Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-15 / 137. szám

4 DÉLMAGY ARORSZÁG 1912 junius 15. A véderőjavaslat Ausztriában. — Tart a rutén obstrukció. — (Saját tudósitónktól.) A véderőbizottságban tovább dul a rutének obstrukciója a véderő­javaslatok ellen. Ma délután fél öt órakor Le­viczky Jenő dr kezdett beszelni s este kilenc órakor még javában szónokolt. Ekkor megin­dultak a tárgyalások a pártok között, bogy kompromisszummal vessenek véget a mai ülésnek, de az alkudozások eredménytelenek voltak és Leviczky bejelentette, bogy éjjel 11 óráig akar beszélni. Más pártbeliek közül is bőven voltak szónokok, Bacsinski rutén képvi­selő csak éjfél előtt került sorra. Bacsinsky át­obstruálta az egész éjszakát. Hol lengyelül, hol németül, hol pedig ruténul beszélt és csodála­tos szívóssággal tartotta ki a nehéz munkát. A bizottsági terem képe szokatlanul érdekes volt. A nagy csillárok, liogy-hogy nem, kialud­tak, csupán néhány gyertya világította meg gyengén a termet, Az emelvényen az elnök, az alelnök és két jegyző ült, az emelvény alatt pe­dig Georgi bonvédelmi miniszter foglalt he­lyet. A bizottság tagjai közül esak néhány kép­viselő hallgatta a fáradhatatlan szónokot. A honvédelmi minisztert barátai haza akarták küldeni, de a miniszter kijelentette: — Katona vagyok, megmutatom, hogy én is itt tudok ülni addig, ameddig Bacsinsky beszél! Bacsinsky pedig beszélt fáradhatatlanul. Be­szélt a véderőről, beszélt a nemzeti terhekről, a rutének bajairól és mindenről, ami eszébe jutott. Mikor egy-egy passzusnak végére ért, a teremben ülő néhány rutén képviselő tap­solni kezdett, hogy ezalatt az idő alatt a szó­noknak ideje legyen lehörpinteni egy kis fe­kete kávét s aztán ujult erővel folytatni az ob­strukció.t. A honvédelmi miniszter is folyton feketekávézott, csak néhány percre ment ki egy-egy cigarettát elszivní. Az éjszakai obsitrukciónak hire ment a vá­rasba n is. Kíváncsi képviselők bementek hall­gatni Bacsinskyt, aki minden képviselőt igy üdvözölt: — Jó reggelt, kedves képviselő ur! Aludt már? Miért nem megy aludni, vagy mulatni? No de nem baj, majd mulattatom én! Vagy nem hallotta eddigi beszédemet? Hát majd el­mondom magának újra . . . És ezzel elölről kezdte a beszédét. Igy azután vagy négyszer-ötször különböző varriációkban elmondta kifogásait a véderőjavaslatok ellen. Már világos reggel lett, a szolgák eloltották a gyertyákat, az elnök fáradtan, álmois szemek­kel ült helyén, de a Bacsinsky még mindig be­szélt. Ülve szónokolt, néha kedélyesen motyogott, ugy hogy a körülötte ülők .sem hallották, majd felemelte hangját s igy takarékoskodott, mert megigérte, hogy délelőtt nem kell más obstruk­ciós szónokról gondoskodni. Már majdnem dél volt, mikor azzal végezte, hogy a véderő javas­latokat nem fogadja el. Pogatschnig elnök, aki fáradhatatlanul ve­zeti az obstrukciós ülést, föllélegzett, mikor a rutén obstrukciós szónok leült. El van tökélve, hogy ma egész nap és ha kell, egész éjjel az el­nöki székben marad, mert abban bizik, hogy holnapra kifárad az obstrukció és a bizottság szavazhat a véderőjavaslatok fölött. A költségvetési bizottságban párhuzamosan tart az obstrukció és Wassilko a szonok. Bacsinsky obstrukciós 'beszéde után Fressel, majd Presich és Ekszner képviselők szólaltak föl. Az osztrák képviselőház igazságügyi bi­zottsága egyébként a katonai büntető perrend­tartásra vonatkozó javaslatot ma délután vál­tozatlanul elfogadta. Elfogadták továbbá a 31-ik és 40-ik szakaszokat a módosítással együtt. Az ellenzék és a kormány között megindul­tak este a tárgyalások és valószínűleg ia békét fogják eredményezni. A stokholmi olimpiász. (Saját tudósitónktól.) Alig két hót múlva százhúsz magyar ifjú indul útnak.' Nehéz próbák kiválasztottjai 'Stockholmba mennek a né pék nagy csatájába, az ötödik modern ölimpiászra. Szembeszállanak az egész világ­gal, a jóik legjobbjaival, hatalmas, nagy, gaz­dag nemzetek válogatott daliáival. A lelkesedés lobogó lángja fogja őket kísérni utjukon. Heteken át izgatott lesz az ország, lesik, várják majd mindenfelé ,a győzelmet jelentő itáv)iratoikiait. (Különös nép vagyunk. Az álmák országában élünk. Küllőn magyar glóbust álmodunk magúinknak, amelyen mi vagyunk a legerősebbek s ileghaitalmiasabbak, csak akarnunk kell, miénk a .dicsőség. J.aj an­nak, aki azt meri mondani, hogy a rideg való könyörtelen kezekkel fog álmainkból fölrázni. Tekintsünk ezért végiig az olimpiász pro­gramján és állapítsuk meg a hideg kritika objektív szemüvegén, mi;t várhatunk. A kultuszminiszter képviselője azzal nyi­totta meg .a magyar olimpiai bizottság mű­ködését, hogy ia kormány intenciói szerint csak lazdk lesznek ikiküldenidők, akiknek a győzelemre kilátásuk van. Ezt a programot . ,nem lehetett, nem is • lett volna szabad szó szerint betartani; Az odlimpiászmaik nemcsak az a célja, hogy ott győzelmeket, világbajnok­ságokat szerezzünk. Célja az is, hogy bemu­tassa a nagyvilágnak ia magyar testi kultú­rát teljes egészében. Célja, hogy megmutas­suk és magunk is meggyőződj iiinfc róla, minő helyet foglalunk el egyes sportokban a 'többi nemzetek között. Tornászaink becsületesen készülődtek mun­kájukra. A németek nem indulnak, egygyel kevesebb ellenfelük lesz. Hogy a Skandináv népekikel és .az olaszokkal szemben .győzni fognak, azt (bizonyára maguk se remélik. E sportban, mely ma még iskolai testnevelésünk alapja, a legtöbb a (tanulni valónk. Ha becsü­lettel megállják a helyüket, inem szorulnak taz utolsó helyökre, meg is tették kötelességüket. Evezős-sportunkat, az olimpiász .a lehető leg­rosszabb időben találja Eddig azzal büszkél­kedtünk, hogy a .kontinensen mi evezünk a legjobban. Eredményékre fis hivatkozhatunk. A londoni olimpiász előtt még Angliában is nyertünk versenyt. .Most legerősebb egyesü­letünket .a belső viszály kettészakította, a be­lőle- kivált egyesület ismét kettészakadt. Atlétikánk állandó fejlődése mellett csak az lehet a bajunk, hogy külföldön még erő­sebbem fejlődik e' sport. Nemcsak .az nmeri­tealiak, angolok, svédeik, franciák, eddigi legyő­zőink versenyeiről érkeznek hallatlanul nagy eredmények hírei, hanem állandóan több és több az ellenfelünk. Különösen ia finnek és a németek, akikkel ujabban még számolnunk kell. Ennek ellenére szépen meg fogjuk he­lyünket állani. Jó lesz a sprint-stafétánk. Jól fog súlyt dobni Mudin, gerelyt Koczán. Ez utóbbi, ha stílusa és formája nem ingadoz­nia folyton, még győzelmli reményekre is jo­gosított volna. Igy ia svédekkel és finnekkel szemben inem lehet reményünk. Ha Szathmáry megugória eddigi rekordját, rúd­ugrásban esetleg helyezve leszünk. Közép- és hosszutávolsági futásokban kevés keresni va­lónk van, sajnos, hogy .az eddig legerősebb sportunk, a magasugrás annyira lehanyat­lott. DisZkoszban egyszer már nyertünk vi­lágbajnokságot. Diszkoszvetőink most is jók, de Stockholmban jobbak is lesznek nálunk. A pentatomt és dekatlont ia svédek teljesen magúiknak írták ki. Végleges döntést .atlé­táink kiküldetésére a vasárnapi bajnokság fog nyújtani. Reméljük, hogy .az néhány kel-' iemes meglepetéssel is fog szolgálni. Az úszás, birkózás és vívás az a három sport, amely reményt nyújt arra, hogy ha­zánk zászlaja diadalmasan fog megjelenni a Stadion ormán. Az úszás völt főreményünk Londonban, de cserben hagyott rútul. Mindazáltal most is­mét jogos reményekkel nézünk úszóink sze­replése elé. Las-Torrés nemrég fölálilitobt vi­lágrekordja 400 méterre 5 p. 28.2 mp. jogossá teszi .a reményt, hogy .a 400 métert megnyer­jük. Ha az ausztráliai Longworth győzni akiar, ennél jobb világrekordot kell fölállítania. A négyszer kétszáz méteres stafétának Las­Torres, Kenyéri és Zachár személyében máris van három nagyszerű tagja. Ha Halmay in­dul negyediknek, akkor a londoni elmaradt győzelmet ezúttal is megszerezhetik. A mell­úszásban Doniján, ia háton úszásban Bárányi helyezésekre tarthatnak igényt. Toidi sajnos, nem indul. A birkózók ia legnagyobb reményekikel néz­nek Stockholm elé. A vivás terén a papír­forma szerint sem .az egyéni kard, sem ia ikard­csapat el nem vitatható tőlünk. Mindezeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy inem állunk rosszabbul, minit London előtt. Ha megsegít ia magyarok istene, ismét hozhatunk haza két-három világbajnokságot. Kőbányán Szent Bertalan éjszakája. — Egy rendőr vérengzése. — (Saját tudósitónktól.) Borzalmas véreng­zés színhelye volt szombatról vasárnapra vir­radó éjszaka Budapest gyárvárosa. Kőbányá­inak legkülsőbb részén, .amelyet a munkásság No. 6-n/ak nevez, mert a hatos számú őrházzal végződik, e kormos és füstös munkáskiaszár­nyákba, amelyek ia Kerámiai részvénytársa­ság száz'tiizhoildas területén épültek, egy tébo­lyodott vagy részeg rendőr, vagy katona tört be és az alvó munkásnép között valóságos Szent Bertalan éjszakát rendezett. A munká­sok nagyrésze nem magyar ineber, többnyire itótok .és lengyelek, .akik' olyan elszigetelve élnek, mintha az óceánon tui .telepeditek volna meg. Ezeknek nem jutott eszükbe panaszkodni és különben a szavukat sem értök. Az egész környék a példátlan gaztett elkövetésével Bédy Eerenc rendőrt vádolja. E pillanatban hallgatták ki a sebesülteket és a szemtanukat, még nem tudjuk, hogy ia vád igaz-e, mégis jel­lemző, hogy rendőrt gyanusitanak. Az eset pe­dig rövidesen és ridegen ez: Szombatról vasárnapra virradó éjszaka a kerámiai gyár munkásházak földszinti háló­termébe, ahol vagy negyven munkás aludt szalmazsákokon és a földön, éjfél utón egy órakor egy magas termetű férfi egyenruhá­ban, kezében kivont karddal, .beugrott az ab­lakon. Ezt kiáltotta: — Ma éjszaka nagy temetés lesz! A hálál fiai vagytok mindi És kivont karddal az alvóknak támadt. Iszonyú kaszabolóst vitt véghez. Akiit ért, azt egész életére megnyomorította. Igy rendkívül súlyosan megsebesültek: Thaisz Kázmér har­mincnégy éves kerámiai munkás. A bálkeze fejét vágta le. A Szent Iisttván-kórkázba vit­ték, .ahol .amputálni kel.létt. Alexy Béla negyvenegy éves napszámos. A hátán szúrta meg és a fején vagdalta össze. Roskpvits Károly huszonhat éves napszá­mosnak két ujját tőből vágta le s a karján sebesítette meg. Wollák Mihály negy ven éves gyáfii munkás vállát roncsolta szót. Ebben a vád, tébolyodott vérengzésben öly erővel sújtott valakire, hagy a kard a padló­iba akadt és kiesett ia gyilkos kezéből. Erre revolvert vett elő és la térden állva könyörgő asszonynépre fogta. — Ha nem kerítik elő a kardomat, ugy revolverrel lövök agyon mindenkit! A munlkásháiz kapusáuák fia, Janzelm Jó­zsef, gyufát gyújtott s igy egy szalmazsák alól előkerült a véres kard. Az emberek egy­behangzó vallomása szerint .a .kord rendőr­ikard volt, az éjszakai hóhér pedig közrendőr, a harminchatos számú őrszobából. A vérük­ben fetrengő szerencsétlen munkásokat csák reggel szállították a mentők a Szent István­kórházba, a könnyebben sérült munkásokat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom