Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-13 / 86. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG ' f - Ilii április li vei az iparos elveszti munkáját, a kereskedő pedig a fogyasztókat; — az ország házában pedig egy kis. tömeg járja vitustáncát . . . Állami segítség a vármegyei gazdasági egyesületeknek(Saját tudósítónktól.) A földmivelésügyi miniszter jelentős tervéről értesülünk. A vármegyei gazdasági egyesületek ezentúl adminisztratív kiadásaik fedezésére tiz évre előre megállapított évenkinti állami segítséget kapnak. Az idei költségvetésbe már beállított összeget a földmivelésügyi kormány a vármegyei gazdasági egyesületek működési területeire fel is osztotta. A felosztásnál az egyesületek működési területe, eddigi tevékenysége s anyagi ereje jött számításba. De ez a felosztás nem jelenti az egyesülteknek kasztrendszerbe sorozását, mert a imost alacsonyabb segélyt élvezők részesülhetnek a magasabb fokozatra megállapított segélyben js, ha teljesitik azokat a feltételeket, melyeket a segélyezési tervezet az egyes csoportoktól megkíván. Tehát — most főként ebből a szempontból foglalkozunk ezzel a kérdéssel — az egyesületek fejlődésének nem képezi akadályát ez a csoportba sorozás, sőt előlük az emelkedés útja egyáltalán nincs lezárva. A csoportokba tartozás mértékét ugyanis a szakszerű vezetés biztosításának különböző fokai adják. Az első kategóriába tartozó egyesületek évi 7000 korona állandó segélyben részesülnek, a második csoportba sorozottak 5000, a harmadikba 3000 és a negyedik csoportba tartozók 2000 korona állandó jellegű évi segélyt kapnak tiz esztendőre biztosítva. Az első és második csoportba tartozók kötelesek egy gazdasági szakképzettséggel rendelkező önálló titkárt, az első csoportbeliek ezenkívül még egy gazdasági szakképzettségű tisztviselőt kötelesek állandóan alkalmazni, kik kizárólag az egyesület ügyeivel foglalkoznak. A harmadik fokozatba sorozottak szintén kötelesek gazdasági szakképzettséggel bíró titkár tartására, ezektől azonban nem kívánható meg, hogy a titkár munkaerejét kizárólag az egyesületnek kösse le, szóval a harmadik fokozatba sorozott gazdasági egyesületi titkár állása, mint mellékfoglalkozás is űzhető. A negyedik csoportban gazdasági oklevéllel bíró titkár tartása egyelőre nem kívántatik. Ezekhez a szempontokhoz bővebb, kommentárt fűzni fölösleges. Az állam megtette a magáét arra, hogy a vármegyei gazdasági egyesületek hasznosan és produktive kapcsolódhatnak majd bele a nemzeti termelés és gazdasági előrehaladás eleven testébe. Eddig bizony inkább papirosintézmény volt némelyik vármegye gazdasági egyesülete. Most Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter biztos és erős alapra fektette az építendő épületeket s most már a gazdasági egyesületeken a sor, hogy életképességüket s [fejlődésképességüket beigazolják. A földmivelésügyi miniszternek nagy horderejű intézkedésével a vármegyei autonóm testületek olyan virágzásnak indulhatnak, hogy tervezett hivatási körüket megfelelően tölthetik be. A gazdasági egyesületek, melyekre a törvényhatóságilag szervezett mezőgazdasági érdekképviselet hiányában különösem sok fontos feladat hárul, most már nem fognak minduntalan beleütközni pénzügyi nehézségek folytán tervszerütlenségekbe. Az állandó segélyezés mellett még az eddigi speciális segítéseiket is megkapják az államtól, ha azokra is múlhatatlan szükségük volna. Ilyen kedvező körülmények között indulnak útra a nemzeti többtermelés munkájában a vármegyei gazdasági egyesületek. Hogy ellenszolgáltatásféleként ezekkel szemben szakképzett vezetőséget kiván meg a földmivelésügyi kormány, senki előtt sem lehet meglepő, aki ezen autonóm egyesületeknek szakemberek hiánya miatti kapkodó' vezetését valaha is látta. A szakértelem a gazdálkodásban már féleredmény. A gazdasági egyesületeknek pedig egy egész vármegye területére az eredményes gazdálkodás példányképének és élesztőjének kell lenniük. Fent elmondott segélyezésekkel szemben végezetül még azon kikötést is megállapította a miniszter, hogy a vármegyei gazdasági egyesületek pénz- és ügykezelésének, valamint minden tevékenységének fokozottabb ellenőrzését kívánja s ezt a szerepet a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségére bizza. A képviselőház ülése. — Justhék harci taktikája. — (Saját tudósitónktól.) A húsvéti szünet után pénteken kezdte meg tanácskozását a Ház. Nagy érdeklődés előzte meg az ülést, amelyen azonban nveezetesebb esemény nem történt, ha csak azt nem nevezzük eseménynek, amit az ellenzék müveit. Justhék névszerinti szavazásokkal, zárt üléssel akadályozták meg a komoly tárgyalást és nem egyszer provokáltak zajos jeleneteket is. Az egész komédia Lovászy Márton szabadságot kérő bejelentése körül keletkezett és a kérdés fölött erőszakosan megindított vitában az elnökség megmutatta, hogy el van szánva a házszabályoknak olyan szigorú kezelésére, amely lehetetlenné teszi az időpazarlást. A többség a komoly munka emberei megnyugvással vették tudomásul az elnökség viselkedését, amely bizonyára nagyon kellemetlenül érinti a Justh-pártot abban az esetben, ha nem látják be magatartásuk helytelenségét. Az ülésről alábbi tudósításunk számol be: Návay Lajos elnök az ülést féltizenegy óra A férfi: De nem . . . Az atsszony (folytatja a mondatát): .... A helyett, hogy őszintén megmondaná: „nem maradok itt . . . mert ezt hallottam magáról .. . igaz-e ez?" A férfi (meglepetve): Talán nem igaz? Azt akarja mondani, hogy nem igaz? Az asszony (komolyan, egy kis keserűséggel) : De igaz. Nem akarom azt mondani, hogy nem igaz. Hanem most már — ugy-e bár? — nem tagadja, hogy csakugyan hallott rólam valamit és hogy azért akar itt mindent abbahagyni. Nem tagadja? A férfi (elszántan): Nem. Az asszony: Nagyon helyes. Úgyis éreztem. Úgyis láttam. Úgyis tudtam. Hanem most már azután teljes őszinteséget! — m' kifogása van ellenem? A férfi: Nézze ... én azt hallottam, hogy magának . . . hogyan mondjam, hogy meg ne sértsem . . . van egy barátja . . . Az asszony: Egy barátom. Szeretőm. A férfi: Igen. Hát . . . (vonogatja a vállát; nem tud tovább beszélni). Az asszony: Igen. Hát . . . ? Hát aztán? Én független és szabad asszony vagyok, aki senkinek nem tartozik elszámolni arról mit csinál és hogyan él. Én elmondhatnám magának. hogy ez az én dolgom ... ez az én szerelmem -tisztább és szentebb, mint akármilyen házasság, de nem mondom. Hanem azt kérdezem: miiért érdekli magát ez az egész dolog? Miért bántja és miért boszantja magát ez az egész hir? Mi változott meg három nap óta? A férfi: Semmi. Az igaz. Az asszony: Hát akkor? Az erkölcs nevében van ellenem kifogása ... az együttdolgozásunk ... a barátságunk ellen valamely aggodalma? A férfi: Ugyan kérem! Az asszony: Nem. Hiszen ezt tudtam. Ha én anélkül is nem lettem volna elég bátor, maga azzá tett volna. A hivatalos erkölcscsel maga nem törődik. Az erkölcs tehát nem. De a szerelem sem. Maga soha egy percig nem volt belém szerelmes. Ugy-e nem? A férfi: Nem. Az asszony: Nem; és ez igy volt rendben. Igy volt helyesen. Barátok voltunk. Társak voltunk egy szép, nagy munkában. Maga soha egy percig sem nézett rám vágyakozó szemmel, férfi-tekintettel; és ez jól volt igy. Különben is . . . ugy tudom . . . maga is mondta . . . ebben a tekintetben ... el is volt ... el is van foglalva . . . A férfi: Igen. Az asszony: Hát akkor mit akar? Miért veszi akkor tőlem rossz néven, ha én is élem a magam életét? Mi különbség van kettőnk között? Miért nem tud igazságos lenni? Miért bont fel egy hasznos barátságot, miért szüntet meg egv derék munkára való szövetséget, amelyre magának is szüksége van? A férfi (fölkel, járkál, ideges, nem tud válaszolni). Az asszony (kissé fájdalmasan): Hát jó. Ahogy akarja. Legyen vége az egésznek. Egy szép és munkás barátságnak . . . Magát nem lehet meggyőzni . . . A férfi (nagyon kínosnak érzi a helyzetet, rágja az ajkát és nem tud mit szólni). (Hosszú, fájdalmas hallgatás). Az asszony (az energiája megfogyatkozott, meg van bántva, ugy érzi, megalázták, a hangja halk és sirós): Nem akar igazságos lenni. Nem tud igazságos lenni. A férfi (megsajnálja és mert maga is most jön rá arra, mit érez voltaképen, rögtön ki is mondja): Nézze ... ne haragudjék rám . . . Ez igy van: — én csakugyan nem szerettem magát soha, én mindig csak barátságban akartam magával élni. De minden férfi őrzője annak az asszonynak, akivel sokat van együtt. És belénk neveltek annvi mindent... És én is férfi vagyok. És amióta tudom, hogy maga szeret valakit és hogv az egész idő alatt, mig itt együtt voltunk, mindig szerette .. . találkozott vele . .. hazament hozzá, hogy most is hazamegv hozzá, amióta ezt meghallottam, rá se tudok nézni magára . . . Az asszony (kétségbeesve, megsebezve): De miért? Mi különbség van kettőnk között? Miért nem éreztem én soha azt, miért nem csökkentette az én barátságomat az, hogy magának más asszonyokkal van dolga, hogy innen más asszonyokhoz megy és ha idejön, más asszonytól jön? Mi a különbség kettőnk között? A férfi: Csak az a különbség, csak az a kis különbség van . . . csak az a rettenetes nagy különbség van, hogy én férfi vagyok és maga asszony.