Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-02 / 127. szám

4 DélmaqYarorszáö Í912 juniius 1 részt vettek a temetésen. Ezenkívül ott volt majdnem az egész tisztikar. Mikor a koporsót lehozták az udvarra, már mozogni sem lehetett, annyira megtöltötte a szük helyet a gyászoló közönség. Ruszfer• Andor, Fereue-rendi szerzetes csak néhány rövid szó kíséretében szentelte be a koporsót, azután rivoic h orrvéri ka tő na válára vette és vitte ki a kocsira. Előbb azonban a koszorúkat helyezték el vajta. A koszoruszallagok feliratai a következők : A szegedi 5. honvédgyalogezred tisztikara — volt ezredparancsnokának. Szeretett nagybátyjuknak — Gizella és Kálmán. A jó bajtársnak — Sághy család. A jó bajtársnak — Straubert család. Drága jó apjának — Dezső és Irma. Jó házigazdájuknak — szeretett lakói. A legjobb férjnek és apának — hü feleséged és leányod. A koszorú föliratokat olvasva feltűnő, hogy sem a Gazdasági és Iparbank igazgatósága, sem tisztviselői nem küldtek koszorút, sőt a temetésen testületileg meg se jelentek. Ennyit talán mégis megérdemelt volna tőlük az az ember, aki nem csak vagyonát, de életét is ott vesztegette el köztük. Kárpótolta azonban ezek elmaradását az a nagyszámú és előkelő közönség, amely megjelent és őszinte részvétével iparkodott enyhíteni a család fájdalmát. A város réSzéről ott volt Lázár György dr polgármester és Somogyi Szilveszter főkapitány. A gyászmenet negyedötkor indult meg. Elől ment a zenekar, utána a négy század gyalogság, majd a gyászkocsi, amely a koporsót vitte. A koporsón elhelyezték Podlussányi csákóját és kardját. Közvetlen a gyászkocsi után az elhald családja haladt. Megérkezett a temetésre Podlussányi két nővére, a menye és a üa: Podlussányi Dezső. Felesége és leánya talpig feketében, könyezve követték a koporsót. Kicsiny pauzákkal pedig a katonazene melankolikus dalama töltötte ki a bus menet vándorló idejét, A Bécsi-körutnál megállott a menet és Smuta János belvárosi lelkész vette át a koporsót, beszentelte és ő kisérte tovább, a Tisza Lajosköruton, Dugonics-téren és Kálvária-utcán át egész a Kálvária-kertig. Minden nagyobb utca torkolatánál sok-sok ember csatlakozott a menethez és ismeretlenül is, tisztelettel követte a halottat utolsó utján. A Kálvária kápolnájánál azután még egyszer megállt a menet. A katonaság bevonult a térre és a végtisztesség jeléül sortüzet adott a négy század. A pap még egyszer beszentelte a koporsót, a katonazene ráeznditett még egyszer egy bus himnuszra, azután elindult a kocsi, néma csöndben a temető felé. Az emberek és katonák visszajöttek a városba. -.'." . És mindenki csak az elhunytról beszélt az uton, a tisztelet, a becsülés és szeretet hangján. Botrány a Rákóci-indulóra. — Kávéházi csendélet — (Saját tudósilónktói.) Véres botrány történt pénteken éjjel átszegdeli New-York-kávéiházban. Jókedvű diáktársaság mulatozott a kávéházban, „érettségi murit" csaptak a fiatal legények. Nótát húzattak a cigánnyal, vígan dáridóztalk. A fesztelen mulatságot azonban váratlanul véres verekedés zavarta meg. Amikor ugyanis a Rákóczi-indulót paranesalták a cigánynak, a szomszéd asztalnál ülő iSuilianc-társaság verekedést provokált. Az egyik diák fejét ólmos bottal több helyen beszakították. Éjjel két óra tájban történt az eset, Víg diákcsapat érkezett a kávéházba, bort rendeltek a diákok. Utolsó stációul választották a kávéházat, előzőleg már bejárták az éjjeli mulatókat. Egy gazdag diiák rendezte a niu-j latságot, aki épen pénzt kapott hazulról. — Százhúsz kroncsit küldött az öreg! — mondotta a diák ,a barátjainak. — Ennek még a nyakára hágunk. A beszélgetést figyelemmel hallgatta a szomszéd asztalnál iddogáló három fiatalember. A pénz említésekor összenéztek, az egyik pedig 1 valamit intett a társainak. Három óra tájban a diákok távozóban voltak a kávéházból. Intettek a cigánynak, hogy bucsuzóul játisza a Rákóczi-indulót. — Halljuk a. Rákóczi-indulót, a kutyafáját! — Azért se! — kiáltotta közbe a szomszéd asztalnál ülő társaság. — Hallgass oigány. A diákok visszafeleltek a kötekedő társaságnak. A vitatkozásból verekedés támadt. Az egyik diák véres fejjel bukott a ,földre, ólmos botfal kétszer fejbe vágták. Nagy ijedelem támadt a diákok között. Tanácstalanul nézték a barátjuk vergődését,. Az egyik pincér a mentőkért ós rendőrökért telefonált. Amiig a mentők megérkeztek, a kávéház személyzete bekötözte a diák sebét. A rendőrök a bárom verekedő suhancot bekisérték a rendőrségre, hol kihallgatás után szabadon bocsátották őket. Természetesen megindították a bünügyi eljárást. A levert diák sérülése nem életveszélyes. A bankcsalók a törvényszéken. A vádtanács határozata. (Saját tudósítónktól.) Jutkovics Géza és Drágosi Kristóf ügye erősen foglalkoztatja « szegedi királyi törvényszék vizsgálóbíróját és ügyészségét. Magay Lajos dr vizsgálóbíró már több izben kihallgatta Jutkovics Gézát, aki beismerő vallomást tett és nem tagadta, hogy a Gazdasági és Iparbank tönkre jutását előidéző bűnös manipulációikban neki is nagy része volt. Az utóbbi napokban azonban Jutkovics megbánta beismerését és menteni akarja saját bőrét azáltal, hogy másokra szeretné hárítani bűneinek egy részét, vagy legalább is bűncselekményének indokát. Az előzetes vizsgálat mindazonáltal még csak kezdetleges stádiumban van és nagyon lassan halad előre, mivel Magay Lajost más irányú hatalmas elfoglaltsága megakadályozza abhan, hogy ezt a bonyodalmas bűnügyet azzal a biztonsággal ós gyorsasággal folytassa, melyet inegikivánna ugy a vádlottak törvényes jogai, mint az érdekeltek nagy száma, ós maga a közvélemény is. Ezért jó volna, ha egy külön vizsgálóbirót rendelnének ki, aki más nagyfontosságú és sokoldalú elfoglaltságtól menten egy-kettőre befejezné a vizsgálatot. A mai napnak főbb fontossága ez ügyben csaik annyi, hogy a vádtamáos elutasította Eisner Manó dr ügyvédnek Jutkovics letartóztatása ellen beadott fielfolyamodását. Magay vizsgálóbíró pedig Jutkoviesot vizsgálati fogságba helyezte. A vizsgálóbáró ezen végzése ellen is Jutkovics ifellfolyamodással élt a királyi 'táblához. Dragosin, aki szintén előzetes letartóztaitáshan van, nem élt. felfolyamodással. Gergics Károly dr ügyész még egy ujabb személyit is vádol okinatihamisitással és csalással Jutkovicson ós Drágosin kívül. Schwimmer Béla, a bank" egyik tisztviselője az ügyészi vád szerint szintén segédkezett a bűnös manipulációk 'keresztülvitelében és magánokiratot is hamisított, továbbá Fényesnek bűnsegéde volt. Ellene is folyamatban van a vizsgálat. Kirendelték Szilber Dezső és Lánczy Adolf törvényszéki szakértőket a bank könyveinek átvizgálására annak céljából, hogy megállapittassék, mikor és kiknek hiteleztek; az igazgatóság tudtán kivül és hogy Schwimmer ezekben mennyire bűnös. Jutkovics egyébként ma újból megjelent a vizsgálóbíró előtt és kérte, hogy súlyos idegbajára való tekintettel, szállítsák a kórházba. Ez iránt védője is sürgős kérelemmel fordult Magay Lajoshoz és valószínűleg Jutkoviesot a rabkórházba fogják szállítani. Az ügyészség ma döntött Mojzes Géza ügyében is, akinek váltócsalásai szintén a Gazdasági és Iparbank tönkrejutásával vannak kapcsolatban. Mojzest, akit Márton István tekeasztalgyáros feljelentésére előzetes őrizetbe