Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-31 / 125. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 május 31. Ha e megegyezésnek valóban békés cél­ja van; ha egyengetni kivánja az utat a kormánynyal és a többséggel való béké­benélésnek: az esetben a nemzet elisme­rése és hálája illeti meg, mindazokat a * zető politikusokat és pártokat, amelyek ki­veszik a maguk részét az általános béke­csinálás nagy munkájából. Eredménye azonban csak ugy lehet fá­radozásuknak, ha amiben kölcsönösen megegyeznek, ezt nem tekintik ultimátum­nak, amellyel a kormányt és a többséget falhoz* szoritják, hanem elfogadható tár­gyalási alapnak, amelyen a kormánynyal is tárgyalva és megegyezve, a parlamenti béke épületét felépíthetik. Ultimátumokkal háborúkat szoktak meg­inditani, nem békemüvet. Minden megegyezés alapfeltétele azon­ban a véderőjavaslatok tető alá hozása. Mert a véderő korszerű átalakítására nem­csak a monarchia nemzetközi pozíciójának és fényének, hanem a magyar nemzet biz­tosságának és nyugodt fejlődlésének is szüksége van. Városrendezés, iparfejlesztés. — A májusi közgyűlés második napja. — (Saját tudósítónktól.) Megcsappant érdek­lődés mellett csütörtökön dél után folytatták a májusi közgyűlés. A teremben semmi sem volt már a tegnapi izgatott hangulatból, vita alig volt, a tanács előterjesztéseit majd min­den tárgynál elfogadták. Főleg városrende­zési kérdéseket tárgyaltak, néhány fejlődő ipartelepnek adományoztak ujabb területeket és egy csomó segélyezést intéztek el. Rózsa Mihály városbirót nyugdíjazta a közgyűlés, amely jelentősebb dolgot különben nem inté­zett el. Az ülés végén az elnöklő polgármester a tanácskozást elhalasztotta junius 11-ikére, lanben nem fogadnának be a legmagasabb Jkörökbe. Ne aggódjék tehát kedves Ferdinánd, min­denképen méltó vagyok az ön szerelmére és szeptemberiben, 'ha viszontlátjuk egymást, emelt homlokkal és pirulás nélkül állhatok majd ön elé, hogy ön a fülembe iktassa azt a bu'tont, amelyet jó magaviseletem jutalmául kilátásba helyezett. Addig is, mig ez megtör­ténik, nem idegenkedném egy legalább há­romnullás csekktől, ment ha valaki lépést akar tartami az arisztokráciával, az pénzbe kerül. Csókolom magát, édes bogaram és va­gyok a maga önzetlen és hü Pu'tyikája. IV. Ugyanaz — A hősszerelmeshez. Kedves Tihamér, magam is türelmetlenül várom már a na­pot, amelyen végre oltár előtt is örök hűsé­get esküdhetünk egymásnak. Sajnos, ez ké­sőbb lesz, mint eredetileg terveztük, mert két héttel tovább kell itt maradnom. A kúra ugyanis nem ütött be, ahelyett, hogy fogy­tam volna, már eddig is 4 kilót hliztam és e hónap végéig föltétlenül fölviszem liat kilóig. Hogy ez a nyereség milyen veszteség, azt te tudod a legjobban. Épen azért muszáj valami (tengeri fürdőre elmennem, az orvosom is 'mondta, hogy attól biztosan inegfogyok. Csodálkozom azon, hogy féltékenykedel. Ennék, fiam, a mi házasságunkból hiányoz­nia kell. Azt irod, hogy megdöbbenve olva­amikor is a zárszámadást és a SzAK segélye­zésének kérdését tárgyalják. Részletes tudósításunk a következő: Elnök Lázár György dr polgármester. Jegyzők Tasclüer Endre főjegyző, Tóth Mihály tiszteletbeli tanácsos