Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-31 / 125. szám

A 1912 május 3T. hangú sürgöny nyel fordult Issekutz alispánhoz: „Annál a szoros benső viszonynál fogva, mely engem, a vármegyéhez fűz és melyei minden körülményék között ápolok, szivem egész melegével osztozom a megyét ért határtalan csápos feletti fájdalomban." TORONTÁLMEGYÉBEN TIZENÖT MILLIÓS A KÁR. Szörnyű katasztrófa nehezedett a megáradt Temesből Torontálmegye egyik virágzó vidékére. A vizár, mint már jelentettük, elöntötte Csebze és Macedónia községeket egész határukkal együtt. A két község a vizár következtében el van szakítva a világtól s igy csak most lehetett alapos értesítéseket szerezni s ezek az értesülések borzalmas képét nyújtják a katasztrófának. Az árviz Csebze községet egészen elpusztította s Macedóniát teljesen elöntötte. Ötvenezer hold viz alatt van minden termésével együtt ugy, hogy mintegy tizenöt millió korona kárt okozott az árvízkatasztrófa. A vármegye vezetősége a legnagyobb önfeláldozással intézi a mentési akciót s Jankó Ágoston udvari tanácsos, alispán maga személyesen vett részt a mentésben, csónakon járva a rohanó árban s az áldozatokat maga helyezte biztonságban. ROMBADÖLT, ELTEMETETT FALU. Legnagyobb a pusztulás Gsebze községben. Itt (törvénvén a gátszakadás, a rohanó vizár iszonyú erővel rontott a falura s mindent valósággal elsöpört. Egymásután döntötte le a házakat s tegnap délutánra már az egész falu rombadőlt. A viz, amely a községbein kéthárom méter magas, az összes épületeket rombádöntötte, ugy, liogy mindössze tiz téglából épült ház jelzi, liogy itt valaha község volt. A házak romjai is mind viz alatt vannak s amerre a szem ellát, tenger vizet látni. Az árviz elől éjszaka sokam nem menekültek el idejekorán s ezeket az összeomló házak maguk alá temették, ugy, hogy a község lakói közül többen odavesztek. Hogy hámy emberélet pusztult el, azt csak akkor lehet megállapítani, ha a viz eltakarodik s a romokat felkutatják. A megmenekült nép részben Gyülvészen, részben a töltésen tanyázik s itt látja el őket ideiglenesein a hatóság élelmiszerekkel. A vizár természetesen nemcsak a községeket, hainem egész határukat elöntötte. Nemcsak házakat döntött romba, de az egész évi termést elpusztította. Ötvenezer hold föld került viz alá és minden termés elpusztult. Rengeteg a. kár. Ma még ki se lehet számítani, de a szakértők a romhadöntött házakkal és az elpusztult terméssel együtt a kárt tizenötmillió koronára becsülik. A lakosság a legkétségbeejtőbb helyzetben van s szomorú jövő elé néz. A segélyakció teljes erővel megindult s a pillanatnyi nyomortól meg van óva a nép. Hogy aztán mi történik az emberek ezreivel? — ki tudja! ÓRÍÁSIKÁR VERSEC VIDÉKÉN. Á délvidéki árviz" Vérsec környékét sem kímélte meg.''Nemcsak á Karas, a'Meszics és a Temes áradt ki, hanem folyóvá dagadt és elárasztotta az egész környéket valamennyi ártatlan hegyipatak ócska is. Meszesfalvát elöntötte a Meszics vize, a község .viz .alatt áll. A verseci tűzoltóság vonult ki a lakosság segítségére. Az áradat kidöntötte a, kerítéseket, hatalmas szálfákat, sőt számos szekeret is ragadott magával és vitte le Ver-sec fqjé. Versecen ezek az uszó torlaszok sok kárt okoztak, főleg azáltal, hogy elhordták a most épülő uj Meszies-hid állványait és megrongálták az épülő hidat is. A Meszics kiáradt a város külterületén és különösen a kis rétben okozott jelentékeny károkat. A Moravica patak is kiöntött és elborította a szántóföldeket. Berkeszf alván Erményben és Temesváron a földek viz alatt állának. Gátalja és Vársomló közt a viz alámosta a Délkeleti vasút töltését. Varadiáról elszomorító hirek érkeznek. Az áradat milliónyi károkat okozott. Pünkösd vasárnapján, délelőtt tizenegy órakor miséről jött a nép, mikor hire érkezett a Karas áradásának. Ileszler Emil jegyző nyomban megtette a kellő óvintézkedéseket, de minden hiábavalónak bizonyult. Délben már félrevert harangok zúgása hirdette, hogy a község házainak falait nyaldossa az ár. Az ujabb felhőszakadások tetézik a veszedelmet. Az óriási víztömegek rombolva, zúgva törtettek le a hegyekről és elsöpörtek maguk elől minden akadályt. Kákófalva és Székás telefonon könyörgött segítségért, mindkét falu teljesen viz alá került, Korossy György főszolgabíró szakadó esőben sietett ki a veszélyeztetett helyekre és még az eső beállta előtt közmunkára rendelte ki az összes munkabíró embereket, A községekben sok a vályogból épült ház, tartanak tőle, hogy ezek mind össze fognak dőlni. A vetésekben milliónyi károkat okozott az áradás. KARÁNSEBES RÉMNAPJAI. Még alig tüntették el dolgos kezek a másfél év előtt történt, kettős árvízkatasztrófa nyomait s pünkösd vasárnapján ujabb árviz pusztította végig Krasszószörény vármegyét, iszonyú rémületbe ejtvén a lakosságot melynek még élénk emlékezetében vannak az 1910-ik évi juniusi és szeptemberi árvizek borzalmai. A kár ismét kétségbeejtően nagy. Meghatározni pontosan még most lebetelen. Aminthogy lehetetlen még most a katasztrófának is pontos képét adni, mivel a legnagyobb veszedelmek színhelyén: a karánsebesi járásban levő Bisztra-völgyében mindennemű vasúti-, kocsi-, telefon- és 'távirdaösszekötteiés megszakadt. De ha a Temesben lezúduló rettenetes vizmennyiségből — mely a múlt árvizek legnagyobb magasságát is 10—20 centiméterrel meghaladta — következtetni lehet: a pusztítás, a kár nem lehet sokkal kisebb a két év előttinél, legfölebb csak anynyiban, hogy az emberek azóta talán okultak a szörnyű tapasztalatokon s óvatosabbak lettek s igy a. borzasztó áradatnak már kevesebb pusztítani való jutott. Ismételjük: teljes és biztos képet adni ez uj katasztrófáról még most inem lehet. Karánsebesről sehova nem mehet és oda sehonnan nem megy most vonat, posta nincs, a telefon és távíró épen a veszedelmek helyein van elpusztulva, ugy, hogy csak nagy kerülőkön érkezett töredékes jelentésekből s egy-két véletlen részlet-szemtanú szakadékos híradásából alkothatunk róla hozzávetőleges képet. De ez a vázlatos kép is borzalmas. ÉRDEKES EPIZÓDOK. Lugosi tudósítónk irja: Följegyeztem néhány érdekes epizódot, melyek a mentőakciónál lejátszódtak. Molnár Dezső honvédezredes a honvédség élére állva, intézkedett a legénység elhelyezésén. De a.demokratikusan gondolkodó ezredig elől járt a példával. Midőn a később ledőlt uj vasbeton hid oldalához ütődött a kettészakadt uszoda egyik része és a hídnál fenn ; is akadt, attól lehetett tartani, hogy az áradat nyomása által a hid elpusztulását Ifogja eredményezni. Az ezredes csákányt ragadott és néhány legénynyel széthasogatta az uszodarészt, ugy, hogy a liid alatt elúszhatott. Török Lajos rendőrkapitány az Andrássysétányon lakott, Maga a buzgó főkapitány minden percét az óvóiintézkedéseknék szentelte, igy teljesen megfeledkezett arról, hogy családja és aznap jött. vendégei mily veszélyben forognak. Vasárnap délután már teljesen elöntötte a viz azt az utcát és a kapitány csak más utcák megkerülésével juthatott haza. Midőn az udvarba ért, látja, hogy hozzátartozói a liáz falán bujkálnak ki, mert az ajtón már lehetetlen volt menekülniük. Vásárhelyi Géza honvéds'zázados a Temes balpartján, az uj betoniiidfőné]. teljesített szolgáltót. .Észreveszi, hogy egy háztetőn négy asszony lobogtat kendőt és kiált segítségért. Maga mellé vette tehát Bálint szakaszvezetőt, Lovász és Albert György tizedeseket és ezeket maga előtt küldve, rohant át a veszélyben forgó hídon Az elsők átfutottak, de midőn Vásárhelyi százados az utolsó lépést akarta tenni, a hid minden előzetes ingás nélkül, egy hatalmas bullámtömeg következtében, rettenetes morajjal bedőlt és eltűnt a folyó medrében. A századosnak szerencséje volt, mert a hullám oda vágta a parton levő fák egyikéhez és a rémületes pillanatokat átélő százados még sem vesztette el lélekjelenlétét, megragadta a fát és felmászott rája. Percek multán már hozzálátott a háztetőn levő asszonyok megmentéséhez, mely bravúrosan sikerült. Az egyik háztetőn életmentési akciót folytatott ihat katona. De a viz oda is utánuk iramodott és már a katonák is életvszélyhen forogtak. De egy, ia másik utcán tu'tajozó kaptafagyári munkás, ki azelőtt tengerész volt, észrevette a megrekedt mentőket, előre evezett, a ház közelébe érve, feldobta a 'derekára kötött mentőkötelet és igy sikerült, is neki az embereket megmenteni, akik örömükben a magasba emelték a. merész munkást. Az egyik utcában egymás mellett lakik egy jól szituált kereskedő és egy muzsikus cigány. A kereskedő nagy kárt szenvedett, de még maradt szép pár ezreeskéje: lesz mit aprítani még a — pinkapohárba is. A muzsikus vagyona a bútora volt. Épen oda érek, midőn a kereskedő ós hozzátartozói velőkig ható jajveszékeléssel verik fel az összeomlott házakkal teli utcát és folyton hangoztatják: — Jaj, jaj, tönkre mentünk! A muzsikus cigány könnyes szemekkel keres valamit beomlott lakása tömerlékei között, Talán ékszert, talán más értékeset; ki tudja! De inini, egyszerre meglát valamit az udvaron beverő romok között. Alábújik és előhúz onnan egy csuromvizes, de élő kis kakast és örömíivalgással felkiált: — Oli tu damne Zue meu! (Óh, én istenem!) — hát az én egyetlen jószágomat még sem pusztítottad el . . . ARADOT IS ÁRVIZ FENYEGETI! Aradmegyében harminc órája folyton esik az eső. A marosmenti községek lakosai napok óta a töltéseket erősitik, de nagyon kevés a remény, hogy tudnak menekülni az árviz pusztításától. Solymos község fele viz alatt áll. Aradon a katonai vár gyakorlóterét is elöntötte a viz. Ha az eső és a Maros áradása tovább tart, Aradot is árviz fenyegeti. MAKÓN IS FENYEGET AZ ÁRVIZ. A Maros Makó határában is kilépett fl medréből. Tegnap egy méter áradást mutatott a folyó. Az áradás mára növekedett s a folyómenti Szugoly-nak nevezett lapályos határrész viz alá került. Az árviz, mely a kocsiutat elvette, a folyóhoz való közlekedést mára már- megakadályozta. A makói rendő'rkapitány kerékpáros rendőrt küldött ki az áradás megfigyelésére és észleleteinek időközönként való bejelentésére. Az elterjedt hirek mindazonáltal túloznak arról a veszedelemről, mely ezek szerint a Maros kiöntése folytán Makó város