Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-31 / 125. szám

1912 III. évfolyam, 125. szám Péntek, május 31 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cci Korona-utca 15. szám cd Bodapesti szerkesztőség és kiadihivatal IV., ssa Városház-utca 3. szám c=> ELŐFIZETESI AR SZEGEDEM egész évre . R 24-— félévre . . . R 12' negyedévre . R 61— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR ViDEKEN: egész évre R 28-— félévre . . . R negyedévre. R 7— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. 14'— 2.40 TELEFON-SZÁM! Szerhesztőseg 305 ca Riadóhivatal 836 interurbán 305 Budapesti szerkesztóseg telefon-száma 128—12 Fordulat ? A képviselőháznak hosszú hónapok óta némaságra kárhoztatott termében ma újra parlamentáris beszédek hangzottak el, igaz örömére mindazoknak, akik beiéuntak, sőt beléutáltak a technikai obstrukció gyötrelmeibe. Nem került rá a sor az obstrukció egyikmásik fegyverének az ártalmatlanná tételére. Nem volt szükség az elnöki hadviselés uj étappjára, mert a véderővitához szónokok iratkoztak fel. A tegnapi nap nevezetes dátum volt a csaknem egy év óta tartó véderővita történetében: a technikai obstrukció — habár talán csak kis időre is, de nem lehetetlen, hogy véglegesen — hüvelyébe taszította mérgezett vérű „gyiklesőjét." Akár a magukbaszállás első lépésének, akár a helyzet által rájuk diktált rövid fegyverszünetnek tekintsük a normális tanácskozások régóta elejtett fonalának felvételét: a rendes parlamentáris tárgyalás hallatára nagy kövek estek le a szivéről a magyar alkotmányos élet mindlen igaz barátjának. A technikázás beszüntetése összefüggésben van az ellenzéki pártok közt folyó egyezkedő tárgyalásokkal. Mielőtt a kormány és a többség elé békejavaslatokkal járulnának, maguk közt akarnak megegyezni a véderőreform, de főleg a választójog kérdésében. Kossuth és Apponyi, a technikai obstrukció nyilt és elvi ellenségeinek bizonyára nem lett volna kellemes, hogy amig ők egymásközt a béke feltételeiről tanácskoznak, a másik tárgyaló fél kedélyesen forgassa továbbra is a parlamenti anarchiának veszedelmes, kétélű fegyverét, kihiva azáltal maga ellen a végzetet: egy elhatározott elnöknek és egy elszánt többségnek komoly, célravivő, erélyes lépéseit. Akárkinek az erkölcsi és politikai nyomása szerzette meg a többségnek s kormánynak azt a sikert, hogy a véderő vitája a normális parlamenti tanácskozásnak a medrébe tért: mindenki kénytelen lesz elismerni, hogy ez az örvendetes változás az ellenzék harcmodorában igen jól bevált. Pompásan ment minden; a szónokokat nagy figyelemmel hallgatták; a pártszenvedélyek elültek; s Tisza István gróf oly nyugodtan, oly előzékenyen, félelmetes energiájának oly mérséklésével elnökölt ma újra, mintha a békének általános vágya, s nem a parlament felszabadítására törekvő harcos akarat hozta volna az ő elnökségét. Üdvözöljük a parlamenti viták klasszikus korszakának újból való beköszöntését. Üdvözöljük egy tartós és áldásos fordulat reményében. Üdvözöljük abban a hitben, hogy a viták zsilipjeinek megnyitása a szőnyegen lévő javaslat alapos meghányásának vetésének az okából történt, s nem azzal a rejtett utógondolattal, hogy a technikai obstrukciót az agyonbeszéléssel helyettesítsék. Nincs semmi okunk ilyesmit feltenni, s a két nap beszédei nemcsak tartalmánál, de még terjedelménél fogva is kizárják az ilyen feltevést. Am a politikai óvatosság jó előre kötelez annak kijelentésére, hogy az egy év óta szőnyegen forgó javaslat letárgyalása tul hosszú pórázra immár nem ereszthető. Amely pillanatban a kormány kétségtelenül meggyőződnék róla, hogy a védierőjavaslat ellen indult harcnak csak a formája és a módszere változott meg, d!e a cél ugyanaz maradt: a többség akaratának meggátlása, — az esetben, — de természetesen csakis az esetben — a kormány és a többség gondoskodni fog megfelelő ellenszabályokról. Mert