Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-12 / 85. szám

1912 április 12. DÉLMAQYARORSZÁü b Uj görög katolikus magyar püspökség. — A Khuen-kormány sikere. — (Saját tudósítónktól.) A magyar kormánynak egy nemzeti szempontból igen nagy jelentősége sikeréről értesülünk. A szentszék a vatikáni nagykövetünk előtt (hivatalosan, kijelentette, hogy az uj görög katolikus mégyar püspökség fölállításához hozzájárul. Magyarországon ezidő szerint közel kétszázötvenezer görög katolikus vallású, magyar ajkú hivő van. Ez a körülmény egymagában eléggé indokolja, hogyha az oláh megtalálja elhelyezkedését az oláh egyházmegyében, a rutén a rutén egyházmegyében, — legalább is olyan joggal kívánhatja a maígyar, hogy saját hazájában szintén önálló egyházi szervezethez jusson. Egyrészt tehát az igen tekintélyes számú magyarajka görök katolikus hivők kívánságának kétségbe nem vonható jogossága, másrészt a kívánalom teljesítéséből a hitéletre származó nagy erkölcsi erő s nem utolsó sorban a nemzeti szempont voltak azok az inditó Okok, melyekre támaszkodva a Héderváry-korrhűny az uj egyházimegye ügyét felkarolta. őfelsége, kinek a kormány az uj püspökség létesítésére vonatkozó szándékát bejelentette, az eszmét örömmel fogadta. A szentszéknél a kormány hasonló jóindulattal találkozott. A legmelegebben állást foglalt az uj püspökség felállítása mellett a magyar püspöki ikar is, csupán két oláh görög katolikus püspök iparkodott e tisztán vallási kérdést egész jogtalanul a nemzetiségi politika körébe bevonni s az uj püspökség létesítését megakadályozni, — lépéseiknek azonban nem volt sikerük. Az uj püspökség százhuszonhét plébániát fog magában foglalni, száznyolcvanháromezer hivővel, kik közül száznegyvenhatezer magyar. Igen nagy érdeme van a sikerben Zichy János gróf kultuszminiszternek, valamint a közös külügyminisztériumnak. A politikai helyzet. (A pénteki Ház-ülés.—Minisztertanács. — Ellenzéki készülődés. — Kossuth indítványa. — Justhék taktikája.) (Saját tudósítónktól.) A képviselőház a húsvéti szünet után pénteken ismét folytatja tanácskozásait. Csütörtökön délután előkészitő minisztertanács volt Khuen-Héderváry Károly gróf elnöklésével, amelyen Serényi Béla gróf kivételiével) mlndegjyik miniszter résztvett. A minisztertanács folyó ügyeket tárgyalt, de a közeledő parlamenti harc eshetőségeivel is foglalkozott. Az ellenzéki pártok és az obstruktorok vitarendező bizottsága értekezletet tartottak csütörtökön. Ezek a készülődések elsősorban a pénteki ülésen elkövetkezendő próbamérkőzéssel voltak összefüggésben. A többség ugyanis mindenáron arra fog törekedni, hogy a véderőreform végre tárgyalás alá kerüljön, amit az obstruáló ellenzék meg akar akadályozni. A Kossuth-párt Kossuth Ferenc elnöklésével tartott ma értekezletet. Kossuth beszédében a harc mellett foglalt állást. Indítványára a párt elhatározta, hogy folytatja a harcot. A Justh-párt értekezletén viharos volt a hangulat. Elsősorban a horvátországi állapotokat akarják fölhasználni arra, hogy napokon át foglalkoztassák a Házat a királyi biztosság ténykedésének kritikájával. Az értekezleten állást foglaltak a kormány horvát politikája ellen. A pénteki ülésen, napirend előtt indítványt terjesztenek elő, hogy a Ház a véderőjavaslat helyett a horvát kérdést tárgyalja. A komáromi választással is foglalkoztak Justhék. Ilyen körülményék közt bizonyos föltűnést keltett a politikai világban az Andrássy Qyu'.a gróf elutazása. Andrássy már tegnap hosszabb 'külföldi tartózkodásra indult, kétMrom hétig szándékozik odamaradni s ebbel a jelenségből jobbról-balről egyaránt messzebbmenő következtetéseket vonnak le. Az ellenzéken azt mondják, hogy Andrássy nem akar többé még puszta jelenlétével sem akadályokat gördíteni a kormány és a többség szándékai elé az obstrukció megfékezése tekintetében. Szárnyra kelt ma az a hir is, hogy Héderváry Károly gróf miniszterelnök már az celső ülések valamelyikén fölszólal s fontos nyilatkozatot fog tenni, amelyek esetleg uj Ibéketárgyalások megindítására lesznek alikalmasak. Egyház a háború mellett. — Az olaszok harci kedve. — /Saját tudósítónktól.) A sok kegyetlen epizódban bővelkedő tripoliszi háború okairól és makacs elhúzódásáról az európai sajtó sokszor irt már. És többször merült fel már •a háború kulisszatitkai felől egy verzió, amely egyenesen arra mutatott rá, hogy a Vatikán és caz olasz klérus gazdasági érdekeltségből szintén pártolja a háborút, önkéntelenül is vissza kell gondolni ezekre a közleményekre egy mai római távirat nyomán, mely azt jelenti, hogy egy lakomán Agliardi bíboros is a tripoliszi győzelemért iósztozott. A banketten a castelgandolfoi klerikális gazdasági egylet elnöke poharát a Lybiában küzdő olasz katonákra ürítette. A nagy lelkesedéssel fogadott tószt után a bíboros is az olasz katonáknak a törökök ellen kivivőit diadalára ivott. A római távirat végül még azt is hírül adja, hogy a pápa egy Dernábóf hazatért olasz katonának a vitézségi érmet adományozta. Mindezek olyan hírek, melyek azt erősitik meg, hogy az egyház pártolja a háborút. A Rómából érkezett mai táviratok kivétel nélkül arról tanúskodnak, hogy az olaszok harci kedve olyan erős, amilyen csak a háború kitörésekor volt. Egymásután érkeznek még ujabb csapatok Tripoliszba, régi katonákat uja'k váltanak föl, a harci kedv pedig lobogó és lázas és egész Olaszországban hangoztatják, hogy a háború végre fordulóponthoz jutott, olyanhoz, ami Olaszországnak kedvez. A táviratok igy szólnak: Róma, április 11. Az a hir, hogy Tripoliszban ujabb olasz csapatok partra szállottak, mindenütt nagy izgalmat keltett. A lapok külön kiadásokban jelentették a ihirt és az utcákon; tüntető fölvonulások voltak. A lapok élénken magyarázgatják az uj partraszállást, amelyet fordulópontnak mondanák az olasz-török háborúban. Szidi-Szaidban • szintén csapatokat szállítottak partra. A Giornale d'ltqlia jelentése szerint Dernából nagyobb olasz hadierő indult el Zanzur felé. Róma, április II. A Stefani-ügynökség tegnap este tiz órai kelettel a következő táviratot közli: Az egész haderő partraszállitása befejeződött. A hadiszerek kirakása gyorsan halad. Róma, április 1L Egy ünnepi lakomán, amelyen Agliardi bíboros is részt vett, a kasztelgandolfói katolikus klerikális egyesület elnöke pohárköszöntőt mondott, amelyben a harcoló olasz katonákat éltette és győzelmüket kívánta. A pohárköszöntő általános tetszéssel találkozott Agliardi bíboros is pohárköszöntőt mondott az olasz csapatok győzelmére. A pápa egy Dernából Visszaérkezett olasz katonának a bátorsági érdemjelet adományozta. NAPI_HIREK Könnyek a márványasztalon. (Saját tuáósitónktól.) Megható jelenet történt a napokiban este, a kávéházban. A törzsasztalnál ültünk, öregek és fiatalok, beszélgettünk. Mindenről szó esett, a tavaszról (ez most aktuális) életről, nyomorúságról. Egy öreg bohém is ült közöttünk, megrokkant, vértelen arou, ritkahaju színész, ö is beszélt. Szomorúság rezgett a hangjában. Nem nagyon figyeltünk a szavára, valami idült életfilozófiát regélt az öreg. Qyöngült-gyöngült a hangja, amikor hirtelen azt újságoltam a társaságnak: — Fiuk, a Brünesi sir! Erii ne si volt az öreg bohém, jól ismeri mípdenki. Kardalos a színházban. <ö sirt. Fejét rátámasztotta a tenyerére és a forró, neház könnyek potyogtak a szeméből, a márványasztalra. Meghökkentünk. — Mi az, Brünesi? — Semmi, gyerekek, semmi. Csak az élet jutott az eszeimbe. Mi lesz velem ezután, már öneg vagyok. Nem is gondoljátok, hogy milyen vén vagyok. Érzem, már nem birom tovább az igát, el kell pusztulnom a színpadról. Nyugdíjba kergetnek. Ez lesz a halálom. Áz orchester, _a női kar, a férfikar, a melybe én-belpbőgök a basszusommal, a publikumba csillárok ... Jaj, fiuk a színházat nem lehet elfelejteni! A lelkünk néha megtelik keserűséggel, sok szomorúság van a színházban, de az nem baj fiuk, nem baj . . . Ez a mi életünk, csupa gyönyörűség. De, amikor az ember már érzi, hogy pusztulni kell a szinrőt, akkor az már keserű fájdalom. Hát mi lesz énbelőleml? Kapok vagy négyszáz forint nyugdijat évente, amivel aztán elme betek csöndes kis faluba. A ház előtt turbékolnak az eperfák és én becipelem magam egy penészes falusi szobába. NLlC? más körülöttem, mint néhány /tulipános bátor, egy cinikus macska és egy roszszagu öregasszony. Ebbe ;az életbe én nagyon hamar belehalok, vagy -megőrülök. Elbújok a kakukfü alá és aztán vége. Elporladok, mintha nem is éltem volna . . . Nagyon szomorúan beszélt az öreg bohém és sirt. Ilyen őszintének talán még soha nem láttam embert. Elméjének teljes józanságában, öntudatosan eljátszott egy nagyszerű tragédiát, néhány pillanatba tömörítve. Mert tragédia volt az, a könnyek a márványasztalon. A bohémek, a bohémélet végzete tükröződött azokban az őszinte szavakban. És csodálatos, amikor a tavasz mámora száll a levegőben, amiikor a természetben -minden élet fölfrissül és megújhodik, a bohém szivében ebben a napsütéses ragyogásban üt tanyát az elmúlás szomorúsága. A 'gyöngeségét, az élettől és az élvezetektői való megcsömörlést akkor érzi legbántób-