Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-18 / 115. szám

1912 III. évfolyam, 115. szám Szombat, május 18 gizponti szerkesztését és kiadóhivatal Szeged, ca korona-utca 15. szám 1=3 Badapesti szerkesztőség és kiadóhivatal e=s Városház-utca 3. szám IV., ELŐFIZETESI AR SZEöEDEh egész évre . X 24-— félévre . . . R negyedévre . ft 6'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28-— félévre . . . R I4-— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEPON-SZAH: Szerkesztóseg 305 cza Riadóhivatal S36 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Lelkiismereti kérdések. 1 A képviselőház pénteki ülésén fölszólalt Lukács László -miniszterelnök s többek között ezeket mondta: —- Az öbstrukció betegség és aki ezt gyógyítani akarja, ott kell keresnie a bajt, -ahol obstruálnak. Nem bánja meg tárgyalásait, mert megnyugtatta lelkiismeretét, thogy mindent elkövetett a normális tárgyalások biztosítására. Azt azonban nem ^hajlandó elfogadni, hogy a kisebbség diktáljon a kormánynak és megszabja, hogy egyes javaslatokat minő feltételek mellett fogad el. Az a kormány, amely felelősségének tudatában az országot irányítani köteles, nem érdemelné meg a kormány -nevet, ha vezettetni és irányitani engedné magát. Apponyi Albert gróf indítványát, amely azt kívánja, hogy a véderőt vegyék -le a napirendről, nem fogadhatja el, még -pedig azért nem, mert nem mondta meg, •hogy meddig vétessék le és mikor tárgyalják. Ilyen nagy kérdésben nem lehet bizonytalanságban hagyni az országot. • íme, a magyar miniszterei nök lelkiismerete. Akár az ország lelkiismerete. Ezzel szemben ott kisért a parlamentben néhány ellenzéki politikus lelkiismerete. Akik nem akarnak semmit, csak harcolni minden ellen, ami munkát, békés fejlődést, egy ország életfunkcióját jelentené. És az úgynevezett ellenzék -újra gáncsoskodik, az uj kormánnyal szemben is. A gáncsoskodásnak nemhogy lelkiismereti, de semilyen alapja sincs. Elvégre sokkal nagyobb érdekekről van szó, semhogy az, aki ilyen nagy feladatra vállalkozik, némely akadékoskodok miatt letérne nagy megfontolással kiválasztott ösvényéről. Annyi bizonyos, hogy a kormány, vállalván az ország ügyeinek intézését, felkészült minden eshetőségre. Az is természetes, hogy szívesen marad meg a-nnál a módszernél, amelytől a legkönnyebb, a leggyorsabb és a legmegnyugtatóbb eredvényt várja és várhatja. Abból, hogy a kormány az ellenfél meggyőződésével, mintegy békés pacifikálásával akarja a kibontakozást létrehozni, hiába próbálnak vádat formálni a kormány ellen. Minden kormány minden időben, amikor kiélezett helyzet -előtt állott, szóba bocsátkozott az ellenzékkel a nélkül, hogy .ezért bárki azzal vádolta volna, hogy lem-ondtva a maga erejének érvényesítéséről, ellenfelei segítségével akar eredményt elérni. Ez oktalan és jóhiszeműség nélkül való frázis, melynek konkolyhintő célzata nyilvánvaló. Szerencsére az a talaj, amelybe ezt a magot próbálják hinteni, sokkal egészségesebb, semhogy az ilyen méreganyagot befogadná. A miniszterelnök igazán lelkiismereti kérdésnek vesz mindent. Lelkiismereti és erkölcsi, kérdésnek, gondolva, hogy csak igy veszi talán az ellenzék is. Hogy azután a magyar ellenzék jórésze hogyan gondolkozik, azt legjobban Apponyi Albert gróf mai felszólalása bizonyítja. Apponyi ezeket mondotta: — A mi alkotmányunk ma a duma előtti orosz alkotmányhoz hasonlít: despotizmus, mérsékelve az obstrukcióval. (Helyeslés a baloldalon.) A szóló nem barátja az obstrukcdónak, d;e a többség kezében nem lát erkölcsi fegyvereket az öbstrukció letörésére. Tehát a nemzet trubadurja beismeri, hogy a mi alkotmányunk ma a duma előtti orosz alkotmányhoz hasonlít. Hogy miért? Mert „despotizmus, mérsékelve az obstrukcióval". Hát ez Apponyi Al'bert gróf és a néki helyeslő ellenzék lelkiismerete. Szájuk ize szerint jellemzik a mi alkotmányunkat, lesajnálják, kijelentik, hogy despotizmus, mérsékelve obstrukcióval. Igy mondta a magas csalogány — öbstrukció keretében. Hogy annál több legyen az egészben a szatíra, a helyzetkomikum. Hogy annál inkább kidomborodjék Apponyiék lelkiismereti és erkölcsi fölfogása. És hiába folytatja de szócskával, mégis ez a fontos a további kijelentéseiből, hogy ő „nem. barátja az obstrukciónak." Igen, ezt is ő mondta, Apponyi Albert gróf, közben az ellenzék tapsolt és — obstruált. Nem is folytatjuk tovább. Fölösleges, íme a mérleg két oldala: a miniszterelnök és a többség lelkiismerete, szemben az ellenzék lelkiismeretlenségével! Akivel nem lehet versenyezni. Irta BALÁZS BÉLA. Egy elegáns Elysée-beli 'szinházban premiere volt. A frakkos urak lés a .gyémántos hölgyek egy Quarti-er-látinbeli szegény m-ansard-szotát láttak, abban is egy költőnek készülő diákot és egy érzelmes grisettet, vidám szerelmes boldogságot és álmokat, álmokat, álmokat. Azután 'látták, ihogy, elvégezvén az egyetemet, a- diáknak el kell (hagynia a Cuartiert és benne a kis szobát és benne a -grisettet és benne ai szerelmet és benne valamit, ami annál is gonoszabb és gyilkosabb: egy Öntudatra ébresztett lelket, egy magasabb élet vágyát és tehetségek mérges sejtelmét. Frakkos árak és gyémántos hölgyek -szo_ k-atlan csendben jöttek le a márvány-lépcsőkön. Sem lelkes zsivajgás, semi boszan-kodó kritika recsegése. Olyan csend volt, hogy felszabadultak, megszólaltak a színek. Selymek,, p rémek, : tollak, ékszerek hideg fénye .erőszakos, ijesztő csillogással .csattant egymásra. És az elegáns uri hölgyek tétova, 'féltékeny nézéssel, melankolikus mosplylyal fürkészték elegáns uri kísérőik lesütött szerrét és kérdezni szerették volna: milyen volt? -Milyen volt a tied, akire most gondolsz? És milyen voltál te im-agad, mikor még dus és hosszú .vol-t a hajad és nem cilindert hordtál, hanem bársony-barettet? Egy órával később Madeleine Descampe-s beszállt a várakozó .automobilba. Ö kreálta a szerepet. A kocsiban egy haresabaju-szos, nagyszakállas ur fogadta. Az volt a szerző. — Madeleine! — mondta a férfi csendesen és megcsókolta a színésznő kezét. — Azt hiszem, győztünk. Csak magának köszönhetem. Madeleine nem felelt és -a férfi gépiesen simogatta tovább a kissé széles, csontos kezet és megcsókollh másodszor és harmadszor és szabályos időközben megcsókolta volna negyedszer is, de a nő idegesen elhúzta. — Madeleine! Miért veszi- el a kezét? — kérdezte a férfi, de nem volt elég energia a szemrehányásban. — Hagyjon, Victor. Ideges .vagyok. És a férfi hagyta. Talán megragadta az alkalmat. Visszasüppedit bundájába. A kocsin nemsokára átcsaptak a -nagy boulevard fényhullámai. A darab első próbáin ismerkedtek meg egymással. A színésznő rajongott a szerepért, az iró el volt ragadtatva- Madeleine játékától. A színésznő festékeik bevallott pompás maszkja mögé rejtette tmár korát és az iró szakálla deresedett, dte kissé íanasztatermészet volit mind- a kettő és a- próbák alatt valami rejtélyes egymást-értés meghatottsága és mámora fogta el őket. Valahogy irragátö'l adódott, hogy Madeleine hamarosan az író szeretője lett. De -nagyon kiülö-nös eset volt ez. A darabban találkoztak, a darab érzéseiivei szerették egymá-st és iime, -ahogy a próbák egyre elevenebbek és forróbbak -lettek, -ahogy mindkettőjük meghatottsága, máimorossága nőtt, lassan mégijs valiami érthetetlen, nyugtalan szomorúság feküdt .közéjük. Mikor az előadás -végén Madeleine 'kijött a színpadról zaivaros szemekkel, szinte támolyogva eltment az iró mellett. Észre -sern vette >és magátfa zártái az -öltözőjét. — Madeleine, — szólalt ,meg jó idő nnulVa a férfi. — Nagyon fáradt? — Nem. Inkább az .a baj, hogy heirrí -fá_ riadtiam; -el' eléggé. Minde-n bennem maradt. — Még szerelmes a partnerébe? — Nemi a .partnerembe. Oh, -nincs a világon eir)fcer olyan egyedül, mint a színész, a k-iben érzéfsekeit piszkál fel a szerep és csókot és ik-c-nyet 'szór .valakire, akiről tudja, hogy csak bábu. És minden a- levegőbe megy és neim szól senkinek, senkinek, ,senk intek! . — Madeleine! -— A (férfi megfogja ,a színésznő reszkető kezét. — Hát- én? De Madeleine Visszahúzta -a kezét és népi felelt. — Igen, — mondtla később a férfi halkan, szinte fáradtan. — .Gonosz bujósdi a mi mesterségünk. Bábukat festünk az arcunk