem. S most