Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-08 / 106. szám

1912 május 8. m. DÉLMAGYARORSZÁÜ mincezer koronát is ugy helyezte el a takarékban, hogy a jövendőbeli örökösök nevére szóltak a takarékbetétkönyvek. Voltaképen egyetlen fillér tényleges birtokában levő vagyon nélkül élte le élete utolsó két évét a bölcs milliomos ápolónője társaságában. Az ápolónőnek 30 korona havi fizetést adott, és a fizetés mellett 11.000 koronát ajándékba, persze ezt is még életében. Jótékony és gazdag adományaiért hálából Ujarad díszpolgárává választotta Dengl Józsefet és ázt az utcát, melyben Dengl szülőháza állt, Dengl József-utcának nevezte el. Mit akar és mit tud Justh Gyula és pártja ? — A piolitikai helyzet. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban ina már alig mutatkozott valami érdeklődés azok iránt a beszédek .iránt, melyek Lukács László miniszterelnök programnyilatkozatával foglalkoztak. Mindenki arra kíváncsi, mi. történik e vita hátterében, a kulisszák mögött, inert mindenki érzi, hogy a mostani pimy^alanság nem tarihat sokáig. Az a kérdés, vaijjon sikerül-e a miniszterelnöknek békés megegyezést kötni a Justh-párttal, most már az idő előrehaladottsága folytán, anynyira élére van állítva, hogy eldőlése semmiféle mesterkedéssel nem odázható tovább. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Lukács László nem minősítheti magát olyan terminus né!-' kiili miniszterelnöknek, mint annak idején Héderváfy Károly gróf, s hogy misszióján nak tartalmához hozzátartoznak a szűkre szabott időközök s bizonyos ponton tul a válság lebonyolításának gyorsasága is. Mi, csakugyan ugy tudjuk, hogy a miniszterelnök nem mulaszt egy percet sem; amivel céljaihoz közeieVb juthatna, s hogy a tegnapi napon, mialatt Justh kiilszinre még a vasárnapi beszéd miatt háborogtak, a vezéreknek alkalmuk volt bizalmas közlések díján megismerni a miniszterelnök végiégés elhatározásait a megegyezés föltételeire nézve. Tudjuk azt is, hogy ezek az elhatározások közeledést tartalmaznak a Justh-párt választójogi fölfogásához, s hogy ennek külső jeleképen a miniszterelnök hajlandó elfogadni Bakonyi Samunak tegnap előterjesztett haározati javaslatát is. A Justh-párt ma délután négy órakor bialmas értekezletet tartott Justh Gyula laásán. Az értekezleten huszonötén jelentek ueg. Először Justh Gyula beszélt. Kijelentette, ogy csak személyi változás történt akkor, mikor Khuen helyett Lukács lett a miniszerelnök. Ö — mint Justh Gyula és egy párták vezére -- nem bizott Khuen politikájáan, sőt harcolt az ellen. Már most levonja tanulságot: mivel Lukács azon az állásonton van, mint Khuen, tehát ő is: Justh, yula, ugyanazon az állásponton van vele emben. Majd hangsúlyozta a pártelnök, hogy a sth-pártnak ki kell tartania és harcolnia is, 11 eddigi programja mellett, főként az állános, egyenlő és titkos választói reformt. íme, ezeket akarja Justh Gyula, ö egyf erűen megállapítja, hogy Khuen helyett 'kács a miniszterelnök, a miniszterelnökit is van programja és akar választói reiot. Nyiivánvaló, hogy Justfinak bárki e, bármily programmal, ugyanez volna a rideg álláspontja. Kivéve, ha saját maga jönne. Vájjon akkor mit csinálna? Mert Justh logikus és próbál lenni ezúttal és megállapítja, hogy mivel Khuen helyett Lukács jött. és nem változott semmi, ergó Justh Gyula se változik. Ellenben nem veszi számításba, hogy Lukács László mindenkit meghallgat a, választói reform kérdésében, hogy ugy csinálja azt meg, ahogy az ország, a magyar nemzet kívánja. Justh Gyula semmit se tekint, ugy hogy rideg álláspontja ráviszi arra,, hogy a parlamenti pártokkal éles ellentétbe keriil és teljesen izolálva lesz minden egyes párttól. Sőt: részben a Justh-párttól is. A mai bizalmas értekezleten is éles ellentétek akadtak egyes párttagok között, annyira, hogyha a Justh-pártra valamilyen produktív teendő hárulna, hát egymással kerülne harcba. Jellemző a Justh-párt „egységes" akaratára, hogy a mai, elöntőnek hirdetett értekezletén a párt altezére, sőt szakálla: Batthyány Tivadar gróf, meg sem jelent, haiem Holló Lajos olvasta föl a levelét. Ha már itt tartunk, bevallhatjuk, hogy a politika kezd elviselhetetlen lenni, s mi több: unalmas. Az ember mindennap számtalanszor hallja ezt a kérdést: nos, mi lesz? Már tudniillik, hogy a politikában mi lesz. Inkább, lutriszámokat kérdeznének, könnyebb volna válaszolni. De a titkok iránt még érdeklődik, a közönség. Nem unott fásultsággal, hanem, bizonyára élénk kíváncsisággal is. Az egyik titkot tegnap elárulta egy újságíró előtt Justh, Gyula, a nemzet diktátora. Azt mondotta ugyanis, hogy Bécsben már vége van a munkapártnak, vagyis a kormányzó többségnek. Ez nagy és fontos titok, amelyet Justh Gyula eképen föltárt. Bécsben vége van a munkapártnak. Elvégeztetett, punktum. Justh csak tudja, még pedig bécsi információ alapján. Igazán érdekes, hogy a függetlenségi és negyvennyolcas párt vezérének milyen kitűnő értesülései vannak Bécstől. S milyen nagyszerű összeköttetései lehetnek a császárvárosban a kuruc magyarnak, hogy ilyen pontos értesülést kap elevenekről és holtakról. Régebben ez máskép, volt. Irányi Dánielnek semmi köze sem volt Bécshez, sem Bécsnek Irányi Dánielhez, avagy a függetlenségi és negyvennyolcas párthoz. Itt is tehát valami titok lappang, de nyilván olyan titok, amelyet nem kell leleplezni. Mert vannak leplek, amelyek maguktól hullanak le és vannak politikusok, akik maguk leplezik le magukat. De hát mi is elárulunk egy titkot, még pedig a titkok titkát. Ez pedig a következő: A munkapártnak helyét Bécsben Justh Gyula és az ő pártja, a tősgyökeres függetlenségi és negyvennyolcas párt fogja elfoglalni. Egész Bécs függetlenségivé és -negyvennyolcassá lesz, s alig várja, hogy megvaiósitsa Kossuth Lajos eszméit Magyarországon. Végre-valahára elkövetkezik az idők teljessége. Meglesz a tiszta perszonális unió, a magyar hadsereg, a magyar vezényszó, az önálló vámterület és az általános titkos választójog révén a hazai nemzetiségek rajongó hűsége a magyar nemzeti állameszme iránt. Az oláhok elcsapják Vlád Aurélt és Vajda Sándort s a imagyar nemzet hőseire, és vértanúira esküsznek ezentúl. Bécs pedig a császártól kezdve Stürgkh grófig és Affenberg lovagig boldog lesz, hogy keblére ölelheti a függetlenségi és negyvennyolcas pártot. Mert Bécsben emberemlékezet óta mindenek óhajtva várták azt a boldog pillanatot, amikor uralkodóvá tehetik a negyvennyolcas és függetlenségi pártot Magyarországon. Ez a titkok titka s ezt igy tessék elhinni jólelkű, türelmes magyarok. Akinek pedig, * valami kétsége volna ezek iránt, az forduljon bizalommal a hires-nevezetes Háry Jánoshoz, aki ott ,ül a magyar parlamentben, obstrukejót rendez vagy obstrukciót hirdet s rendületlenül bizik abban a buzgó támogatásban, amelyben Bécs részesitii a negyvennyolcasoknak úgynevezett küzdelmét és ha már Bécs is negyvennyolcas lesz, akkor világos, hogy elkövetkezett a végitélet napja — mindazokra nézve, akik nem ilyen negyvennyolcasok, vagy nem ilyen magyar politikusok. Látogatás Strassnoff börtönében. — A mitrouicai fegyház. — (Saját tudósítónktól) A politikai viszonyok az érdeklődést már régóta Horvátország felé terelik, mégis a-magyar közvéle-. mény ennek a tartománynak közjogát sokkal; jobban ismeri, mint magát a tartományt. Á mitrovicai fegyházról például alig beszéltek, Magyarországon addig, mig .Strassnoff Ignác, az érsekek és püspökök hírhedt csalója oda nem került s igy a maga személye révén érdekességet nem adott ennek a fegyháznak is. Strassnoff hirhedtsége birta rá lapunk tudósítóját is, hogy látogatást tegyen a mitrovicai fegyházban. Strassnoff börtönében tett tapasztalatokról ez a tudósitás számol be: Mitrovica egyike Magyarország legrégibb városainak. Az utcákon minduntalan a római építkezéseknek nyomai kötik le a figyelmet. A rómaiak munkája az a pompás jól rendezett széles ut, amelyen járunk, a főutcával párhuzamos utcán még a régi római csatornázások maradványai láthatók, a sétatér főékessége pedig a római sirok, amelyekben Pannoniában elhunyt legionáriusok hamvai, porladnak. Ezektől az érdekes emlékektől eltekintve, Mitrovica alig különbözik valamit is az alföldi -magyar mezővárosoktól. Szinte a főtéren folyik keresztül a Száva, amelynek a másik oldalán már szerb katonák gyakorlatoznak. A mozdulatuk ide látszik, néha a vezényszavak is áthangzanak. Az annexiós mozgalmak idején Mitrovicát ugy megtömték katonával, hogy a szerbek nem mertek a Száva túlsó partján mutatkozni. Nagyon lehangoló látvány volt számukra, hogy ide át olyan sokan néznek farkasszemet Szerbiával . . . A várostól mintegy másfél kilométernyire van a fegyház. Mikor a vonat Mitrovica felé közeledik, már messziről lehet látni a fegyház várszerű épületét, őrtornyok és a tornyok közt gyárkémények emelkednek ki. A fegyház igazgatója, Kosztics Milán dr. Egy nagyműveltségű filantróp, igazi europeer, aki nem sokat törődik azokkal a tusákkal, amelyek a horvát közvéleményt izgatják. Az igazgató szives készséggel ad engedélyt, hogy a fegyházat töviről-hegyire megtekinthessük, megengedte, hogy a rabokkal beszélhessünk s tolmácsul mellénk adta a fegyház lelkészét, Palatovics Józsefet, aki már ötödik esztendeje lakik a fegyházban. Velünk volt még egy Zvoinimir nevű pap is, a Máv. iskola hitoktatója. (A fegyházban.) A fegyház nem régi, 1899-ben nyílt meg. A rendszere más, mint a magyar fegyházaké. Itt az ír-rendszer szerint töltik a rabok a büntetésüket. Csak egy részük van állandóan bezárva s csak bizonyos ideig maradnak igy.