Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-26 / 97. szám

2 DÉLMAGYARORSZA^ 1912 április 26. ellentétet se sikerült teremteni . . . Sőt Batthyány Tivadar gróf látogatása alkalmából a miniszterelnök újból kijelentette, miszerint eddigi választójogi propozicióit neim tekinti véglegeseknek s hogy szívesen venné, ha a függetlenségi és 48-as párt vezére Justh Gyula utján a választói jog tekintetében kibontakozási programját formulázná, amelynek alapján azután további tárgyalások indulnának meg. Ezért tehát várjanak még a kormány nyájas barátai a korai s igy komikus parteoéduilálk kibocsátásával. Mert akinek holt hírét költik, rendszerint — sokáig él. Az OMKE ankétja. (Saját tudósítónktól.) Az Országos Kereskedelmi Egyesülés nemrégiben szaktanácsközást hívott egybe azzal a napirenddel, | hogy állapíttassák meg a kapcsolat a mező- | gazdásági többtermelés kérdése és kereske- • delem hivatása között. Gazdálkodási rendszerünk átlaga még mindig veszedelmesen primitív s mialatt egész Európa már régen áttért a belterjes müvelésre, nálunk még mindig olyanféle termelés folyik, amely a középkorihoz hasonlít. A íholdankénti átiag-tenmelés nálunk a legkisebb és igy igazolt volt a földrni'velésügyi miniszternek az a fölfogása, hogy minden agrárpolitikának első sorban a termelés fokozására kell irányulnia. íme, ez az a fölfogás, amely az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülést arra indította, hogy a fölvetett kérdésben a szakemberek véleményét meghallgassa és egybegyűjtse. Ami a töfcbtermelés és a kereskedelem szerepe közötti relációkat illeti, azt gondoljuk, hogy az egész ;kéréskornpl ekszmmot ott kell kibontani, hogy keresni kell mindenek előtt mezőgazdasági termelésünk elmaradott, ságainak okait. Nem nehéz megállapítanunk, hogy a főok, amely elmaradottságunkat előidézi, a klimatikus viszonyok kedvezőtlen voltán kivül a kezdetleges gazdáik adási rendszer. Minden kétségen felül áh ennélfogva, hogy a helyzeten első sorban azzal kell és lehet csak segíteni, ha gazdáink a modern gazdasági rendszereket, vagyis mindazon műszaki ismereteket elsajátítják, amelyeket e téren haladó tudomány. íölszinre vetett. Nem akarjuk ugyan a kérdésben a saját szempontunkat előtérbe helyezni, de kétségtelen, hogy mialatt a külföldi fejlett gazdaságokban a vezetés jórészt technikailag is képzett egyének kezében van, ami jószágkormányzóink nagyrésze még mindig jogászokból kerül ki. Cs'ak természetes, hogy a modern gazdálkodási rendszerekre való áttérés, nem történhetik bizonyos tőkék befektetése nélkül. A modern gazdálkodásihoz szükséges forgótőkéje a mai gazdák közül csak kevésnek van meg és e téren igen fontos föladat háramlik a kormányra. Ez irányban megkezdődtek már a segítés első lépései s reméljük, hogy ezeket ujabbak, hatékonyabbak fogják követni. Ami már most a kereskedelemnek e kérdésben váló szerepét illeti, kétségtelen, hogy a (kereskedelemre e téren igen nagy és fontos szerep vár. A kereskedelem szerepe főleg két ponton kapcsolódik bele a kérdésbe. Az egyiken ott, alhol a mezőgazdasághoz szükséges anyagok és eszközök szállításáról van szó. A másikon pedig ott, ahol a termés értékesítése a kérdés. Az élső ponton az a föladat, hogy az anyagok és eszközök szállítása körül a kereskedelemnek biztosítani kell a legnagyobb üzleti realitást, a föltétlen megbízhatóságot és mindazt, amit a jó kereskedőtől és a fejlett kereskedelemtől várni lehet. A második kérdésben, a kereskedelemnek olyan szervezéséről van szó, amely a fölmerülő igények tökéletes kielégítésére alkalmas. Hogy az egyikben is, -másikban is, melyek a konkrét föladatok, hogy ez a szervezés miképen történjék és hogy a szükségelt ga_ tanciák mikép adassanak meg, mindezek nem tartozhatnak a mi föladatunk körébe. Ezek annyira speciális kereskedelmi (kérdések. hogy a választ magukra a kereskedőkre kell bíznunk. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés azért hivta egybe a szaktanácskozmányt, hogy ezekre a speciális szakkérdésekre kapjon felelete: szakemberektől és igy a szaktanácskozmány csak ugy eredményes, ha ezekre nézve csakugyan kap értékes direktívákat. Mi csak azt akartuk kifejezésre juttatni, hogy az OMKE kez. deményezését üdvösnek tartjuk, mert látjuk, hogy ebben az agrár és merkantil irány, zat közt levő ellentétek áthidalására komoly és becsületes törekvés van. Az egymással szemlen állított érdekek mellett az Egvesii. lés ;me, az érdekek egymásra utaitságát iparkodik igazolni és kimutatni, hogy ami a legrontosattb agrártörekvés nem történhetik meg a kereskedelem segítése nélkül. Miniszterek fölmentése és kinevezése. — A hivatalos lap közlései. — (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap mai számában jelentek meg azok a kirá'y; kéziratok, amelyet? a Khaen-kormány