Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-16 / 113. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁC 1912 május 14. Mielőtt elindultak, egy házfedélről rnessze­látóval benéztek a pajta udvarára. Látták, bogy a kerítés ajtaja nagy gerendáklkai el van torlaszolva. Most tehát biztosak voltak benne, hogy Dondon nincs egyedül, Garnier­nek is ott kell rejtőzködnie, azt azonban nem is remélték, hogy Valiét is csapdába kerül. Egyszerre lövés dördült el a házból, aztán sürün ismétlődött a tüzelés. Egy golyó mellen találta Fleuryt. A rendőrbiztos jajszó nélkül összerogyott. Guichard sípjelt adott s abban a pillanatban előrohantak a táncterem kerí­tése mögül a rendőrök. Bent az elhagyatott­nak látszó házból a banditák golyózáport zúdítottak a rohanó rendőrökre, ketten fel­buktak, de a többiek csak futottak tovább. Már esteledett és Guichard nem tudta ma­gát mire eltökélni. Várta Lépine-1, mert ide­jében értesítette róla, hogy ráakadt a bandi­ták rejtekhelyére. A rendőrök fatörzseik mö­gül lövöldöztek a házra, de céltalanul, mert a banditák nem mutatkoztak. Egyszerre kinyílt az ajtó és ismét gyorsan bezáródott. Egy asszony jött ki. Dondon volt. A rendőrök abbahagyták a tüzelést, annál is inkább, mert belülről sem lőttek. Az asszony egyenesen a rendőrök felé ment és megadta magát. Garnier kedvese volt. Guichardhoz vezették s a rendőrfőnök megkérdezte, ki van bent. — Garnier és Valiét azt üzenik, — felelt Dondon — bogy olcsón nem adják meg ma­gukat, de elevenen semmiesetre sem fognak rendőrkézre kerülni. Engem elküldtek, mert ha veszve látják magukat, felgyújtják a házat. Az asszonyt Guichard két rendőrrel bevi­tette Párisba, maga pedig rajvonalba állí­totta embereit. A tüzelés ismét megkezdődött mind a két részről. Este nyole óra felé zuáv­katonák jöttek Bel fontból s hoztak magukkal automobilon pánoéknellvédet, aminőt gyar­mati háborúban használnak az előőrsök, ha nem lehet sáncot ásni. Ezeknek a páncélok­nak oltalma alatt egy csapat rendőr közelebb férkőzött a házhoz. A folyó partjáról a zuár­vok sürün tüzeltek. — ^" Közben jidfifxkeze+t Lépine rendőrfőnök. Első intézkedése az volt, bogy a tüzelést be­szüntette és a zuáv csapat vezetőjének kiadta a parancsot, hogy hajittasson dinamitbombá­kat a házra. Pár perc multán beröpült az első din ami t­patrón a kerítés mögé. A robbanás erős volt ugyan, de osak a kerítés egy részét döntötte le, a második bomba már nagyobb pusztítást tett, a ház falán ütött rést, azonban nem gyújtotta lángra. Már egészen sötét volt és Lépine elhatá­rozta, hogy csak reggel fogja megostromolni a házat. Párisból egy csapat utászkatona jött ki s reggél nyolcadfél órakor megkezdődött a végső támadás. Egy dinamitbomhát hajitot­tak be a. házba és a robbbnás szétvetette a fa­lakat. Egyidejűleg' a rendőrök ós a zuávok sortü­zet adtaik, a porfelleg eloszlott és csönd lett. Lépine intett, bogy senki se lőj jön. Talán félóráig vártak az ostromlók. Odabent a ház­ban semmi életjelt nem adtak a banditák. A rendőrfőnök most intett és egy válogatott csapat futólépésben rohant a házba. A többiek óvatosan követték amazokat. A Marne partján várakozó közönség izga­tottsága tetőpontra- hágott. - Egyszerre hire futott, högy a. banditák megkerültek, de egy sem él. A rendőrök behatoltak az összelövöldözött házba s ott találták Garniert és Vallet-t. Több golyó járta át testüket, Garnier már nem élt, Valiét még néhány percig lélegzett. Egyelőre még nem lehet tudni, bogy a rendőrök golyói ölték-e meg őket. Reggel kilenc óra felé elszéledtek az os­tromló rendőrök és a katonák, a bolttesteket pedig két automobilon bevitték a rabkórház . A megsebesült Fleury rendőrbiztos halálán vau. Az egész ostromot kinematografikus képek­ben felvették a mozgófénykép-vállalatok. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtökön délután Az ártatlan Zsuzsi, operett. Csütörtökön este Irodalom, vígjáték. A bá­tor Kasszián, bábjáték. Kacagni-meg hálni, szinmü. Bárdos Artúr konferál. (A budapesti Uj Szinpad vendégföllépte.) (3/s) Pénteken A Mari, kép. Pénztárca, szatria. (A budapesti Uj szinpad vendégföllépte.) C/a) Szombaton A halál küszöbén, szomorújá­ték. Hattyuvér, mesejáték. Révész Béla kon­ferál. (A budapesti Uj Szinpad vendégjátéka.) (2A) . Vasárnap délután A kis gróf, operett. Vasárnap este Bál az udvarnál, operett. iah) Hattyuvér. Irta Strindberg Ágost. Az Uj Szinpad csütörtökön kezdi meg vendég­szereplését a szegedi színházban. Bemutatják a most elhalt August Strindberg két munkáját: A halál küszöbén és a Hattyuvér cimüt. Az utóbbi a szenzáció erejével hatott Budapesten, rendezői, dekoráció és színpadi felfogás miatt. Érdekes­nek tartjuk a Hattyuvér-bŐI közölni a következő részt VI. JELENET. A mostoha (a háttérből nesztelenül, mint a párduc. A rózsa, egészen elhervad az aszta­lon): Signe! vedd ki la kürtöt az ágyból! Signe (áz ágyhoz megy és kiveszi a kür­töt.) 4-füöstoha: Hereeg, hova akarsz menni? ~~A herceg: Fejedelemasszony, későre jár az este, a nap hanyatlóban és a csigám haza kí­vánkozik. A mostoha: Nagyon is későre jár, a kapuk csukva vannak ós a kutyákat eleresztették. Ismered a kutyáimat? A herceg: Ismerem. Hát te a kardomat? A mostoha: Valami különös kard talán? A herceg: Néhla — vértől csepeg. A mostoha: Ohó! Csak ném. asszony vér tői? Hallod-e, nem akarsz a kék kalmrában aludni? A herceg: Istenemre, nem! Otthon akarok aludni az ágyamban. A mostoha: Mások is ezt akarják? A herceg: Másolk is, sokan! A mostoha: Hányan? Ennyien? Egyen? Ketten? (Künn lovagok vonulnak tova, a várnagy, a lovászimester, a főporkoláb stb.) A herceg: Alszom hát a kék kamráiban! A mostoha: Mindjárt gondoltam! Akkor hát szépséges jó éjszakát kívánok ő hercegsé­gének!. Megteszi ugyanezt bizonyára Hattyu­vér is! (Egy hattyú repül el a rózsakert mögött, mák hull a ímenyezetröl a mostohára, aki álomba merül, ugy, mint a leányok.) Hattyuvér (a herceghez lép): Jó éjt, her­ceg... A herceg (mégragadja Hattyuvér kezét, halkan): Jó éjszakát. Oh, egy tető alatt alha­tom az én kis hercegkisaszonyomimal. Ál­maim ölelkezni fognák az álmaiddal és hol­nap uj játékokra ébredünk . ma jd, uj... Hattyuvér (halkan): Most te vagy az én egyetlen mindenem a földön, te vagy az apám — mióta a mostoháim megfosztott az apám hatalmas támaszától. Nézd csak, alszik! A herceg: Láttad a hattyút? Hattyuvér: Nem, de hallottam. Az édes­anyáim volt, A herceg: Menekülj velem ! Hattyuvér: Nem, ilyet nem szabad ten­nünk. Türelem! Az álimok orgiájában talál­kozunk ugy.-e? pe Jiogy t«ilálkézhasFunk, sze­rt retned kell engem — mindennél jobban a világon! Szeress engem, te, te, te! A herceg: Királyom és hűségem... Hattyuvér: Királynéd — és hü szived vagyok! A herceg: Én lovag vagyok! Hattyuvér: Én lovag nem vagyok! ezért: én választalak téged — herceg! (Ti»_ csért csinál két kezével a szája körül és () herceg nevét súgva, mintegy kilöki magából.) A herceg: Oh jaj, mit tettél? Hattyuvér: A tiéd lettem ón iis a neveddel együtt, a mlagadé lettél njra velem együtt te is! Bontsd ki hát a szárnyaidat! Te... (Újra a hereeg nevét susogja.) A herceg (mintha egyik kezével elkapná a nevet a levegőiben): Rózsát dobtál felém? (Megcsókolja egyik ujját és csókot dob vissza Hattyú vérnek.) Hattyuvér! Hattyuvér: Te ibolyát dobtál vissza! A lel­kedet! Most felszívlak, most bent vagy a lel­kemben, a szivemben, most az enyém vagy! A herceg: És te az enyém! Kié vagyunk mi most? . Hattyuvér: Mi ketten!, A herceg: Te meg én! — Rózsa! Hattyuvér: Ibolya! A herceg: Rózsa! Hattyuvér: Ibolya! A herceg: Szeretlek! Hattyuvér: Szeretsz? A herceg: Szeretlek! Hattyuvér: Szeretsz? A hereeg: Szeretsz? Hattyúi >er: Szeretlek! (A szin világosodik. A rózsa az 'asztalon felegyenesedik és ki­nyilik. A mostoha és a három lány arcára fény hull és valamennyiük arcán szépség, jó­ság ós boldogság tükrözik. A mostoha álomit­tas feje felemelkedik és lecsukott szemmel, mintegy napfényes mosolygással szemléli a gyermekek boldogságát.) v Hattyuvér: Nézd csák! A kegyetlen -mos­toha ugy mosolyog, imínóísa ifjúságára emlé­keznék, nézd osak, az álnok Signe csupa hit és hűség, a csúf Tofva szép és a kis Elsa nagy! A herceg: Ez mind a mi szerelmünk! Hattyuvér: Ez a szerelem! Áldja meg őket az isten ja hatalmas teremtő isten! (Térdr« hull ós sir.) A herceg: Sirsz? Hattyuvér: Sirok, mert boldog vagyok! A herceg: Jer karjaimba és mosolyogni fogsz! Hattyuvér: Karjaidban szeretnék meg­halni! A herceg: Mosolyogj és halj meg! Hattyuvér (felemelkedik): Haljak meg hát! A herceg (karjaiba szőrit ja.) A mostoha (felébred és ráüt az aeélkor­báccsal az asztalra, mikor meglátja a gyei'­meket): Azt hiszem, aludtam! Ohó! Igy, va­gyunk?! A kék kamrát mondtam? A kék tor­nyot gondoltam, ott alszik majd a herceg! A vas szűz karjaiban. Signe! (A lányok fel­ébrednek.) A mostoha: Mutasd meg a hercegnek a legközelebbi utat a kék toronyba. És ha mégis eltévesztené, akkor szólítsátok a várnagyot, a lovászmestert, az istállómestert, a főpor­kolábot! A herceg: Szükségitelen! Szívesen megyek tüz-be, vizbe, le a föld mélyébe, fel a felhők felé és mógiis rátalálok az én kis Hattyuvé­remre. Mert ott van. ő mindenütt, ahol én! És most megyek, hogy találkozzam vele » kék toronyban. Ha tudsz varázsolni, hát raj­ta! Most varázsolj! Bajo slesz! Mert nincs benned — szerelem! (Indul, Signe kiséri.) * Schnitzler ötvenéves. Schnitzler Artúr ma ötven éves. Ebből az alkalomból az egész osztrák sajtó cikkekkel, versekkel ünnepli őt, akinek a működése uj korszakot jelent a német irodalomban. Gyengéd, nemes iró Schnitzler. Annakidején az- uj-béosi irók veze­tője volt. Ma a forradalmuk-amár beérkezett. Mindaz, ami meleg, intim, Bécsbenf $

Next

/
Oldalképek
Tartalom