Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-09 / 107. szám

1912 május 12 DÉLMAGYARORSZÁG 1T pénzen megveszik tőle a holttesteket. Nem le­hetetlen, liogy a várhoz közel fekvő kisszent­niiklósi határban rejtette el őket és akkor a most talált csontvázak között vol/ná­na)k a vértanuk hamvad is. De ez csak fölte­vés. Mimlenekellőtt meg keill állapítani, hogy milyen korú egyéneké a most talált csontok. Ezeket a csontvázaikat épen ezért most fel­küMtjük Budapestre az antropológiai intézet­be s ott pontosan megállapítjuk a halottak korát. Rágalmi hadjárat a Délmagyarország ellen. A szegedi sajtó egy részében napok óta fantasztikusan aljas közlemények jelennek meg a Délmagyarország hi.rlap- és nyomda­\állalatrói. Aímig egyedid Jingel Lajos,, a, szegedi közéletnek ez a közismert vesze­delme tobzódott ellenünk, egyáltalában mél­tóságunkon alolinak tartottuk, hogy velei nyilvánosan szóba álljunk. Hisz a közönség — még a Délmagyarország megindulása." előtt — éveken át tapasztalhatta az ő részé­ről azt az erkölcsi nihilizmust, amellyel rá szokott törni egyik-másik Ikonkurrensének életére és becsületére, A rágalmazó hadjá­rat azonban mind általánosabbá válik és bár­mennyire is tiszteljük a publikumnak azt az, igényét, hogy az újságokban közérdekű köz­leményeket óhajt olvasni, nem pedig egy lapvállalat magánügyeit, minthogy hallgatá­sunkat sokan félremagyarázhatják, kényte­lenek vagyunk szembeszállni a sajtöbrigan­ti'kkal és a közönséget' Ifelvilágositani a kon­kurrencia emeletes aljasságairól. Kezdjük pedig egy beismeréssel. A köz­ismert pénz-viszonyok folytain az országban, mindén harmadik vállalat financiális problé­mák elé került. Máiskor játszva elhárított, nehézségek (ina, a pénzforrások merev elzár­kózása folytán, súlyos küzdelmek elé állítják a tőkében szegényebb vállalatokat és meg kell feszíteni erejüket, hogy a< legelemibb méltányosságot provokálják. A Délmagyarország hirlap- és nyomda-, 'vállalat, hála istennek, átküzdve a kezdet ne­hézségeit, kitűnő haisznot hajtó vállalattá erősödött, d,e sajnos, nincsenek felhalmozott főkéi, amelyekkel a jelenlegi kritikus viszo­nyok között gond nélkül folytathassa üze­mét. Akárhány milliomos vállalkozó van, aki ma hasonló panaszra kénytelen és aki­nek rendkívüli hiteiforrásokat kell igénybe; vennie. A Délmagyarország,ra> is ez a kény­szer hárult az utóbbi időben és megkereste azokat/ a bár sülét es üzleti utakat és módo­kat, amelyekkel hitelforrásait kibővitse. Is­mételjük: üzleti: uton, egyenes és becsületes tranzakcióhoz folyamodott. Ahogy a sza­tyingkereskedö, a rövidáru vagy fűszeres ke­res korrekt, tlszteséges bankhitelt, ugy kereste ezt a -Délmagyarország hirlap­és nycrad-aváUaSat is, A jóhiszemű, nor­mális gondolkozó és érző embereknek, eleget is mondtunk ezzel. A .vállalat megcsinálta mérlegét, azt az egyik leg­nagyobb szegedi pénzintézet vezető tiszt­viselője átvizsgálta és konstatálta, hogy az adatok, 'amelyeknek alapján a Dél­magyarország egy normális, becsületes, hi­telműveletet le akar bonyolitani, megfelofnek a valóságnak. Rendes pénzviszonyok között ezzel már biztosítva