Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-02 / 127. szám

6 DlfiLM AG Y ARORSZ A G 1912 jnniius 2. zott. Ha azonban a kormány belemegy a provizórikus elintézésbe, akkor az ellenzék csak a két éves katonai szolgálat megvalósítását s bizonyos szociális reformoknak végrehajtását 'kívánja. Hangoztatta Kossuth, hogy amennyiben a kormány az ellenzék békepontozatait nem honorálná, kénytelenek lennének az eddigi fegyverekkel (tehát a technikai obstrukcióval) küzdeni a véderőreform ellen. Lukács László miniszterelnök nyomban válaszolt Kossuth propozicióira, de csak annyit mondott, hogy az érdemleges feleletet a lehető legrövidebb idő alatt közölni fogja az ellenzékkel s a nyilvánosság előtt is kifejti azokra nézve a maga álláspontját. E nyilatkozatváltás után sokat beszéltek a folyosón is ma a béke kilátásairól. A munkapárton feltűnt, hogy Kossuth nem hangoztatta azt a körülményt, hogy az előterjesztett békepontok nem ultimátum jellegűek. Ha ezek végleges föltételek — hangoztatták a többség soraiban — akkor eleve ki van zárva a megegyezés lehetősége. A választójogi pontok ellen különösen az erdélyi képviselők aggodalmaskodtak, akik azt mondják, hogy a reformnak az ellenzék kívánsága szerint való megalkotása az erdélyi magyarság végső veszedelmét jelentené. A munkapárt pesszimisztikus felfogása csakhamar ismeretessé lett az ellenzéken, sőt itt már azt is tudták, hogy a miniszterelnök kereken vissza fogja utasítani a békeföltételeket. E hirek hatása alatt Kossuth Ferenc, Károlyi Mihály gróf és Zichy Aladár gróf fölkeresték Lukács László miniszterelnököt s vele hosszasabban tanácskoztak. A miniszterelnök viszont délutánra magához hivatta Némethy Károly belügyi államtitkárt, hogy a választójog kérdésében segítségére legyen a válasz megszövegezésében. Kossuth Ferenc, Károlyi Mihály gróf és Zichy Aladár gróf egy órakor jötték ki a miniszterelnöktől. Károlyi Mihály gróf tudósitóftk előtt. 5gy nyilatkozott látogatásuk eredményéről: —„A miniszterelnök egyáltalában nem tanusit olyan merev és elutasitó magatartást az ellenzék békeföltételeivel szemben, mint ahogy híresztelték. Végleges választ csak holnapra fog adni, addig konfortálnia kell a választójogra vonatkozó statisztikai adatainak, amelyek szerinte nem egészen megbízhatók. Az impresszióm az, hogv a békét meg lehet csinálni. Kossuth Ferenc a hozzáintézett kérdésre ezt felelte: — Ugy látom, hogv a miniszterelnök válasza á mi föltételeinkre csak részben lesz ehttoWó. Meg "kell még említenünk, hogy a kormány jövőben már parallel üléseken készül tárgyalni a véderőreformot, erre Lukács László miniszterelnök már mai nyilatkozatiban is célzást tett. A kén visel ők általában azzal az érzéssel távoztak el ma a Házból, hogy a béke dolga ab> bíz+at valami reménységgel s hogy a iövn héten ismét izgalmas és válságos eseményeknek helye lesz a parlament. j Késő éjjel telefonálja még budapesti munkatársunk: A nemzeti munkapárt ma esti értekezlete után Lukács László miniszterelnök hosszabb ideig tárgyalt Tisza István gróffal. A miniszterelnök vasárnap juttatja el Kossuth Ferenchez válaszát, melynek ez lesz a tartalma: A kormány nem fogadhatja el alapul az ellenzék javaslatát. Nem fogadhatja el még a tárgyalás alapjául sem. Ujabb tárgyalások elől el nem zárkózik, ez természetes. De utal arra, hogy eddig is jelezte az