vett a rendőrség, ma az ügyészség előzetes letartóztatásba helyezte. Mojzes ügy. védje utján felfolyamodást jelentett be ez ellen. Egy válóper titkai. — Az orosz hadügyminiszter házassága. — (Saját tudósítónktól.) Szent-Pétervárott — mint röviden már jelentettük — nagy feltűnést kelt s általános szóbeszéd tárgyát képezi az orosz hadügyminiszter házassági regénye, melynek alkalmából a sajtó állásfoglalása hol a férj, hol az asszony javára megoszlik. Igy az egyik lap arról regél, hogy a miniszter nejének első férje, valami Butovics nevű ur valósággal a mártír szerepét játszotta a szeszélyes asszony mellett. Ezzel szemben egy másik lap, állítólag hiteles források alapján, egészen más színben tünteti fel az ügyet. A lap szerint a hadügyminiszter mostani neje 1902-ben mint 19 éves leány feleségévé lett az igen gazdag Butovicsnak. Ez az ur azonban, az előkelő társaság látszólag müveit és udvarias tagja, a házaséletben brutális és durva féi'jnek bizonyult, ugy, hogy a házasság hamar pokollá lett a fiatal asszony számára. A legkisebb ok is már annyira felbőszítette Butovicsot, hogy feleségét a legdurvább szitkok özönével árasztota el. Gyakran nem maradt meg a szóbeli sértegetés terén, hanem tettlegességre is vetemedett. Igy egy izben ebéd idején, mert kevés ugorka volt az asztalon, egy tányért dobott a felesége fejéhez s mikor a megrémült asszony a szomszéd szobába akart menekülni, mellen vágta. Az ilyen jelenetek nap-nap után ismétlődtek s akkor sem szűntek meg, mikor megszületett a házaspár első gyermeke. A fiatal asszony azonban gyermeke iránt való szeretetből s a botránytól való félelmében némán türt. Mikor Butovics 1906ban egyik lábát törte s hónapokig ágyban fekvő beteg volt, az asszony lelkiismeretes gonddal ápolta, noha Butovics ekkor is durván szidalmazta és durván bánt vele. Ezek a gyötrelmes hónapok súlyos következményekkel jártak Butovicsnéra. Igy többek közt komplikált vesebajt kapott s operációnak kellett alávetnie magát. A műtét után orvosi fanácsra Franciaország délvidékére kellett utaznia. Férje ez alkalommal nemcsak a legnagyobb közönyt tanúsította neje iránt, hanem hamarosan beszüntette a pénzküldemény eket is. Ebbe az időbe esik Butovicsné találkozása Szukonlinov tábornokkal, a mostani hadügyminiszterrel és férjével. A tábornokot, aki a hölgyet Kievből ismerte, mélyen meghatotta a sajnálatraméltó asszony szomorú sorsa s azt apró figyelmességekkel igyekezett enyhíteni. Mikor pedig Butovicsné egyre gyakrabban kezdte emlegetni a férjétől való válást, a tábornok kijelentette, hogy a válás után feleségül fogja venni. A válóper csakugyan megkezdődött, még padig Butovics kezdeményezésére, aki felszólította nejét, hogy tépje szét a kettőjüket összefűző kötelékeket. Közben azonban folytatta durva bánásmódját neje irányában. Igy több izben megverte, földre teperte és taposott rajta. Ekkor történt, hogy Butovicsné öngyilkossági szándékkal opiumot vett be; megmentették, de gyötrelmei tovább tartottak. A válóper csajt lassú léptekkel lialadt előre, mert Butovics lehetetlen követelésekkel lépett fel nejével szemben. Igy azt követelte, hogy az asszony engedje magát meglepni a tábornokkal, hogy férje javára mondjon le gyermekéről stb. Butovicsné természetesén visszautasította ez ajánlatokat s felségíolyamodványiiyal fordult a cárhoz, melyben házassága felbontását kérelmezte. A kérvény benyújtása után Butovics Szukomlinov tábornokot kezdte mindenfelé rágalmazni és denunciálni, de eredménytelenül, mert a tábornok tekintélyét nem tudta aláásni. Butovicsné kérvényét mindazonáltal elutasították. Most aztán az asszony indított