Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-09 / 107. szám

1912 május 12 DÉLMAGYARORSZÁG 1T pénzen megveszik tőle a holttesteket. Nem lehetetlen, liogy a várhoz közel fekvő kisszentniiklósi határban rejtette el őket és akkor a most talált csontvázak között vol/nána)k a vértanuk hamvad is. De ez csak föltevés. Mimlenekellőtt meg keill állapítani, hogy milyen korú egyéneké a most talált csontok. Ezeket a csontvázaikat épen ezért most felküMtjük Budapestre az antropológiai intézetbe s ott pontosan megállapítjuk a halottak korát. Rágalmi hadjárat a Délmagyarország ellen. A szegedi sajtó egy részében napok óta fantasztikusan aljas közlemények jelennek meg a Délmagyarország hi.rlap- és nyomda\állalatrói. Aímig egyedid Jingel Lajos,, a, szegedi közéletnek ez a közismert veszedelme tobzódott ellenünk, egyáltalában méltóságunkon alolinak tartottuk, hogy velei nyilvánosan szóba álljunk. Hisz a közönség — még a Délmagyarország megindulása." előtt — éveken át tapasztalhatta az ő részéről azt az erkölcsi nihilizmust, amellyel rá szokott törni egyik-másik Ikonkurrensének életére és becsületére, A rágalmazó hadjárat azonban mind általánosabbá válik és bármennyire is tiszteljük a publikumnak azt az, igényét, hogy az újságokban közérdekű közleményeket óhajt olvasni, nem pedig egy lapvállalat magánügyeit, minthogy hallgatásunkat sokan félremagyarázhatják, kénytelenek vagyunk szembeszállni a sajtöbriganti'kkal és a közönséget' Ifelvilágositani a konkurrencia emeletes aljasságairól. Kezdjük pedig egy beismeréssel. A közismert pénz-viszonyok folytain az országban, mindén harmadik vállalat financiális problémák elé került. Máiskor játszva elhárított, nehézségek (ina, a pénzforrások merev elzárkózása folytán, súlyos küzdelmek elé állítják a tőkében szegényebb vállalatokat és meg kell feszíteni erejüket, hogy a< legelemibb méltányosságot provokálják. A Délmagyarország hirlap- és nyomda-, 'vállalat, hála istennek, átküzdve a kezdet nehézségeit, kitűnő haisznot hajtó vállalattá erősödött, d,e sajnos, nincsenek felhalmozott főkéi, amelyekkel a jelenlegi kritikus viszonyok között gond nélkül folytathassa üzemét. Akárhány milliomos vállalkozó van, aki ma hasonló panaszra kénytelen és akinek rendkívüli hiteiforrásokat kell igénybe; vennie. A Délmagyarország,ra> is ez a kényszer hárult az utóbbi időben és megkereste azokat/ a bár sülét es üzleti utakat és módokat, amelyekkel hitelforrásait kibővitse. Ismételjük: üzleti: uton, egyenes és becsületes tranzakcióhoz folyamodott. Ahogy a szatyingkereskedö, a rövidáru vagy fűszeres keres korrekt, tlszteséges bankhitelt, ugy kereste ezt a -Délmagyarország hirlapés nycrad-aváUaSat is, A jóhiszemű, normális gondolkozó és érző embereknek, eleget is mondtunk ezzel. A .vállalat megcsinálta mérlegét, azt az egyik legnagyobb szegedi pénzintézet vezető tisztviselője átvizsgálta és konstatálta, hogy az adatok, 'amelyeknek alapján a Délmagyarország egy normális, becsületes, hitelműveletet le akar bonyolitani, megfelofnek a valóságnak. Rendes pénzviszonyok között ezzel már biztosítva is van a tranzakció, de, a pénzpiac mai helyzetében igénybe kellett vennünk néhány barátunknak támogatását is, hogy a máskor szükségtelen, különös biz-, tcsitékok felett rendelkezhessünk.. Becsületes üzleti légkörben egy ilyen tranzakció még csak hullámokat ,sem verv de a közönség tudja, — tapasztalhatta a múltban elégszer — hogy a sajtókonkurrencia, terén brigantik is dolgoznak, akik most, a hazugságok és rágalmak özönét szórják felénk. Ha Engel Lajosnak, aki bankigazgatók tanúsága szerint öt forintra se volt jó szerencsés házasságát megelőzően, pénzre, van iszüksége a kutya se keresi, imilyen eszközökkel szerzi meg,azt. ,Nem kutatjuk,, hogy Endrényi Imre mennyi örökséggel állott talpra, mennyivel vao a háza megterhelve. és melyik szegejdi1 banküzlet milyen összeg erejéig vezetett zálogjogi bekebelezést a nyomdájára. A Bakonyban éreznők magunkat, ha a legelemibb .