Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-31 / 125. szám

1912 május 3Í. DÉLMAG yarország 5 határát és környékét fenyegetné, bár any­nyi tény, hogy a Maros felső folyásában negyven centiméterrel haladta meg az idei pünkösdi áradás az eddigi legnagyobb áradást, de igy is csak a töltésezetlen sza­kaszokon tudott pusztitani. Az árvédelmi építmények és intézmé­nyek a vetések elöntését, az utak és vas­utak megtámadását mindenesetre meg­tudják akadályozni. Igy Makó városát ve­szedelem közvetlenül nem fenyegeti. FENYEGET A DUNA. Budapestről telefonálják késő éjjel: Mind veszedelmesebb a helyzet a Durm­menti községekben is. Az esti órákban a főváros fölött több helyen kilépett a Duna medréből és nagyobb területet elöntött. A veszedelem egyre nőtt, annyira, hogy Új­pesten több ház vizben áll, Óbudán szin­tén, sőt a hajógyár viz alá került. Auto­mobilokon mentek ki a fővárosból a szo­rongatott községekbe. A mentési és vé­delmi; munkák egész éjjel tartanak. Sok­házból kilakoltatnak. Budapesten az alsó rakodó part vizben á',1. Kisebb károk vannak itt is. Az alsó Duna mentén szintén nagy a veszedelem. A Duna rohamosan árad. Megegyezlek az ellenzéki pártok. — A politikai helyzet. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma tovább folytatta a véderőreform tár­gyalását s ezzel párhuzamosan az ellen­zék vezérei is folytatták a megegyezés ér­dekében a maguk tanácskozását^ hogy a délutáni pártközi konferencián aztán alá is Írhassák a megszövegezett egyezséget. És alárták. A véderőjavaslat vitájában ma egyetlen szónok vett részt negyedfélórás beszéddel. Ábrahám Dezső Justh-párti képviselő mondta el az egész ülésen átter­jedő beszédét, amelyet azzal vezetett be, hogy az események a Justh-párt taktiká­ját igazolják, mivel a választójog kérdé­sének homloktérbe nyomulása a párt küz­delmének köszönhető. Sorra vette ezután a véderőjavaslat intézkedéseit, részletesen foglalkozott az utolsó hónapok politikai eseményeivel, polemizált a javaslat védel­mére mondott beszédekkel. Megállapíthat­juk, hogy a mai beszédet obstrukciós jel­legűnek is vehetjük. Legalább olyan hosz­szu és olyan üres volt. S már ma fölme­rült az a nézet a többségben, hogy az ilyen obstrukciós szinezetü beszédet se szabad tűrni. Délben Andrássy Gyula gróf, Károlyi Mihály gróf és Kossuth Ferenc fölkeresték Lukács László miniszterelnököt s hossza­sabban tanácskoztak vele. A tanácskozás­ból csak annyi szivárgott ki, hogy Kos­suthék tájékoztatták a miniszterelnököt az egyezkedés kilátásairól. Apponyi Albert gróf, Kossuth Ferenc, Désy Zoltán, Holló Lajos egymásközt is többizben értekeztek. Föltűnt, hogy Justh Gyula nem vett részt ezekben a beszélgetésekben, délig még csak be se jött a Házba. Justh azért elégedetlenkedett, mert az ellenzék s igy a saját pártja is abbahagyta a technikai ob­strükciót s ezzel nagy diadalhoz juttatta Tisza István grófot. Justhnak ezenfölül ki­fogásai voltak az ellen a választójogi ter­vezet ellen is, melyet a pártközi értekez­leten elfogadtak. Ma reggel már arról is beszéltek, hogy az obstrukció vezére visz­szavonul a politikától. Délben azonban bejött Polónyi Géza, aki előzően Justhnál járt s nagy örömmel újságolta, hogy si­került a haragvó Akhillest megbékíteni. Justh Gyula a déli órákban még is meg­jelent a Házban. Látta, hogy ellenzékiek, igy Justh-pártiak szintén, tanácskoznak Szterényi Józseffel. Justh Gyulát Szteré­nyi beavatkozása annyira fölinditotta, hogy a folyosón nyomban rátámadt. — Nekem — mondotta — nem kell olyan választójog, amit te eszeltél ki. — De hisz nekem nincs semmiféle vá­lasztójogi tervezetem, — felelte Szterényi. — Egyáltalában semmit se fogadok el — folytatta Justh — amiben neked ré­szed van. —- Nekem nincs részem semmiben — tiltakozott Szterényi —- visszautasítok minden gyanúsítást. Justh ezután félrevonta a társaságból Holló Lajost s mindenki hallhatta, hogy szemrehányást tesz neki, amiért Szteré­nyit szóhoz engedlték jutni a tárgyalások során. Ma délután 4 órától 8 óráig tanácskoz­tak ellenzéki vezetők Kossuth Ferenc la­kásán. Megjelentek Justh Gyula, Apponyi Albert gróf, Sághy Gyula, Désy Zoltán, Gál Sándor, Mezőssy Béla Bakonyi Sa­mu, Holló Lajos, Zichy Aladár gróf, Ká­rolyi Mihály gróf, Polónyi Géza, Nagy­atádi-Szabó Mihály, Molnár János, Hock János és Polónyi Géza. A négy óráig tartó tárgyalás eredménnyel végződött, annyi­ban, hogy teljesen megállapodtak minden kérdésben. A tanácskozás után Kossuth Ferenc megjelent a pártkörben, hol örömmel vet­ték tudomásul az eredményt. A Kossuth­párt holnap újra összeül tanácskozni. A Justh-pártban ma este Holló Lajos is­mertette a helyzetet. Itt is örömmel vették tudomásul az alakulást. Justh Gyula a Délmagyar ország tudó­sítója előtt ezeket mondta a megegyezés­ről: — Kölcsönös engedmények után jutot­tunk el a megállapodásra. Csakis igy le­hetett'az uj helyzetet létrehozni. A főkér­déseket tisztáztuk, annyira, hogy a vá­lasztói jog kérdésében uj tárgyalás már nem lesz. A választói reform kérdését tehát tisz­tázták. Ma megerősítették a tegnapi la­punkban közölt választójogi tervezetet, a mely szerint minden 24 éves irni-olvasni tudó állampolgár választó lesz: 2 millió 400 ezer választót vesznek föl; a szava­zás titkos lesz a városokban, valamint a nagyközségekben, melyekben a lakosság száma tizenötezren fölül van s hol 75 szá­zalék irni meg olvasni tud; a mostani vá­lasztók megmaradnak választónak. A nemzeti munkapártban ma este sokan jelentek meg, igy Tisza István gróf, vala­mint Lukács László vezetésével a párt fő­városban időző tagjai. Elénk érdeklődés­sel tárgyalták az ellenzéki megegyezést és erősen biznak abban, hogy rend lesz min­den téren. , f. . A Gazdasági és Iparbank pénztárosa agyonlőtte magát. — Podlussányi ezredes tragédiája. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gaz­dasági- és Iparbank válságának meg van az első halálos áldozata. Podlussányi Gyula nyugalmazott ezredes, a bank pénz­tárosa és igazgatósági tagja csütörtökön délután agyonlőtte magát. Az öngyilkosság hire hamar szétfutott a városban. Mély megdöbbenést keltett az ezredes tragikus halála. A korrekt, pél­dás karakterű embert megviselték az utób­bi napok izgalmai. A családjának már egy hét óta emlegette, hogy öngyilkosságba kergetik az izgalmak. Az egész vagyonát a bankba fektette, azonkívül sok váltón szerepelt az aláirása. Bántotta a gondolat, hogy vagyoni romlásba jut a családija. Az is nagyon megviselte, hogy nyugalmazott ezredes létére abban a bankban volt pénz­táros, ahol csalásnak jöttek a nyomára és elfogatási parancsot adtak ki a vezérigaz­gató ellen. Teljesen tudatában volt ártat­lanságának, — amint különösen hangsú­lyozott hátrahagyott Írásában, — de még­is nagyon kellemetlenül érintette, hogy bankesalással jutott kapcsolatba a neve. A puritán jellemű, szimpatikus ezredes közkedveltségnek örvendett. Tizenegy év­vel ezelőtt költözött Szegedre, a társadal­mi életben jelentős szerepet játszott. Öt­vennyolc éves korában fegyvert emelt az élete ellen és most átlőtt homlokkal fek­szik a ravatalon. ÖNGYILKOSSÁG A FÜRDÖ­} SZOBÁBAN. Podlussányi Gyula csütörtökön délben egy óra tájban tért haza a Szentháromság-utca 65. számú házban levő lakására. Rendkívül izgatottan viselkedett. A család­ja ibiába kínálta ebéddel, nem ült asztalhoz. Egy falatot sem evett. Szótlanul járt kelt a szobában, nem válaszolt a felesége kérdéseire. — Hát mégis hol voltál, hogy ilyen külö­nös vagy? — kérdezte ijedten a felsége. , — Hogy hol voltam! Mindegy. A rendőrsé­gen voltam. Engem is kihallgattak. Jaj, az a Fényes!... Szokatlanul ingerülten beszélt az ezredes. Amikor Fényes nevét emiitette, öklével az asztalra csapott. A családja kérte, hogy fe­küdjön le pihenni. — Majd megfürdöm inkább, — mondta látszólagos nyugodtsággal — ne háborgassa­tok. Mielőtt a fürdőszobába ment, az íróasztala fiókjában kotorászott. A felesége észrevette és megkérdezte, hogy mit keres? Az ezredes megnyugtatta, hogy egy régi írásra volt szüksége. Aztán megcsókolta a feleségét és a leányát. — Ne féltsetek, — mondta elérzékenyült hangon — engem nem kell félteni. Alig öt perc múlva nagy durranás remeg­tette meg a házat. Az ezredes szobaleánya megrémülve jelentette: — Méltóságos asszony: a méltóságos ur agyonlőtte magát! Podlussányi né és a leánya a fürdőszobába futottak, ahol megdöbbentő kép tárult eléjük. Az ezredes vértócsában, mozdulatlanul fe­küdt a földön. A homlokából patakzott a vér, a kezében a tiszti szolgálati forgópisz­tolyát szorongatta. Az öngyilkosságról azonnal értesítették a rendőrséget. Ferenczy Mátyás rendőrkapi­tány, ügyeletes rendőrtiszt, Andrássy Fe­renc dr kerületi orvos társaságában megje­lent az ezredes lakásán. Az orvos konstatálta

Next

/
Oldalképek
Tartalom