Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-13 / 86. szám

1912 április 10. 3 után nyitotta meg s több apró bejelentés során bemutatta Wickenburg Márk gróf külügyi osztálytanácsos levelét, melyben a balassagyarmati mandátumról lemond. Bemutatta továbbá Sárkány Ferenc képviselő komáromi mandátumát. (Zajos éljenzés a jobboldalon.) (Névszerinti szavazás.) Az elnök bejelenti, hogy Lovászy Márton a képviselőháztól szabadságot kér. Fölteszi a kérdést: megadják-e ia kért távozási engedelmet? — Megadjuk! — kiáltották a jobboldalon. Kun Béla az elnöki emelvényre sietett s egy ivet adott át Návay elnöknek. — Névszerinti szavazást kérünk! — mondotta. — Mire? — kérdezte az elnök. — A távozási engedelemre — felelte Kun Béla. Az elnök: Húsznál több képviselő névszerinti szavazást kért; elrendelem. Az ülést öt percre fölfüggesztem. Szünet után Návay Lajos elnök az ülést újból megnyitva, elrendelte a szavazás megkezdését. , Szász Károly jegyző olvasni kezdi a képviselők névsorát, amit a munkapárti képviselők lármával fogadnak. ,— Legjobb elmenni! — kiáltja MadarassyBeck Gyula báró. — Nem szavazunk! — hangzik utána Kállai/ Tamás hangja. Ez a gondolat megtetszik egyebeknek: a felhivott munkapárti képviselők nem szavaznak. Sok munkapárti kimegy a teremhői, mások a középen összeverődve beszélgetnek. A szavazás befejezése után az elnök kihirdeti az eredményt, mely szerint ia Ház 128 szavazattal 19 ellenében Lovászynak a szabadságot megadta. (Beszél az ellenzék.) Polónyi Dezső a házszabályokhoz kér szót. (Óriási zaj a jobboldalon.) Kifogásolja, hogy Kállay Tamás a szavazásban való részvétel megtagadására izgatta a munkapártot, holott a házszabály szerint mindenki köteles szavazni. — Komáromi miniszterek! — kiáltja Farkas Pál Justhék felé, ami élénk derültséget kelt. Polónyi Dezső vontatott módon tovább beszél a házszabályokhoz. A munkapártiak állandóan közbeszólnak és csipkedik Polónyit; aki végre nyilatkozatra kéri az elnököt. Az elnök kijelenti, hogy a jelenlevő képviselőknek szavazniok kell. Benedek János szintén a házszabályhoz szól s azt bizonyítja, hogy az elnöknek kötelessége, hogy a házszabályoknak érvényt szerezzen s igy kényszerítenie kell a jelenlevőket a szavazásra. Batthyány Tivadar gróf: Hasonlóképen a házszabályokhoz beszél s terjedelmes beszédben fejtegeti, hogy az ellenzéknek természetes joga igénybe venni a házszabályok biztositotta eszközöket. Ráth Endre a következő Justh-párti, aki szintén a házszabályokhoz kér szót s beszél hosszasan, hasonló kifogásokat sorolva fel. Polónyi Géza a házszabályokhoz szólva kérdezte, hogy a szavazásról szóló okiratban Kállay Tamást a szavazók közé vették-e be, vagy pedig a távollevők közé. Jdcskó Pál: Kérte, hogy az elnök rendeljen el uj szavazást. Ábrahám Dezső szintén a házszabályokhoz kért szót. Beszéde közben Návay lement az elnöki emelvényről és helyét Beöthy Pál foglalta el. Ábrahám Dezső beszéde végén arra kérte az elnököt, hogy nyilatkozzék Kállay dolgában. Beöthy Pál: Hogy szembehelyezkedett-e Kállay az elnökkel vagy sem, azt itt megállapitaní nem lehet, arról a mentelmi bizottság határoz, Javaslom, utasitea a Ház Kállay;t a mentelmi bizottsághoz. Tehát felteszem a kérdést . . . Nagy lárma kerekedett a Justh-párton, a jobboldalon viszont viharosan torkolták le az ellenzéket. — Üljenek le! A mentelmihez kell utasítani őket! Rendre! Rendre! Ki velük! — és hasonló felkiáltások hangzottak a zajgó ellenzék felé. A munkapárti fiatalság a padok közt előrerohant és néhányan állást foglaltak az elnöki emelvényen. Kun Béla a Justh-pártról zárt ülést kérő ivet Íratott alá. Közben nagy zaj uralkodott a teremben, az elnök folyton csengetett' és két Justh-pártit rendreutasított. Györffy Gyula a házszabályokhoz kért szót. Az elnök: Ne szakítsa félbe az elnököt, ehez nincs joga. Üljön le! Batthyány Tivadar gróf és más Justh-pártiak az elnök felé kiáltoznak: Zárt ülést kérünk! Az elnök: Nem lehet az elnököt megszakítani! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Justh Gyula: A kérdés feltevéséhez lehet beszélni. Az elnök rendreutasította Justh Gyulát. Óriási lárma tört ki erre a haloldalon. A jobboldalról viharosan éljeneztek és tapsoltak. — A mentelmi bizottsághoz! — kiáltották. Az elnök Bikády Antalt, aki szintén kiáltozott, rendreutasította, majd a következő jelentést tette: — Minthogy itt vitának helye nincs, a szavazást elrendelem. (Zárt ülést!) A jobboldalon viharosan éljeneztek és tapsoltak. A baloldalról felugrott Zlinszky István és Ráth Endre és az elnöki emelvény felé sietett, izgatottan vitatkozva az elnökkel. A munkapárti jegyzők ós néhány munkapárti képviselő sietve az elnök körül csoportosult, hogy ne engedjék hozzáférni az ellenzékieket. Amig ez a zavar tartott, megtörtént a szavazás. Az elnök a nagy zajban a következőket mondta: — Mivel húsznál több képviselő zárt ülést kért, azt elrendelem ós az ülést felfüggesztem. Nagy kavarodás közben szünet következik. A munkapárt a folyosón viharosan megéljenezte Beöthy Pál alelnököt. A szünet után megkezdődött a zárt ülés. A zárt ülésen Holló Lajos indokolta meg, miért volt szükség a zárt üilésre s kifejtette, hogy a lefolyt jelenetek erőszakoskodásra engedtek következtetni. Szmrecsányi György: Tessék nyíltan erőszakkal megváltoztatni a házszabályokat! Holló Lajos: Ha önök túlteszik magukat a törvényeken, akkor viseljék is a következményeket! Návay Lajos kifejtette az elnökség álláspontját, amely szerint a Ház tanácskozásának rendje érdekében szükség volt Kállay ügyét a mentelmi bizottsághoz utasítani. Ezzel a zárt ülés véget ért. (Ismét nyilt ülés.) A nyilt ülésen Návay elnök folytatta az ülés elején megszakított bejelentéseket, azután pedig Lukács László pénzügyminiszter terjesztette elő a brüsszeli cukor egyezmény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. — Kérjük a tisztviselő-törvényeket, — szólt itt közbe Batthyány Tivadar gróf. A mai ülés jegyzőkönyvének azt a részét, amely Kállay Tamásnak a mentelmi bizottsághoz való utasítására vonatkozik, a szélsőbaloldal tiltakozása mellett hitelesítették, majd a Ház megállapította a holnapi napirendet, mely a maival azonos. Ezután Eitner Zsigmond interpellált a komáromi választás dolgában és azt panaszolta, hogy a vasutas választókat hivatalos kényszerrel tartották vissza a függetlenségi párt jelöltjére való szavazástól, Amikor a háztulajdonosok egyesületet játszanak. (Saját tudósítónktól.) A szegény szerencsétlen partájok, akiknek az ég nem adta ínég azt a kegyet, hogy a saját, esetleg államkölcsönös bérpalotájukban hajtsák nyugalomra gondterhelt fejüket, — a háziurat tartják a legunalmasabb, legprózaibb élőlénynek. Azt hiszik, hogy a háziurak egyetlen szórakozása a stájgerolás, fantáziájuk ezen a kegyetlen műveleten tul nem is terjed. Nagyon tévednek és részrehajlóan ítélkeznek ezek a lakók, mert a gazdag és komoly háziurak a stájgerolás hasznos játékán kivül még egy egész haszontalan kis játékkal is szórakoz. nak. Egyesületet játszanak. Az egyesületjátszás nagyon divatos szórakozás és Szeegden végtelen nagy elterjedtségnek örvend. A szegedi háziurak is egyesületet játszanak, a játéknak komoly és szép eirne van: A szegedi háztulajdonosok egyesülete. A felületes vizsgáló mikor azt a szép és hangzatos cimet meghallja, azt hiszi, hogy ez az egyesület Szeged legnagyobb és legvagyonosabb egyesülete. Célja a szegedi háztulajdonosok érdekeinek védelmezése. A cél nemes és hasznos. Hisz itt egy komoly társadalmi intézményről van szó? Pedig nem, mert a szegedi háztulajdonosok egyesületében a szegedi háztulajdonosoknak csak 2 és fél százaléka van képviselve. Szóval, minden kétszáz háztulajdonosból csak öt tagja az egyesületnek és ezek, ami logikus is, nem a köz, hanem a saját érdekeiket védelmezik. Ezt ugyan megtehetnék „egyesület" nélkül is. Komolyan és tárgyilagosan mérlegelve az egyesület működését, a következő humoros tapasztalatokra jutunk: Szeged közel tizezer háztulajdonosa közül kétszázötven megalapítja a szegedi háztulajdonosok egyesületét. Az egyesület tagjai gazdag és előkelő emberek, akiknek rang és ckn is dukál. Jut is majd minden tagnak rang is cím is. A kisded egyesület a következő tisztikarból áll: Elnök, alelnök, titkár, jogtanácsos, pénztáros, ellenőr, gazda, 32 választmányi tag, hatalmas békebiróság. Ezenkívül van egy szolga, akinek természetesen majd annyi fizetése van, mint az egész tisztikarnak együttvéve. Az egyesület évi jövedelme 1000—1100 korona. Kiadása: Jogtanácsosnak 400 korona, pénztárnoknak 100 korona, a szolgának 450 korona, összesen 950 korona. Tiszta jövedelme az egyesületnek maradna 50 korona, de ez kell egyéb kiadásokra, ideiglenes helyiség, fűtés, világítás. Mi marad arra a bizonyos célra, amiért érdemes volt megalakítani az egyesületet? Semmi, bizony semmi. Pedig azért nem is érdemes egyesületet játszani, hogy a jogtanácsosnak 400, egy szolgának pedig 450 korona jövedelemtöbblete legyen. Az bizonyos, matematikai igazság, hogy az egyesületnek az anyagi része nagyon rosszul lett megkonstruálva, az erkölcsi része is sántit. Mert az lehetetlen, hogy ez az egyesület jogosan és igazságosan képviselje Szeged tizezer háztulajdonosának az érdekeit. Kétszázötven ember csak elenyésző csekély része a tízezernek. Inkább és jogosabban képviseli az a rész, mely nem tagja az egyesületnek, a szegedi háztulajdonosokat, mint az a rész, mely tagja. Ezek után nincs más hátra, mint reformálni az egyesületet, mert igy csak játék az egész. Nemrégen megjelentem egy gyűlésen, melyet a szegedi háztulajdonosok egyesülete rendezett a Tisza-szálló nagytermében. Az ülés délután öt órára volt kiirva, de öt órakor még csak hatan voltak a nagy teremben. Vártak, de hiába. A várás rossz, az unalom pedig öl. Elkezdtek anekdótázni. Jóizü anekdótá'kat meséltek egész hat óráig és akkor vagy nyolcan letárgyalták a köze! tízezer szegedi háztulajodnos dolgát, Ez az