Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-18 / 115. szám

2 A képviselőház ülése. — Napirenden a véderőjavaslat. — (Raját tudásitóiiMől.) A képviselőház ma ülést (tartott, amelyen NúxVy Lajos elnök indítványára elhatározta, hölgy már holnap folytaltja a véderőjavaslat tárgyalását. Az ülés elején az elnök indítványára a Ház részvétét fejezte ki a dáb király elhunyta és a szolnókdotcka- éh Vrarostorda'megyei katasztrófa miatt. , Az elnök azt indítványozta ezután, hogy ia holnapi ülésen folytassa a Ház a véderőjavaslat tárgyalását. Ma fölszólaltak Apponyi Albert gróf, Justh Gyula és Lukács László miniszterelnök, aki a támadásra kijelentette, 'hogy .semmi sem bizonyltja jobban a parlamenti állapotok beteges voltát, mint bogy a kisebbség nem akar hozzájárulni álhoz, 'Irigy a • parlament rendes munkásságát folytathassa. Hogy a szóló milyen fölfogásban van az obstrukcióról, többször 'kifejtette, elhez tehát nincs mit hozzátennie. Az obstruálókkal szén iben elment az előzékenység legvégső határáig, amiért Apponyi részéről ma némi szemrehányás is érte. Ezt az eljárást nem bánfa meg, mért a lelkiismerete mégkövetelte, hogy mindent tegyen imeg a ,béke érdekében, de azt nem engedheti .meg, hogy diktálja neki a kisebbség, ,hogy .milyen legyen egy törvényjavaslat. A kormány akkor érdejmli meg nevét, (ha (vezet és (irányit, rde nem akkor, ha vezettetik és jrányittatik. A miniszterelnök beszédét óriási lelkesedéssel Vette tudomásul -a többség. Az ülésről ez a tudósítás szól: , Návay Lajos elnök pénteken délelőtt tizenegy órakor az ülést megnyitja. Szász Károly jegyző felolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, amelyet észrevétel nélkül hitelesítenek. Az elnök indítványozza, hogy a dán király hlalála födött a Ház jegyzőkönyvében adjon kifejezést részvéténeik s erről értasitse a dán képviselőházat, (Helyeslés.) Az erdélyi ciklonról Urmánczy Nándor sürgős interpellációt jegyzett be; az elnök engedelmet 'adott, ' szinieivel és beléjük tesszük a „szinükét, ihogy muzsikáljon 'éis a bábák elmuzsikálják •tőlünk azokat, akik bennünket kerestelk. — Menjünk haza, Victor. Nemű akarok •vacsoráz/ni! Ideges vagyok. Szóljon a sofif őrnek. Nemsokára M adei'l ene Dte'sea.mpes híres .víolasziniü szalonjában lültejk. Az akkor készült, mikor bronzvörösre festette a iha ját. Olyan ,volt benne, mint egy misztikus fáklya. Az inas teát 'hozott és likőröket., de Madeleine pezsgőt nyittatott. — Úgyis részeg vagyok, — (mondta. — Részeg vagyok! Bolond vagyok! Minek is hozta ezt ,a darabot! Bár sohase, láttam volna! — Miért? Magának lesak olyan, szerep, (mint a többi, r~ felélte .a férfi. — Eri falán möndlh'atuék egyet-mást. Nekeim talán nem volt egészséges, hogy magával játszattam •ezt a szeriepet. r— A férfi nagy,, fehjér homlokán ideges ráncok hasadták., — Nem volt bölcs. Nemi jó halottakat támasztani, r Madeleine meimi hallgatta,, mit mlond. Mohón. hájtotta fel a pezsgőt és a karjára fektette !a fejet. A férfi pedig ráncolt ihcftnlok_ lkai' bámult a ibronzlvörcs hajra. Ugy érezte, (hogy a violaszín szalon valami tengeralattjáró hajó és sülyed, sülyed, sülyed. Olyan volt az a (haj a két karcsú kar ive között, mint valami égő icsokior. Aztán meggondolta 'és valahogy te látta, hegy szép és kívánatos DÉLMAGYARORSZÁG hogy interpellációját még a mai ülésen előterjeszthesse. Zichy .János gróf vallás- é* közoktatásügyi miniszter több közoktatásügyi jelentést terjeszt elő, melyeket kiadtak 'a bizottságoknak. Az elnök javasolja, bogy a Ház legközelebbi ülését holnap, szombaton tartsa s napirendjére a véderő javaslatot tűzze ki. (Apponyi Albert gróf indítványa.) Apponyi Albert gróf: Hozzájárul, hogy a legközelebbi ülés szombaton legyen, de ahhoz nem, liogy a yéderőjavasliatot tárgyalják. Indítványozza, hogy e helyett a vármegyei és városi tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslatot és a tárgyalásra kész igazságügyi javaslatokat tűzzék napirendre. Inditványányának támogatására az általános politikai helyzetet hozza fel. A kormánynak ma csak két utja van a helyzetből való kibontakozásra: a megértés utja, vagy az erő alkalmazása. Az erő alatt nem erőszakot ért, íhianem az erkölcsi erő tényezőinek összegét, amélylyel az obstrukeóit megszünteti, lehetetlenné tenni képes. Tüzekkel azonban a többség nem rendelkezik. Nem különösen azóta, mióta a rezolueió körül történt dolgok a többség erkölcsi pozíció ját megrendítették. Elismeri, hogy -az osztrák miniszterelnök beavatkozását Lukács elfogadható nyilatkozattal elintézte, ámbár az lett volna az egész megfelelő forma, ha vagy teljes elégtételt szerzett volna, vagy pedig a diplomáciai összeköttetést megszakította volna. De nincs elintézve a hadügyminiszter dolga. Auffenberg beavatkozott magyar ügyekbe, de ezt se ő, se a többség nem tette jóvá. Nem küszöbölte ki továbbá a kormány a véderőjavaslatból a nemzet jogait csorbító intézkedéseket; a neki kínált mentő-deszkát — a sérelmes [szakaszok kihagyását — se fogadhatta el. Sőt azt kívánják, bogy -a sérelmeket egyenesen törvénybe iktassák. A kormány megkísérelte a válaisztójogos békét. Ámbár a .'szóló helyesli, ihogy a választójogi reform alapeszméi közmegegyezéssel megállapittassanak, de azt nem helyesli, hogy a legerősebben harcoló párttal naprólnapra uj javaslatok alapján .tárgyaljanak, azzal -a számítással, bogy megegyezés esetén a többi ellenzéket könnyebb lesz elintézni. A véderő mellőzéséről és más ügyek kitűzéséről szóló inditványát Írásban is benyújtja. Inditnő ül' vele szleprben, a'kít .szeretni kell. 'Hirtelen felállít, imialba valami téive,dóst (kellene reparálni Ós (Maidéi e'ieeíh ez lépett, i — Ostobák fiiagyuink! — mondta ,— Madeleinlei.! Ugy-é? Eltévedünk a saját fantiál ziáukban1. Nézzen a .szemeteibe. Miért bujunk -el egymás'tól? Hiszen segyimás álmai tus itattak el. De az álímck is csak mi vagyunk! Madelleine. latnnak a szerepnek minden szavát én mondtam. Veszedelmes perverzitás, amit mi ráhány nap óta csinálunk. — A férfi hirtelen lehajolt. — Madeleine! Maga sir?! . — Hagyjon! 'Hagyjon! Menjen mos;t ihaza. szoimoru vagyok. Holnap imlegmondom. Akikor ,a férfi melléje ült és átíogtla ,a de* rekát. — Madeleine! Elküldi? Mámia? Közös szép .győzelmünk éjszakáján? ; — 'Eresszen! Maöeleiulei felállt és járkálni kezdett a szobában, aztán hirtelen odafordult a .férfihoz: — Victor — mondta —, mi ketten ;tulajdonkíépen tisztességes embereik Vfegyunk. Lé,gyünk becsületesek és jó ízlésűek. Mit akarunk mi egymástól? Mi nem szeretjük egymást. . — Madeleine! j — Én nemi pénzért lettem, a magáé. Én most az egyszer szerelmet akartam. Oh, Isteneim, szerelmet. Ne csaljunk, Victor. Vagy-vagy! Ez nem szerelem. 1912 május 18. p- ——. ványozza a mentelmi ügyek letárgyalását és köztük a Banjanin-f'éléit, mely egy igen fontos közjogi kérdést — a Ihorvát képviselők mentelmi jogát -— tartalmazna. Justh Gyula: A képviselőház legutóbb azért napolta el üléseit, nehogy a véderő ellen meginduló harc aíkadálya legyen a békés kibontakozásnak. Hozzájárul Apponyi Albert indítványához s mert ngyis meddő ikisórleitnek tartja a vóderőreforin forszirozását, utoljára figyelmezteti a miniszterelnököt, hogy a béke érdekében olyan választói joggal álljon elő, amelyik megfelel az általánosság követelményeinek. (A núniszhetelnök nydaihozaia.) Most általános figyelem közepette Lukács László miniszterelnök szólalt fel. Elismeri; •— úgymond' — 'hogy a parlament munkaképességének érdekében az országra nézve is elcnycsebb lett \olna a békés megegyezés. 'E tekintetben nyugodt, mert elment a méltánycsságnak a. ma határáig . . . (Felkiáltások a munkapárton: Igaz! Ugy van!) Polónyi Géza: Azt sem tudják miről van szó! Lukács László miniszterelnök: ... a liftért, irne, a mai ülésen gróf Apponyi Alberttől szemrehányást kapott. Ö azonban ugy érzi, hogy kötelességét teljesítette. Az obstrukció betegség és aki azt gyógyitani akarja, ott kell keresnie a bajt, ahol obstruálniak. Nem bánja meg tárgyalásait, mert megnyugtatta lelkiismeretét, hogy mindent elkövetett a normális tárgyalások biztosítására. Azt azonban nem hajlandó elfogadni, . hogy á kisebbség diktáljon a kormánynak és megszabja, hogy 'egyes javaslatokat iminő feltételek n ellett fogad el. (Nagy éljenzés, tomboló taps a kormánypárton.) Az a kormány, amely felelősségének tudatában az országot irányítani köteles, nem érdemelné meg a kormány nevet, ha vezettetni és irányítani engedné magáit. (Hosszan tartó éljenzés a többség padjain.) Gróf Apponyi Albert inditványát, amely azt kívánja, 'hogy a véderőt vegyiek l-e a napirendről, nem fogadhatja el, még pedig azért nem, mert nem mondta meg, hogy meddig vétessék le és mikor tárgyalják. Ilyen nagy kérdésben nem lehet bizonytalanságban hagyni az országot. De Apponyi indokolása a tárgyiakban se'rn győzte meg őt. Nem,1 akar részletekbe bocsátkozni, csak megállapítja, hogy az a tény, ha a korona és nemzet közt Ezután csend következett. A férfi rágta a bajuszát. Később azt mondta halkan: — Mióta Játja ezt? — Nem tudom. Nem tudtom. Néhány nap óta. Mióta elborított, felfalt ez a szerep. Oh, bár soha a kezembe ne vettem voln'a! — De hiszen épen ... / — Tudom, tudom, mit akar .mondani. (Tudom,! Hiszen épén a darab hozott össze .bennünket. Attól bolondultam meg, attól lettem szerelmes. Dé nőtt, nőtt. amig kisült, Ihogy nem magáinak szól, ihogy csak perverz őrület! Nem bánom. Bocsásson jmleg, Victor. Hiszen ,az ,a bajiam, ihogy szerelmes vagyok. De nem imagálba. Senkibe1! Senkibe! Majd egyszer, (később, megmagyarázom. Bocsásson meg. Egész beteg ivagyok. Ezután megint hosszú csend következett. Végre azt mondta a férfi: — Hát . . . Isten vele, Madeleine, — Victor! . . '. (Mért szomorú? Annyira fáj ez magáinak? Nemi hiszem, Victor. — Azért vagyok szomorú, mert nem fáj. Akkor összenéztek fájdalimiasan lés szelídén és a nő hirtelen ,kezet nyújtott; — Barátom! — mondta. — Maradjon még itt. Üljön le. El akarok magának mondani mindent. ; Megint leültek egymással szemben és a