Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-15 / 137. szám

1912 junius 14. DEEMÁGYAR ORSZÁG 5 szám szerint kilencet, a helyszínén 'kötözték be. Ez ia ikőbányai Szent Bertalan éjszaka története. A Délmagyarország munkatársa fölkereste Boda Dezső főkapitányt, aki a rejtélyes ügyben igy nyilatkozott: — Sürgős vizsgálatot indítottam a kőbányai vérengzés ügyében. Most van kint Fűzik fogalmazó és kihallgatjia a sebesülteket és az összes szemtanukat. A legrövidebb idő alatt megkapom .a jelentést s meg lehetnek győződve, hogy nem zárkózunk el a nyilvánosságtól. A főkapitányságon is nagy izgalmat keltett az eset. Markovics Ince főkapitányhelyettes telefonon felhívta Rédey rendőr-tanácsost, ia tizedik kerülleti kapitányság vezetőjét. Sürgős jelentést követelt, hogy mentül gyorsabban tisztázhassák az ügyet. „Legalább tíz esztendőre terjedő periódus." — A politikai helyzet. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházi elnökség királyi audienciája kapcsán komoly oldlalról hallottuk, hogy mértékadó helyen reménylik most már, hogy a nyugodt kormányzásnak legalább tiz esztendőre terjedő periódusa következik s a korona viselője a maga részéről is minden lehetőt megtesz, hogy ez az állandóság Magyarország kormányzásában most valóban beálljon. Politikai körökben a legutóbbi napokban nagy meglepetéssel és örömmel tárgyalták ezt az értesülést, a melyből joggal következtetnek a jelenlegi minisztérium erős pozíciójára és hosszú politikai életére. Különben mindenek szeme a főrendiház felé fordul most; a politikai küzdelmek drámai eseményeinek utolsó fölvonása szombaton játszódik le a főrendiházban. A főrendiház elnöke, Csáky Albin gróf, már Budapestre érkezett; ma meglátogatta őt Lukács miniszterelnök, Tisza István gróf (akinek fia tudvalevően Csáky Albin gróf leányát vette nőül), a főrendiház egyik alelnöke, Kemény báró és — a főrendi ellenzék vezére, Dessewffy Aurél gróf. Kétségtelen, hogy e tanácskozásokon a szombati ülés programjáról volt szó. Ha az elnök akarja: a főrendek holnapi ülése nem oszlik szót addig, mig a véderőjavaslatot meg nem szavazzák, mert a főrendiház házszabályai kizárólag az elnök diszkréciójára bizzák, hogy meddig tartson az ülés. Mivel azonban az ellenzék részéről igen sokan akarnak fölszólalni, valószínű, hogy a holnapi tanácskozás tizenegy órától kettőig tart és délután négy órakor, sőt esetleg még hétfőn is folytatják a tárgyalást. Kétségtelen azonban, hogy a főrendek nagy többsége megszavazza a katonai javaslatokat. Ma délben a kormány tagjai is tanácskozásra gyűltek össze. TANÁCSKOZÁS AZ ALELNÖKNÉL. Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke tegnap este szepesmindszenti birtokáról Budapestre érkezett s a Brisztol-szállóban szállt meg. A főrendiház elnökét ma reggel féltíz órakor meglátogatta szállóbeli lakásán Lukács László miniszterelnök s vele hosszasan beszélgetett. Ezután Tisza István gróf, a képviselőház elnöke kereste föl Csáky grófot. Délben Csáky Albin gróf Dessewffy Aurél gróf és Kemény Kálmán báró látogatását fogadta. MINISZTERI TANÁCSKOZÁS. A kormány tagjai ma délelőtt tizenegy órakor Lukács László miniszterelnök elnöklésével a miniszterelnökségi palotában miniszteri tanácskozásra gyütek össze. BELÉPÉS A MUNKAPÁRTBA. A nemzeti munkapárt körébe az elmúlt napok politikai eseményeinek hatása alatt ugy ia fővárosból, mint a vidékről is napról-napra igen számosan jelentkeznek fölvételre. TISZA ISTVÁN GRÓF ÜDVÖZLÉSE. Tisza István gróf, mint az üdvözlőknek fűmvatalossan közzétett névsorából megállapítható, naponkint százával kapja -az üdvözlő leveleket az ország minden rétegéből. Ma levélben üdvözölte Tisza grófot a budapesti belvárosi munkapárt elnöke, Székely Ferenc udvari tanácsos, a Belvárosi Takarékpénztár elnök-igazgatója is. A JÖVŐ ÉVI KÖLTSÉGVETÉS. A Budapesti Tudósító arról értesül, hogy Teleszky János dr pénzügyminiszter a tárcájához tartozó főosztályokat, ügyosztályokat és számvevőségi csoportokat most kiadott körrendeletében fölhivta, hogy az 1913. évi állami költségvetés előirányzatát haladéktalanul készitsék el és junius 30-ig az államtitkár utján juttassák el a költségvetési ügyosztályba, hogy azt a miniszter julius hónapban tárgyalás alá vehesse. A politikai cirkuszból. — A bohóc uj szerepben. — (Saját tudósítónktól.) Cirkusz ez, kérem, cirkusz. Itt is megtaláljuk a hippodrombeli szemfényvesztőket, kardnyelőket, erőmüvészeket, akik a mázsás frázisokat pehelykönnyen dobálják és a nehéz hazugságokat játszi fölénynyel emelik a magasba. A míilovarok is szép számmal találhatók ebben a drága komédiában, amelynek belépődiját a polgárság zsebe sinyli meg. Justh Gyula és Károlyi Mihály a főmülovarok, akik épen most készülnek megnyergelni Szeged közönségének könnyen hivő részét. A kötéltáncosok azok az izgatók, akik a legveszedelmesebb mutatványokat végzik: állandóan ama veszélyben vannak, hogy egyensúlyukat vesztve a magasból lezuhannak az ügyészség fogházába. De mégis legtöbben a bohócok nyüzsögnek a politikai cirkuszban. Évről-évre megjelennek a porondon, de sürün változtatják szerepüket. Minden uj mutatványnál más-más szinti festékkel mázolják be az arcukat. Am azért könynyü rájuk ismerni. Csak ki kell nyitni a szájukat és halálos biztonsággal rámondja a közönség: — Ilyen ostobaságokat csak X ur mondhat. Ezek a politikai elownok törtető ambicióval keresik az érvényesülést és a szolgálatokat. Senki se hivja őket (a haza legkevésbé). Más nem hivja, csak saját haszonleső szimatja. Választás készül? A politikai Viliandok megjelennek a pártirodában (természetesen mindig a kormánypártéban) és fölajánlják „értékes" szolgálataikat. A magánéletben közhivatalnok, vasúti tisztviselő, vagy szürke adóhivatalnok, esetleg közigazgatási aktamoly, de a politika életben generálisnak érzi magát. — Kérem, én legalább kétszáz választó fölöd rendelkezem. Engem imádnak az egyesületben, amelynek vezetője vagyok, az ért szavam náluk parancs, ép ugy, mint az önök szava parancs nálam. — Hálásan köszönjük, — mondják a párt vezérek — jelöltünk majd szól az ön érdekében* a miniszternél. — Óh kérem, csak nem gondolják! Én hazafiságból dolgozom. És dolgozik. Összeveszik a kollégáival is. Agitál, lármázik a szent liazafiságról, -a polgárok lelkiismereti kötelességéről szónokol, amely azt parancsolja, hogy ne kövessék a függetlenségiek ámitó szirén szavát, hanem a hatvanhetes politika ösvényén kell haladni, mert csak ezen az uton jut el az ország a boldogulás birodalmába — és hasonló tücsköt-bogarat összehord, miközben kortesi lázálmai felhőjén inegjeleink a legkegyelmesebb miniszter, aki a- választások után őt soron, sorokon kívül magas hivatalba nevezi ki. . Vége a választásnak. — Győztünk! Győztünk! — harsogja a diadalmi banketten, ahol a pártvezér közelebb furakodik. Már nem olyan szerény, mint eleinte — hitték róla. Nem is kétértelmüen célozgat a dringend előléptetésre. A koalíció gálád korszakában szegényt mellőzték, üldözték, gyilkolták, mert nyíltan liatvanbetesnek vallatta ma gát s nem engedett belőle, ha mindjárt négyfelé is vágták volna. A pártelnök okos, jólelkű ember, ráhagyja . pedig tudja, hogy X. ur a koalíciót is ugyanolyan „hazafias meggyőződéssel" támogatta, mint a hatvanhetes kormányt. De a koalíció — talán az ő nagy támogatása is siettette ezt — szétbomlott még mielőtt a bohóc jutalomban, részesült volna. A szelíd lelkű pártelnök Ígéretet tesz: — Amit csak lehet megteszünk. Kitartani! És igy tovább, amint ez szokás. Hónapok múlva jelentkezik a jeles férfi: — Hol késik a kinevezésem? — Kitartani, — feleli a pártelnök — szeretett képviselőnk már tett lépéseket az ön érdekében is.' Ujabb félév múlik el. Az önzetlen ember tü relmetlenkedik. — Hát mi lesz? Hosszú szakállam nő miajcl és még mindig nem kaptam meg a megérdemelt kinevezést. Közben városi képviselőválasztások is következnek és őt nem jelölik. — Hálátlan kutyák — mormogja és szivdobogva, türemetlenül lesi az ellenzék harcának ujabb fázisait. A hivatalban ugy látják, hogy ez a kormány nem lehet hosszú életű. Ö is megerősiti ezt. — De meg is érdemli a bukást ez a hazaáruló banda — mondogatja a hivatalban és lassankint uj arcot mutat a bohóc. — Te is kiábrándultál már belőlük? — kér dezik csodálkozva a kollégái. A politikai VillaiM bátran felel: — Annyi gazság után, amennyit rövid idő alatt ez a kormány és a többség elkövetett, minden jó magyarnak az ellenzéket kell támogatni. Jaj, csak most választások lennének! — Nem félnél a pressziótól? — Inkább meghalnék, de a kormnáy emberére nem szavaznék, — jelentette ki olyan áb rázattal, mint Bismark, amikor ezt mondta Csak az istentől félünk! De most sincs szerencséje a lisztes képűnek Nem akar választatni a kormány. Am ő mép se hagyja parlagon pihenni hazafias ambícióját. Bujtogat a hivatalban, árulkodik az ellenzéknél és mint Lehár a dalokat, ugy szerzi ő az érdemeket — a jövő kormány előtt. Most újra festi magát a bohóc. És utána uj ból mosakodik. Hogy meddig megy ez a játék Ainig a bőre birja. Tehát sokáig.