Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

1912 április 6 DÉLMAGYARORSZÁG 41 — Jó, én is megigérem . . . — De én meg is irom ám, — szólt közbe Biró Lajos. — És mit irsz? Hogy kezded? — Hogv hogyan kezdem? . . . — Hisz oyan egyszerű ez az egész . . . Kérem, csak annyit kell itt bevallani, hol és hogyan kezdődött irodalmi karrierje? — Ugy . . . Lassan . . . lassan ... Az ember maga sem tudja, mikor kezdte? Az első kéziratom az „Urambátyámban" jelent meg ... De azért nem ott kezdődött . . . .Csak ugy lett . . . MÓRICZ ZSIGMOND — Első irodalmi sikerem negyedik gimnazista koromból való. Mindjárt asz év elején. Maki ári Papp Miklós az ősz cimü képrejtvény megfejtését adta fel magyar dolgozatni s az egyes füzeteket rövid beszédek kíséretében adta ki a javításkor. Az emm betű körül erősen drxdíkoltam és nagy szorongással töltött el, liogy az én nevemet egyszerűen átugrotta .Lassanként végzett az egésiz névsorral s ekkor igy szólt: — Nunc venio ad fortissimum virxxm. Mit tesz ez, Mói'icz Zsiga? Én azonban, mivel nem figyeltem, nem tudtam, mi lehet az. Makiári tanár ur ez egyszer békés hangulatban volt és xnegmondta maga, — Cornelius császár mondta ezt ós azt teszi, liogy: Most kerül sorra a legkiválóbb férfin. Ez pedig Móricz Zsiga. Mert ilyen dolgozatot én még nem kaptam a negyedik gimnáziumból. Felovasta az egész dolgozatot, nekem pedig ott kellett állanom és rettentően szégyeltem magamat. Müvemet azután elküldtem a nagybátyámnak, aki gimnáziumi igazgató volt ós borzasztóan lehütött, hogy ő nem volt ugy elragadtatva, mint Makiári tanár xxr. Középkori éjjelen. Irta Krúdy Gyula. A cseh rablók, akiket még csak nemrégen vert ki Mátyás 'a 'hegyek köziül, haramiatanyáikról elmentek, vagy a.lőcsei hóhér kerekén utaztak el a másvilág felé: de a várak itt-ott megmaradoztak. A királynak nem volt érkezése fölperzselni valamennyi rókafészket a Kárpátban, a Dunajec mentében még mindig Ie-lepislantoft a tutajosokra vagy az utazó kereskedőre egy-egy hordóformára épített vár, amelyben már csupán a szél lakott. A váraknak kísérteties 'hírük kerekedett, meg aztán nem is lehetett teljes bizonyossággal tudni, hogy nem huzódott-e meg a pincében egy-egy elaggott rabló. A környék népe messzire elkerülte a 'hordó-várakat. Kornádi Pál, a szepességiek Krisztus takácsa tehát egészen jól számított, amidőn a három elszöktetett leányasszonyt a Dunajec völgyében helyezte el az üresen maradott Giskra-várban. Bizonyos lehetett arról is, hogy a leányoknak sem jut eszükbe elhagyni a rejtekhelyüket, hiszen a törvény értelmében pallóshalál várt reájuk a szepességi városokban, amelyeknek adójával hűtlenül sáfárkodtak. Krisztus takácsa tehát késő öregségére nyugodtan meghúzódhatott a Giskravárban, ha arrafelé vitt az utja a lengyelországi vásárokra. Bármilyen zord lett légyen a tél, a takács mindig találhatott melegséget az elhagyott várban . . . — Hejnye, a vén gazember! — dörrent fel a sánta Parka szenátor, amikor képzeletében feltünedezett a Krisztus takácsa öreg alakja, amint keleti nagyúr példájára, fiatal hölgyekkel melengetteti fázós tagjait. A téli hold szinte szikrázó fénynyel járt az acélszürke égboltozaton a néma szálfaerdő felett. A párolgó lovakat kikötötték a vár alatt. (Jó lakomájuk lesz a farkasoknak! dörmögte fejcsóválva a középkori katona. Az a fődolog, hogy bennünket nem faltak fel — vigasztalta a szenátor. — Paripa még csak akad a két királyságban, de Parka... Parka csak egy van!) Csendesen megindultak a domb felé a hallgató éjszakában, a katona minden eshetőségre elkészülve, egy fiatal fenyőt tövestől kirántott a hóból. Parka szenátor legyintett a kezével: — Ahogyan én ismerem ezt a várat, Kornádi uram saját magán kivül nem igen ereszt be ide férfinemen lévő embert. De hát bolond volna, ha eresztené . . . Egyszer, régen, mikor még a balkezéről való felesége élt, elhozott engem ide magával. Jó borokat ittunk és szarvast sütöttünk a máglyarakás felett. Nagyon kedves német menyecske volt a balkezéről 'való asszony. A vége az volt, hogy Konrádi széket emelt rám, én meg buzogányt fogtam rá. Az asszony miatt . . . Később eladtuk a menyecskét egy bécsi takácsmesternek. Azóta megint jó barátok lettünk. — Talán épen a leányasszonyokat is el akarja adni a takács — vélekedett a zsoldos katona. — Lehetséges . . . Ámbátor Szaniszló király nem engedi, mint az elődjei, hogy a szepességiek leányokkal kereskedjenek. Az én nagyapám még Istámbulba is szállította ,a leányokat a szultánnak, meg a basáknak. Tavaszikor volt mindig a, leány vásár Lőcsén . . . Akkor már harmadszor járták körül a hordót. A keményfából, kőből, sziklából épített váron sehol nem látszott nyoma .ajtónak, ablaknak. A cseh rablók saját külön módszer szerint építették a váraikat. Valami földalatti bejárást kellett felfedezni. Hát azt is megtalálták. A katona egy helyen elcsúszott a havon és messzire röpült. Cipővásárlók figyelmébe! Anatómiai MOSKOVITS anatómiai cipőgyár részv.-társ. fiókja gyermekcipők 3 koronától. SZEGED, Kárász-utca 14. szám Valódi orosz (Corsó-kávéház mellett) sárcipők és Nafly/" m cs női cipőkben, v hócipők! Szabott árak 10, 13, 17 és 22 kor.