Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-16 / 113. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁC 1912 május 14. Mielőtt elindultak, egy házfedélről rnesszelátóval benéztek a pajta udvarára. Látták, bogy a kerítés ajtaja nagy gerendáklkai el van torlaszolva. Most tehát biztosak voltak benne, hogy Dondon nincs egyedül, Garniernek is ott kell rejtőzködnie, azt azonban nem is remélték, hogy Valiét is csapdába kerül. Egyszerre lövés dördült el a házból, aztán sürün ismétlődött a tüzelés. Egy golyó mellen találta Fleuryt. A rendőrbiztos jajszó nélkül összerogyott. Guichard sípjelt adott s abban a pillanatban előrohantak a táncterem kerítése mögül a rendőrök. Bent az elhagyatottnak látszó házból a banditák golyózáport zúdítottak a rohanó rendőrökre, ketten felbuktak, de a többiek csak futottak tovább. Már esteledett és Guichard nem tudta magát mire eltökélni. Várta Lépine-1, mert idejében értesítette róla, hogy ráakadt a banditák rejtekhelyére. A rendőrök fatörzseik mögül lövöldöztek a házra, de céltalanul, mert a banditák nem mutatkoztak. Egyszerre kinyílt az ajtó és ismét gyorsan bezáródott. Egy asszony jött ki. Dondon volt. A rendőrök abbahagyták a tüzelést, annál is inkább, mert belülről sem lőttek. Az asszony egyenesen a rendőrök felé ment és megadta magát. Garnier kedvese volt. Guichardhoz vezették s a rendőrfőnök megkérdezte, ki van bent. — Garnier és Valiét azt üzenik, — felelt Dondon — bogy olcsón nem adják meg magukat, de elevenen semmiesetre sem fognak rendőrkézre kerülni. Engem elküldtek, mert ha veszve látják magukat, felgyújtják a házat. Az asszonyt Guichard két rendőrrel bevitette Párisba, maga pedig rajvonalba állította embereit. A tüzelés ismét megkezdődött mind a két részről. Este nyole óra felé zuávkatonák jöttek Bel fontból s hoztak magukkal automobilon pánoéknellvédet, aminőt gyarmati háborúban használnak az előőrsök, ha nem lehet sáncot ásni. Ezeknek a páncéloknak oltalma alatt egy csapat rendőr közelebb férkőzött a házhoz. A folyó partjáról a zuárvok sürün tüzeltek. — ^" Közben jidfifxkeze+t Lépine rendőrfőnök. Első intézkedése az volt, bogy a tüzelést beszüntette és a zuáv csapat vezetőjének kiadta a parancsot, hogy hajittasson dinamitbombákat a házra. Pár perc multán beröpült az első din ami tpatrón a kerítés mögé. A robbanás erős volt ugyan, de osak a kerítés egy részét döntötte le, a második bomba már nagyobb pusztítást tett, a ház falán ütött rést, azonban nem gyújtotta lángra. Már egészen sötét volt és Lépine elhatározta, hogy csak reggel fogja megostromolni a házat. Párisból egy csapat utászkatona jött ki s reggél nyolcadfél órakor megkezdődött a végső támadás. Egy dinamitbomhát hajitottak be a. házba és a robbbnás szétvetette a falakat. Egyidejűleg' a rendőrök ós a zuávok sortüzet adtaik, a porfelleg eloszlott és csönd lett. Lépine intett, bogy senki se lőj jön. Talán félóráig vártak az ostromlók. Odabent a házban semmi életjelt nem adtak a banditák. A rendőrfőnök most intett és egy válogatott csapat futólépésben rohant a házba. A többiek óvatosan követték amazokat. A Marne partján várakozó közönség izgatottsága tetőpontra- hágott. - Egyszerre hire futott, högy a. banditák megkerültek, de egy sem él. A rendőrök behatoltak az összelövöldözött házba s ott találták Garniert és Vallet-t. Több golyó járta át testüket, Garnier már nem élt, Valiét még néhány percig lélegzett. Egyelőre még nem lehet tudni, bogy a rendőrök golyói ölték-e meg őket. Reggel kilenc óra felé elszéledtek az ostromló rendőrök és a katonák, a bolttesteket pedig két automobilon bevitték a rabkórház . A megsebesült Fleury rendőrbiztos halálán vau. Az egész ostromot kinematografikus képekben felvették a mozgófénykép-vállalatok. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtökön délután Az ártatlan Zsuzsi, operett. Csütörtökön este Irodalom, vígjáték. A bátor Kasszián, bábjáték. Kacagni-meg hálni, szinmü. Bárdos Artúr konferál. (A budapesti Uj Szinpad vendégföllépte.) (3/s) Pénteken A Mari, kép. Pénztárca, szatria. (A budapesti Uj szinpad vendégföllépte.) C/a) Szombaton A halál küszöbén, szomorújáték. Hattyuvér, mesejáték. Révész Béla konferál. (A budapesti Uj Szinpad vendégjátéka.) (2A) . Vasárnap délután A kis gróf, operett. Vasárnap este Bál az udvarnál, operett. iah) Hattyuvér. Irta Strindberg Ágost. Az Uj Szinpad csütörtökön kezdi meg vendégszereplését a szegedi színházban. Bemutatják a most elhalt August Strindberg két munkáját: A halál küszöbén és a Hattyuvér cimüt. Az utóbbi a szenzáció erejével hatott Budapesten, rendezői, dekoráció és színpadi felfogás miatt. Érdekesnek tartjuk a Hattyuvér-bŐI közölni a következő részt VI. JELENET. A mostoha (a háttérből nesztelenül, mint a párduc. A rózsa, egészen elhervad az asztalon): Signe! vedd ki la kürtöt az ágyból! Signe (áz ágyhoz megy és kiveszi a kürtöt.) 4-füöstoha: Hereeg, hova akarsz menni? ~~A herceg: Fejedelemasszony, későre jár az este, a nap hanyatlóban és a csigám haza kívánkozik. A mostoha: Nagyon is későre jár, a kapuk csukva vannak ós a kutyákat eleresztették. Ismered a kutyáimat? A herceg: Ismerem. Hát te a kardomat? A mostoha: Valami különös kard talán? A herceg: Néhla — vértől csepeg. A mostoha: Ohó! Csak ném. asszony vér tői? Hallod-e, nem akarsz a kék kalmrában aludni? A herceg: Istenemre, nem! Otthon akarok aludni az ágyamban. A mostoha: Mások is ezt akarják? A herceg: Másolk is, sokan! A mostoha: Hányan? Ennyien? Egyen? Ketten? (Künn lovagok vonulnak tova, a várnagy, a lovászimester, a főporkoláb stb.) A herceg: Alszom hát a kék kamráiban! A mostoha: Mindjárt gondoltam! Akkor hát szépséges jó éjszakát kívánok ő hercegségének!. Megteszi ugyanezt bizonyára Hattyuvér is! (Egy hattyú repül el a rózsakert mögött, mák hull a ímenyezetröl a mostohára, aki álomba merül, ugy, mint a leányok.) Hattyuvér (a herceghez lép): Jó éjt, herceg... A herceg (mégragadja Hattyuvér kezét, halkan): Jó éjszakát. Oh, egy tető alatt alhatom az én kis hercegkisaszonyomimal. Álmaim ölelkezni fognák az álmaiddal és holnap uj játékokra ébredünk . ma jd, uj... Hattyuvér (halkan): Most te vagy az én egyetlen mindenem a földön, te vagy az apám — mióta a mostoháim megfosztott az apám hatalmas támaszától. Nézd csak, alszik! A herceg: Láttad a hattyút? Hattyuvér: Nem, de hallottam. Az édesanyáim volt, A herceg: Menekülj velem ! Hattyuvér: Nem, ilyet nem szabad tennünk. Türelem! Az álimok orgiájában találkozunk ugy.