Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-14 / 87. szám

1912 április 11. DÉLMAGYARORSZÁG 3 most napirendre hozott sérelmek orvoslása után ennek a fontos kérdésnek is megoldást ikell nyernie. A képviselőház ülése. — Szélsőbali nemzeti küzdők. — (Saját tudósítónktól.) Csöndes unalommal kezdődött a mai ülés: ma jegyzőkönyvet is olvastak, a technika sablonja tehát adva volt. •••Amint a jegyzőkönyvi utolsó mondata el­hangzott, fölállt a szélsőbal egyik nemzeti küzdője, módosításokat ajánlott, amivel szemben a többség egyik tagja a jegyző­• könyv változatlan elfogadását kérte. Még jobbról is, balról is esett egy-egy fölszólalás a jegyzőkönyvhöz, azután Návay elnök föl­tehette a kérdést: hitelesiti-e a Ház a jegy­zőkönyvet? Erre megindult a fölszólalások áradata a kérdés föltevése cimen. Batthyány Tivadar gróf nyitotta meg a sort, de amint szólásra állott, fölcsattant a jobboldal gúnyolódása: —Komáromi miniszter. A komáromi miniszter azonban nem zavar­tatta magát s félóra hosszat vitatta, hogy" a jegyzőkönyvben kő kövön nem maradhat. Még öten-hatan szóltak utána, miközben las­san üressé néptelenedett a terem. A jobbol­dalnak sem volt ma kötekedő kedve, nagy­ritkán ha esik egy-két félhangos közbeszó­lás. Maga a szélsőbal is unalmasnak tartja a maga játékát, vezérei a folyosón levegőz­nek s csak az marad benn, aki a kérdés föl­tevéséhez való fölszólalására készül. Na és mult, mult az idő, félháromkor még mindig Polónyi beszélt, három óra fele is, talná még most is beszélne, ha valaki hall­gatná . . . Az ülésről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Szász Károly jegyző felolvassa a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. guk kisérték el a gyereküket a Szepességbe. Ártalmas dolog az ilyen. Jó, hogy még nem vállott egészen szokássá., — Pedig egyszer igy várt engem is az ál­lomáson. Elvitt Podolinba és Wittkóék'hoz adott kosztba, — mormogta meghatottan Pázsmáti. — Vagy huszonöt esztendeje . . . Budeusz bácsi feltolta a szemüvegét és figyelmesen nézett az előtte álló arcába. — Most már egy kicsit emlékszem . . . Ha­bár azóta sok pisztráng leúszott a Poprá­don és a fuvarosokéval együtt hanyatlóban van már az én üzletem is. Nincs szükség többé reánk, amióta a vasutat 'kiépítették a Szepességben. Csak a régi, nagyon régi kun­csaftjaim maradtak meg. A Budeusz nevet többé senki sem ismeri az országúton. A vasút tönkretette. De azért emlékszem . . . Igen, a Wittkóékhoz mindig a jobb családból való fiuk kerültek. Egy Wittkó 'kapitány volt Lublón. Finom család, jó család volt. Hopip, ott jön az én kis nagykőrösi fiam . . . Az esernyőjével hevesen integetni kezdett egy bámészkodó öklömnyi fiucskának, aki könybelábbadt szemimel álldogált, majd félén­ken, fokozódó bizalommal kezdett nézegetni az esernyőjével hadonászó öreg bácsi felé. — Ezzel a vonattal rendben volnánk, — folytatta Budeusz bácsi, a kis fiu felé inte­lytatta Budeusz bá&i, a kis fiu felé inte­getve. Egy jó tanácsot azonban adhatok. Ha Podolinba viszi a fiát az ur, keresse Szla­bóczky takácsot. Annak a felesége a Wittkó Irma. (Az ellenzéki harcmodor.) Kun Béla a jegyzőkönyvhöz szól. A teg­napi névszerinti szavazás — úgymond — nem volt házszabályszerü. Kállay Tamás neve, ámbár jelen volt, a távollevők közt van fel­sorolva. Nincs nyoma a jegyzőkönyvben annak sem, hogy Beöthy alelnök a kérdés fel­tevéséhez nem engedte meg a hozzászólást. Nincs a jegyzőkönyvben az sem, hogy Beöthy Pál alelnök a neki átadott zárt ülést kérő ivre a zárt ülést nem. rendelte el. Indítvá­nyozza, hogy ezek a hiányok pótoltassanak. Szabó János: Minthogy a jegyzőkönyv az ülés lefolyását híven adja vissza, kéri válto­zatlan elfogadását. (Helyeslés a munkapár­ton.) Egry Béla: Konstatálja, hogy a jegyző­könyvben nincs feltüntetve az, hogy a név­szerinti szavazás alkalmával több képviselő nevét nem olvasták iföl. Indítványozza, hogy a jegyzőkönyv ezeknek megfelelően módosít­tassák és a szavazás megismételtessék. (Nagy zaj a jobboldalon, helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Németh Károly: A fölemlített precedens nem vág a tegnapi esethez. A Ház véleményé­ben a szavazatok jegyzésének módja semmi szerepet nem játszik. Mivel a régebbi viták már eléggé tisztázták, hogy mi veendő fel a jegyzőkönyvbe, mi nem, indítványozza, hogy a jegyzőkönyvet minden további vita nélkül hitelesítsék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az elnök: A vitát berekeszti. Fölteszi a kér­dést: A beadott módosítással szemben elfo­gadja-e a Ház a jegyzőkönyvet eredeti alak­jában? Batthyány Tivadar gróf: A kérdés föltevé­séhez kíván szólani. (Nagy zaj a munkapár­ton.) Lévay Lajos báró: Komédia! Menjünk ki! (Fölkel és kimegy a teremből.) Batthyány Tivadar gróf: Terjedelmes be­szédben bizonyítgatja, liogy a módositásokról külön-külön kell szavazni, mert másként a képviselők elüttetnek attól a lehetőségtől, hogy valódi akaratuk szerint szavazzanak. Kéri a külön-külön szavazást. ( Beismerés.) Bakonyi Samu szintén a kérdés föltevésé­hez kér szót. (Nagy lárma.) Zajos fölkiáltások: Mit akarnak, mi ez? Bakonyi Samu, majd utána Győrffy Gyula, Mire befejezte szavait Budeusz bácsi, már el is kapta az esernyős kezével a nagykőrösi fiúcska kezét és vitte a fiukat nagy diadallal hazafelé a pályaudvarról. Pázsmáti János egy darabig utána nézett, aztán önkéntelenül, haragosan mondta: — A Wittkó Irma . . . A fiacskája kérdőleg emelte fel a fejét és ő megzavarodva nevetett. — Egy régi. ismerősöm, — mondta, mint­egy igazolásul a fiúcska előtt. Később mélyen elgondolkozva szállott fel a podolini vonatra. — Wittkó Irma, — ismételgette magában a régen hallott nevet és a szivarja füstjébe hosszadalmasan nézett, mintha irrast látná először. A ködből, szivarfüstből, régi álmok­ból egy feketeszemű, feketehajú leányka alakja bontakozott ki előtte, aki rövidszok­nyában szaladgált a Poprád partján és — milyen bohó a képzetet! — nagyon szerette Pázsmáti Jancsit, a kosztos -diákot. Egyszer — talán épen pünkösd volt — megcsókolta a kertben és leányos nagylelkűséggel igérte, hogy örökké fogja szeretni . . . Vagy talán nem is igy volt az egész? Csak egy kis diák álmodta ezt, aki akkoriban lépett abba a kór­ba, amidőn minden kis diáknak muszáj sze­relmesnek lennie? Lehet, hogy csak a képze­let — ez a hazug mesemondó — hi-teti el vele most annyi esztendők után, hogy a leányka észrevette lángolását, vonzalmát, első sze­relmét. Egry Béla, Eitner Zsigmond, Ábrahám Dezső és Kun