is van a tranzakció, de, a pénzpiac mai helyzetében igénybe kellett vennünk néhány barátunknak támogatását is, hogy a máskor szükségtelen, különös biz-, tcsitékok felett rendelkezhessünk.. Becsületes üzleti légkörben egy ilyen tranzakció még csak hullámokat ,sem verv de a közönség tudja, — tapasztalhatta a múltban elégszer — hogy a sajtókonkurren­cia, terén brigantik is dolgoznak, akik most, a hazugságok és rágalmak özönét szórják felénk. Ha Engel Lajosnak, aki bankigazga­tók tanúsága szerint öt forintra se volt jó szerencsés házasságát megelőzően, pénzre, van iszüksége a kutya se keresi, imilyen esz­közökkel szerzi meg,azt. ,Nem kutatjuk,, hogy Endrényi Imre mennyi örökséggel ál­lott talpra, mennyivel vao a háza megter­helve. és melyik szegejdi1 banküzlet milyen összeg erejéig vezetett zálogjogi bekebele­zést a nyomdájára. A Bakonyban éreznők magunkat, ha a legelemibb .üzleti tisztessé­get ilyen üzleti körülményeik nyilvánosságra, hozatalával beszennyeznénk. De ,a konkur-, renciát — amint nyilvánvaló — .még ez a, kereskedelmi betyárbecsület sem kötelezi, sorban rá kell tehát mutatnunk hazugsá­gaik és aljasságaik rothadt szemétdombjára, I. Becstelen hdfzugpág, hogy Holtzer Dániel a DéítnagyarOrszágnál hetven*, ezer korona erejéig érdekelt. II. Aljas ráfogás, hogy a Délmagyar­ország bármelyik politikai párttól szub­venciót, adományt, vagy ,akár zsirót is kért bármilyen összeg erejéig. III. Perftd rágalom, hogy Wimmer Fülöp bárkit is adakozásra szólított fel a Délmagyarország „felsegitésére" és hogy ez a lap adományokat kért (vagy elfogad; IV. Hitvány hazugság, 'hogy a ivállaíát a tönk szélén áll és hogy Wimmer Fü­löp pártközi konferencián- óhajtja adako­zásra felhívni a közönséget. Hamarosan csak ezekre a komisz ráíogá, sokra sütják ,rá, külön is kiemelve, a rága­lom becstelen bélyegét. (Mert .hiszen, hazug­ság minden szavuk, minden- leheletük, amit ebben az ügyben néhány nap óta szélnek eresztettek, egyrészt azért, hogy minket be­feketitsenek, másrészt, hogy saját aljassá­gukról jó vékpiónyt ébresszenek a közön­ségben. . Az Endrényi-féle nyomda saját használat-. ra megjelenő -napi értesítője, a Szegedi Hír­adó például azt a vakmerő állítást kockáz-, tatja, hogy ő önzetlenül áll a nemzeti iriun_, kapárt rendelkezésére. Elég reprodukálni ezt a banális hazugságot, hogy jói'zü kaca­gást fakasszunk a közönségben. Endrényi, Imre és az önzetlenség — egymás mellett Ugy-e, szemérmetlen merénylet a közönség jóhiszeműsége ellen? Amikor a koalíció ura­lomra került, veszélyben forogtak azok a nyomdai alamizsnák, amelyekkel a régi sza­badelvű párt évtizedeken' át táplálta ezt a 150 példányos, siralmas és szomorú párt­lapot. Az állami szerződések egyrész© le—, járt és Endrényi vigéce utján felkínálkozott Kossuthnak, hogy kész megdagadni a lap sűk\évMzedes politikai múltját, csak részesítse továbbra is nyomtatványokban. Kossuth garanciát kért és másnapra megjelent a Hír­adóban az óhajtott függetlenségi vezércikk. Tisza, Lukács és a többiek örök számkive­tésre voltak ítélve a Híradó avas hasábjain és vivát az egyedül üdvözítő függetlenségi politika veit, mert az szolgáltatta a nyom­tatvány alamizsnát. Ma persze Tisza és Lu­kács a kedivesek, mert a szegény, nyomo­rult Híradó minden politikát helyesel, csak egy kikötése van, hogy: hatalmon legyen és nyomtatványt adjon. Ez az Endrényi Imre, — muszáj nevetni — -az Endrényi Imriske önzetlensége. Nálunk régebben, -sokkal régebben szere­Fel a szegedi fórumon ez a két alak: Engel Lajos és Endrényi Iimre. Gyenge a mi tol­lúnk afeoz, hogy egyéniségükről, üzleti tisz­tességükről, közéleti fegyvereikről olyan fo­tográfiát rajzoljunk, amilyen róluk a köztu­datban él. Hogy az üzleti verseny tehén a bakonyi haramia szelíd emberbarát hozzá­juk képest, ,azt plán© tudja mindlemki. Nem mi okoztuk, hogy -ebben az undorító pózban újra kelletik magukat a közönségnek. De, hla már minden áron pőrére akarnak vetkőz­ni, a jótelésü publikum nevében kérjük őket: legalább a tisztesség látszatával takarják be penetráns testükei. ,Ha velünk van bajuk, megtalálnak bennünket, de Ikiméljék a kö­zönséget az ő konkurenciájuk mocsarának undoritó bűzétől. , , Ma esti számában a Szeged és. Vidéke is csatlakozik a konkurrens sajtó kalózihadjá­rátáihoz. Számokban ismerteti -a Délmagyar­ország anyagi helyzetét. Minden üzletem­ber könnyen átláthatja, hogy eze,k ,a szá­mok csak önkényesen kieszelt hazugságok lehetnek. A Délmagyarország „főmunkatár­sait" pedig ne feszegesse Balassa ,Ármin ur. Ha őt elbírta Szeged főszerkesztői minő-, ségében,, ne fájjon az ,ő feje a mi állítólagos főmunkatársaink miatt. * Wimmer Fülöp, a kender-fonógyár vezér­igazgatója a következő sorok közzétételére kérte föl szerkesztőségünket: A Szegedi Napló tegnap és ma, kétségbe vonható jó ízléssel, foglalkozik a konlkurrens Délmagyarország ügyévél és evvel kapcso­latban velem is. Dacára annak, hogy azon képteJen mód, amelyben ez utóbbi történt, helyreigazítást alig tesz szükségessé, mégis, nehogy valaki esetleg félrevezettessék, ki­jelentem, hogy mindkét cikkben a reám vo­natkozólag mondottak a tényeknek épen­séggel nem felelnek meg. Ezzel egyúttal a Híradó mai cikkének reám vonatkozó -része is elintézést nyert. A tegnapi értekezleten történtek felől valaki mindkét lapot, — nyilvánvalóan és amint látszik, szándékosan — hamisan informálta. Wimmer Fülöp. A birodalmi dumából. Pétervárról jelentik: A vasutiigyi költségvetés tárgya­lása folyamán Sukovszki (lengyel) emlékez­tet arra, hogy a varsó-bécsi vasút megvá­sárlásáról szóló vita alkalmával la miniszter­elnök kijelentette, hogy a becsületes és lel­kiismeretes lengyel- hivatalnokoknak nem keil aggódniek sorsuk miatt. Márciusban azon­ban szóló Csichacsev nacionalistának a köz­munkaügyi miniszterhez intézett táviratáról szerzett tudear ást, amelyben az van, hogy a varsó—bécsi vasút szolgálati adatairól szód jegyzéket a nacionalisták pártja szankcio­nálta. Reméli, hogy a minisztérium képvise­lői kiireritő választ fogPak adni, hogy -ezt okmányokkal megcáfolják. Purtskevics (szélső jobb) kijelenti, hogy a varsó-bécsi vasúton, ép ugy mint a többi vasutakon a lengyelek megszerezték avezető helyeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom