Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-07 / 105. szám

3 Ili. ÉvfoLyAm, 105. SZÁm Kedd, május 7 nómelyes alkalom a kulturával való érint­kezésre. Ugy tudjuk, íhioigy a tanítók nagy része is ezen a véleményen van, a tanítók egyesületének' tul kell látnia Szatymaznál. Magyar Ede műépítész szivenlötíe magát. — A magyar építőművészet gyásza. — (Saját tudósitónktól.) Mint futótűz ter­jedt el vasárnap este a városban az a tra­gikus hir, hogy Magyar Ede müépitész ön­gyilkos lett. Az országos nevü művész egy hölgy előszobájában fejezte be karri­erjét, golyót röpített a szivébe s a leg­ideálisabban érző sziv némult el és a leg­zseniálisabb agyvelő szűnt meg alkotni. Élete, életének minden mozzanata, első pillanatban váratlannak látszó tragikus halála mind, mind a zsenialitás bélyegét hordja magán. Igy kellett mindennek tör­ténni, nem történhetett másként. Magyar Ede élete és tragédiája hasonló á mitószi hősökéhez, akiket szentté ava­tott az utókor igaz nagyrabecsülése. Kő­mives inasból lett országos nevű művész. Vérbeli művész, kinek istenáldotta lobogó lánggal égő szent művészetét nem tudta mérsékelni ^ a reális fegyelmezettség. Ez volt a tragédiája. Kiváltságos művésztra­gédia. Száz épitész invenciója halmozó­dott fel benne és mindent, még a szennyes érdekhajhászó életet is a művészet ideális szemüvegén keresztül látta. Erősen lük­tető müvészvére vezette, sok szépet terem­tett, mindig szebbet, egyszer csak á csoda­szineket variáló szemüveg mellé pillantott és meglátta az életet, a bűnöst, a rosszat. Müvészlelke ezt nem birta elviselni, meg­ölte magát a szerelmes asszonya budo­árja küszöbén. Hős és művész halt meg benne. Hős volt, mert fiatalságát, dicsőségét és bol­dogságát áldozta fel két család nyugal­máért. Igaz, hogy ez nem sikerült neki. De a célja meg volt, a célját meg is való­sította: megalkuvás nélkül. Művész volt, akit az egész ország ismert, akiben az egész ország bizott. Tragédiájának közvetlen okát nehéz a káoszból kihalászni, az a valóság, hogy ideálisan érző lelkülete sok apró sebet ka­pott, mely azután, gyógyíthatatlan nagy sebbé szakadt. Más reálisan érző ember íulsiklik az ilyen csekélységnek látszó élet­ütéseken, de ő nem tudott, nem is akart, szomjazta, vágyta a végleges megoldást, — melyet csak az örök némaság hozha­tott meg számára. Sajnos, meg is hozta. A legnagyobb seb, melyet az ő érzé­keny, meleg szive kapott az élettől, az volt, hogy útjába akadt egy asszony, aki­ben ujat fedezett fel, megszerette az asz­T ^zonyt, — de egy másik asszony: a fele­1 sejge meg őt szerette. Féltette a férfi mind a fíét aszonyát, sajnálta, az egyiket is, a másikat is. Becsületes volt, művész volt, föláldozta magát, öngyilkos lett. Ejetének delén, karrierjének közepén roppant össze az emberóriás, akiben a zsenialitás, a művészetre hivatottság több volt, minit az élnitudás. Szubtilis lelki finomságrlk összeütközése okozta a tragé­diát, meni minden földi szennytől és rága­lomtó^ J A TRAGIKUS HIR. Vasárnap este nyolc órakor hajadonfővel, feldúlt arccal rohant végig a Kárász-utcán Magyar Ede inasa. Orvost keresett. Néhány perc múlva már az egész város tudta, hogy Magyar Ede öngyilkos lett. Első pillanatban mindenki megdöbbent és kételkedett. Embe­rek ácsorogtak a miiépitész irodája előtt, hol az ablakon át halvány világosság szűrődött ki az est sötétjébe. Senki sem tudott sem­mit. A Báró Jósika-utca 14. számú .háza előtt is hatalmas tömeg verődött össze, itt már a tragédia részletét tárgyalták. Sokan köny­nyeztek, de még mindig nem hittek; bíztak. Majd kocsi robogott be az utcába, rendőrök jötteik, a mentőkocsi is megérkezett. — Jesszusom, hát imégis igaz — hallat­szott a ícímeg soraiból a megdöbbenés igaz szava. Csend lett, a kapubejáratot szomorú em­berek állták el és csak a rendőrség e-mberei­• nelk nyitottak utal Néma könnyek, imajjd halk suttogás. Odabent az emeleti előszobában pedig mentők állták körül a halottat, mialatt a rendőri bizottság az öngyilkos kétségtelen megállapításán fáradozott. Az öngyilkost •hanyattíekvő helyzetben, vértócsában találta a rendőrség a díszes, páimaerdős előszoba asztala és szekrénye között, jobb kezében volt a revolver. Szürke ruha, barna cipő, bordó nyakkendő volt rajta. Nyolc- órakor lezárta az ügyeletes rendőrtiszt a szobát, a mentőkkel elszállíttatta a holttestet a kórház halottasszobájába. Az utcán összeverődött néptömeg szomorúan, némán állotta körül a halottszállító kocsit a csöndes esti félho­mályban és még tiz órakor is Magyar Ede tragédiájáról tárgyaltak. — Nagy ember volt, kár érte. — Az asszony, az asszony . . . Majd néma sötétség ereszkedett a tájra, csendes lett az utca, csak a ház ablakán szű­rődött ki fény, ott egy összetört asszony si­ratta a boldogságát és fájlalta szomorú éle­tet. AZ ÖNGYILKOSSÁG ELŐZMÉNYEI. Magyar Ede iá Báró Jósika-utca 14. számú házban, Herczeg Jánosáé budoárja küszöbén követte el végzetes tettét. Magyar Edét Her­ezegnével őszinte bairátsáig, sőt annál több, szerelem fűzte össze. Másfél évvel ezelőtt is­anerlkedett meg Magyar Ede miiépitész Her­czeg Jánosnével, Herczeg János biztosítási hivatalnok feleségével. Herczegék ugyanis házat -akartak építtetni a Báró Jósika-utcá­ban levő telkükön ós ugy határoztak, ihogy a házat Magyar Edével terveztetik majd. Az ismeretség és tárgyalások során a imüépitész barátsága annyira fejlődött, liogy Herczegék családi élete csakhamar felbomlott. Herczeg János megindította a válópört felesége ellen, mintáin Magyar Ede kijelentette neki, hogy feleségül akarja venni taz asszonyt. ' Egyidejűleg Magyar Ede is beadta a váló­pert felesége, Adók Rózsi ellen. Rövid idő múlva aztán föl is építtette Ma­gyar Ede a Báró Jósika-utca 14. számú há­zat, amely most Herczeg Jánosné tulajdona és amelyben most az asszony lakik. Egy éve tartanak a válópörök és a Herczegáké már a befejezéséhez is közeledik. Magyar Edéék elválása elé azonban nehézségek gördültek. Hir szerint Magyar Edéné, aki Adók István szegedi épitész leánya, ragaszkodott férjéhez, akiit. imád. Az érzékeny lelkű ember igy di­lemmába került. Szerette Herczegnét, de azért nem akarta tönkre tenni a gyermeke anyját sem, alki meg őt szerette. Ez okozta a tragé­' diát. A közvetlen okra talán legélénkebb fényt vet az utolsó nap, -mely napot a művész igy élte át: Vasárnap kora reggel kelt fel a Royal­szállóban levő lakásán. Tizenegy óráig irodá­jában volt, ahol nyugodtan dolgozott, Ottovay István műépítész meg is látogatta, akinek el­mondta, liogy Zentára kell utaznia, hivatalos ügyben. Magyar Ede el is utazott Zentára, a hpl Flescb doktorral együtt" megebédelt, az egész délutánt ott töltötte Zentán. Este hat órakor érkezett vissza Szegedre. Egyenesen Herczegné lakására ment. Itt az asszony unokafivérével valami bus, szomorú nótát játszott a zongorán. Magyar Ede erre hirte­len elkomolyodott. Herczegék megkérdezték, van-e valami baja? — Nincs semmi bajom, de szeretném, ha visszaadnád nekem azt a revolvert, amit nem­rég átadtam neked, — fordult .az asszonyhoz. — Tudod, szállodában lakom, az ember soha­sem tudja, kik az ellenségei... Herczegné, mivel Magyar Ede már három héttel ezelőtt öngyilkosságot akart elkövetni, nem adta át neki a. revolvert, amit akkor el­vett tőle. Magyar Ede erre feldühödött, föl­rántotta az egyik lezárt szekrényt, amelyből kivette .a 'browningot. Herczegné azonban nagy rimánkodásra elvette tőle a fegyvert. — Nem haj, lesz másik, — szólt iMagyar Ede és ezzel eltávozott Herczeg Istvánná la­kásáról. Herczegéknél senki sem sejtette, hogy Ma­gyar Ede milyen szándékkal rohant el. Nem is gondoltak arra, hogy a zseniális művész agyában már véglegesen megfogamzott az öngyilkosság gondolata. Magyar Ede Herczeg Istvánné lakásáról az irodájába ment, mely a Tisza Lajos-körut 52. szám alatt, az általa épített Reök-féle pa­lotában van. Az irodájában felgyújtotta a villanyt. Vasárnap délután volt, dc azért senkinek sem tünt fel, mert Magyar Ede már sdkszor dolgozott vasárnap is késő éj­jelig. Most azonban nem ült le a rajzoló asz­talához, hanem előkereste íróasztala fiókjából a browningot, a halálthozót és a zsebébe rej­tette. Majd egy fél rajzlapot szépen, gondo­san körülnyírt, rajzszöggel kifeszítette az íróasztalra és kaligrafirozott betűkkel ráirta: Senkit se okoljanak halálomért. M. E. -Ezután már valószínűleg erőt vett rajta az idegesség, mert az irodában nem oltotta el •a. lámpákat, hanem csak ugy rohant ki az iro­dából egyenesen Herczegné lakására, ahol rövid szóváltás után az előszobában az asz­szony szemeláttára mellbelőtte magát. Ott a -helyszínen meg is halt. HOGY TÖRTÉNT AZ ÖNGYILKOSSÁG? A tragédia ezt a részét misztikum veszi körül. Annyit azonban sikerült megállapítani, .hogy Magyar Ede és Herczeg Jánosné kö­zött némi kis szóváltás támadt. A szóváltás hevében a müépitész elővette a revolverét és a -mellébe lőtt. Ez este fél nyolc órakor történt. A lövés zajára az egyik lakó, Maczkó katonai főállatorvos nyomban lero­hant a második emeletről az elsőre. Itt ta­lált Herczegné előszobájának padlóján ha­nyatt vágódva egy rvérző mellű embert: Ma­gyar Ede műépítészt. Kezében -még füstöl­gött a revolvercső, melléből, szájából csur­gott a vér, az aj-ka utolsót rándult, a test m-ég egyet vonaglott: Magyar Ede halva volt. Mellette egy jajveszékelő, siró asszony, térdelt: Herczegné, Sarolta Rózsi. Az öngyilkosságról először Schreiber Fülöp dr orvost értesítették, de ő is csak a beállott halált konstatálhatta. A golyó a negyedik és ötödik borda között hatolt a mellbe és rög­töni halált okozott. Kijöttek a mentők, a rendőrség részéről Sass Lajos rendőrtiszt­viselő. Magyar Ede holttestét a mentők a közkór­ház halottasszobájába v-itték. A tragédia hk rére megérkezett Papp Róbert dr Herczeg­né rokona, aki késő estig ott maradt a két­ségbeesett szerelmes asszony -mellett. HÁTRAHAGYOTT IRATOK. A müépitész irodájában az öngyilkosság után is még égett a villany. Nyolc óra után a rendőrség emberei is megjelentek ott, Fajka János városi szá-mtiszttel, alki sógora Ma­.gyar Edének. Müv-ész-i rendetlenség. Mindenütt tervraj­zok és giipszmodelle-k, A? irodában a? írót

Next

/
Oldalképek
Tartalom