Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-13 / 86. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG ' f - Ilii április li ülés fényesen beigazolta, hogy a háztulajdonosoknak — értve alatta az összesei — nincs szükségük erre az egyesületre. Nem ez az egyetlen egyesület Szegeden, melynek sem komoly adminisztratív, sem komoly jogalapja nincsen. Az egy célért küzdő egyesületeknek tömörülni kellene, akkor talán nem volna olyan játék. Forradalom négyezer évvel ezelőtt. — Egy érdekes osirás. — (Saját tudósítónktól.) A leydeni muzeum kincsei között 1828. óta őriznek egy papyrust, amely azonban csak most talált megfejtésre. A bevezető rész ugyan hiányzik, de a megmaradt részekből igy is kiderül, hogy a följegyzések egy nagy állami kataklysmáról szólnak. Az őskori Egyiptom történetének egy rendkivül. érdekes epizódja tárul fel benne, egy mindent felforgató forradalom, melyről eddig a tudomáy mitsem tudott. A kézirat, nyelvbeli sajátságaiból Ítélve, a középső birodalom idejéből származik és Krisztus születése előtt mintegy 2000 évvel íródott. Ilyenformán tehát a forradalom, melyről szól, legalább 4000 év előtt játszódott le. Aki e följegyzéseket irta, nyilván a régi, rombadöntött rendszer híve volt. Innen ered előadásának panaszkodó jellege, ami azonban másrészt csak annál erőteljesebbé teszi a festést. Erman berlini egyiptológus lefordította a papyrust' és ennek a nyomán ismertetjük az alábbiakban a tartalmát. íme, halljuk a névtelen szerző sirámait, melyekkel a papyrus épségben maradt része kezdődik: „Ágyonütvék a hivatalnokok; irataik szerteszórvák. Mily fájó szomorúság ily napokban élnem!1 A törvényház törvényeit kidobták. Az utcán tapos rajtnk az emberek és a csőcselék össze-vissza tépdeli a darabjaikat. Megmondja (az író) a királynak, bogy mit gondolnak róla és mit remélnek tőle. Pásztora legyen mindeneknek és terjessze ki pártfogását a szorongatottakra. Hol van vájjon? Alszik? Sehol sem látni a hatalmát. Az egész év csupa mészárlás. Aki megismerte az ily szerencsétlenséget, bezzeg becsüli az erélyes kormányzás áldásait! Azt, amikor jó kormányos vezeti a hajót." A rombolás vajmi nagy lehetett. „Ami tegnap még fennállt, ma romokban hever. Az ország ferfordult, mint ahogy a fazekas korongja forog." A forradalom szociális jellegű volt és a gazdagok ellen irányult. A jelszó: „Kergessük el a hatalmasokat". És szinte egész modernül hangzik, amit a négyezer éves krónikás hozzátesz: „A szolgaasszonyok telelármázzák a házat; de ha az urnő szólni mer: elhallgattatják". A forradalmárok nem akartak többé rangkülönbséget és e követelésnek gyilkolással és pusztítással igyekeztek érvényt szerezni. „A nagyok gyermekeit falhoz csapdosták és a kisdedeket, kikért a szülők imádkoztak, kivetik a pusztába." Az előkelők rabszolgákká lettek és a legnehezebb munkákat nekik kell végezniök. A polgárok malomköveket forgatnak és a gazdagok a csűrben dolgoznak. A tulajdon gazdát változtatott. A papyrus írója kifogyhatatlan e változás részleteinek a felsorolásában. „A gazdag szomjan kénytelen álomra térni és az, ki nemrég még a seprűért könyörgött neki, most erős sört iszik. Akinek kenyere se volt, most magtárnak a gazdája; vermében másnak a jószágát bitorolja. Az asszony, ki azelőtt a vizben nézte meg magát, most tükröt tart az arca elé. Arany, ezüst, malachit köriti a rabszolganők nyakát." A forradalmárok dühe főként a király hivatalnokai ellen fordult, az írnokok ellen, kik aktáikkal és lajstromaikkal a népet kormányozták. adói szedtek; és biráskodtak, Akjk. közülök életben maradtak, futással menekültek meg az agyonüttetéstől. A névjegyzékeket összetépték, ugy, bogy aki rabszolga volt, most szabad embernek adja ki magát. Minden kötelék meglazult; az utakon rablóbandák garázdálkodnak. És következik a forradalom velejárója: az inség. A földmivelő már csak felfegyverkezve mer szántani, vagy pedig tétlenül bever. Feltámad az éhínség. Az emberek dulakodnak a moslékért, amit máskor a sertések elé öntöttek. A nevetést elfelejtették. Nyomor és öldöklés mindenfelé. A folyó, -melynek vizét isszák, véresen ömlik. Nagy és kicsiny mind azt mondja: „Bár inkább már a halál!" Ahogy nem tudtunk semmit e szociális forradalomról, ugy arról sincs tudomásunk, hogy Egyiptom miként került ki a válságból. Csak azt tudjuk, bogy kikerült és hogy ujabb forradalmak felé haladt. Mert ez az örök törvény. A legdiadalmasabb forradalom is odakövesedik, bogy éretté válik a felrobbantásra. Igy volt már négyezer év előtt és felette valószínű, bogy nem lesz másként négyezer év múlva se. Gyógyítás a tüzes kemencében. — Vidéki babona áldozata. — (Saját tudósítónktól.) Tömörkény községben, Tóth István kisbirtokosnál k-anászgyerek volt Laczkó Ádám. Tiz éves, Sövényházáról került Tömörkénybe. Egészséges, piros arcú volt az Ádám gyerek, mint aki .a pusztán nevelkedett. A kisbirtokosék házában megváltozott a kanászgyerek, az egészség pirossága eltűnt az arcáról. Betegeskedett, Nem olyasféle nyavalyája volt, amit friss levegővel gyógyit a paraszt. Vérpiros, viszketős foltok támadtak a testén. És a kanászgyerek fájdalmában véresre kaparta a bőrét. Panaszkodott ós sirt, Kinozta a betegség. — Ejnye, mit kék már csinálni ezzel az Ádám gyerökkel. Mert bogy olyan beteg, — sopánkodott a Tóth István felesége, aki még alig mult busz éves. Tanakodott a férj és feleség, hogyan -segíthetnének a kanászgyerek baján. Természetesen mindenkire gondoltak, csak orvosra nem. — Az orvos, az csak urnák való, mert bogy az is csak ur! Ez a paraszt meggyőződése és ettől még a halálos ágyán sem tágit. Az asszonynak végre eszébe jutott a segítsék. — Az ám — mondta megelégedéssel — elhijjuk a javasasszonyt. Az oszt majd ellátja a gyerök baját. Ugy is történt. Elhivatták a kuruzslót, vagy amint ők mondják, a javasasszonyt. És az asszony megvizsgálta a gyereket, a körmét is megkoppintotta és orvosságot is rendelt. Ez volt a recept, a hozzávaló utasítással: — Rüh-zsir, Egy liter belőle. Gondosan be köll kenni vele a gyerököt, aztán lapáttal be^ tolni a tüzes kemencébe. Ha nagyon sivit, ki köll húzni a kemencéből. A kisbirtokos és a felesége ugy cselekedtek, ahogy a javasasszony mondta. Miután a kalácsot már megsütötték a kemencében, levetkőztették a kanászgyereket, testét bekenték „rüh-zsirral". Aztán a széles lapátra emelték ós betolták a tüzes kemencébe. Az Ádám gyerek fickándozott a forró lapáton, ugy, hogy lebukott a tűzbe. Jajgatott, sikoltozott, mire a kisbirtokos és a felesége nagynehezen kiemelték a tűzből. Igy törtónt