irányt Lukács miniszterelnök, hogy mily alapon találkozhatik a kormány és ellenzék. Hangsúlyozza ismét ezt a miniszterelnök. A véderőt okvetetlenül és legelőbb kívánja a kormány elintézni. A provizóriumot semmi esetre se fogadja el. A 43. szakaszt nem engedik változtatni. A Lukács-kormány állja a Khuen-féle módosítást. Kéri a miniszterelnök az ellenzéket, hogy ne állja útját merev magatartásával a megegyezésnek. A munkapárt óriási lelkesedéssel vette tudomásul a miniszterelnök határozott és energikus üzenetét. Virág-luxus. (Saját tudósítónktól.) Fortunatus, poitiersi püspök, akii a hatodik században élt, gyönyörű költeményt irt egyszer Radegund királynéhoz, amelyben arra kérte, lliogy a tavasz virágait küldje el a templomba az Isten, oltárára. A virágok versenye — irja a. jámbor püspök, — a legnemesebb a természetben^ az egyik lmja pompájával, a másik édes állatával győz s egy üdén virító rózsaszál árnyékában megtömik a gyémánt ragyogása. Azóta tizenhárom évszázad hanyatlott sírjába, de a virág az egyháznak ina is a legnagyobb ékessége. A római Santa Maria Maggiore-templorn oltárainak fehér rózsa és jázmin díszét csodálattal báimulja meg az idegen, az anglikánüs egyház churehiman-jei pedig húsvét hetében előkelő ladyk társaságában keresik Iföl a covent gardeni virágpiacot, hogy az oltárok ékességéről gomb-kódjának. Minthogy a pogány rómaiak lakomáik közben fej disz ül (használták a virág koszorút, a keresztény egyház kezdet ben nem szívesen látta ezt a dívatót, a IX. században azonban már közönséges szokás volt, hogy a vőlegény ós menyasszony virágkoszorus fejjel jelentek meg a pap előtt. A hallottá koszoíu is korán divatba jött is aki csak tehette, mindig nagy pompát fejtett k,i abban, hogy az életből távozó kedveséinek utolsó útját virággal szórja tele. De nemcsak az egyházi szertartásokban, hanem a világi életben is korán elfoglalta a virág a maga helyét. Franciaországban még a tizenhatodik század vége félé is divatban volt az úgynevezett rózsaadó (baillée des roses), amivel a paiir-ek tartoztak a parlamentnek. A lerovás ideje április, május, vagy június havára esett, almikor a parlament első ülése megnyílt. Az ülés megnyitása előtt a soros paár-nök, aki a bai'llóe-ről gondoskodni tartozott, kötelessége- volt az országháza valamennyi termét és folyosóját rózsával fölékesíteni, sőt még a padlót is teleszórni mezei virággal. Mikor az ülés megnyílt, az adózó pair a nagy ülésterembe ment s az előtte hordozott nagy ezüstkosarakból a parlament minden tagjának és tisztviselőjének frissen vágott rózsát osztott szét. Mikor az ülés véget ért, a pair nagy ünnepi ebédet adott. Nagy volt a virágluxus XIV. Lajos idejében. A napkirály nagyon szerette a. virágot s a királyi kértben tömérdek ibolya,, narancsvirág, jázmin, tubarózsa, heliotrop és nárcisz virult. Azt a porcelilápbázat, amelyben a király ,a legragyogóbb ünnepségeket tartotta Palais de Flore-nak nevezték. A drága kéjlak azonban Monti •span asszonnyal együtt a csapodár uralkodó szeszélyének esett áldozatául s amikor a királyi szerető kegyvesztett lett a földig lerombolt porcellánpalota helyébe uj' még impozánsahb épületet emeltek az uj csillag tiszteletére. És Maintenon asszony büszkén vonult bé a Trianon-ba, a rózsaszínű márványból készült tündérpalotába. A Trianon kertje pedig a legszebb földi paradicsom