Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)
1912-04-07 / 82. szám
í§12 április 7 DÉLMAGVARÜRSZÁQ 7 A környék leányai a szegedi iskolákban. — Bajok, hibák, kezdetlegességek. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi leányiskolák túlzsúfoltsága évről-évre erősehben 'érezhető. A második polgári leányiskola, amely a múlt évben épült a Margit-utcában, eklatáns bizonyítéka a leányoktatás fejlődésének. Az .állami felsőbb leányiskola, két polgári leányiskola és a tanítónőképző szolgáltatják Szegeden a leánynevelés ügyét, hogy az elemi iskolákról ne is beszéljünk. Alig van vidéki város, amely ennyi elsőrangú leányiskolával dicsekedhetnék. Majd ezer növendéke van a szegedi leányiskoláknak. Ebből a Számból jelentős rész illeti Szeged környékét. Makó, Kistelek, Horgos, Dorozsma, Szőreg, Szerbkeresztur és más községekiből igen sokan látogatják az iskolákat. Ez-a látogatás azonban egy csöppet sem áll arányban a leányoktatás fejlődésével. Nem az iskolák nívóját értjük. A környékbeli diákleányok Szegeden nem találnak megfelelő elhelyezést. 'Nincs alkalmas helyük az állandó tartózkodásra": Szegeden nincs leányinternátus. A felsőbb leányiskolában vannak ugyan bennlakó növendékek, de ez (még nem meríti ki ü leányinternátus fogalmát. A felsőbb leányiskolában uri leányok intelligens nevelésben részesülnek jó pénzért. A nevelés föltétlenül nivós és értékes. Detott csak felsőbb leányiskolái növendékek lehetnek bennlakók és lehetőleg jómódúak. (Szegényebb család nem igen fizetheti azt az fellátási dijat.) Arról van szó, hogy Szegeden, ahol majd ezer leány tanul, nincs olyan leányinterná^ tus, amelybe bármely iskola növendéke fölvehető volna. És pedig meglehetősen mérsékelt dijazásért. A szegedvidéki leányok nagy része tehát kénytelen napról-napra vonaton bejárni Szegedre. 'Egy részének már négy-öt órakor talpon kell lennie, hogy reggel nyolc órakor megjelenhessék az előadáson. Ezek a leányok kényszerűségből1 olyan életet élnek, amely nem, hogy előmozdítja, de a legtöbb esetben megnehezíti a leánynevelés ügyét. Mert hogy is történik ez a naponkinti iskolába való kirándulás? Négy-öt órakor fölkelnek a leányok. Az egyik vonata beérkezik hét, a másiké félnyolc, nyolc órakor, esetleg néhány perccel később. Aki hét órakor megérkezik, majd egy óráig ácsorogni kénytelen. És a többiek? Korán és elég gyakran későn érkeznek az iskolába. Aki későn érkezik, zavarja az előadást. Ekszkuzálja magát, miért1 érkezett későn? Vonatkésés, forgalmi zavar stb. Még liheg a fáradtságtól, de azért feszült figyelemmel kell hallgatnia az előadást, &rra is fel lehet készülve, hogy azonnal felelésre hivják föl. Ennek az állapotnak a visszásságát fölösleges tovább fejtegetni. * A tanítás befejezése után következik az ebéd ideje. Mit csinálnak ilyenkor a vidéki leányok? Beülnek az iskolapadokba és falatoznak. Természetesen hideg ételt, az evőeszközöket bicska helyettesíti. Fölvágottat, néha valami hazulról cipelt más hideg étellel él egész éven át. Kénytelen igy étkezni, mert a vonatja az előadás befejezése után legtöbbnyire csak órák multán indul. Akinek valamivel hamarább, az még az iskolában sem ebédelhet. Csalfa vonatban van rá ideje. A kupéban előveszi az elemózsiát és amig a vonat erre-arra rázza: ebédel. Már ' besötétedik, amire hazaér. Sok a „lecke", hozálát a tanuláshoz. Magol, magol, közben uzsonnázik, múlik az idő, este van, vacsorázik. Fáradt, kimerült, kilenc-tiz órakor lefekszik. Aztán újból következik: reggel négy-öt órakor stb. Már most hogy fér össze ez az életmód a leányneveléssel, higiénával és sok minden egyébbel, amit ujabban annyira hangoztatnak? Hol marad az erkölcsi nevelés és hogy alakul abszolút értékűvé a nőiesség, a finomság? Ez az élet nevelhet türelmes és szenvedésre berendezett anyákat, de nem értékes asszonyt és jelentőséges erőt a társadálomnak. Van még '-valami, ami megütköztető ebben az iskolába való kirándulásban. A hancurozás, az értéktelen játék. Mert a vonatban mit cselekszik a diákleány? 'Játszik, ugrándozik, nevetgél. Lényegtelen dolgokról diskurál. És mit tehetne egyebet? Az előadás után kimerült, olvasásra, 'művelődésre sem kedve, sem ereje. Olyan szórakozással tölti az időt, ami épen nem esik nehezére. Az iskolában bedig — nem is uj dolog ez már — nem öntenek beléje műveltséget, intelligenciát. Legföljebb alapot teremtenek benne a kimiivelődésre. A serdülő élet fejlődésére a milieu van a legsúlyosabb hatással. Annak a bejáró falusi leánynak pedig ugyan milyen lehet a környezete. A családja meg az akácfa a ház "előtt. Az iskolában sürün következnek egymásután a padok, benne a növendékek, a tanítónő kevés ahoz, hogy mindegyik leányból müveit hölgyet neveljen. Elismerjük, a bejáró leányok között is van igen sok jó, sőt kitűnő tanuló, de ebből csak az következhetik, hogy azok — a vonatban is tanulnak. A leánynevelés érdekében föltétlenül Szükséges, hogy ebben a városban minél előbb leányinternátus létesüljön. Az az .internátus pedig modern legyen, 'pótolja azt, amit az iskolától még hiába követelünk. Főzőiskola, háziipari tanfolyam, nyelvoktatás, festészet, zene, sport . . . Elkópzelhető-e ennél Szebb és értékesebb a nőnevelésben! Fölösleges példákkal illusztrálni, hogy a mai 'helyzet mennyire tűrhetetlen. A környékbeli leányoknak .télvíz idején való bejárása valóságos ázsiai állapot. Utazni, ácsorogni, dideregni, hideg étellel táplálkozni, aztán pedig agyoncsigázottan tanulni, a (legerősebb szervezetet is megviseli. Mi pedig tiztizen'hét éves leányokat kergetünk bele ebbe a /megpróbáltatásba. Mintegy kétszáz leány van ellátásban idegen családoknál. Ki felel tulajdonképen ezeknek a leányoknak az erkölcsi életéért? Ki ellenőrzi a nevelésüket? Ez már nem is ,probléma. Ez egyszerűen lehetetlen állapot. Leányinternátus nélkül el sem képzelhető az a modern nevelés, amelyet ujabban már .mindenki megkíván. Mindegy, hogy ki építi, a város vagy pedig privát személyek. Csak már megállhassunk egy épület előtt, ^melynek a homlokzatán ezt olvassuk : Leányinternátus. Fogságban sínylődök memoárja, — Szegedi naggbünösök bünbánata. — Titkok az élet rejtelmeiből. — Gyilkosság a Galambutcában. — Tragédia egy céda nő miatt. — A fölmentett gyilkos. (Saját tudósítónktól.) Régi, megfakult Írások hevernek az asztalomon. A reszketeg betűk néhol olvashatatlanok a rája hullott sós könnyektől, nagy tragédiákról, megtörtént regényekről beszélnek a kusza sorok. Szegedi gyilkosok memoárjai hevernek előttem. Ezek a gyilkosok vergődő lélekkel, véres vizióktól zaklatva ugy könnyítettek lelkük kinos vergődésén, hogy papirra vetették életük legszomorúbb napjának történetét. A börtön négy fala között, bűnbánattal teli lélekkel irnak a rabok, mert ez enyhiti mérhetetlen fájdalmukat. Ezek a szenzációs és pszihológiai szempontból megfizethetetlen sorok ugy jutottak a kezeim közé, hogy Jeney István volt szegedi fogházfelügyelő szives volt több százra menő ilynemű emlékeit rendelkezésemre bocsájtani. Lüktető agygyal válogattam a rémes tragédiákról regélő irások között. Mind érdekes, mind értékes. Köteteket lehetne ezekből az Írásokból összeállítani. Jeney István érdeme, hogy ezek a tanulságos sorok fönn maradtak. Ő volt az, aki vigasztalta a szerencsétlen fogságban sinylődőket és módot nyújtott könnyiteni lelkük vérző sebén. A sok érdekes irás közül, talán legérdekesebb Spitzer Izráel Emil memoárja. Spitzer Emil gyilkolt, a Galamb-utcában a saját hálószobájában meggyilkolta a feleségét, aki egész életét, egzisztenciáját tönkretette és ráadásul ocsmányul megcsalta az urát. Spitzer Emil a vizsgálati fogságban megirta memoárját. Itt következik: Azt hiszem, sokan fognak emlékezni a rémes gyilkosságra. MIÉRT GYILKOLTAM. Mielőtt a gyászosvógetért nőmmel megismerkedtem volna, volt már törvényes nőm ós egy kisgyermekem is, akikkel Egerben laktam, nőm szüleinél, saját bútorainkkal ós kőlön háztartásunkkal. Azonban nőm anyjával nem igen tudtam összeférni, amiért is több izben kértem feleségemet, hogy menjünk innen, keressünk magunknak külön lakást, függetlenítsük otthonunkat szüleitől, akikkel nem érzem magam a legbarátságosabban. De nőm erről hallani sem akart, hogy anyjától távol legyen. Hozzá volt nőve, hozzá volt szokva, mint kisgyerrmek anyja kötényéhoz. Erre én, ki már nem birtam ki tovább a helyzetet, elhatároztam magamat és nőmmel is tudattam e szándékomat, azt> hogyha ő nem akarja elhagyni szüleit ós velem függetlenül megalapítani otthonát, ugy menni fogok én magam. De nőm mindezek dacára hajthatatlan maradt, mire magam utaztam ej Temesvárra, — hol különben szüleim ós egész rokonságom lakott — nőm a gyermekkel pedig Egerben maradt. Igy magamban élve, eltelve bánattal — mert nőmet nagyon szerettem — mit volt mit ten" nem, lakásomban nem volt semmi ami tartóz" tátott volna, meg azért is, hogy felejtsem bána tómat ós családi feldúlt helyzetünket, eljárogattam különböző helyekre, igyekeztem szórakozással megszerezni azt, amjt a feldúlt családi együttélés most már megtagadott. Igy jutottam el egy napon a temesvári „Ilona-íürdő"-be, ahol második, gyászosvógetért nőm akkoriban mint kójleány volt. A leány szép volt, tagadhatatlan,