Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-26 / 97. szám

1912 14. évfolyam, 97. szarn Péntek, április 26 íjzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Rorona-utca 15. szám c=n ledapeati szerkesztőség és kiadéhivatal IV., f-i Városház-utca 3. szám c=i EláPIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . R 24'— félévre . . . R 12' negyedévre . R 6'— egy hónapra H 2* fgyes szám ára 10 hllér. ELÖFIZETESI AR V1DEREN : egész évre R 28— Íéiévre . . . R negyedévre . R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. 14'— 2.40 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőset 305 Riadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 12 8-12 A tárgyalások folytatása. Tegnaptól mára virradóra mulatságos halotti jelentések láttak napvilágot a la­pok egy részében. E mulatságos — szinte azt mondhatnók, farsangi izü — halotti jelentők szerint a Lukács-kormány félig­meddig elköltözött az árnyékvilágból. Még az esküt se tette le az uj miniszter­elnök, máris a végét járja. A Lukács László jó barátai nyilván azt a sorsot szánták a kedvencüknek, amit Bismarck a Battenbergi hercegnek, mikor rávette, hogy az aláaknázott bolgár trónt elfoglalja. Mit veszíthet fenséged e ka­landdal? — vigasztalta a nagy német ál­lamférfi a tépelődő és tűnődő vállalkozót. Ha megbukik, élete egy kedves epizóddal válik gazdagabbá. Csakhogy a magyar miniszterelnökség vállalása, főleg a mai súlyos, az egész monarchiára kiható erejű helyzetben, nem futó kalandnak s muló epizódnak keresése, hanem nagy, hazafias önfeláldozás, keser­ve és nehéz polgári kötelességnek a válla­lása. S a ki vállalta, azt az államférfiúi ugy ismeri mindenki, mint aki egész em­ber volt mindenütt, ahová állították; s aki bizonyára végiggondolta misszióját, an­nak minden fordulatát és következését, a sikerre vezető akcióknak valamennyi útját és eszközét. A vidám sirató sajtóasszonyságok asz­szonyi logikája szerint azért kell meghalni a Lukács-kormánynak csecsemőkorában, mert a Justh-párttal való tárgyalásoknak fonala „végleg" megszakadt. Ha igy volna is, ha a Justh-párttal való tárgyalások teljesen reménytelennek bizo­nyulnának is, — a Lukács László misszió­jának végét ez sem jelentené. Ö arra vál­lalkozott, hogy az országot és a parlamen­tet kivezeti abból a rettentő mozdulatlan­ságból, amelybe az, a tíz év óta folyton kiujuló obstrukciók jóvoltából került. Ám ennek sokféle utja, módja és eszköze le­het. A miniszterelnök nem volna az a fel­adata magaslatán álló államférfi, akinek mindenki ismeri és mindenki tiszteli, ha tegezében ezzel az egy szál nyíllal fogott volna bele nagy feladatába. Ám a Justh-párttal s egyáltalán az el­lenzéki pártokkal való tárgyalásoknak ak­tái nincsenek lezárva, szálai nem szakad­tak meg véglegeseri. A miniszterelnök nem minden részében kész, véglegesen megformulázott választó­jogi tervezettel állott elő az ellenzéki pár­tokkal való tárgyalásaiban. Nem kötötte az abban felmerült gondolathoz. Képtelen­ség volna föltenni, hogy a nemzet sorsára messze időkre kiható, korszakos jelentő­ségű reformról lévén szó, amelyet meg­nyugvással csak valamennyi párt közre­munkálásával és lehető egyetértésével le­het és szabad megoldani, s amikor a mi­niszterelnök tárgyalási alapul nem végle­ges javaslattal áll elő: Lukács László az ellenzékkel való megegyezés dolgában ki­mondta volna az utolsó szót. Lukács László buzgón keresi ezentúl is a kibontakozásnak, az ellenzéki pártokkal való békés megegyezésnek az útját. A jó­akarat erre nézve nemcsak ő benne van meg, de meg van a munkapártban, sőt az ellenzéki pártokban. Sokkal nagyobb fele­lősség szakadna az ő és a pártok nyaká­ba, ha az ország nehéz, válságos állapotá­ra való tekintettel, a megegyezés feltéte­leinek a megkeresésében és feltalálásában elveszítenék a kedvüket s a türelmüket. Sokkal több forog kockán a nemzet nyu­godt fejlődése és haladása szempontjából, mintsem a tárgyaló felek, egy könnyelmű szakításáért a felelősséget magukra vállal­hatnák. Még egyet. Lukács László miniszterel­nök tárgyalt Batthyány Tivadarral, a Justh-párt tagjával, de tárgyalt a Kossuth­párt megbízottjává 1, Désy Zoltánnal is. S a Kossuth-párt és Lukács között nincs most nagy ellentét, a Justh-párt ekszpo­nens tagja pedig kijelentette, hogy szeret­né, ha a Justh-párt fölfogásához közeledne a kormány és