Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-13 / 86. szám

Í912 április 13. jai nem vállalhatnak állást a cisztercitáknál, miután a rend, orvosától nemcsak egészség­ügyi tanácsokat vár, hanem beleavatkozik magánéletébe és közéleti tevékenységébe is. — Lovagias ügyek a képviselőház ülésén. A képviselőház mai ülésén Kállay Tamás országgyűlési képviselő vonakodott szavazni azzal a megjegyzéssel, hogy nem hajlandó ebben a komédiában részt venni. A szavazás befejezése után e miatt a folyosón Polónyi Dezső dr és Kállay Tamás közt szó­váltás keletkezett, mely közben Polónyi sér­tő megjegyzést tett Kállayra. Kállay nyom­ban megbizta Mocsáry Sándor és Molnár Béla országgyűlési képviselőket, hogy Po­lónvftól lovagias elégtételt kérjenek. Az af­fért békésen intézték el. — Egy másik lo­vagias ügy is kerekedett a Házban. A zárt ülés megnyitása után az ujságirók tévedés­ből bementek a hirlapirók karzatára s e miatt Rakovszky Iván munkapárti képviselő ösz­szeszólalkozott Halász Lajos Hírlapíróval. Pakovszky később mefbizta Podmaniczky Endre báró és Almássy László képviselőket, hogy kérjenek magyarázatot Halász Lajos­tól. Ezt az ügyet hamarosan békésen elin­tézték a megbizottak. — Kerületi orvosok áthelyezése. A vá­ros törvényhatósági bizottsága a mult esz­tendőben uj orvosi körzetekre oisztotta a vá­rost, két uj kerületi orvosi állást szervezett és fölhatalmazta a polgármestert, hogy az or­vosokat egyik kerületből a másikba helyezze át. Lázár György dr polgármester a határo­zat értelmében most, a tiszti főorvos meg­hallgatása után, Berkes Dezső dr ós Léderer Dezső dr alsótanyai tiszti orvosokat junius hó 1-től az újonnan szervezett belterületi orvosi állásokra áthelyezte. A közgyűlési határozat szerint alakított orvosi kerületekbe, az ezidő szerint működő, valamint a most áthelyezett tiszti orvosokat a következőleg osztotta be a polgármester: Az I-ső kerületbe: Léderer Dezső dr tiszti orvost, a Il-ik kerületbe Gyuritza Sándor dr tiszti orvost, a IH-ik ke­rületbe Rex Izsó dr tiszti orvost, a IV-ik ke­rületbe Baneth Samu dr tiszti orvost, az V-ik kerületbe Wolf Ferenc dr tiszti orvost, a Vl-ik kerületbe Berkes Dezső dr tizsti orvost, a VH-ik kerületbe Andrássy Ferenc dr tiszti orvost. A külterületen megüresedett két ál­lásra egyúttal kiírták a szabályszerű pályá­zatot. Gáspár Ignác dr alsótanyai IV-ik ke­rületi tiszti orvost az V-ik kerületet képező királyhalmi kapitányságba szintén áthelyez­te a polgármester. Tekintettel azon fontos közegészségügyi érdekre, melyek a folyamat­ban levő oltási eljárás zavartalan teljesítését szükségessé teszik, ugy Berkes Dezső, mint Gáspár Ignác és Lédrer Dezső áthelyezett or­vosokat, a kerületi orvosok részére szabály­rendeletileg megszabott javadalmaik élveze­tében hagyása mellett, áthelyezésük napjáig azon régi kerületeik orvosi teendőit látják el, mely kerületekben jelenleg is működnek. — A Vatikán békülni akar. A világ­nak, ugy lehet, már a közel jövőben történel­mi nagy szenzációja lesz. Megtörténhetik ugyanis, az előjelek nagyon is e mellett szól­nak, hogy a Vatikán kibékül a Quirinállal. Az afrikai háború kitörése óta legalább sok­kal engedékenyebb a hangulat a szentatya körében a koronás bitorló iránt. Az engesz­telődésnek jele az is, hogy a pápa nemrégi­ben egy közkatonát, aki Dernában harcol, a Vatikán katonai érdemrendjével tüntette ki. A pápa hadseregének feloszlatása óta a Szentszék most először adott ilyen kitünte­tést. De felismerhetetlen jele a békülékeny­ségnek az a fényes lakoma, amelyet most a klerikális arisztokrácia rendezett, s melyen a monarchisztikus fő-uri családok több neves képviselője is résztvett. Az asztalfőn Agliardi bibornok, az egykori nuncius ült. Feltűnést keltett minjárt az első pohárköszöntő, a mely a pápának szólt s a tószíozó azzal vé­gezte szavait a lakmározók nagy tetszése közben, hogy nemsokára eljön az az idő, mi­kor a szentatya nem lesz többé a Vatikán DÉLMAGYARÖRS2ÁÖ foglya és a forró nyarat Castelgandolfóban, a pápák régi nyaralóhelyén fogja tölthetni. Mindezekből pedig szinte teljes bizonyosság­gal .megállapítható, hogy világpolitikai szen­záció készül. — A vívás sebesültje. Fischer Marcell, akiről megírtuk, hogy vivás közben megse­besült, ma már jobban van. Az orvosok vé­leménye sezrint néhány nap múlva el is hagyhatja a kórházat. Operációra nem lesz •szükséges, mert a vitőr pengéje a síkos szem­golyón elcsúszott és igy a szemet nem sér­tette meg. — Segítséget kér a belügyminiszter Szatmárnak. Többszörösen hirt adtunk arról az árvízről, amely Szatmármegye egyik je­lentékeny részét sújtotta. A belügyminiszter most, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, valamennyi vármegye ós törvényhatósági joggal fölruházott város közönségének kör­iratot küldött, amelyben gyűjtést kér az ár­víz kárvallottjai számára. A körirat, amely beszámol a kár és a szerencsétlenség nagysá­gáról, igy szól: A folyó 1912. évi február 12-ón s a rákövet­kező napokon súlyos elemi csapás érte Szat­már vármegye fehérgyarmati járását. A rendkívül gyorsan beállott időváltozás követ­keztében a folyók kiáradván, az árviz a fe­hérgyarmati járás több községének határát borította el. A legnagyobb kár Panyola köz­séget érte, melynek belső területét is majd­nem teljesen elpusztította az ár. A község 239 lakóházába hatolt be az árviz, melynek több mint kétharmada összeomlott s a meg­maradt rész is a pusztulásnak néz elébe. A lakosság minden ingósága odaveszett. A többi községben is tetemes kárt okozott az árviz és pedig nemcsak a határban, de részben azok belső területén is. Nagy ós súlyos a károsodás, mely e községek lakosságát érte s hosszú idő­nek kell eltelnie, mig a veszteség pótolható lesz. Az elemi csapás okozta első pillanatnyi nyomor enyhítésére ugy a kormányhatóság, mint a helyi, járási és középponti hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket és e pil­lanatnyi nyomor következményeit enyhítet­ték is, de a mindenétől megfosztott lakosság további támogatásra szorul. Ezért fordulok az ország nemes gondolkozású és mindenkor áldozatkész polgárságához, hogy a mostoha sorsba jutott polgártársain anyagi erejéhez mérten segítsen. Fölhívom ennélfogva Címet, hogy fölhívásom közzétételével a törvényha­tóság lakossága között a Szatmár vármegyei árvízkárosultak javára a legszélesebb körben gyűjtést indítson s a befolyandó adomány­összegeket lehetőleg mielőbb juttassa el Szat­már vármegye alispánjához. Ez a körirat, amint látjuk, még csak a feb­ruári árviz pusztításáról szól, de épen a leg­utóbbi napokban ismét árviz pusztított Szat­már vármegyében és igy a nyomor csak még nagyobb, a segítség még sürgősebb. — A nagyváradi újságíró-sztrájk. A nagyváradi hirlapirók sztrájkja még min­dig tart. A küzdő felek nyilatkozatokat kö­zölnek s ezekben válaszolnak egymásnak. Ma megjelent a sztrájkoló hirlapirók röpira­ta, amelyben elmondják teljes részlegesség­gel a sztrájk okait és azokat-a körülménye­ket, amelyek őket a munka abbahagyására kényszeritették. A röpirat diffamáló Sas Edé­re, a „Nagyvárad" kiadótulajdonosára és fő­szerkesztőjére. A sztrájkoló hirlapirók ügyé­vel a fővárosi és vidéki lapok is foglalkoznak és szinte valamennyien állást foglalnak a hir­lapirók mellett. A fővárosi hirlapirók köré­ben mozgalom indult meg a nagyváradi sztrájkoló hirlapirók érdekében és elhatá­rozták, hogy négyszáz aláírással ellátott memorandumot intéznek az Otthon-Körhöz és a Budapesti Újságírók