-e? pe Jiogy t«ilálkézhasFunk, szert retned kell engem — mindennél jobban a világon! Szeress engem, te, te, te! A herceg: Királyom és hűségem... Hattyuvér: Királynéd — és hü szived vagyok! A herceg: Én lovag vagyok! Hattyuvér: Én lovag nem vagyok! ezért: én választalak téged — herceg! (Ti»_ csért csinál két kezével a szája körül és () herceg nevét súgva, mintegy kilöki magából.) A herceg: Oh jaj, mit tettél? Hattyuvér: A tiéd lettem ón iis a neveddel együtt, a mlagadé lettél njra velem együtt te is! Bontsd ki hát a szárnyaidat! Te... (Újra a hereeg nevét susogja.) A herceg (mintha egyik kezével elkapná a nevet a levegőiben): Rózsát dobtál felém? (Megcsókolja egyik ujját és csókot dob vissza Hattyú vérnek.) Hattyuvér! Hattyuvér: Te ibolyát dobtál vissza! A lelkedet! Most felszívlak, most bent vagy a lelkemben, a szivemben, most az enyém vagy! A herceg: És te az enyém! Kié vagyunk mi most? . Hattyuvér: Mi ketten!, A herceg: Te meg én! — Rózsa! Hattyuvér: Ibolya! A herceg: Rózsa! Hattyuvér: Ibolya! A herceg: Szeretlek! Hattyuvér: Szeretsz? A herceg: Szeretlek! Hattyuvér: Szeretsz? A hereeg: Szeretsz? Hattyúi >er: Szeretlek! (A szin világosodik. A rózsa az 'asztalon felegyenesedik és kinyilik. A mostoha és a három lány arcára fény hull és valamennyiük arcán szépség, jóság ós boldogság tükrözik. A mostoha álomittas feje felemelkedik és lecsukott szemmel, mintegy napfényes mosolygással szemléli a gyermekek boldogságát.) v Hattyuvér: Nézd csák! A kegyetlen -mostoha ugy mosolyog, imínóísa ifjúságára emlékeznék, nézd osak, az álnok Signe csupa hit és hűség, a csúf Tofva szép és a kis Elsa nagy! A herceg: Ez mind a mi szerelmünk! Hattyuvér: Ez a szerelem! Áldja meg őket az isten ja hatalmas teremtő isten! (Térdr« hull ós sir.) A herceg: Sirsz? Hattyuvér: Sirok, mert boldog vagyok! A herceg: Jer karjaimba és mosolyogni fogsz! Hattyuvér: Karjaidban szeretnék meghalni! A herceg: Mosolyogj és halj meg! Hattyuvér (felemelkedik): Haljak meg hát! A herceg (karjaiba szőrit ja.) A mostoha (felébred és ráüt az aeélkorbáccsal az asztalra, mikor meglátja a gyei'meket): Azt hiszem, aludtam! Ohó! Igy, vagyunk?! A kék kamrát mondtam? A kék tornyot gondoltam, ott alszik majd a herceg! A vas szűz karjaiban. Signe! (A lányok felébrednek.) A mostoha: Mutasd meg a hercegnek a legközelebbi utat a kék toronyba. És ha mégis eltévesztené, akkor szólítsátok a várnagyot, a lovászmestert, az istállómestert, a főporkolábot! A herceg: Szükségitelen! Szívesen megyek tüz-be, vizbe, le a föld mélyébe, fel a felhők felé és mógiis rátalálok az én kis Hattyuvéremre. Mert ott van. ő mindenütt, ahol én! És most megyek, hogy találkozzam vele » kék toronyban. Ha tudsz varázsolni, hát rajta! Most varázsolj! Bajo slesz! Mert nincs benned — szerelem! (Indul, Signe kiséri.) * Schnitzler ötvenéves. Schnitzler Artúr ma ötven éves. Ebből az alkalomból az egész osztrák sajtó cikkekkel, versekkel ünnepli őt, akinek a működése uj korszakot jelent a német irodalomban. Gyengéd, nemes iró Schnitzler. Annakidején az- uj-béosi irók vezetője volt. Ma a forradalmuk-amár beérkezett. Mindaz, ami meleg, intim, Bécsbenf $