igy a békés kibontakozás sikerülne. Ez a helyzet — minden színezés nél­kül. Mert jönnek egyes orgánumok és kü­lönféle tenorbán bujtogatnak, holott még A jövő joga. Elmondta Szászy-Schivarcz Gusztáv. Az-t mondtam, hogy a jövő joga az intenzí­vebb fejlődés felé tendál. Azaz oda iparko­dik, hogy mentül több tényállást, mentül több érvet, mentül több életviszonyt vonjon be a maga óvó hálózatába. A jogi hálózat nemcsak terjedelmesebb akar lenni, hanem mentül sűrűbb is. Minden emberi haladás abból áll, hogy uij szükségletek állnak elő és ezeket az uj szükségleteket a jognak fedezni kell, uj eszközöket kell keresni. A budget­emelkedés uj szükséglet és a fedezet előte­remtésének kérdése-e az, hogy vájjon boldo­gabb lesz-e ez az emberiség ezek által az uj szükségletek által, hogy nem-e boldogabb volt Diogenes az ő hordójában, nem-e több okosság van az ignoti nulla eupidoban, ki tudja. De Valóság, hogy amig ember lesz a világon, mindig uj és több szükséglet kielé­gítésére fog törekedni, a hegymászóihoz ha­sonlóan. Nem megnyugodni akar az ember, hanem küzdeni és ebből a küzdelemből áll elő az az értelmi haladás, amelynek tartalma voltaká­pen az uralom a természet fölött. Már most ezen a mind ujabb és ujabb szükségletek, ezeknek kielégítésére fog törekedni a jövő joga három feltétel alatt, t. i. hogy ezek ki­elégítésére képes, hogy ezek a szükségletek a jog védelmére érdemesek és hogy ezen szükségletek a jog védelmiére reá szorulnak. Kell először, hogy a jog ezeknek a mind ujabban felnövő szükségleteknek kielégíté­sére képes légyen. A mi alapszükségleteink fedezését maga a természet adja. Az élet, a testi épség, az egészség, az időjárás, a jó ter­mést azt magát a jog nem produkálhatja, de előre segítheti vagy hátráltathatja a termé­szeti előfeltételeket és a természettudomány mind jobban belát ezekbe az elősegitő és hát­ráltató feltételek mibenállásába. Igy van, hogy mind sürütb törvényhozás kell, ihogy keletkezzenek uj szabályok, uj óvó szabá­bályokat fognak feltalálni bizonyos ismert szükségletek kielégitésére, mikor ma te­szünk, a gazdasági, a vízjogi, az egészség­ügyi, oltás elleni infekciók ellen intézkedünk törvényhozásilag és másodszor az előálló uj javak tekintetében teremtünk jogszabályo­kat, amikor teszünk ma, mikor a villamos­sági ipar szalmára teremtünk törvényeket. Amikor az automclbiil diilvatba jött, akkor kiá'lltottak már az ezáltal előállható veszé­lyek szabályozására, az automobil joga után néztek. Ma az aviatika jogáról beszélnek. És amint a jog nem parancsolhat a termé­szetnek, ugy nem parancsolhat az emberi ér­telemnek, érzésnek sem, pedig a szeretet, a műveltség, az okosság is javak, amelyekről szintén gondoskodni kellene, közvetve tehát nemcsak az által hathatva íjog, hogy bizo­nyos nevelő intézetekről gondoskodik az is­kolaügyi törvényhozás, a sajtó törvényhozás stb., hanem bizonyos olyan irányú intézkedé­sek által is, amelyekre ebben a kapcsolatban közönségesen gondolni sefn szoktunk. Csak pár példát mondok. Teszem azt, mikor a né­met polgári törvénykönyvet csinálták, akkor először beszéltek arról, hogy nem-e kellene, valaínint az elmegyengeség, pazarlás miatt gondnokság alá helyezzük az embert, az iszákos embert is gondnokság alá helyezni? Tisztán csak az a körülmény, ihogy ő iszá­kos, aminek egyik jogpedagógia hatása az lenne, hogy ezáltal az embereket visszatar­taná az iszákosságtól. Ha a jog ezzel fenye­get, akkor a jog honesztásához fog tartozni, hogy ebbe a veszélybe az ember magát ne sodortassa. Nélmetországban törvénnyé lett, átvette a mi tervezetünk is, már az osztrák novellában beszél arról, hogy általában min­den idegméreg hasonló elbánásban részesül, aki morfiurm kakainnal él vissza, hasonló­képen szintén gondnokság alá helyeztessék. A jognak ezen embertnevelő intézkedése által közvetve előteremtheti az értelmi ke­dély épségét az emberben. A svájci német törvényhozásban a tisztességtelen életmód mintegy általános bontóok szerepel a szer­ződési viszonyokiban. Fontos okokból min­denféle társas alkalmazotti szerződést fel le­het bontani. A svájci tklvben gondnokság van előirva rossz gazdálkodás esetére, amely ál­tal a törvény a gazdasági életre akar hatni, sőt a svájci tkv. szerzője, Haber javaslatában volt egy szakász, amely igen szép illusztrá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom