Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-17 / 89. szám

i DELMAQYARORSZÁG 1912 április 17. sával a temetőig, innen a meglevő uton az Auer-féle tanyáig s tovább belső Domaszékig vezessen a vonal. Az elágazás pedig az Auer-íéíe tanyánál legyen. Ehez nagyjában hozzájárult Papp István is, aki azt is kívánja, hogy a vonat ne vezessen Szentmihályteleknek. A tanácskozást délben felfüggesztették és négy órakor nyitották. A délutáni tanácskozáson zajos és nagy volt a vitatkozás és Ruday Amadé kijelentette, hogy valószínűleg közigazgatási pótbejárásra is lesz szükség. Este fejezték be a vitát, amelyben minden jelenlevő részt vett. Szerdán és csütörtökön a helyszínen folytatják a megbeszéléseket. SZÍNHÁZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. Szerda: A leányvásár, operett. Király Ernő vendégfelléptével. (Páros 2/3). Csütörtök: Cárnő, színjáték, a szegedi tűzoltók javára. Bemutató. (Bérletszünet). Péntek: Cárnő, szinjáték. (Páratlan s/3). Szombat délután: Rang és mód. (Ifjúsági előadás). — Este: Cárnő, szinjáték. (Páros ^f). Vasárnap délután: Szép Heléna, operett. — Este: A görög rabszolga, operett. (Páratlan 2/3). Hétfő: A Ms báránykák, operett. (Páros s/3). Kedd: Hoffmann meséi, opera. (Páratlan 1/s). Szerda: Cárnő, szinjáték. (Páros 2/3). Csütörtök: Berkovicsné, operett. Bemutató. (Páratlan »/s). Péntek: Berkovicsné, operett. (Páros y3). Szombat délután: Nagy diákok, a szünidei gyermektelep javára. — Este: Berkovicsné, operett. (Páratlan 2/s). Vasárnap este: Berkovicsné, operett. (Bérletszünet). Fővárosi kritikák a szegedi színházról. (Saját tudósítónktól.) Följegyzésre érdemes és feltűnő jelenség, liogy a fővárosi sajtó nem foglalkozik a szegedi színházzal és ha igen, akkor egészen bizonyos, hogy színházi botrányról van szó. Igy ezúttal a fővárosi Az Újság foglalkozik a szegedi színházzal és szó szerint a következőket irja: A szegedi szinház botránya. • A szegedi színházban májusban, mikor a bérlet már befejezést nyer, Almássy Endre igazgató két estén át vendégszerepeltetni fogja a Góth házaspárt, a „Vigyázz a nőre!" és a „Bubikon" cimii darabokban. Az igazgató be is jelentette ebbeli szándékát a szinügyi bizottságnak. A bejelentés szavai szerint a darabok egy kissé pikánsak, de bérleten kivül megy, az nézi meg, aki akarja. A sziniigyi bizottság Gaál Endre kulturtanáesnokkal az élén tudomásul vette a bejelentést és egy hanggal sem tiltakozott, jpedig röviddel ezelőtt Szomory Dezső „Györgyike drága gyermek" cimii darabját erkölcstelennek találta és előadását kifogásolta. Annál nagyobb feltűnést kelt a jóizlésü közönség között, hogy a két valóban erkölcstelen darabot, melyet a fővárosi lapok is megtámadtak, elő engedik adni. Csak ennyit irt Az Újság a. szegedi színházról ós ha szégyenletesnek tartjuk, hogy az ország második színházáról nem vesznek tudomást, — akkor még szégyenletesebbnek kell tartanunk, hogy ha tudomást vesznek, akkor csak valamelyes botrány révén történik. Végeredményül pedig csak a szegedi nagyközönség rovására történik a sok föl jegyzési-e való eset Tceu. mert azt a sok botrányt és napirenden levő nivótlanságot, amit a szegedi és fővárosi sajtóban fölietryeznek,—mindazt a közönséggel követik el. S megállapíthatjuk, hogy a szecodi színházban évtizedek során, összesen se történt annyi ..botrány" jelzőt kívánó eset, amennyi Almássy Endre rövid igazgatása óta. . Valamikor voltak a . szegedi színházban p.ivós előadások, kulturális szempontból fpntos és dicséretes kezdeményezések, — ma már nincsenek. Amióta Almássy Endre a szegedi szinház igazgatója, azóta csak nivótlanságot, vidékiességet talál az, aki a szegedi szinház „eseményeivel" foglalkozik. Egy példát: Kolozsvár messzebb van Szegednél, kisebb is. Mégis a fővárosi sajtó unosuntalan talál alkalmat, hogy dicsérőleg emlékezzék meg róla. Ott rendeznek drámai ciklust, ott kezdeményeznek, ott invenoiózusan, ötletesen rendeznek és szinigazgatnak. Szegedről pedig mindig csak botránynyal kapcsolatban emlékeznek meg. * A kis gróf. Martos—Rónyi vérszegény operettjének hol lármás, hol szentimentális jelenetei várakozásteljes, zsúfolt ház előtt folytak le ma a szegedi színházban. Kettős vendégszereplés is volt és a közönség éhességére vall, hogy a tulonismert operetthez is az utolsó helyig elfoglalta a nézőteret, a vendégjátékosok iránt való érdeklődésből. — Király Ernő ma is olyan üres, színtelen színésznek mutatkozott be, mint tegnap. Egy jól szabott frakk és jól fekvő zsakett, néhány élettelen, humortalan mozdulat — ezek voltak a mai szereplésének összes rekvizitumai. Minden higgadtság mellett sem tudjuk okát találni: m isziikség volt őt vendégszerepeltetni. A mondvacsinált „valakik" közé tartozik ő is, akit végeredményben mégis sajnálunk, mert nem tudott még csak szimpátiát se kelteni. — A mai szegedi szinház közönségének kedves formában mutatkozott be Kovács Lili, a szabadkai szinház szubrett-primadonnája. Tetszés és taps kisérte egy-egy jelenetét és meleg rokonszenv is, ameylet graciózus, eleven és ízléses játékával ki is érdemelt. Értelmes és bájos színésznő, kár, hogy az énekhangja szegényesen kis terjedelmű és fogyatékos az énektudása is. Mozgása, tánca, beszédje: kellemesek és nem lehetetlen, hogy alaposabb zenei iskolázottság mellett a mai énekes szegény világban hangjával is megütné egy nagyobb vidéki színpad mértékét. Igen szép toalettjei is voltak. Fatal színésznő különben, akit fejlődésében érdeklődéssel kel lkisérni. A szegediek közül ma is megemlítést érdemel a kedves és ötletes Solymosi, aki mindig betölti a szerepe kereteit, * Bemutató a tűzoltók javára. Csütörtökön este jótékony célú előadás lesz a tűzoltók javára a színházban. Ez alkalommal Biró Lajos és Lengyel Menybért újdonságának, a Cárwó'-nek lesz a bemutatója. Az előadás előtt Pogány Béla alkalmi prológot fog szavalni. A világ legnagyobb hajójának katasztrófája. — 1500 ember hullámsirja. — (Saját tudósítónktól.) A világ legnagyobb személyszállító gőzösét, a „Titanic"-ot katasztrófa érte. Nekiment az amerikai vizeken egy hatalmas jégtorlasznak és az összeütközés oly erős volt, hogy a hajó sülyedni kezdett. A hajón a „White Star Line" hivatalos jegyzéke szerint 2200 utas volt, akik közül csak 675 menekült meg. Több hajó, amely az Atlanti-óceánnak azon a tájékán úszott, mikor telegramm utján értesült, a „Titanic" szerencsétlenségéről, természetesen nyomban segítségére sietett és felszedte az utasokat. Á „Titanic"-nek ez volt az első utja. Sautharrptonból indult el a világ legnagyobb hajója, hogy Newyorkba menjen. Utasai között sok előkelő angol és amerikai volt. A katasztrófáról szóló tudósításunk a következő: Tegnap délelőtt Montreálból sürgönyözte meg az Allan iroda elsőnek a szomoru hirt a Whitq $tur Line newyorki igazgatóságához. A szűkszavú távirat ig yszólt: Titanic elsülyedt. Menekülteket Virginián felvette. Az „Olympic" a „Titanic" testvérhajója ezt sürgönyözte: „Titanic" éjjel 2.20 elsülyedt. Túlélőket „Cathagia" Newyorkba viszi. A hajóstársaság sürgönyt kapott az elveszettek számáról, de elhallgatta hosszabb ideig. Általános vélemény szerint 1500 emberélet veszett oda. A „Virginián" érkezett elsőnek a pusztulás színhelyére, a mentőcsónakokból felvette a menekülteket, de aztán átszállította valamennyit a „Carthagiára", amely épen Newyork felé igyekezett. A hajóstái saság newyorki és londoni épületei előtt az érdeklődők ezrei csoportosultak, leginkább a hajón volt utasok hozzátartozói, akik aggódva, szívszorongva várták a híreket. A társulat igazgatósága végre is kénytelen volt a katasztrófáról teljes fölvilágosítást adni nekik. A 'katasztrófa helye pontos számitás szerint: 21 fok 16 perc szélesség és 50 fok 14 perc hosszúság. Csodálatos hősiességgel viselkedett a Titanic kapitánya, tisztikara és legénysége. Nem is menekült meg közülük senki. Smith kapitánynak első dolga az volt, hogy az aszszonyokat és gyermekeket helyezze 'biztonságba. Bámulatos hidegvére megnyugtatta a közel kétezer főnyi utasokat s ez tette, hogy a veszedelem végső perceiben rend volt a sülyedő hajón. A hajó utasai között volt a milliárdos Astor a Grand Trunks vasút elnökigazgatója, Ismay, a White Star Line vezérigazgatója és a társaság elnöke William Stead, a hírneves angol iró, a Nobel békedij nyertese, ök is odavesztek. Ujabb távirat szerint a „Titanic" áldozatai 'közt van hjr szerint Vanderbilt is. Southamptonban az induláskor 1380 utas és 16Ó főnyi legénység volt a hajón, amely Cherbourgban még 142 első, 30 másod- és 90 harmadosztályú utast vett föl. A katasztrófa idején összesen 2510 ember volt a Titanicon s most már biztos, hogy csak 675 a menekültek száma. Rengéteg milliókat érő értékküldemények vesztek a tengerbe. A vállalat a kárt 20 millióra becsüli. Az Angolbank egy nagy aranyküldeményt akart a Titanicon szállíttatni, de ez lemaradt, ellenben volt a hajón egy gyémántszállitmány, a mely szintén milliókat ért. Newyorkból jelentik: A katasztrófa okáról szakértő körökben ezeket mondják: ^ A Titanic gőzöst már közvetlenül elindulása után baleset érte. Mikor az óriási gőzös Belfastban felszedte a horgonyokat, a kikötőben olyan nagy örvény támadt, hogy a közelében horgonyzó „Newyork" gőzös heves mozgásba jött és elszakitotta tizenkét vastag drótkötelét. A Newyork, mely maga is tizezer tonnás, a nagy örvényben oldalt ferdült és elvágta a Titanic útját. Szerencsére a Titanic kapitánya idejekorán elléngőzt adott. Visszafelé indult és közben két kikötői gőzös segítségére sietett a Newyorknak és elvontatta állomáshelyéről. Szakértő körökben már akkor konstatálták, hogy a Titanic minden kikötése és elindulása a legnagyobb veszélyeket idézheti elő. A hajó által kiszorított viz olyan őrvényt támaszt, amely közelében minden jármüvet magával ránt és ugylátszik, a mos*.