és Ferenczy Béla aljegyző. Az ülés megnyitása után Tmchler Endre főjegyző felolvasta a múlt ülés jegyzőköny­vét, amelyet hozzászólás nélkül hitelesítettek. Elnök bejelenti a következő póttárgyakát: A tárnátok lakbérilletménye 1907-ig vissza­menőleg, az atlétikai klubnak tiz éven át éven kint ezer korona segély megszavazása, 1911. évi zárszámadás és a vásárcsarnok terv­pályázatának kiírása. Bokor Pál polgármester-helyettes javasla­tára kimondotta a közgyűlés, hogy a Szent­háromság-utca gyalogjárdáinak aszfaltozási munkáit elhalasztják arra az időre, amikor az utcát véglegesein feltöltik és a kocsiutat is kikövezik. A Munkácsy- és Kálmán-utcák végleges feltöltését nem rendelik el ós a két utcát csak a felsővárosi templom magasságáig töltik fel és Franki Antal indítványára azt is kimon­dotta a közgyűlés, hogy ezekben az utcákban a mostani petróleumlámpákat gázlámpákkal cseréli föl. A közvágóhidi vendéglőt lakásokká alakí­tották át. A közgyűlés annakidején sokalta a tanács által 'kért 5000 koronát és 1200 korona költséget szavazott meg erre a, célra. Ez a költség kevés és a tanács kérésére a közgyű­lés, Pillich Kálmán hozzászólása után, még 800 korona póthitelt szavazott meg. Bokor Pál polgármester-helyettes előadja, hogy eddig a Bodomi-rétből kétszáz holdat nem adtak ki, mert azon a város lovainak termelték takarmányt. Miután a földek ára fölment, javaslatára kimondotta a. közgyűlés, hogy a kétszáz haldból ezúttal 150 holdat hér­beadnak és csak ötven holdat tart meg magá­nak a város. A korosolyató környékét, vagyis a vasúti palotát körülvevő utcákat most rendezik. A rendezendő utcák világításának terveit és költségvetését a mérnökség elkészitette. E szerint 33 gézlámpát állítanak föl az utcák­ban. Erre az évre ötszáz koronát tesz ki a sod a „Krajcáros Igazság"-bain, hogy hat szépségversenyben az összes dijakat meg­nyertem és hogy itt mindenki ünnpeli a szép magyar színésznőt. Mi van ezen megdöbbenni való? Nem élhetek ugy, mint iegy apáca; nem vonulhatok vissza a társaságból, nekem tün­dökölnöm kell, mert ez a mesterségemhez tar­tozik. Hogy folyton iratok magamról? Csodá­lom, hogy te, mint színész, ezt rossz néven veszed. Hát te nem íratsz folyton magadról? Nekem a lehető legnagyobb szükségem van a népszerűségre és a reklámra, még a „Kraj­cáros Ujság"-éra is. Csak ezért írtam Pistá­nak, semmi másért. Te tudod legjobban, hogy nekem nem kell az a mamlasz, mert én csak téged szeretlek. Tehát légy okos! Ezer csók' PutyidtóL V. Ugyanaz — A legszigorúbb kritikusához. — jul. 23. Rossz ember, hát. még most sem szent a béke? Hát még mindig haragszik rám? Bántani fog a jövő­ben is? Pedig higyje el, nem érdemlem meg. Ha tudná, milyen szorgalmas vagyok, ha tudná, mennyit 'tanulok! Magammal hoztam az ön kritikáit ós azt az érdekes tárcáját, a melyet a hazai operette-viszonyok elfajulásá­ról irt, különös tekintettel én reám. Ez a tárca az én bibliám. Mindennap háromszor elolvasom. Már jobban tudom, mint akárme­lyik szerepemet. És mindez miért? Oh, ne higyje, hogy légszeszvilágitás bevezetése. Az összeget Ko­vács József dr hozzászólása után, a közgyűlés megszavazta. Weiner Miksa a kérdésnél megkérdezte