üzleti tisztességet ilyen üzleti körülményeik nyilvánosságra, hozatalával beszennyeznénk. De ,a konkur-, renciát — amint nyilvánvaló — .még ez a, kereskedelmi betyárbecsület sem kötelezi, sorban rá kell tehát mutatnunk hazugságaik és aljasságaik rothadt szemétdombjára, I. Becstelen hdfzugpág, hogy Holtzer Dániel a DéítnagyarOrszágnál hetven*, ezer korona erejéig érdekelt. II. Aljas ráfogás, hogy a Délmagyarország bármelyik politikai párttól szubvenciót, adományt, vagy ,akár zsirót is kért bármilyen összeg erejéig. III. Perftd rágalom, hogy Wimmer Fülöp bárkit is adakozásra szólított fel a Délmagyarország „felsegitésére" és hogy ez a lap adományokat kért (vagy elfogad; IV. Hitvány hazugság, 'hogy a ivállaíát a tönk szélén áll és hogy Wimmer Fülöp pártközi konferencián- óhajtja adakozásra felhívni a közönséget. Hamarosan csak ezekre a komisz ráíogá, sokra sütják ,rá, külön is kiemelve, a rágalom becstelen bélyegét. (Mert .hiszen, hazugság minden szavuk, minden- leheletük, amit ebben az ügyben néhány nap óta szélnek eresztettek, egyrészt azért, hogy minket befeketitsenek, másrészt, hogy saját aljasságukról jó vékpiónyt ébresszenek a közönségben. . Az Endrényi-féle nyomda saját használat-. ra megjelenő -napi értesítője, a Szegedi Híradó például azt a vakmerő állítást kockáz-, tatja, hogy ő önzetlenül áll a nemzeti iriun_, kapárt rendelkezésére. Elég reprodukálni ezt a banális hazugságot, hogy jói'zü kacagást fakasszunk a közönségben. Endrényi, Imre és az önzetlenség — egymás mellett Ugy-e, szemérmetlen merénylet a közönség jóhiszeműsége ellen? Amikor a koalíció uralomra került, veszélyben forogtak azok a nyomdai alamizsnák, amelyekkel a régi szabadelvű párt évtizedeken' át táplálta ezt a 150 példányos, siralmas és szomorú pártlapot. Az állami szerződések egyrész© le—, járt és Endrényi vigéce utján felkínálkozott Kossuthnak, hogy kész megdagadni a lap sűk\évMzedes politikai múltját, csak részesítse továbbra is nyomtatványokban. Kossuth garanciát kért és másnapra megjelent a Híradóban az óhajtott függetlenségi vezércikk. Tisza, Lukács és a többiek örök számkivetésre voltak ítélve a Híradó avas hasábjain és vivát az egyedül üdvözítő függetlenségi politika veit, mert az szolgáltatta a nyomtatvány alamizsnát. Ma persze Tisza és Lukács a kedivesek, mert a szegény, nyomorult Híradó minden politikát helyesel, csak egy kikötése van, hogy: hatalmon legyen és nyomtatványt adjon. Ez az Endrényi Imre, — muszáj nevetni — -az Endrényi Imriske önzetlensége. Nálunk régebben, -sokkal régebben szereFel a szegedi fórumon ez a két alak: Engel Lajos és Endrényi Iimre. Gyenge a mi tollúnk afeoz, hogy egyéniségükről, üzleti tisztességükről, közéleti fegyvereikről olyan fotográfiát rajzoljunk, amilyen róluk a köztudatban él. Hogy az üzleti verseny tehén a bakonyi haramia szelíd emberbarát hozzájuk képest, ,azt plán© tudja mindlemki. Nem mi okoztuk, hogy -ebben az undorító pózban újra kelletik magukat a közönségnek. De, hla már minden áron pőrére akarnak vetkőzni, a jótelésü publikum nevében kérjük őket: legalább a tisztesség látszatával takarják be penetráns testükei. ,Ha velünk van bajuk, megtalálnak bennünket, de Ikiméljék a közönséget az ő konkurenciájuk mocsarának undoritó bűzétől. , , Ma esti számában a Szeged és. Vidéke is csatlakozik a konkurrens sajtó kalózihadjárátáihoz. Számokban ismerteti -a Délmagyarország anyagi helyzetét. Minden üzletember könnyen átláthatja, hogy eze,k ,a számok csak önkényesen kieszelt hazugságok lehetnek. A Délmagyarország „főmunkatársait" pedig ne feszegesse Balassa ,Ármin ur. Ha őt elbírta Szeged főszerkesztői minő-, ségében,, ne fájjon az ,ő feje a mi állítólagos főmunkatársaink miatt. * Wimmer Fülöp, a kender-fonógyár vezérigazgatója a következő sorok közzétételére kérte föl szerkesztőségünket: A Szegedi Napló tegnap és ma, kétségbe vonható jó ízléssel, foglalkozik a konlkurrens Délmagyarország ügyévél és evvel kapcsolatban velem is. Dacára annak, hogy azon képteJen mód, amelyben ez utóbbi történt, helyreigazítást alig tesz szükségessé, mégis, nehogy valaki esetleg félrevezettessék, kijelentem, hogy mindkét cikkben a reám vonatkozólag mondottak a tényeknek épenséggel nem felelnek meg. Ezzel egyúttal a Híradó mai cikkének reám vonatkozó -része is elintézést nyert. A tegnapi értekezleten történtek felől valaki mindkét lapot, — nyilvánvalóan és amint látszik, szándékosan — hamisan informálta. Wimmer Fülöp. A birodalmi dumából. Pétervárról jelentik: A vasutiigyi költségvetés tárgyalása folyamán Sukovszki (lengyel) emlékeztet arra, hogy a varsó-bécsi vasút megvásárlásáról szóló vita alkalmával la miniszterelnök kijelentette, hogy a becsületes és lelkiismeretes lengyel- hivatalnokoknak nem keil aggódniek sorsuk miatt. Márciusban azonban szóló Csichacsev nacionalistának a közmunkaügyi miniszterhez intézett táviratáról szerzett tudear ást, amelyben az van, hogy a varsó—bécsi vasút szolgálati adatairól szód jegyzéket a nacionalisták pártja szankcionálta. Reméli, hogy a minisztérium képviselői kiireritő választ fogPak adni, hogy -ezt okmányokkal megcáfolják. Purtskevics (szélső jobb) kijelenti, hogy a varsó-bécsi vasúton, ép ugy mint a többi vasutakon a lengyelek megszerezték avezető helyeket