Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-12 / 85. szám

216 DÉLMAGYARORSZÁG ' f - Ilii április li 1912 április 12. terembe rohant, ahol még mindig eszméletle­nül hevert a szerencsétlen fiatalember a pad­lón. Ezalatt megérkezett a mentőkocsi is. Fischer Marcelt kivitték a szegedi közkór­házba, de ott nem találtak hamarosan orvost, aki meg állapította volna a baj nagyságát. Kénytelenek voltak visszafordulni és a sú­lyos beteget elvinni a szemkórházba. Ez a momentum is jellemzi a szegedi köz­kórház botrányos berendezését. Sem hely, sem orvos nincsen elegendő. Az orvosok ke­vesen vannak és ha súlyos betegnek azonnali kezelésre van szüksége, akkor egy másik, ta­lán még súlyosabb beteget kell otthagynia. A szemkórházban Leitner dr megvizsgálta Fischer Marcelt és megállapította, hogy a seb snlyos ugyan, de nem veszélyes. — Az volt a szerencse, hogy a vitőrön gomb volt és igy nem csúszhatott be a penge. Fischer Marcel a déli órákban visszanyerte eszméletét és elmondotta, hogy senkit sem terhel a felelősség, főképen Armentanó Edét nem, aki eddig is preciz figyelemmel vezette a tanítást. — Nem lett volna szabad kosár nélkül viv­nom, de én nem gondoltam komoly vívásra, csak épen egy védési formát akartam meg­mutatni, tisztán a véletlenségen múlott a bal­eset — mondotta Fischer Marcel. Fischer Marcelt a -yzemkórh ázhan sokan látogatták meg. Armentanó Ede alig érke­zett meg Szegedre, már is hirét vette a •bal­esetnek, kiment a szemkórházba meglátogatni szerencsétlenül járt növendékét. Fischer négy-öt nap múlva elhagyhatja a kórházat. Az influenza. — A tavaszi Időjárás bajai. — (Saját tudósítónktól.) Mikor lehetne aktu­álisabb az influenza, mint ilyenkor, tavasz legelején, amikor az időjárás szeszélyessége egy spleens angol hölgyével vetekszik. Ma sütkérezésre csábit a jó langyos idő, holnap megint előkerül a szekrényekből a télikabát; déltájt ragyog a nap, délután pedig szakad az eső, az eredmény: általános influenza­járvány. Hogy ilyen süriin jelentkezik az in­fluenza, már nem is igen félnek tőle az em­berek, pedig gyakran épenséggel nem kelle­mesek az utókövetkezményei. A testet általában nagyon legyengiti, sok­szor álmatlanságot és étvágytalanságot is okoz, sőt gyakran szédüléssel, hányinger­rel jár. Egy bécsi tanár, aki az időjárás befolyá­sáról az emberi kedélyre legutóbb előadást tartott, ajánlja, hogy a javulás utján lévő betegek reggelenkint hideg vizbe mártott szivacscsal mossák le a fejüket. Utána azon­ban néhány percre vissza kell feküdni az ágyba. Igen fontosnak tartja a diétát is, elsősorban a rendszeres tejivást, sőt lehetnek esetek, amikor a tultáplálkozás is helyén van. Általában nyugalom és a szabadban, a friss levegőn való tartózkodás, a leghatáso­sabb mód az influenza utókövetkezményei­nek eltüntetésére. Hogy ilyen fizikai rosszullét erősen befo­lyásolja a kedélyállapotot,' az természetes, de az időjárás, ha tényleges betegségeket nem idéz is elő, nagy behatással van az egész emberi szervezetre. Azt mindenki magán ta­pasztalta már, hogy tiszta, szép időben föl­derül a kedélye, mig borús, esős idő elszomo­rítja. Az előadó tanár ezirányban tudomá­nyos kísérleteket végzett. Utasításai szerint többen piegfi gyeitek közállapotukat g erről naplószerü jegyzeteket készítettek. Ugyanígy figyelték meg és foglalták jegyzetekbe taní­tók és tanárok az iskolás gyermekek egész­ségi állapotát s ezzel kapcsolatban kedélyü­ket, hangulatukat is. Az eredmény az volt, hogy olyan napokon, amikor nagy volt a le­vegő nyomása, rosszabb volt az emberek köz­állapota.' A levegő nyomása tehát, amely nagymértékben befolyásolja az időjárást, az emberek közállapotát is befolyásolja. A tanár szerint egyébként az emberek egészségi állapota egybetenkint változó pe­riódusnak van alávetve. Felnőtteknél a szom­bat és vasárnap rendszerint jó napok, mig kedden és pénteken a normális közállapot rosszabbodik. Iskolás gyermekeknél a hétfő a legjobb nap, szombat a legrosszabb. A dél­utánok általában jó hatással vannak a gyer­mekekre. Ez észlelések megszivlelését a peda­gógia szempontjából is szükségesnek tartja, mert1 a különböző jó és rossz időpontok a munkabírásra is befolynak, nemkülönben az agyműködésre és általában a felfogó képes­ségre. Ha az idő még a normális közállapot mel­lett is fölidézi káros elváltozásokat, termé­szetes, hogy betegségeknél ez még fokozottan hat. Igy különösen évszakváltozásnál, influ­enza-járás idején. Ilyenkor az is megtörtén­hetik, hogy az aránylag nem súlyos baj le­vertté, mélabússá