Béla a kérdés föltevéséhez szólnak. Az utóbbi kijelenti, hogy kicsinyes eszközök­kel, de nagy célért, a véderőjavaslatok meg­buktatására és az általános, egyenlő, titkoa választójog kivívásáért küzdenek. Jaczkó Pál, Csermák Ernő, Polónyi Dezső, Veszprémy István és Vertán szintén a kérdés föltevéséhez szóltak. A Ház többsé­ge nagy zajongással fogadta a teljesen egy­forma felszólalásokat. Az elnök (csenget): Csendet kérek! Sándor Pál: Szünetet kérünk. (Nagy de­rültség.) Felkiáltások jobbról: A nemzet nevében! (Sümegi, a székely.) Sümegi Vilmos: Hol a rezolució? Egy hang Sümegi felé: Auf Móric! (Nagy derültség.) Sümegi Vilmos: Igen, száz koronát levon­nak a fizetésből! Polónyi Dezső: A közös minisztereket lehet gúnynéven illetni, megtorlás nélkül? Ez ér­dekes megkülönböztetés! (Nagy zaj a jobb­oldalon.) Vertán Etele öt pe^c szünetet kér. Szünet után Sümegi Vilmos szól a kérdés föltevéséhez. Farkas Pál közbekiált: Beszéljen inkább székely testvéreiről! Sümegi: Azokról igenis beszélhetek, de nem önről, aki a legpiszkosabb mandátummal ül itt. Óriási lárma tört ki erre minden oldalról, ugy, hogy az elnök felfüggesztette az ülést. Szünet után Sümegi befejezte beszédét és bocsánatot kért a Háztól, liogy elragadtatta magát. Ráth Endre ekkor zárt ülést kérő ivet nyújt át az elnöknek, aki ezt el is rendeli és a zárt ülés öt percnyi szünet után megkezdő­dik. (Zárt ülés.) A zárt ülésen, amelyen Návay Lajos elnö­költ, Holló Lajos szóvá tette a munkapárt gúnyos magatartását Vertán Etele beszéde­kor. Továbbá hangoztatta azt, hogy a mun­kapárt hiába él apró tüszurásókkal az ob­strukció ellenében, ők tovább folytatják a küzdelmet. Az apró gúnyos tüszurások sér­tik a parlament méltóságát. (Gúnyos fölkiál­tások jobbról: Még ő veszi szájába a parla­menti méltóságot.) Farkas Pál fölszólal, hogy elmondja: az obstrukció váltja ki a gúnyt, a keserűséget és a boszuságot a többségből s akkor azután panaszkodik a. guny ellen. Ez sem, méltósá­gos, sem nem becsületes politika. (Zajos he­lyeslés jobbról, ellentmondás balról.) Návay elnök Farkas Pált rendreutasítja. (Ad hoc társaság . . .) Farkas Pál: Itt nincs szó sem morálról, sem méltóságról, sem véderőreformról, még a választójogról sem. Itt egy ad hoc összeállí­tott társaságnak hatalmi ambíciójáról van szó. (Taps és helyeslés jobbról.) Komáromban azzal korteskedtek a zsidó korcsmárosoknál, hogy Balla Aladár lesz a belügyminiszter, Batthyány Tivadar lesz a kereskedelmi mi­niszter, Bakonyi Samu lesz a honvédelmi miniszter, Laehne Hugó földmivelésügyi mi­niszter éá igy tovább. (Gúnyos kacagás jobb­ról.) Hát effélékről küzdenek az obstruálók. (Helyeslés jobbról.) Módi-Kovács János emlékeztet arra, liogy nemrég a folyosón Farkas Pál azt mondotta: minden tisztességes ember megáll a rezolució mellett, ha pedig ezt nem viszi keresztül: ak­kor leteszi a mandátumot. Konstatálja, hogy Farkas Pál még mindig bent ül a Házban. Farkas Pál személyes kérdésben azt feleli, hogy nem emlékszik pontosan a beszélgetés szövegére; de arra emlékszik, hogy arról volt szó: a munkapárt magáévá teszi-e a minisz­terelnök álláspontját, igen vagy nem. A man­dátum letevéséről nem esett szó. Azután Polónyi Dezső beszélt kosozasaii

Next

/
Oldalképek
Tartalom