volt, amit az ember elképzelhet. A parkban a kertészet csodát mivelt, s a fontaine lumineuse-ök (szines szökőkutak) körül a nyírott fák árnyékában gondtalanul suttogó párok könnyen megfeledkezhettek a világról. Virág volt mindenütt s ebben az illattal terhes levegőben született meg a rokokó finnyás tündére. A georgina kultusza valóságos őrületté (fajul s akárhány rózsalovag megy tönkre azért, mert a hölgye rajong a virágért. A Lajosok udvari báljain a haj és a ruha fődisze a virág s egy-egy trianoni éjszakán annyi rózsa hervad el, hogy az árából sok falu jobbágynépét lehetne egész életére boldogá tenni. A virág a természet mosolygása s minthogy a boldog szerelmes mindig mosolyog, sok néma vallomás, isok titkos sóhaj helyett beszél egy-egy szál piros rózsa, vagy egy Ízléses csokor. A virágot ekkor kezdik bokrétába kötni s a párisi virágárusok ós az előkelő házak kertészei nagy raffinériával teremtik meg ezt az uj művészetet, A Biedermeier-korszak vége felé, a negyvenes évek elején látjuk először Párisban az úgynevezett champignon-bouquet-kat, amelyekben minden szál virág hosszú drót végén van s ily módon lehetővé válik a virágikötés tökéletesítése. A szinházbaiárás divatja megteremti a habitüét, a habiitüé pedig rengeteg pénzt áldoz fantasztikus csokrokra, a melyeket bálványának nyújt föl a színpadra. Ma egy lirát, holnap egy óriás legyezőt, holnapután egy kosarat, szóval mindennapra kijut az áldozatból az ünnepelt dívának. Elssler Fanny, Pepita és a többi mult századbeli primadonna rengeteg virágerdőben aratta nagy diadalait, bár annyi virágról, amennyi Bob hercegnek ós János vitéznek jutott, még ők sem álmodtak. A virág-luxus egyre nagyobb lesz, s az asszony a huszadik század elején, bármennyire hangoztatja ds a férfival való egyenlőségét, jóval több részt követel belőle, mint a férfi. S hogy meg ne tagadja Éva természetét, ameily fittyet hány minden logikának, télviz idején maga: köré varázsolná az üvegházak egész termését, nyáron ellenben csinált virággal rakja teli a szalmakalpját. A csinált virágot olasz apácák készítették először papírból, pergamenből ós egyéb kemény anyagból s a művirágnak ma is ' Velence az igazi hazája. Manapság azonban már Páriában is rengeteg mennyiségben készül, a mi természetes, ha meggondolja az ember, hogy a női divat mily óriás kereslettel fordul ez iparág felé. Az asszony jól tudja, hogy a virág hódit s épen ezért virulni akar mindig és mindenütt. A virág-luxus legmodernebb hajtása a virág-korzó és az ehez hasonló virág-ünnepek. Az olasz karnevál szülötte ez a mulatság, a mely nálunk legtöbbször a jótékonyság jegyében áll. A mai kultur-embert egész világ választja el a tizennyolcadik század dumáitól és gavalléraitóí, akik a fényűzést célnak tekintették s tudni sem akartak arról, hogy a felső tízezrek ragyogásának árnyékában nyomor didereg és bün bujkál. Hála Istennek, ma már megértettük, hogy ez a földi élet sokkal több ember számára siralom völgye, mint paradicsom s akinek gondtalan jólét jutott osztályrészéül, nem feledkezik meg azokról, akiknek a. falat kenyeret is vért izzadva Íveli megszerezniük. Az .asszony hódit, a férfi hódol a virággal, de nemesebb fegyvernek egyik sem használhatja annál, mint .amikor az emberi szivet akarja megnyerni az élet hajótöröttéinek a megmentésére, : - - -•'-•• s . . " • ••'. .-- 7