teszi a beteget,/ befolyá­solja emlékezőtehetségét. Gyakran a beszéd is terhére van s arra sem képes, hogy egy be­szélgetést figyelemmel kisérjen. Természete­sen más körülmények is közrejátszanak az ember kedélyállapotának kialakulásánál, leg­főkép azonban a megszokott életmódban be­álló változások. Még egy kulturkép Zentáról. — Az iskolák pénze Csáky szalmája. — (Saját tudósítónktól.) A zentai közigazga­tási és kulturviszonyok nem ismeretlenek lapunk olvasói előtt. Tudvalevő, hogy a zen­tai iskolák talán a leghiányosabbak az egész országban, s a valamire valókat is a leégett városházból kiszorult hivatalok céljaira hasz­nálják fel, az iskoláikat pedig pajtákban, dü­ledező bérházaikban rendezik be. Még furcsább állapotok vannak a zentai állami iskola gondnoksági pénzei körül. A zentai iskolának majdnem 30.000 korona készpénzalapja van. Ezt a pénzt az 1909-ik évi államosítás előtt is éveiken át Harsányi János ottani tanitó, mint gondnok kezelte s e szép csomó kincscsel az történt, hogy 1909 szeptember 1-én, mikor a községi iskola ál­lamivá lett, a gondnok ur számadás nélkül vitte magával az állami kezelésbe, sőt mi­kor a községi iskolaszék az államosítás előtt többször megvizsgálni és leszámolni akarta, a gondnok egypárszor betegséggel huzta­ihalasztotta a kellemetlen ügyet, aztán hirte­len a végleges leszámolás előtt fürdőre uta­zott; szeptember 1-én visszajött már mint állami gondnok s fütyül az iskolaszékre s a számadásra már harmadik éve. A zentai állami iskolák a legrosszabbul fel­szerelt iskolák talán az egész országban, mégis megtörtént, hogy az iskola 1910—11. évi költségvetéséből megmaradt 8—900 ko­rona felesleg, Ennek ez a gondnok nem ta­lált más helyet, mint hogy jó részben ki­osztotta a szolgáknak drágasági pótlék ci­men azzal, hogy nekik javított az állam. Az aranyesőtől elámult szegény emberek erre vakon irták alá a gondnok által eléjük tett nyugtákat, amelyek körül aztán egy kis baj támadt, mert akadt köztük olyan is, aki most még az aláírását sem akarja elismerni. Az is érdekes, hogy négy igazgatója van a zentai állami iskolának, kik állásukkal fe­lelősek az iskola szellemi és anyagi javaiért s eddig ezeket az iskola számadásaihoz soha meg nem hivták, nehogy a gondnok urnák — ki egyébként az egyik igazgató alantas tanítója — kellemetlenek legyenek. Szóval a gondnok ur fütyül az iskolaszékre s fütyül az igazgatókra is. A dolognak már eddig is csinos folytatása akadt. Bújja Lajos igaz­gató, gondnoksági jegyző megneszelt vala1­mit a ciifra gazdálkodásról ós jelentést tett róla a gondnoksági elnöknek, ki is a beisme­résben lévő Harsányit megifeddte és a hamis nyugtákat neki visszaadva uj, a valóságnak megfelelő pénztári számadás egybeállítására utasitotta. — De tudomást vett ez ügyről Forray Ferenc igazgató is, akinek szintén van a rovásán holmi gyanús pénzkezelési ügye, ami miatt fegyelmi eljárás van ellene fplyamatban. Forray Ferenc fegyelmijében a döntő tanú épen Harsányi János. Termé­szetes dolog tehát, hogy táviratilag sietett feljelenteni a királyi tanfelügyelőnél és a fő­ispánnál. Különben az egész ügy — ugy hall­juk — a jövő heti gondnoksági ülésen is szóba kerül. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Péntek Báránykák, operett. (Páros V»-) Szombat Báránykák, operett. (Páratlan */»•) Vasárnap Báránykák, operett. (Bérlet­szünet.) * A Dugonics-Társaságból. A Dugo­nics-Társaság vasárnap fölolvasó-ülést tart. A fölolvasás sorrendje ez: Költemények, föl­olvassa Kisteleki Ede. Tanulmányok a nép köréből, székfoglalóul fölolvassa Perjéssy Mihály. Novellett és versek, fölolvassa Czo­bor Péter vendég. A közgazdasági egyetem­ről, fölolvassa Guttenberg Pál vendég. Sza­bolcsba Mihály fölolvasása egy későbbi ülés­re marad. * A kis báránykák. Varney „A kis bá­ránykák" cimü operettjét mutatta be csütör­tökön a szánház. Az együgyii meséjii, ósdi darab előráncigálásával az igazgatóság sem a publikumnak, sem pedig a színháznak nem tett valami megbecsülendő szolgálatot. E megállapításhoz különben részben az elő­adás is hozzájárult. A darab zenéje kellemes, — ez minden érték, ami fölemlíthető. Az elő­adás nem volt kielégítő. Igaz, hogy az ope­rettben nagyon kevés a színésznek való föl­adat. Déry Rózsi sikerrel oldotta meg a föl­adatát: kedvesen játszott és ügyesen torná­zott. Oláh Gyula hangja nem volt megfelelő a szerepéhez. Solymossy komikus volt és Szatmáry is. Játszottak még Antal Erzsi, Bernáth Margit, Szűcs Jrén és Mihó László,

Next

/
Oldalképek
Tartalom