Tömörkényen a mult év tavaszán. A kanászgyerek súlyos égési sebeket szenvedett, az eset után nyolc hétig nyomta az ágyat. Tóth István és a felesége ellen a szeged/ ügyészség vádat emelt gondatlanságból okozott súlyos testisértés miatt. A javaisosszonynyal szemben nem lehetett eljárást' indítani, mert ismeretlen. Az együgyü házaspár letagadta a nevét vagy talán ők is csak akkor látták életükben először. Lehet, bogy nem is tömörkényi -asszony, mert -a csendőrség sem akadt a nyomára. A szegedi törvényszék pénteken Ítélkezett Tóth Istvánék ügyében. — Nem tudtuk -mii kérőm, — védekeztek alázatosan — bogy baj lösz a dologbul. Mi csak segíteni akartunk az Ádám gyerökön. — Hogy hívják a javasasszonyt, aki a kenőcsöt adta? — kérdezte az elnök. — Azt sé tudjuk, kérőm. A bíróság az enyhítő körülmények súlyos mérlegelésével három-három napi fogházra és tiz-tiz korona pénzbüntetésre Ítélte a vádlottakat. A legfőbb enyhítő körülmény -az volt, hogy tudatlanok ós faluban szokásos az ilyen gyógyítás. Pont. íme: az ut a tüzes kemencétől a bíróság ítéletéig. Aki akar, okuljon belőle. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szombat Báránykák, operett. (Páratlan s/s.) Vasánnap Báránykák, operett, (Bérletszünet.) * Herczeg Ferenc a] darabja. Her czeg Ferenc, aki az idén az „Éva boszorkány" cimü darabjával újra visszatért a Nemzeti Színházba, legközelebbi uj darabját is a Nemzeti Színháznak irja. Erre vonatkozóan már megállapodott Tóth Imre igazgatóval. * Tolstoj a saját regényeiről. Gussew, Tolstoj Leó egyik volt magántitkára, könyvet irt Jasnaja Poljana bölcséről, amelyet a cenzúra alaposan megcsonkított ugyan, de azért még mindig elég érdekes részleteket közöl a szellemóriásról, akinek tanai Oroszországban egyre jobban terjednek. Tolstoj bizalmas beszélgetés közben gyakran mondotta Gussewnek: — Visszavonulnék valamelyik kolostor magányába — ha feleségem nem volna . . . A jámbor atyák cellát rendeznének be számomra és nem kényszerítenének, hogy a templomba menjek . . . Megvárnák, amig megjavulok . . . Amikor Mecsnikow, a hires orvos-tanár lelkesdéssel emlékezett meg Tolstoj regényeiről, Tolstoj azt válaszolta: — Az én regényeim olyanok, mint a bohóc a vásári bódékban . . . Előugrik és bukfenceivel a sátorba csalogatja a népet. Ugyanígy terelik regényeim a figyelmet komo'y. munkáim felé. Tolstoj a legtöbb orosz iróval szemben tartózkodó volt. Gyűlölte a modern irodalmat. Gorkijról és Andreiev Leonidröl ugy nyilatkozott, hogy neveletlen, mosdatlan és felfujt nagyságok, minden műveltebb izlés nélkül. Turgenjevet üresíejünek nevezte, Csehovot pedig tehetséges embernek tartotta, aki természeti adományát bohóckodva forgácsolta szét. Amikor valaki a „Karenin Anna" felett csodálkozását kifejezte, Tolstoj azt mondta, hogy ezt ugy veszi mintha Edisonnak bókokat mondanának azért, mert 'kitűnően táncolja a mazurkát, ö maga a regénynek nem tulajdonit semimi jelentőséget. Az ellentmondás, amelyik Tolstoj tanai és életmódja közt olyan rikitóan mutatkozik, gyakran alkalmat szolgáltatott ellenségeinek arra, hogy tettetéssel és pózolásával vádolják. Tolstoj az ilyen Írásokat fölényesen dobta félre és rendszerint ezt a stereotip választ hangoztatta : — 'Áldjátok azokat, akik megátkoznak benneteket!