Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-14 / 87. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG ' f - Ilii április li mindenféle ügyről, a többi között arról, hogy a politikában nem kell nagyon élesnek lenni egymással szemben, hiszen a privátéletben mint úriemberek érintkeznek egymással. Azután azt mondotta, hogy az általános választójog nekik arra való, hogy nemzeti aspirációkat lehessen kielégíteni. (Polémia.) Bakonyi Samu beszélt ezután: Ha Farkas Pál jónak látta őt is belekeverni beszédébe, hát ő nem fog adós maradni sem itt, sem máshol. öt politikai törtetés nem vezérelte soha, ebben különbözik Farkas Páltól. Voltak más írók is, — igy Mikszáth, Herczeg — akik írói érdemeik révén bejutottak a parlamentbe, de politikai pártvezérségre sohasem törekedtek. Csodálkozik, hogy Farkas Pál van hivatva arra, hogy a munkapártban összegyülemlett keserűséget kifejezésre juttassa. Farkas Pál személyes kérdésben kijelenti, hogy ha tudta volna, hogy Bakonyi oly rossz néven veszi,, ha elmondja, miként éltek a nevével Komáromban, akkor nem emiitette volna meg ezt a körülményt, (Helyeslés.) Azután Batthyány Tivadar gróf szólalt föl. A munkapárt ifjú óriásai, mondotta, közbeszólási mániában szenvednek. Tiltakozik az ellen, hogy ők nem a választójogért harcolnának. A nép mindenütt velük van s céljuk az, hogy jogokhoz jutassák a népet. • Még Győrffy Gyula szólalt föl s Farkas Pálra egy gúnyos latin verset applikált, melynek értelme az, hogy Lengyelországot is a parasztok és a zsidók tették tönkre. A munkapárt gúnyosan nevette Győrffyt s ezt kiáltotta Justhék felé: — Ez a ti liberalizmusotok! (Nyilt ülés.) A zárt ülés ezzel véget is ért s a nyilt ülésen a szélsőbalrak visszavonták a jegyzőkönyvhöz benyújtott módosításaikat, mire a Ház egyszerű szavazással hitelesítette a jegyzőkönyvet. Az elnök ezután megtette szokásos bejelentéseit s mivel ekkor már félkettő elmúlt, megáílapitötták a 'következő ülés napirendjét, mely a mai s rátértek az interpellációkra. Eitner Zsigmond a komáromi választás amaz incidensét tette szóvá, hogv a csendőrség egy kávéházból szuronyszegezve hajtotta ki a békés közönséget. Azután Polónyi Géza interpellált a horvátországi királyi biztos kirendelése dolgában. Arról beszélt, hogy horvátországi magyarok .abszolutizmusról beszéltek. Be kellett volna várni a szabor határozatát, mert azért, hogy egyes horvát politikusok a Magyarországtól való elszakadásról beszélnek, még nem merült föl a királyi biztos kinevezésének szüksége. Polónyi beszéde után az ülést valamivel 3 óra előtt berekesztették. Katonai zendülés Nankinyban. Londonból jelentik: A naukingi helyőrsége több •ezrede kivonult a kaszárnyákból és a környékbeli falvakba betörtek, ahol gyilkoltak, gyújtogattak és raboltak. Zsákmánnyal megrakodva tértek vissza Nankingba, ahol szinten raboltak, de az idegen negyed házait megkímélték. Ezután visszatértek a kaszárnyáikba. A nankingi helyőrség parancsnoka azokkal az ezredékkel, amelyek a zendülésben rten vettek részt, körülfogták a kaszárnyát ás a lázadó katonákat elfogták. Ezek \ ;>ű'l rzckaí, akiknél rablott zsákmányt tálé azonnal staíár alis-an agyonlőtték. A fő bi tek sorsa fölött meg ezután határoz a ' 'z ársrsági kormány. Affér Pethes Imre és a szabadkai színház között. — Mi történi a Cyrano előadása alatt. — (Saját tudósitónktól.) A vidéki városoknak talán azaz névleg egyetlen kulturhelye a színház. A város, az állam rengeteg pénzt költ a szinházra és a közönség cserébe kap csapni való rossz előadást. Legeklatánsabb példája a züllött (vidéki színházi viszonyoknak a szabadkai színház. Még élénk emiékezetben van az a példátlan eset, hogy a szinügyi bizottság megbírságolta a színigazgatót, mert a szereplők botrányosan játszották a Peleskei nótáriust. Több fővárosi lap helytelenítette a szabadkai szinügyi bizottság [szigorú határozatát, amellyel Krémer Sándor színigazgatót a Peleskei nótárius botrányos előadása miatt ötven korona pénzbirsággal sújtotta. A bizottság határozatának igazságát szerdán este ujabb színpadi botrány igazolta. Pethes Imre vendégszerepelt a Cyrano de Bergeracban. Az igazgatóság a kasszasiker reményében egyetlen próba után szinre hozta a darabot s igy a szereplők nem tudták szerepeiket. Pethes az utcai harc jelenetében a színfalak közé dobta kardját, annyira felbőszítette a szégyenletes botrány. Pethes kijelentette, hogy ezek után önérzetes színművész, Szabadkára nem mehet vendégszerepelni. Pethes Imrének ez az önérzetes és jogos fölháborodása, valamint a miliő, ahol és ahogyan az eset megtörtént, tipikus jellemzője a szabadkai szinházviszonyoknak. A szabadkai színtársulat annyira meghasonlott a művészettel és a renddel, hogy még a nagy művész, Pethes vendégszereplése alkalmával sem törődött a rendezéssel. Az a perc, melyben a színházi rendetlenségen, anarchián, játszótársai fegyelmezetlenségén felindult művész felháborodása kitört, ennek a tisztán gyönyörűségre szánt estének a botrányos pointje volt és leleplezte a szabadkai színház vezetőségét minden nemtörődömségével együtt. A vendégművész felháborodása jogos és őszinte volt, mert Pethes közismert fatalisztikus nyugalma igazolta a kitört düh jogosságát. Pethes, aki vérbeli művész ember, a művészetet szentnek és sérthetetlennek tartja és igy komolyan fájhatott neki a művészet kigunyolása. A szabadkai lapok igy irják le a botrányt: Az utolsó felvonás kolostor jelenetében csodá. latos színben ragyog Cyránoiának naplementeszerű utolsó föllobbanása, haldoklása. Bár nem lehet és nem szabad olyan szigorúan venni, ha a szabadkai színpadon játszák Cyranot, de annyit legalább meg kell mondani, hogy Rostand_ darabot másképp játszani nem lehet, csak abszolút szereptudóssal. Enélkül felháborító kapkodás, botrányos kínlódás van, aminő a tegnapi előadáson is volt. Ez már több, sokkal több, mint amennyit el lehetne nézni. A legenyhébb kritika az előadásról, amit mondhatunk: szégyenletesÉs kérdezni kell, hogy szinészek-e azok az emberek, akik ilyen botrányos nemtörődömséggel tették tönkre Pethes gyönyörű művész1 iátékát. Egy másik lap meg a következőket irja: Hogy a mi társulatunk nem tudja méltányolni ósjtnegbecsülni a nála oszereplő vendég művészeket — ezt már régen tudtuk. De hogy éppen PetheBsel, szinművészetünk egyik büszkeségével történjék meg ilyen skandalum — azt nem vártuk. (Mesteri művészettel, ragyogó tudással alakította tegnapelőtt a Vasgyárost s tegnap egyik legkitűnőbb alakítását, a Cyranot mutatta be s mikor a mi hálás és az igazi művészetet megérteni tudó közönségünk bámulattal és elragadtatással hallgatja Rostand szellemes verseit amikor az egyik legkitűnőbb jelenését akarja Pethes megjátszani, a függöny legördül, megbotránkozására a közönségnek s méltó bosszúságára a művésznek, aki különben kijelentette, hogy ez az utolsó vendégszereplése.) Igy irják le a szabadkai lapok a színházi botrányt. Bár ez a színházi botrány nem is olyan speciálisan szabadkai. Hanem tipikusan vidéki. Mert kérdjük szeretettel, nem történhetett volna meg ez a színházi affér a szegedi színházzal ? Hisz itt is gyakori eset, hogy a szereplők nem tudják a szerepeiket és a rendező elfelejt rendezni. Viszont igaz az is, hogy Szabadkán fölháboritó szinház-viszonyok vannak, borzalmasan rosszak, dacára, hogy Szabadka Magyarország harmadik' városa — népességre nézve. Elitéit nemzetközi betörők. — Érdekes tárgyalás a szegedi törvényszéken. — (Saját tudósitónktól.) Szegeden, január hó 26-án betörés törtónt. Néhai Schwarcz Ferenc pénzügyi tanácsos özvegyének Zrinyiutcai lakásába álkulccsal behatoltak és mintegy ötszáz korona értékű ékszert elloptak. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a tettesek kézrekeritésére, de az eredménytelen volt. Minden jel arra mutatott, ho^y nemzetközi betörők fosztogattak. A rendőrség a betörésről értesítette a fővárosi és a vidéki városok rendőrségót. Néhány nap multán Aradról értesítették a szegedi rendőrséget, hogy az egyik betörőt, Ungureán Illést elfogták. Néhány ékszert akart elzálogosítani egy aradi zálogházban, amikor rajtacsípték, üngureánt a rendőrség kérésére Szegedre kisérték. A rendőrségen beismerte a tettét. Azt is elárulta, hogy nem egyedül követte el a betörést. Két társa van, akik Budapesten tartózkodnak. Klement Ferenc ós Németh Mihálynak hivják a tettestársakat. A rendőrség jelentésére Budapesten letartóztatták és Szegedre szállították a két betörőt. A nyomozás során mindent tagadtak, Ungureán azonban megcáfolta a vallomásukat. Elbeszélése szerint a betörés igy törtónt: Január 26-án, aznap, amikor Budapestről Szegedre érkeztek, becsöngettek az özvegy urinö lakásába. Nem nyitottak ajtót. Amikor az ismételt csöngetésre sem kaptak választ, álkulcscsal benyitottak a lakásba. Klement és Németh a szobába surrantak, ő pedig az ajtóban őrt állott. Néhány perc alatt elkészültek a fosztogatással és eltávoztak. A betörés este hét órakor történt. Szegedről Aradra utaztak a betörők. Útközben összevesztek a zsákmány szétosztásán. Klement és Németh el is hagyták a társukat, Budapestre utaztak. Mind a hárman veszedelmes nemzetközi betörök. Különösen Klement ismert alakja a fővárosi rendőrségnek, már hót ízben ült börtönben. A szegedi törvényszék szombati tárgyalásán a három betörő mindent egymásra hárított. Tárgyalás közben rendkívül cinikusan viselkedtek. Az elnök erélyes figyelmeztetése dacára is folyton társalogtak ós egy-egy tanúvallomásra nevettek. Klement volt a legvakmerőbb. Állandóan feleselt az elnökkel. Amikor például az elnök a kihirdetett itólet indokolásáról beszélt és többek közt azt mondta, hogy: — Előre megfontolt szándókkal követték el a lopást . . . Klement cinikusan közbeszólt: — Hát előre megfontolt lopás is van ? A biróság lopás bűntettében mint tettestársakat mondta ki bűnösnek a vádlottakat ób Klement Ferencet négy évi, Ungureán Illést három évi, Németh Mihályt pedig két évi fegyházra ítélte. Az ítéletben az ügyész megnyugodott. Amikor az elnök egyenkint megkérdezte a vádlottakat, hogy megnyugszanak-e az Ítéletben, Klement jogászi határozottsággal felelt: — Fölebbezek a bűnösség kimondása miatt f