a kormány és a többség lelkük mélyében meg vannak győződve, hogy nemcsak a trónnak és a monarchiának, hanem egyenesen a magyar nemzetnek tesznek vele nagy, igen nagy szolgálatot, ha a véderő fejlesztésének tiz év óta kinos vajúdó problémáját megoldják haladéktalanul. Ami az ellenzéki pártok közt folyó alkudozásokat illeti, mi e pártok törekvését, hogy a függő kérdésekben egymással megegyezzenek, jóakaratú figyelemmel és rokonszenvvel kisérjük. Nyári levelezés. Irta HELTAI JENŐ. I. Tündérlaki Putyi, a Kültelki Színház primadonnája — A színház igazgatójához. - jul. 17. Drága direktorkám! Köszönöm szépen a darabokat, amiket küldtél. Még nem volt időm elolvasni őket, mert az orvosom tanácsára minden fölösleges izgalomtól tartózkodnom kell. Nagyon vigyázok magamra, hogy a küszöbön álló színházi szezont teljes egészségben küzdhessem végig. Szigorúan tartom a kúrát, amióta ítlt vagyok, hat kilót fogytam és e hó végéig felviszem legalább 9—10 kilóra. Hogy ez a veszteség mily nyereség, azt te tudod legjobban. Nagyon könnyen meglehet, hogy két (héttel később jövök osak haza, mert egy kis utókura ugy kell nekem, mint egy falat kenyér. De azt hiszem, bogy ez a te terveidet nem zavarj.a, rám etgyelőre ugy sincs szükséged. Különben is ezt a két hetet részint 'szorgalmas tanulással akarom eltölteni, részint körülnézek egy kicsit a külföldön, bogy mii újság a divat ós egyebek terén? Szervusz, üreg, minden jót, ha találkozol egy jó nadrágszereppel, gondolj hü kis művésznődre Putyira. II. Ugyanaz — Az udvari újságírójához. — jul. 17. Édes Pisíta! Köszönöm az anzixot, amit küldött és amit az összes „jó fiuk" aláirtak. Ne higyde, hogy itt valami örömteljes életet élek, mert Iha állítólag nyaralok is, azért nyakig benne vagyok a unkában. Képzelje, a direktorom még itt sem hagy nyugodni. Három darabot küldött, hogy elolvassam és — ez vagyok én! — én két nap alatt elolvastam mind a hármat. Mondhatom, óriási dolgok, egyik jobb, mint a másik, mind a hármat el fogom játszani. Azonkívül egyszerre két szerepet ,is tanulok. Nem is győzöm már sokáig ezt a nyaralást, szeretnék már otthon lenni az én édes Budapestemen, amelyet mindennél jobban szeretek. Ezért nagyon valószínű, bogy két kélttel előbb jövök haza, mint. eredetileg terveztem. Annál ,is Inkább, mert a direktor is eszi a májamat, hogy minél előbb jöjjek, velem akarja az uj szezont megkezdeni. Hiszen tudja, hogy én vagycik az üdvöskéje. Maga nem fog rám ismerni, ha meglát, tudja-e, Ibogy amióta itt vagyok, tizenöt kilót fogytam? Egy barátnőm, akivel itt ismerkedtem meg, báró Gubics Péterné, nagyon csábit Bécsbe, hogy ott a divat terén kissé körülnézzünk, de maga tudja a legjobban, édes Pista, hogy én csak hazait hordok. Itt nagyon ünnepelnek és az összes idegenek el vannak ragadtatva a „szép magyar művésznő"-tői. Természetesen az eddig lezajlott hat szépségversenyen én nyertem el az összes első dijakat. Mindezt nem azért emlitem, hogy kiirja a „Krajcáros Igazság"-ba, öin tudja legjobban, édes Pista, mennyire irtózom attól a reklámtól. Baráti kézszorítással üdvözli önt és az egész szerkesztőséget az ön hűséges Putyija. III. Ugyanaz — Az udvari tanácsosához. —jul.18. Kedves Ferdinánd ! Remélem, most már meg van nyugodva és a féltékenységi rohamai elmultak. Még ma is kacagnom kell, ha eszembe jut, liogy micsoda ábrázatot vágott, amikor ezt az utazást bejelentettem önnek. Hát miért nem jött velem, ha nem akar egyedül engedni? Tehetek én arról, hogy önnek a méltóságos asszonyt kellett Karlsbadba kísérnie? Háit ismételten megnyugtatom, semmi oka arra, hogy féltéknykedjék. Itt kizárólag az egészségemnek ós a tanulmányaimnak élek, a legnagyobb visszavonultságban. Nem érintkezem senkivel, csak néhány arisztokrata hölgygyei, akik ellen magának sem lehet kifogása, ihisz most már ön is báró. Ugy élek itt, mint egy apáca; ami természetes is, kü-