Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

14 nalmat. És inert az emberi sziv, az emberi szánalomferzet tekintetében nincs különbség ember és ember, nemzet és nemzet között, a társadalmi jótékonyságnak mindenütt tág tere, nagy tevékenységi köre van. Örömmel állapitjük meg, hogy Szeged a jótékonysági ténykedés nemes versenyében nemcsak megállja a helyét, de föl veszi a versenyt más városokkal még nemzetközi viszonylatban is. Szegeden ma már sok jelentékeny jótékonysági egyesület versenyez egymással abban, hogy segítségére legyen azoknak, akik rászorulnak a társadalom segítésére. Sajnos ífzonban, olyan sokan vannak az élet hajótöröttjei, hogy jótékonysági egyesületeink ínég vállvetett, buzgó tevékenységükkel sem képesek minden igényt kielégíteni, annál kevésbbé magát az Ínséget, a nyomort megszüntetni, vagy enyhíteni. De megvan az egyesületeinkben a legnemesebb törekvés arra, hogy tiszteletreméltó munkájukat a legszélesebb alapokra helyezzék, s ez a törekvés vezette őket arra a gondolatra, hogy egyesült erővel egységes alapon, egy testületbe tömörülve folytassák áldásos működésűket. Ez a kérdés még csak terv ugyan, melynek gyakorlati megvalósítása nagyon problematikus, mindamellett a tervnek szociális jelentősége s annak Szeged társadalmát mélyen érintő humánus intenciója megérdemli, hogy e kérdést felkaroljuk és azt minden izében meghányjuk-vessük. Ez a feladat késztetett bennünket arra, hogy e cikk keretében megszólaltassuk mindazokat a szegedi úriasszonyokat, aki a jótékonysági egyesületek élén állva, a legnagyobb igyekezettel és odaadással szentelik életüket annak a nemes célnak, hogy a nyomorgó, szegény szerencsétlenek könnyeit fölszántsák, balsorsukat elviselhetőbbé tegyék. S most átadjuk a szót azoknak az uriaszszonyoknak, akik e kérdésben a legilletékesebbek nyilatkozni: WORZIKOWSZKY KÁROLYNÉ. Özvegy lovag Worzykowszky Károlyné a jótékonyságról és annak szegedi intézményeiről a következőkben fejtette ki észleleteit: — A jótékonyság minden neme fontos, szükséges és nehéz megmondani, hogy melyiknek a kultiválása előbbvaló. Szegeden nem is tesznek különbséget jótékonyság és jótékonyság között, mert minden téren egyforma áldozatkészséget tapasztalunk. — Általában Szeged város közönségéhez hasonló humánus, jószivü közönség nincs az országban. Szeged minden jótékony egyesülete és ezek utján a szegények, a nyomorgók támogatásban részesülnek a közönség részéről és sajnos, de elég nagy a nyomor Szegeden, bogy minden egyesület teret és alkalmat találjon a segélyezésre. Igénybe is veszik a nagyközönség jószívűségét és hiszem, hogy áldásos működésűkkel sok könnyet szárítanak fel és sok szegény ember fájdalmát enyhítik. — Természetesen elegendő, ha egy valaki egy-egy téren megtesz mindent, amit ezen ügyben tehet. Egy ember sokfelé nem működhetik, de aliol tevékeny, ott annál serényebben, annál fokozottabb mértékben legyen az. Én a magam részéről nem veszek részt azokban a jótékonysági egyesületekben, amelyek társadalmi szerepléssel járnak. A csendben, szinte titokban működő .Vöröskereszt és Fehérkereszt egyesületekben működöm. Mindkét egyesület olyan, amelyeknek szerepük van Szeged történetében és fejlödéDÉLMAGYARORSZÁG sében és amelyeknek Szeged a legnagyobb hálával tartozik. A Vöröskereszt egyesület például, amely ugyan országosan szervezett egyesület és nem kizárólagos szegedi jótékonysági intézmény, 110,000 koronát áldozott Szegednek akkor, amikor az árviz-katasztrófa sújtotta. A Vöröskereszt egyesület az árviz évében óvodát és bölcsődét létesített Szegeden. Az egyesületnek ezidőszerint legelső hivatása ápolónők nevelése, akik nemcsak békeidőben, de különösen háború esetén teljesítenek hősies, emberfeletti szolgálatot. Az ápolónőket az egyesület költségén képezik ki a budapesti Erzsébet-kórházban. A Fehérkereszt egyesület humánus működés dolgában méltó társa a Vöröskereszt egyesületnek. Manapság ugyan Szegeden munkakör liiján van, de szép múltja van és a jövő működésétől is sokat várhatunk. A Fehérkereszt egyesület alapította meg a szegedi lelenc-házat, mely második volt az országban és közvetlenül a fővárosi intézmény után létesült. Mann Jakab dr főorvos támogatásával a Fehérkereszt egyesület gondoskodott a fentartásáról is egész addig, arnig ez állam átvette. A szegedi Árvád-Otthon létesítéséhez is tetemes összeggel járult a Fehér kereszt, 40,000 koronával járult az épitós költségeihez. Legújabb terve egy Csecsemő-Otthon létesítése. Ennek az intézménynek a céljaira már 80,000 koronája van az egyesületnek és csendben, de szorgosan gyűjtik, növelik ezt az öszszeget, arnig elegendő lesz e régen nélkülözött intézmény megvaiósitásáboz. Programjába vett* az egyesület még egy másik, nemes célt is, amely sajnos, ezideig még csak terv, de amelynek megvalósításához sajnos, még semmi pozitív alap nincsen. E terv az, liogy egy alapot létesítsenek, melynek összegéből segélyezzék azokat az anyákat, akiknek szopós kisdedeik vannak. Vannak ugyanis sfcegénysorsu anyák, akik kora reggeltől késő estig gyárakban dolgoznak és ezidő alatt kisdedeiket kellő felügyelet nélkül kénytelenek otthon hagyni, vagy „idegenekhez" adni ós ami a leghátrányosabb, az egész hosszú nap alatt nem táplálhatják a picikéiket. Ezen a veszedelmen akar segíteni a 'Fehérkereszt egyesület, mikor a gyárakban egy piciny gyerekeknek való bölcsődét akar létesíteni, aliol a kicsinyek felügyelet alatt vannak ós ahol az anyák 3 óránként anyatejjel táplálhatnák a kisdedeiket. Ez a szép terv persze még csak terv, még pedig nagyon a messze jövőbe látszó terv, de ismerem a szegedi publikumot, nem tartom lehetetlennek. A szegedi közönség eddig is kitett magáért, ezután sem lesz máskép. — És ha már ir a dologról — fejezte be szavait a méltóságos asszony — irja meg azt is, hogy ngy a Vöröskereszt, mint a Febérkereszt egyesületek egész évi tagsági dija csak 2—2 korona. Ez igazán csekély összeg és semmi más cimen nem kérünk más áldozatot a tagoktól. Nincs mulatságunk, nincs gyűjtésünk, szóval sehogy sem „pumpohmk". ÖZVEGY HOLTZER ALADÁRNÉ. A Szegedi Zsidő Nőegyesület elnöknője, özvegy Holtzer Jakabné úrasszony e kérdésijén elfoglalt álláspontját a következőkben fejtette ki: — Elvben nincs ós azt hiszem, senkinek sem leliet kifogása az egyesülés ellen, mert hiszen a jótékonyság gyakorlása tekintetében sem felekezeti, sem más szempontok nem jöhetnek számításba. Ellenben e terv gyakorlati megvalósításának lehetőségéhen kételyeim vannak. Nem akarok más egyesületek tagjainak felfogására célozni, csak a szegedi zsidó nőegyesület tagjainak felfogását iparkodom figyelembe venni s azt. hiszem, liogy szintén idegenkednének e ténytől. Mert nem szabad felednünk,, liogy céljában ugyan nem, de szervezetében, jellegében a mi egycisiile1ünk határozottan felekezeti, amjt már az egyesületünk elme |« féireérthetieplii kifejez. 1912 április 6 Az pedig köztudomású, liogy a mi egyesületünk, mint minden zsidó jellegű szervezet, határozottan inkluziv, a mint magukat az tagokat is határozottan a faji együvétartozás érzése vonzza egymás és az egyesületünk körébe. — De vannak más aggályaim is. Egyesületünknek 40,000 korona törzsvagyona van. Ugyanennyi körülbelül az árva-alapunk is. Ez a jelentékeny összeg nagyobbrészt egyes nagylelkű tagok adományaiból fejlődött. Az adományozók közül sokan elhaltak és nekünk tiszteletben kell tartanunk ezeknek az elhunyt nemeslelkii adakozóknak a rendelkezéseit, mely szerint ők az alapítványi összeget abban a tudatban ós azzal a meggyőződéssel adták, hogy azt a mi egyesületünk és pedig az általuk kivánt célnak megfelelően fogja kezelni. — És végül eltekintve ezektől a nézetem szerint joggal felmerülő aggályaimtól, magának az egyesületek fúziójának gyakorlati célszerűségéről sem vagyok föltétlenül meggyőződve. Mert az egyesülten, egy testületként működő közös jótékonysági szervezet sem tehet egyebet, mint amit igy különállóan tesznek. A jótékonyságnak többféle neme ós iránya van s a működést csak megosztottan, jótékonysági irányok és nemek szerint leliet végezni, vagyis ugyanazt tennők, mint igy külön egyesületekben. Mert igy is minden egyesület más-más téren működik. Egyikük a kisdedek gondozását tartja kötelességének, másik a felnőttekről gondoskodik s igy tovább. Kérdés már most, liogy nem veszit-e into;izivitásából a közös testületben az az energia, amit igy külön működve, egy-egy egyesület szinte egymással versenyezve kifejt? — Nem mondok végleges véleményt, de mindenesetre nagyon megfontolandónak tartom ezt a kérdést s azt hiszem, semmit sem ártottam az ügynek, bogy aggályaimat a fentiekben szintén elmondtam. Ha mindezek ellenére a terv propagálóinak sikerül liebizonyitaniok a terv gyakorlatiasságát és kivilietőségét, én a magam részéről nem fogok akadályokat gördíteni annak megvalósulása elé. — Hogy az egyesületünk működéséről mondjak egyet-mást? — Szívesen. A szegedi zsidó nőegyesület talán a legrégibb szegedi egyesület, 1835-ben alakult. Tagjainak száma 4—500 közt van, különben az utolsó két évben örvendetesen emelkedik. Rendes segélyül 5—6000 koronát osztunk szét havonkint a szegények között. Ezenkívül természetesen a rendkívüli segély is tetemes összegre rug. Évenként átlag 8—9000 koronát tesz az az összeg, amelyet a szegények segítésére — felekezeti különbség nélkül — fordítunk. — Van árva-alapunk is, mint fentebb említettem, melynek összege 40,000 korona. Ennek az összegnek a kamataiból árvákat, özvegyeket segélyezünk olymódon, liogy valami kenyérkeresetre kitanítjuk ós keresethez juttatjuk, valamint kiházasitjuk. — Egyebet igazán alig mondhatok, de talán ez elegendő is. Mi is elegendőnek találjuk s átadjuk a szót POLGÁR LÁSZLÓNÉ úrasszonynak, a „Szegedi Kisdedóvó és Jótékony Nőegylet" 'elnöknőjének, aki a következőkben nyilatkozott a kérdésről: — Nagyon nehéz dolog lenne megmondani, hogy a jótékonyságnak melyik neme szükségesebb vagy előbbre való. Olyan nagy a nyomor és ez annyiféle változatban jelentkezik, liogy nem lehet különbséget tenni közöttük. Mégis én a magam részéről a kisdedek gyámolitását. előbbvailónak tartom. A mi egyesületünknek, mint. azt már a cime is mutatja, első sorban a kisdedóvodák fentartása a fölavatása. Szegeden ezidő szerint hat óvodát és egy gyermekmenhelyet tartunk fönn. Igaz, hogy részben az állam is hozzájárul ennek a költségeihez, de azért még mindig nagy áldozatot igénye] az egy?-