a a tanácstól, miért nem tesz valamit a világí­tás fejlesztése érdekében. Van sok utca a vá­rosban, amelyet egyáltalában nem világí­tanak. Elhatározta a közgyűlés, hogy Szűcs Mi­hály Szeged mezőgazdasága cimü könyvét háromezer korona költséggel kinyomatja. Gaál Endre dr előadja, hogy az elemi is­kolák javításának költségei állandóan emel­kednek. Javasolja ezért a tanács, kérjenek a minisztériumtól 25,000 korona hozzájárulást a javításokhoz. Az előterjesztést elfogadta a közgyűlés. A Stefánia-sétány világítására az eddigi költségen felül a közgyűlés a tanács javasla­tára évi 807 koronát szavazott meg. Gaál Endre dr tanácsos javasolta, hogy szervezzenek Szegeden csecsemőgomdozó-inté­zetet. Javasolja, hogy állítsanak föl csecsemő­gondozó dispensairt, egy rendelőhelyiséget, ahol ingyen gyógykezelésben részesitik a csecsemőket, akiknek irigyein gyógyszert és táplálékot is adnak. Erre a cétía 3000 korona szükséges. Inditványozza a tanács, hogy a minisztériumtól az intézmény fejlesztésére háromezer koronát kérjen és kérje föl a pol­gármestert, hogy a rendelkezésre álló 24,000 koronás alapítvány kamatait is engedje át erre a célra ós bizza meg a tanácsot, hogy az intézmény fejlődése érdekében a szükséges lépéseket tegye meg. ' Falta Marcel dr kéri, 'hogy fogadják el a tanács javaslatát. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag el is fogadta. A közgyűlés ezután az iskolák padlóinak olajozására 600 koronát, a siketnémák intéze­tének évi 300 korona segélyt, a szegedi da­lárdának 600 és a polgári dalárdának 500 ko­rona segélyt, a szegedi tornaegyletnek 400 koronát, a szegedi jótékony inőegyesületnek 2000 korona rendkívüli segélyt, a diósgyőri evangélikus templomra 25 koronát, a mun­kácsi Árpád-szoborra 100 koronát szavazott meg. Balogh Károly tanácsos javaslatára az államsegélyben nem részesült tisztviselőknek az eddigi pótlékot szavazta meg a közgyűlés. azért, mert jó íkiritikát akarok kapni magá­tól! Annyi jó kritikát kapóik, hogy eggyel (több vagy kevesebb, igazán inem számit. De meg akarom hódítani magát, tetszeni akarok magának, csak magának, laiki számomra min­dig a hozzáférhetetlen objektivitást, a meg­vesztegethetetlen igazmondást képviselte. Ha egy igazi férfira gondolok, maga jut az eszem­be, kedves, kegyetlen barátom. Én remélem, hogy ez a ínyár, az én megfeszitett munkál­kodásom, meghozza a várva-várt eredményt nekem: az ön barátságát. Vagy legalább egy kis lágyságot abba a ridegségbe, amellyel ön az én színpadi szereplésemet nézi. Épen ma­gától fáj ez nekem. Istenem, egy gyönge nő, aki egyedül áll a világban, igaz barátok nél­kül; egy nő, aki a hívságos földi dolgokkal nem törődve, kizárólag osak a Szépnek, a Művészetnek él, megérdemli azt, hogy épen az forduljon el tőle, akit az egész világon legtöbbre becsül? Sürgősen befejezem a leve­lemet, inert máris kelleténél többet árultam el érzelmeimből éa attól tartok, hogy még többet találnék mondani. Isten vele, édes hó­hérom, gondoljon néha a szegény, szánalom­ra méltó és jobb sorsra érdemes Putyira. VI. Ugyanaz — A szabónőjéhez. - jul. 26. Édes Coraliem, maga most kér tőlem pénzt? Megbolondult?

Next

/
Oldalképek
Tartalom