Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-17 / 89. szám

1912 ápri'is 16. DÉLMAGYARORSZÁG tani katasztrófánál is ez okozta a gőzös és a jéghegy összeütközését. A Titanic testvérhajója, az Olympic, pár hónappal ezelőtt az angol partvidéken hasonló körülmények között ütközött össze a Hawke hadihajóval, a melyet teljesen összeroncsolt. Az Olympic kapitánya akkor a tengerészeti törvényszék elé került és ott azzal védekezett, hogy a balesetről egyáltalában nem tehet, mert azt a hajó által kiszortiott viz mozgása okozta. A törvényszék fel is mentette a kapitányt. Parisból jelentik: A „Titanie"-nak a jéghegygyei való összeütközésétől az elsülyedéséig 4 és fél óra telt. Ez ,a négy és fél óra iszonyatos küzdelemben telt el. Elképzelhető, hogy a kétezernyi utas, amikor megtudta a sorsát, milyen rémes küzdelmet fejtettek ki az életért. A menekültek elbeszélése szerint senki sem akart engedelmeskedni. Mikor a mentőcsónakokat lebocsájtották, mindenki odarohant, mindenki az elsők közt akart lenni a mentőcsónakokban. A hajó kapitánya és tisztjei vaserélylyel léptek fel, hogy rendet teremtsenek. Először a nőket és gyermekeket bocsátották a mentőcsónakokba. Mikor a férfiak ezt megtudták, leugráltak a jéghegyre azt remélve, hogy igy mégis csak fölveszik őket a mentőcsónakba. A gazdagok vagyont Ígértek -a matrózoknak s azok hajlandók is lettek volna, hogy fölvegyék őket, de a tisztek megakadályozták őket ebben a dologban. Érdekes, hogy az Unió párisi nagykövete Mc Camp szintén a Titanicon akart Newyorkba utazni és csak annak köszönheti megmenekülését, hogy lekéste a hajó indulását. Londonból jelentik, liogy Astor, Guggenheim, Stead, Widener, Robiing, Stro'hs, Vanderbilt és Payer multimilliomosok, akik a Titanicon voltak, összesen 2 és fél millió korona készpénzt reprezentáltak. Újra Bécsbe utazott a magyar miniszterelnök — A politikai helyzet. — (Saját tudósítónktól.) Ma már általánosan el van terjedve az a hir, hogy a Khuen-Héderváry-kormány ismét lemond. Ez a hir nem egész alaptalan s a körülmények arra vallanak, hogy a Khuen-kormány tényleg erre az elhatározásra szánta magát. Tény az, hogy Khuen-Héderváry miniszterelnök ma este Bécsbe utazott s bizonyosnak látszik, hogy a miniszterelnök bécsi utazása evvel az elhatározással van összefüggésben. Khuen gróf este 7 órakor érkezett Bécsbe, ami'-or is Thallóczy Lajost fogadta a Magyar Házban. Nálunk legutóbb az a felfogás kapott lábra és ínég munkapárti részről is nagyobb létjogosultságot nyert az a felfogás, hogy a Khuen-kormány terveinek Auffenberg hadügyminiszter áll útjában. Általán Auffenberget a magyar parlamenti válság megoldásának gáncsául tekintik, mint akinek főrésze van abban a kedvezőtlen fogadtatás és viszszautasitás okaiban, amellyel Héderváry gróf szándékai Bécsben találkoztak s amely most újra .a rezoluciós válsággal szinte hajszálig egyező helyzetbe sodorta a kormányt és a többséget. A munkapártra nézve, amely szinte a személyes becsület kérdésévé tette ^z Auffenberg-ügyet, a közös hadügyminiszter állásban maradása nagyon megnehezíti a közös provizórium, vagy a végleges költségvetés elintézését. A kormányra ilyen körülmények között alig marad más választás, mint lemondásának elhatározása és felajánlása. Ezzel szemben a Budapesti Napló a következőket irja: — Rosszul ismerik és ítélik meg a helyzetet azok, akik azt hiszik, hogy Auffenberg személye van a magyar parlamenti válság megoldásának útjában. Nem lehet egyáltalán személyi kérdésnek tekinteni a válságot és nem Auffenberg, hanem a magyar parlamnti gáncsvetők azok, akik megakadályozzák a véderőjavaslatok keresztül vitelét. A jelen pillanatban nem fontos a személyi kérdés. Tökéletesen mindegy, hogy Auffenberg vagy más ül-e a közös hadügyminiszteri székben, aminthogy az is egészen mellékes, hogy Khuen-Héderváry gróf, vágy személyileg más valaki van-e a kormány élén. A fontos az, hogy senki más nem tehet másként, mint Héderváry gróf, aki csak a nemzet többségének akaratát és politikai magatartását képviseli. A jelen parlamenti válságban épen ezért nem személyváltozás, hanem gyökeres rendszerváltozásra van szükség, hogy a nemzeti munkapártban képviselt véderőjavaslati álláspontot érvényre juttassa. Ezért még egyszer felszólítás intézendő a katonai reformok sürgős megalkotására. Mert az elvitázhatatlan most már, hogy a magyar parlamentben végre rendet kell teremteni s meg kell, hogy valósitsák először a véderőjavaslatokat, azután a demokratikus választójogot. S ha a mai parlamenttel ez nem lenne lehetséges, akkor uj választásokat kell elrendelni, amely a legsürgősebben gondoskodnék a kö vetkező reformok megvalósjtásáról. 1. Házszabálymódositás. 2. Véderőjavaslatok, két éves szolgálati idővel és magyar nyelvű katonai bűnvádi eljárással és 3. a legdemokratikusabb választójogi reform. A jelen válságban az a lényeges, liogy teljes egyetértés legyen a többségben, valamint a nemzet többsége és a király között. Mert ez az egyetértés adja azt a barmoniát, amelyre a nemzet alkotmányos életében a békés fejlődés érdekében szükségünk van. •A nemzeti munkapártban ma este sokan jelentek meg ós általános a nézet, bogy a delegációk összehívásának idejét elhalasztják. Egyhangú az a felfogás, bogy a párt nem támogathat senkit se, aki más intenciókkal vállalkoznék kormányalakításra, mint Héderváry gróf s igy lehetetlennek tartják, hogy Bécsben a kormánynyal együtt az egész pártot is áldozatul vessék az egyik közös miniszter személyének, mikor ezzel nemcsak hogy nem gyorsítanák meg a véderőreform és a választójog elintézését, hanem ellenkezőleg, kiszámíthatatlan eshetőségek elé állítaná a magyar politikai helyzetet. Igy Lukács László pénzügyminiszter, bár csütörtökön kihallgatáson jelenik meg a király előtt, teljesen valószínűtlen, hogy kormányalakításra vállalkozzék, mivel ő ugyanegy politikai állásponton van Khuen gróffal. A magyar képviselőház horvát tagjai az unionisták legutóbbi értekezlete után ma délután négy órakor a Vadászkürt-szállóban pártkülönbség nélkül értekezletre jöttek össze Pejacsevich gróf volt horvát bán elnöklésével. Az értekezleten javasolták mindkét párt részéről megszerkesztett deklarációt, melyek közül a többség Pejacsevich gróf deklarációját fogadta el. A kisebbség holnap határoz, hogy elfogadják-e a Pejacsevichféle deklarációt vagy se. A képviselőház folyosóján ma sokat beszéltek arról az indítványról, melyet Zichy Aladár gróf, a néppárt elnöke jegyzett be s amely arról szól, hogy küldjön ki a képviselőház hatvan tagu bizottságot, melynek föladata lenne a véderőjavaslatok tárgyalása alatt a létesítendő válsztójogi reform alapelveit megállapítani. Az indítvány azt is kívánja, hogy utasítsa a Ház a kormányt, hogy e bizottság munkálatai alapján a választójogról szóló törvényjavaslatot sürgősen terjessze a Ház elé. Egy szegedi katonaköteles kálváriája. — Katonai igazolvány, mint «zálogcédula». — (Saját tudósítónktól.) Szegeden jól ismerték Wimmer Jenőt, a kis ovikkeres sportembert, aki minden tornaversenyen részt vett, de csak mint néző, mert a sporthoz csak elméletileg értett. Szegeden a betegsegélyző egyesületnél volt alkalmazva, de később az államvasuthoz ment napidijasnak. Szegedről azután elkerült Horvátországba és onnan Budapestre. Itt történt vele egy nagyon érdekes eset, speciális magyar tünet, érdemes a föl jegyzésre. Az érdekes esetről a következőkben számolunk be: Wimmer Jenő szegedi illetőségű államvas.uti napidíjas, született 1890-ben, második korosztálybeli állitásköteles, a való életben egy sovány, vézna, cvikkeres fiatalember, akiben a császárnak egyáltalában nem telnék öröme, ha egyenruhába bújnék. Ezt tudja Wimmer Jenő is, de mivel rendes polgára közjogilag zseniálisan összedrótozott hazájának, pontosan teljesiti honvédői kötelezettségének formaságait. 1910-ben, mint első sorozásra kerülő véradózó, Budapesten jelentkezett a katonai ügyosztálynál, 1911 november 19-én pedig, mint második korosztálybeli állitásköteles, a horvátországi Eszéken jelent meg a város katonai ügyosztálya előtt. A horvátok, akik a kiegyezési törvény érteiméhen nem kötelesek magyarul tudni, kerítettek egy hivatalnokot, aki ért magyarul és aki átnézvén Wimmer Jenő írásait, hivatalosan igazolta, hogy a fiatalember kellő okmányok alapján jelentkezik másodszori állításra s legott kiszolgáltatott neki egy horvát nyelven kitöltött „Potvrda" cimü okiratot, amelyen hivatalos bélyegző van s amelynek külseje mértföldnyi távolságból igazolja hivatalos jellegét. November óta néhány hónap mult el, Wimmer Jenő ugyanolyan lelkiismeretesen Budapestre került hivataloskodni. Egy napon azonban szigorú idézést kézbesít neki a kerületi elöljáróság véderő elleni kihágás ügyében. A fiatalember megjelenik, mire az elölj ár ó tiz korona büntetést sóz rá, amiért elmulasztotta a novemberi jelentkezést. — De uraim, — védekezik az ifjú — itt az irás, olvashatják, hogy én novemberben Eszéken jelentkeztem. Az elölj áró elveszi az irást és gúnyosan nevet. — Hehehe, kis hamis — mondja fölényesen — csak nem hiszi, hogy egy ilyen szingaléz vagy miféle nyelven fogalmazott okmánynyal be lehet csapni bennünket. Hiszen ez lehet egy timbuktui zálogcédula vagy egy grönlandi marhapasszus is. — No de kérem, erről első pillantásra látni, hogy horvát hivatalos okmány. Az elölj áró azt a tanácsot adta a szegedi katonakötelesnek, hogy a timbuktui zálogcédulát fordíttassa le magyarra hites törvényszéki tolmácscsal, addig pedig fizessen tiz korona pénzbüntetést. — Miért fizessek én tiz koronát? — Fizessen, ha pedig nem tetszik, fölebbezhet. — Hova, a szegedi sóhivatalhoz?