Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-14 / 87. szám

241 DÉLMAGYARORSZÁG ' f - Ilii április li — Hát maga ia fosztogatott a lakáab m —. magyarázta az elnök. — Engem az egész heccbe beugrattak. Ungureán is fölebbezett, Németh megnyugo­dott az ítéletben. Végső leszámolás a magyar politikában. — A helyzet megoldása előtt. — (Saját tudósítónktól) A képviselőházban ma' tovább iizte idétlen játékait a technikai obstrukció, s a legképtelenebb fogásokhoz folyamodott, hogy megakadályozza a véd­erőreform tárgyalását. A többség visszafoj­tott tiirelrnességgel kisérte ma is Justhék okvetetlenkedését, de egyelőre nem, tehet­vén semmit, amivel gyorsan és sumimásan 'véget vethetne a parlamenti anarkia tobzó­dásának, a humorosabb oldaláról fogja a dolgokat s nevet a komédián, melyet az ob­struktorok napról-napra kieszelnek és végig­játszanak. Ennek a nevetésnek és évelődés­nek azonban valami fenyegető mellékize van s Justhék mialatt a technika büszke paripá­ján fészkelődnek, érzik, hogy: post equitem sedet atra cura s hogy az agyonsarkantyu­zott fakó a választás szakadéka felé nyargal velük, ha ugyan a többség kemény ökle már előbb vissza nem tántoritja . . . A mai ülés azzal kezdődött, hogy a har­cosok a jegyzőkönyvbe kötöttek bele, egy ideig szórakoztak, mikor aztán az elnök föl akarta tenni a kérdést, hitelesiti-e a Ház a jegyzőkönyvet, érre vetették magukat. Egy­másután keltek fel valamennyien és kinos erőlködéssel keresték a kákán a csomót. Akadt köztük olyan szónok, akiből eddig hosszú két esztendő alatt egy hangos szót, ínég csak egy közbekiáltást se lehetett volna kivasalni, s most Justh Gyula parancsára, aggodalmaskodnia kellett. Szegény jó Vertán Etele sohase hitte vol­na, hogy annyi tapsot kap valaha, — még pedig a többségtől egy olyan remeklésért, amilyet ma végzett. Mert neki se tetszett a kérdés föltevése, de hogy miért nem, azt nagyon nehezen tudta megmagyarázni. Jó ötperces szüneteket kellett tartania egy-egy mondat közben, mig a másikat előkotorász­hatta. A jobboldal, gyilkos kedvében, minden megszületett mondatot viharos tapssal kö­szöntött. A szónok nem is birta sokáig ezt a dicsőséget s leült, hogy helyet adjon a következőnek, aki ugy-e, nem lehetett más, mint — Sümegi Vilmos. öt, a székelyek védőangyalát is zajos taps köszöntötte a jobboldalról. A tapshoz szives üdvözlés is járult megfelelő közbekiáltások alakjában: 7 — iNe izéli, Vilmos! — Kezd ugy, amint Gyergyóban szoktad: Kedves székely testvéreim! Az a harsongó nevetés, ami erre az aposz­tróf álásra támadt, lehetetlenné tette a továb. bi tárgyalást. A Ház testét szinte megrázta a jóizü kacagás. A szónok, mint akit hirte­len a viz alá buktattak, prüszkölt, hadoná­szott, méltatlankodott. Az elnök pedig kény­telen volt felfüggeszteni az ülést, hogy a Ház amúgy kedvére, kinevethesse magát. Igy mulatnak a dunaparti palotában. Künn is április van, az idő napról-napra, szinte £rfiról-óvára a bolondját járja, ldébenn meg, mintha vesztüket éreznék, az obstruktorok járatják a bolondját a törvényhozással ... Óriási lelkesedéssel fogadta a munkapárt Khuen miniszterelnök beszédét. A mai ülésen is erről beszéltek sokáig a folyosón. Délfelé Rakovszky István —• aki az utóbbi időben jó viszonyt tart fönn a munkapárttal, — föl­kereste Polónyi Gézát. Félrevonultak és hosszabb ideig diskuráltak. Beszélik, hogy a pártok soraiban fontolóra vették Polcnyinak azt a tervét, hogy pártközi konferenciát kel­lene összehívni a helyzet szanálása végett. összefoglalva a tüneteket, igy rajzolható meg a helyzet képe: A többség hajlandó vol­na ma is békére, ami érthető is. Egyelőre vár még a delegációig, amely csak rövid provizóriumot tárgyal, aztán — körülbelül május elején — jön a leszámolás. Az ellen­zék viselkedése miatt. A munkapárti türelmetlenség tettekre, döntő taktikára sarkalja a kormányt. Tenni kell valamit! — ez a jelszó és érdekes, hogy az obstrukcióellenes hadjárat gondolata (mindjobban erősödik. Tegnap este a Lloyd-klubban izgatott han­gulatban tört ki a párt zömének szándéka. Kende Péter valóságos beszédet intézett a miniszterelnökhöz. Kende Péter az egész párt előtt hangsúlyozta, hogy lehetetlen az •a helyzet, hogy a többség tűrje néhány em­ber fölforgató obstrukcióját. Sürgette végül, hogy Justhékkal le kell számolni. Khuen-Héderváry miniszterelnök megma­gyarázta, hogy tisztában van a teendőkkél, tudja, hogy igy nem maradhat, de kérte hí­veit, legyenek türelemmel és bízzák rá a tak­tika megállapítását. Hogy a leszámolásban benne van a házfeloszlatás és az uj választás fogalma is, — az általános nézet szerint: bizonyos. Rendezettek Holtzer Dániel ügyel. (Saját tuáósitónktól.) Azok a tárgyalások, amelyek Holtzer Dániel ügyeinek rendezése érdekében megindultak, a legteljesebb sikerre vezettek. A szombaton délelőttre kitűzött csődtárgyalást ismét elnapolták és bizonyos, hogy az uj határnapon nem fogják megtar­tani. Holtzer hitelezőit ki tudja elégíteni, a helyzet teljesen szanálódott, amiben első sorban nem nagy érdeme Rósa Izsó drnak, kivüle mi'ildazoknak, akik a nagy ügy jelen­tőségéhez képest buzgalommal és önfeláldo­zással fáradoztak a rencf megteremtésén. A Höltzer-cég nagy cég, kezdettől fogva nyil­vánvaló volt, hogy aktív, Holtzer érdemei vitathatatlanok, komoly emberek fáradozása itt nem irányulhatott másra, minthogy a ha­talmas cég ügyeinek rendbehozásával ka­tasztrófáktól mentse meg a szegedi piacot. A kibontakozás alapjául az szolgál, hogy a Holtzer tulajdonát tevő Milkó-palotát meg­vásárolja testvéröcscse: Hotízer Gyula dr és Holtzer igy többszázezer korona kész­pénzhez jut, amivel hitelezőit kifizeti. A hite­lezők teljes Összegben megkapják követelé­süket, kivéve a „Szabadkai Leszámoló Bank Részvénytársaságot", amely 420.000 koro­nás betáblázása fejében sokkal kisebb össze­get fogad el, mert különben pör és pedig kétséges pör lehetett volna a követelésből, mely a szabadkai'bankra lenne kellemetlen. Holtzer Dániel az általa megvásárolt Fe­fyeftsás- és Pollák-íéle Kelemen-utcai (láza­kat is tovább adja, szintén Holtzer Gyula dr-nák. Visszavonul továbbá finanszírozott vállalataitól is, ellenben budapesti és sze­gedi női ruhadivatüzleteit fönntartja Igy azután viszonyai teljesen rendezettek lesznek. A kibontakozás már annyira perfekt, hogy a szabadkai tárgyalások is, melyekből legtöbb ódium hárulhatott volna Holtzerre, eredményesen végződtek. Álhlrláfjfróból egyetemi tanár, tanárhói kivándorlási ügynök. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk már, hogy Bolgár-Lessing Lajos oregoni egyetemi tanárt a budapesti országház termében tartott elő­adása közben Pásztor Árpád budapesti új­ságíró leleplezte. A leleplezés váratlan és szenzációs volt. A leleplezésnek meg is volt az eredménye, mert a kivándorlási ügynök nem tarthatta meg második előadását, mert a rendőrség a súlyos és terhelő adatok alapján letartóztatta. A rendőrségen tett vallomások­ból kiderült, hogy Bolgár-Lessing Lajos tény­leg szélhámos és kivándorlásra akarta csá­bítani a népet. Amint pénteken reggel az összes njságok konstatálták, hogy Bolgár dr kivándorlási ügynök, a fővárosi rendőrség rögtön érdek­lődni kezdett iránta és az első dolga volt, hogy detektiveket küldjön ki a Bristol-szálló­ba, ahol az oregoni egyetemi tanár lakott. Nem találták odahaza. Rövid keresés után kiderült, hogy Elek Hugó dr ügyvédnél tar­tózkodik annak Rákóczi-ut 10-ik számú házá­ban levő lakásán. Elek dr és környezete voltak Bolgár dr országházi előadásán leglelkesebb hívei és ők keltettek hangulatot mellette, mintha ter­veibe bele volnának avatva. Két detektív et­től a pillanattól kezdve figyelemmel kisérte Élek dr ügyvéd lakását. A Bristol-szállodában ezalatt megnézték Bolgár dr bejelentési lapját és kihallgatták a szálló portását és a szobapincért. Kiderült, hogy nem hívják se Lessingnek, se Bolgárnak, se Pölitzernek, se Bleyernek, hanem az egyszerű Schlesinger névre hallgat. Született Budapesten 1871-ben, ügynök volt, később az álhirlapirói pályára vetette magát, 1891-ben csalás miatt letartóztatták, az ügyészség fogházában ült hosszabb ideig. Majd Bécsbe ment, ottan szintén többrend­beli csalást követett el és köröző-levelet adtak ki ellene. Viharos mult után Amerikába ke­rült, ábol a legjövedelmezőbb mesterséget, az emberkereskedést sajátította ki. A budapesti rendőrség megkeresésére Béc^ bői a következő távirat érkezett: Bolgár­Lessing Lajos á legveszedelmesebb szélhámo­sok közül való. Kétrendbeli csalás, piiatt kö­rözik. Elfogatási parancs ehszprefsz jön. A béesi ekezprésez reggelré csakugyan meg­érkezett ős BolgÁr dfr ©régoni egyetemi ta­nárt Budapáitrő] majd a béesi rendőrségi* szállítják. Amig mindez kiderült a kivándorlási ügy­nökről,^ detektívek Bialoskursky Géza lovag vezetésével szemmel tartották Elek Hugó dx lákását, ah ormán Léssing dr egész nap nem mozdult ki Végre éjjel féltizenkét órakor nyílott a kapu •s Bolgár dr á Bristolba auűát. Körülbelli] reggel félnyole éra lehetett, mi­kor Bialoskürsky .lovag bekopogott Bolgár dr szobájába, amelynek ajtaja rövid habozás után kinyílott és a detektív két hatásági ta­núval, a szálló portásával és szoba pincérrel belépett. Rövid vallatás után Leesing dr beismerte, hogy ő tényleg Schlesinger éa kivándorlási ügynök, Ezután fel kellett a fogolynak öltöznie és átkísérték fqgtön a főkapitányságra, ahol Kxqcsáuyí detektivfőnök hallgatta ki A szú}*

Next

/
Oldalképek
Tartalom