fölmentésére és a Z«/zűcs-kormány kinevezésén: vonatkoznak. A hivatalos, lap mai száma tehát igazán kortörténelmi adatot képeznek, olyan koré;, amely alighanem fordulópontot .jeknt a magyar politikai életben. Élénk feltűnést és megnyugvást kelt azon királyi Kézirat, mely Khuen gróf fölmentését tartalmazza. Ez meleg, barátságos itangjával, Khuen-Héder, áry hervadhatatlan érdemeinek őszinte, teljes elismerésével szinte szokatlanul hat és valósággal kirí a hasonló kéziratok hivatalos hangú és stilusu halmazából. Khuen-Htderváry grófhoz intézet- királyi kézirat a következő: ciója ennek a tendenciának, hogy a törvény nevelőleg akar hatni a lelki javakra, a szeretet,^ müveitség, az okosság, a lelki épség fentartására, miidőn kimondja, hogy az, amit tisztességtelennek mond, megfosztaná az embert minden olyan jogától, almelyek a tisztességes emberre rá vannak szabva, amelynek az a jogpedagógiai célja, hogy nevelni akarja a közönséget. Azt mondtam, 'hogy kell, Ihogy ezen uj szükségletek kielégítésére a jog képes legyen. Másodszor kell, hogy ezek a jog védelmére érdemesek legyenek. A k uhura haladása az érddkértékelés haladásában áll. A kultura haladásaival az ember érzékenyebb lesz nemcsak testileg, de lelkileg is. Ezért eleinte csak az életet, az egészséget védi a jog. Később a vagyont, ujabban a szellemli és anyagi javakat is vettük be a jog hálózatába. A személyiség egész joga, ami nem egy határozott terjedelmű élesen kontúrozott jog, hanem inkább csak egy általános odavetése egy egész fejezetnek, amelynek határai nagyon inognak. Az egész emberiség szellemi javairól való gondoskodás a matrális jogelv fejezetébe tartozik. A becsület fő-rimájában már régebben is védték a személyiség jogát. A becsület megtámadása, megrágalmazása >. becsületsértés abban a formájában már azáltal ki volt fejlődve. Ma ennél többet követelünk. Ma azt követeljük, hogy a jog védje az éneimnek integritását, minden irányát. Védjen albban az irányban, hogy elsősorban én maradhassak az én embertársaim között, azaz, hogy engem mással senki össze ne vegyítsen, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek az én idiífikáeiómra valók, más ember vissza ne éljen és másodszor, hogy én én maradhassak az embertársaim között abban az értele'mben is, hogy az én egyéniségem képét én magam alkossam, az embertársaim agyában mások azt el ne rontsák oly vonásokkal, amelyekért én felelősséget vállalni nem akarok. Ezért nemcsak a becsületsértés, a rágalmazás ellen reagál a jog, hanem á tendencia, hogy a puszta hazugság is raktiífikációra ad jogot, a névjog, a cégjog és a jegyjog, a cimer, a művész (monogram joga, sőt az ex librií jogáról beszélünk, nem a tulajdonjog szempontjából, hanem abból a szempontból, hogy az én könyvem a részét képezi az én egyéniségemnek. Ismeretesek azok az ujabb jogesetek, amelyek előrepattantottak vele ezeket a jogokat a bires perekből, az Alfonz Dode, Sara Bernhardt, Zola Pobul stb. perekből; — a képjog terén, mikor a német Reiclhsgeridht elitélt valakit ő hónapra, mert egy dámát lefotografált fürdőkosztümjében. Az én gyermekkoromban egészen közönséges dolog, hogy minden ellenvetés és tiltakozásnak dacára a képet nyilvánosságra hozták, ma már azonban mindenki tudja, hogy voltaképen előleges engedelmet kell kérni az ilyenre és az utólagos tiltakozást tekintetbe kell vepi. De ezen tekintetek, bár jogi védelemben részesülnek, látni való, -hogy ezeknek van egy bizonyos határuk,, amelyen tul a jövő fejlődésének menni nem szabad, hacsak a jogi hisztéria exaltált betegségébe esni nem akarunk. Ma is olvassuk azokból a könyvekből, amelyek a személyiség jogáról besz-élnek olyanokról, ihogy a más fotográfiáját nem szabad terjeszteni, ki van mondva a törvényben is, de szabad-e a magam használatára, más embert lefotografálni vagy a nekem adott fotográfiát másnak csak meg is mutatni,, hogy más embernek az én gesztusomat nem szabad nyilvánosan limitálni, hogy a hangot se szabad nyilvánosan imitálni, a titoktartás joga már annyira menne, hogy a jogba ütközne mindenféle pletyka, amely az egész társadalmi érintkezés tárgya, — a képzekní élet integritásáról beszélnek,, hogy senki bennem téves képzeteket ne képzeljen, sőt az érzelmi élet integritásáról is beszélnek. Kell, bogy mglegyen valahol a határa és azt a határt keresi a doktrína. És végül ezeket a jog ki fogja elégíteni akkor és annyiban, amennyiben ezek a jog védelmére reá szorulnak. Minden haladással ujabb veszélyek tálmadnak és ezeket az uj veszélyeket, ezek támadnak vagy régi veszélyeket felismernek. Ilyen például, mikor az ember fél ma már a bőrérintkezés veszélyétől. Igy a technikai haladás uj veszélyei, uj rclbbaiió szerek,, a gyorsabb közlekedés. Emlékszem, Ihogy olvastam, hogy amióta az automobil van, azóta a gyors rendőrségi ki-