Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)
1912-05-07 / 105. szám
3 Ili. ÉvfoLyAm, 105. SZÁm Kedd, május 7 nómelyes alkalom a kulturával való érintkezésre. Ugy tudjuk, íhioigy a tanítók nagy része is ezen a véleményen van, a tanítók egyesületének' tul kell látnia Szatymaznál. Magyar Ede műépítész szivenlötíe magát. — A magyar építőművészet gyásza. — (Saját tudósitónktól.) Mint futótűz terjedt el vasárnap este a városban az a tragikus hir, hogy Magyar Ede müépitész öngyilkos lett. Az országos nevü művész egy hölgy előszobájában fejezte be karrierjét, golyót röpített a szivébe s a legideálisabban érző sziv némult el és a legzseniálisabb agyvelő szűnt meg alkotni. Élete, életének minden mozzanata, első pillanatban váratlannak látszó tragikus halála mind, mind a zsenialitás bélyegét hordja magán. Igy kellett mindennek történni, nem történhetett másként. Magyar Ede élete és tragédiája hasonló á mitószi hősökéhez, akiket szentté avatott az utókor igaz nagyrabecsülése. Kőmives inasból lett országos nevű művész. Vérbeli művész, kinek istenáldotta lobogó lánggal égő szent művészetét nem tudta mérsékelni ^ a reális fegyelmezettség. Ez volt a tragédiája. Kiváltságos művésztragédia. Száz épitész invenciója halmozódott fel benne és mindent, még a szennyes érdekhajhászó életet is a művészet ideális szemüvegén keresztül látta. Erősen lüktető müvészvére vezette, sok szépet teremtett, mindig szebbet, egyszer csak á csodaszineket variáló szemüveg mellé pillantott és meglátta az életet, a bűnöst, a rosszat. Müvészlelke ezt nem birta elviselni, megölte magát a szerelmes asszonya budoárja küszöbén. Hős és művész halt meg benne. Hős volt, mert fiatalságát, dicsőségét és boldogságát áldozta fel két család nyugalmáért. Igaz, hogy ez nem sikerült neki. De a célja meg volt, a célját meg is valósította: megalkuvás nélkül. Művész volt, akit az egész ország ismert, akiben az egész ország bizott. Tragédiájának közvetlen okát nehéz a káoszból kihalászni, az a valóság, hogy ideálisan érző lelkülete sok apró sebet kapott, mely azután, gyógyíthatatlan nagy sebbé szakadt. Más reálisan érző ember íulsiklik az ilyen csekélységnek látszó életütéseken, de ő nem tudott, nem is akart, szomjazta, vágyta a végleges megoldást, — melyet csak az örök némaság hozhatott meg számára. Sajnos, meg is hozta. A legnagyobb seb, melyet az ő érzékeny, meleg szive kapott az élettől, az volt, hogy útjába akadt egy asszony, akiben ujat fedezett fel, megszerette az aszT ^zonyt, — de egy másik asszony: a fele1 sejge meg őt szerette. Féltette a férfi mind a fíét aszonyát, sajnálta, az egyiket is, a másikat is. Becsületes volt, művész volt, föláldozta magát, öngyilkos lett. Ejetének delén, karrierjének közepén roppant össze az emberóriás, akiben a zsenialitás, a művészetre hivatottság több volt, minit az élnitudás. Szubtilis lelki finomságrlk összeütközése okozta a tragédiát, meni minden földi szennytől és rágalomtó^ J A TRAGIKUS HIR. Vasárnap este nyolc órakor hajadonfővel, feldúlt arccal rohant végig a Kárász-utcán Magyar Ede inasa. Orvost keresett. Néhány perc múlva már az egész város tudta, hogy Magyar Ede öngyilkos lett. Első pillanatban mindenki megdöbbent és kételkedett. Emberek ácsorogtak a miiépitész irodája előtt, hol az ablakon át halvány világosság szűrődött ki az est sötétjébe. Senki sem tudott semmit. A Báró Jósika-utca 14. számú .háza előtt is hatalmas tömeg verődött össze, itt már a tragédia részletét tárgyalták. Sokan könynyeztek, de még mindig nem hittek; bíztak. Majd kocsi robogott be az utcába, rendőrök jötteik, a mentőkocsi is megérkezett. — Jesszusom, hát imégis igaz — hallatszott a ícímeg soraiból a megdöbbenés igaz szava. Csend lett, a kapubejáratot szomorú emberek állták el és csak a rendőrség e-mberei• nelk nyitottak utal Néma könnyek, imajjd halk suttogás. Odabent az emeleti előszobában pedig mentők állták körül a halottat, mialatt a rendőri bizottság az öngyilkos kétségtelen megállapításán fáradozott. Az öngyilkost •hanyattíekvő helyzetben, vértócsában találta a rendőrség a díszes, páimaerdős előszoba asztala és szekrénye között, jobb kezében volt a revolver. Szürke ruha, barna cipő, bordó nyakkendő volt rajta. Nyolc- órakor lezárta az ügyeletes rendőrtiszt a szobát, a mentőkkel elszállíttatta a holttestet a kórház halottasszobájába. Az utcán összeverődött néptömeg szomorúan, némán állotta körül a halottszállító kocsit a csöndes esti félhomályban és még tiz órakor is Magyar Ede tragédiájáról tárgyaltak. — Nagy ember volt, kár érte. — Az asszony, az asszony . . . Majd néma sötétség ereszkedett a tájra, csendes lett az utca, csak a ház ablakán szűrődött ki fény, ott egy összetört asszony siratta a boldogságát és fájlalta szomorú életet. AZ ÖNGYILKOSSÁG ELŐZMÉNYEI. Magyar Ede iá Báró Jósika-utca 14. számú házban, Herczeg Jánosáé budoárja küszöbén követte el végzetes tettét. Magyar Edét Herezegnével őszinte bairátsáig, sőt annál több, szerelem fűzte össze. Másfél évvel ezelőtt isanerlkedett meg Magyar Ede miiépitész Herczeg Jánosnével, Herczeg János biztosítási hivatalnok feleségével. Herczegék ugyanis házat -akartak építtetni a Báró Jósika-utcában levő telkükön ós ugy határoztak, ihogy a házat Magyar Edével terveztetik majd. Az ismeretség és tárgyalások során a imüépitész barátsága annyira fejlődött, liogy Herczegék családi élete csakhamar felbomlott. Herczeg János megindította a válópört felesége ellen, mintáin Magyar Ede kijelentette neki, hogy feleségül akarja venni taz asszonyt. ' Egyidejűleg Magyar Ede is beadta a válópert felesége, Adók Rózsi ellen. Rövid idő múlva aztán föl is építtette Magyar Ede a Báró Jósika-utca 14. számú házat, amely most Herczeg Jánosné tulajdona és amelyben most az asszony lakik. Egy éve tartanak a válópörök és a Herczegáké már a befejezéséhez is közeledik. Magyar Edéék elválása elé azonban nehézségek gördültek. Hir szerint Magyar Edéné, aki Adók István szegedi épitész leánya, ragaszkodott férjéhez, akiit. imád. Az érzékeny lelkű ember igy dilemmába került. Szerette Herczegnét, de azért nem akarta tönkre tenni a gyermeke anyját sem, alki meg őt szerette. Ez okozta a tragé' diát. A közvetlen okra talán legélénkebb fényt vet az utolsó nap, -mely napot a művész igy élte át: Vasárnap kora reggel kelt fel a Royalszállóban levő lakásán. Tizenegy óráig irodájában volt, ahol nyugodtan dolgozott, Ottovay István műépítész meg is látogatta, akinek elmondta, liogy Zentára kell utaznia, hivatalos ügyben. Magyar Ede el is utazott Zentára, a hpl Flescb doktorral együtt" megebédelt, az egész délutánt ott töltötte Zentán. Este hat órakor érkezett vissza Szegedre. Egyenesen Herczegné lakására ment. Itt az asszony unokafivérével valami bus, szomorú nótát játszott a zongorán. Magyar Ede erre hirtelen elkomolyodott. Herczegék megkérdezték, van-e valami baja? — Nincs semmi bajom, de szeretném, ha visszaadnád nekem azt a revolvert, amit nemrég átadtam neked, — fordult .az asszonyhoz. — Tudod, szállodában lakom, az ember sohasem tudja, kik az ellenségei... Herczegné, mivel Magyar Ede már három héttel ezelőtt öngyilkosságot akart elkövetni, nem adta át neki a. revolvert, amit akkor elvett tőle. Magyar Ede erre feldühödött, fölrántotta az egyik lezárt szekrényt, amelyből kivette .a 'browningot. Herczegné azonban nagy rimánkodásra elvette tőle a fegyvert. — Nem haj, lesz másik, — szólt iMagyar Ede és ezzel eltávozott Herczeg Istvánná lakásáról. Herczegéknél senki sem sejtette, hogy Magyar Ede milyen szándékkal rohant el. Nem is gondoltak arra, hogy a zseniális művész agyában már véglegesen megfogamzott az öngyilkosság gondolata. Magyar Ede Herczeg Istvánné lakásáról az irodájába ment, mely a Tisza Lajos-körut 52. szám alatt, az általa épített Reök-féle palotában van. Az irodájában felgyújtotta a villanyt. Vasárnap délután volt, dc azért senkinek sem tünt fel, mert Magyar Ede már sdkszor dolgozott vasárnap is késő éjjelig. Most azonban nem ült le a rajzoló asztalához, hanem előkereste íróasztala fiókjából a browningot, a halálthozót és a zsebébe rejtette. Majd egy fél rajzlapot szépen, gondosan körülnyírt, rajzszöggel kifeszítette az íróasztalra és kaligrafirozott betűkkel ráirta: Senkit se okoljanak halálomért. M. E. -Ezután már valószínűleg erőt vett rajta az idegesség, mert az irodában nem oltotta el •a. lámpákat, hanem csak ugy rohant ki az irodából egyenesen Herczegné lakására, ahol rövid szóváltás után az előszobában az aszszony szemeláttára mellbelőtte magát. Ott a -helyszínen meg is halt. HOGY TÖRTÉNT AZ ÖNGYILKOSSÁG? A tragédia ezt a részét misztikum veszi körül. Annyit azonban sikerült megállapítani, .hogy Magyar Ede és Herczeg Jánosné között némi kis szóváltás támadt. A szóváltás hevében a müépitész elővette a revolverét és a -mellébe lőtt. Ez este fél nyolc órakor történt. A lövés zajára az egyik lakó, Maczkó katonai főállatorvos nyomban lerohant a második emeletről az elsőre. Itt talált Herczegné előszobájának padlóján hanyatt vágódva egy rvérző mellű embert: Magyar Ede műépítészt. Kezében -még füstölgött a revolvercső, melléből, szájából csurgott a vér, az aj-ka utolsót rándult, a test m-ég egyet vonaglott: Magyar Ede halva volt. Mellette egy jajveszékelő, siró asszony, térdelt: Herczegné, Sarolta Rózsi. Az öngyilkosságról először Schreiber Fülöp dr orvost értesítették, de ő is csak a beállott halált konstatálhatta. A golyó a negyedik és ötödik borda között hatolt a mellbe és rögtöni halált okozott. Kijöttek a mentők, a rendőrség részéről Sass Lajos rendőrtisztviselő. Magyar Ede holttestét a mentők a közkórház halottasszobájába v-itték. A tragédia hk rére megérkezett Papp Róbert dr Herczegné rokona, aki késő estig ott maradt a kétségbeesett szerelmes asszony -mellett. HÁTRAHAGYOTT IRATOK. A müépitész irodájában az öngyilkosság után is még égett a villany. Nyolc óra után a rendőrség emberei is megjelentek ott, Fajka János városi szá-mtiszttel, alki sógora Ma.gyar Edének. Müv-ész-i rendetlenség. Mindenütt tervrajzok és giipszmodelle-k, A? irodában a? írót