Egyesületéhez s arra kérik a két hirlapiró-testületet,. hogy zárják ki kebelükből Sas Edét, aki nem méltó arra, hogy tagja légyért ennek a két hirlap­iró-testületnek. A fővárosi hirlapirók elhatá­rozták" azt is, hogy vasárnap tömegesen le­* mennek Nagyváradra, itt demonstrálni fog­nak a sztrájkoló hirlapirók mellett és szoli­daritást vállalnak velük. Ezenkívül érdekes mozgalom indult meg a fővárosi irói körök­ben. A mozgalom célja az, hogy a nagyvá­radi szátrájkoló hírlapírókat anyagilag támo­gassák. Elhatározták, hogy a sztrájk-alap javára matinét rendeznek, amelyen a magyar irodalom és művészet több kitűnősége vesz részt. Hir szerint Nagy Endre, a kiváló iró, megígérte a sztrájkotoknak, hogy a sztrájk­alap javára előad Nagyváradon egy nagy revüt. Nagyváradon is megindult a társa­dalmi gyűjtés a sztrájkalap javára, amely már eddig is tekintélyes összeggel rendelke­zik. Itt emiitjük meg, hogy Nagy Andor hír­lapíró provokáltatta Sas Edét ama nyilatko­zata miatt, amelyben Sas Ede hazugságnak mondja a sztrájkolok állításait. — Verekednek Tuftés Roosevelthívei. Bay Cityből jelentik: A Taft és Roosevelt hívei között az elkeseredés a republikánus államkonventon heves kitörésre vezetett. Taft hivei korán megszállották a házat, melyben a konventet megtartották és ellenfeleiket meg akarták akadálvozni, hogy oda belépjenek. Roosevelt hivei rohammal vették be a bejá­ratokat és az ablakokon másztak be. Ami­dőn az elnök megkísérelte, hogy rendet te­remtsen, Roosevelt híveinek vezére fölfutott a tribünre és beszélni kezdett. Taft hivei azonban erőszákkal eltávolították a tribünről. Általános verekedés keletkezett, ugv hogy rendőrségnek és miliciának kellett beavat­kozni. Végül Roosevelt hivei visszavonultak, miután az ő pártjukbeiieket sikerült a nem­zeti konventbe beválasztani. Taft hivei a maguk részéről még egyszer elvégezték a választást. A két választásnak érvényessé­géről a nemzeti konvent fog dönteni. — Automobilos feleségtolvaj. Szen­zációs asszonyszöktetés történt csütörtökön Budán. Domonkos Gáspár automobilon el­szöktette a saját feleségét, mert annak csa­ládja már egyszer kiszabadította az asszonyt a brutális ember kezei közül. Automobillal dolgozott a férj, mint a párisi apacsok. Hat markos legényt fogadott fel. Kisfaludy-Lip­thay Mária, amióta a válópere folyik, a Sán­dor-utca 17. számú házban, a Il-ik emeleten levő Penzió-ban lakott. Ide állított be tegnap reggel kilenckor Domokos Gáspár. — Kisfaludy-Lipthay Mária úrnőt kere­sem! — mondta a cselédnek. Domonkos egyedül állt az előszobában. Válófélben levő felesége gyanútlanul kijött. — Mi tetszik? — kérdezte, de nem volt ideje, hogy a választ bevárja. Domonkos egy hirtelen mozdulattal meg­ragadta a felesége két kezét, kirántotta az ajtót, ahonnan a hat ember egyszerre rohant be. Az asszony fésületlenül, kis főkötőben és indigó-kék pongyolában volt. Egy zsebken­dővel begyömöszölték a száját aztán ölbe­kapták és rohantak le vele a lépcsőn. Domon­kos előreszaladt, kinyitotta az autó ajtaját, az asszonyt betuszkolták a kocsiba. Az au­tomobil egy perc múlva elszáguldott. Az asz­szonyt Domonkos lakására vitték és bezár­ták a cselédszobába. Esztendőkre nyúlik vissza a Domonkos-Lipthay-botrány. Domon­kos Gáspár, aki egy foglalkozás nélküli, egészen zavaros rnultu és jellemű ember, fe­leségül vette Lipthay Máriát, akinek közel félmillió korona vagyona volt. Domonkos a házasság első éveiben kitűnően élt, közel százezer koronáját költötte el a feleségének. A házastársak később összekülönböztek és a család is belátta, hogy a férjtől, aki egy többszörösen büntetett ember, zsarolásért most is jogerősen el van Ítélve két hónapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom