Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-03 / 78. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1912 március 31. voltak, mint a vadtorma, de nem voltak sem szenvedélyesek, sem a túlzásig mél­tatlanok. A miniszterelnök beszédének hangja, tratalma, kedves nyíltsága és hozzájárult különben, hogy a bemutatkozás napja nor­mális mederben, kinos incidensek nélkül, a kormányra nézve felette kedvezően folyt le. Pedig a miniszterelnök szófukar volt és a szokottnál is tartózkodóbb. A szónoki hatáskeresésnek egyetlen eszközét se vette igénybe. Röviden beszélt, egyszerűen és bcsületesen, mint akinek nincs ékes sza­vakra szüksége, mert fénynyel köriti hom­lokát egy hazafias és férfias elhatározás­nak minden szépsége és minden elszánt­sága. Most pedig, amikor a Ház húsvéti szü­netjét megkezdte,' amikor a legnagyobb érdeklődéssel várja mindenki, vájjon mi is következik, — hát most újra érezzük, mint nőtt újra az ország szivéhez a ki­rály lelke s érezzük, hogy ez a legújabb megnyilatkozás lényegesen szem előtt ma­rad minden politikai párt előtt; az egész ország előtt. Pocsolya és nyaralók. —- Mért nem töltik föl a Gedó melletti vizáliásos területet. — (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt esztendő­ben (nagy volt a panasz amiatt, bogy a Gedó mellett vizáliásos terület keletkezett, amely mindenképen kellemetlen volt azoknak, akik azon a környéken 'nyaralókat építettek, de kellemetlen volt a különben kellemes kirán­dulóhelyet vasárnaponkint nagy számban föl­kereső közönségnek is. A hatóságot többször kérték arra, bogy ezt a tarthatatlan állapotot szüntesse meg és a tanács a mérnökség vé­leménye és javaslata alapján ugy gondolta orvosolni a bajt, bogy fölszólította a villa­túlajdonosokat: vezessék el az ártézi kutjaik vizét, vagy azokat tömjék be. A mérnökség véleménye szerint ugyanis a Egy darabig vitatkoztak egymással, aztán elmentek, hogy figyelmeztethessék a vonat többi utasát is. Mikor távozásuk után ránéztem a szom­szédomra, az volt az első gondolatom, hogy segítségért kiáltok, mert szőke és közepes korú volt s tapasztalt zsebmetszőnek látszott. De ő megelőzött. — Hiszen ön egészen fiatal — mondotta. — Ugy van. —És barna. — Mit akar azzal mondani, tisztelt uram? — kiáltottam. — Semmti. És elhúzódott közelemből. Nyilván elég vakmerő volt, hogy a zseb­metszőnek tartott engem. De az volt legbor-. zasztóbb, hogy a többiek is mind egy véle­ményen voltak vele s 'ha egy-egy pillantás­sal találkoztam, félreérthetetlenül ezt olvas­tam 'benne: — Ismerlek, te zseibmetsző! Hozzá még valamennyien jellegzetes tol­vajok voltak, egynérnelyikükről leríttak a degeneráció külső jelei, különösen arról, aki a baloldalamon ült és szőke volt s arról, aki a jobboldalamon ült és barna volt. Naipvirradtáig ött ültünk mozdulatlanul s egymást néztük. S mikor egyikünk megmoccant, valameny­nyien kétségbeesetten s kórusban kiáltották: — Segítség! De a legjobban ibégis az kiáltott, aki meg­moccant. vizáliásos területet, amely különben elég mély volt, a szomszédos uyarálók ártézi kutjai táplálták. Azt mondta a mérnökség, Ina ezeknek a kutaknak vizét elvezetik, akkor a pocsolyák maguktól megszűnnek és igy nem lesz a jövőben többé panaszra ok. A ta­nács fölhívása folytán a villatulajdonosok nagy költségek és áldozatok árán eleget is tettek az utasításnak. Részben elvezették a kutak vizét, részben betömték a kutakat. Miután a tanács határozatát mindenképen végrehajtották a villatulajdonosok, akiket legjobban bántott a helyzet, azt hitték, hogy az idén már rendezve lesz a pocsolyás terü­let, mert senki sem gondolt arra, hogy a ta­nács a kutak vizének elvezetésével eleget tett a bajok megszüntetése érdekében. Nyugod­tan várt mindenki és az érdekeltek meg vol­tak győződve arról, liogy ebben az évben mái­nem lesz pocsolya a Gedó mellett. Mi törtónt ezzel szemben? A Gedó mellett egyáltalában nem szűnt meg a pocsolya, sőt ellenkezőleg, az idén még nagyobb lett az. Most tavaszszal már akkora vízállás van a Gedó mellett, bogy lovakat úsztatnak ott és a nyaralótulaj donosok előre félnek attól, liogy a nyáron az állott víz párája megfertőzi a levegőt,és lehetetlenné teszi a nyaralást. A hatóságnak kötelessége lenine még most ide­jekorán valamit cselekednie, mert , nyáron már késő lesz. Le kellene csapoltatni a viz­áliásos területet, hiszen annak a rendezésére legközelebb úgyis sor kerül. Nem szabad vár­ni az utolsó pillanatig, nem szabad várni ad­dig, amíg a vállalkozók elveszitik a kedvü­ket, liogy a Gedó környékén építkezzenek. Most még van idő és van ez a kérdés annyi­ra fontos, bogy soron kivül, azonnal elintéz­zék. A képviselőház ülése. — Ellenzéki frázisok. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban kedden délelőtt az ellenzék szónokai mond­ták el véleményüket .a kormány kinevezésé­ről. Nem nagy érdeklődés kisérte a beszéde­ket, amelyek tele voltak ezerszer elmondott frázisokkal és azokkal az ismert közhelyek­kel, amelyeket mindig és mindegyik ellen­zéki szónok elmond, amikor a kormányt tá­madni akarja. Megjelent az ülésen az egész kormány is és a Ház többsége zajosan éljen­zett, amikor a kabinet tagjai az ülésterembe léptek. A folyosón zajosabb volt az étet. Akik nem voltak kíváncsiak az ellenzéki beszédekre és nagyon sokan akadtak ilyenek, — köztük az ellenzék legtöbb tagja is — azok a folyosón vitatkoztak. Justh Gyula nem volt a Házban, de nem is nagyon érezték a hiányát. A párt­hívei elég zajosak voltak, de azért nem za­vartak sok vizet. Az ülésről alábbi tudósításunk számol be: Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyi­totta meg az ülést. A tegnapi jegyzőkönyvet hitelesítették. Az elnök javasolta, bogy a. Ház tagjai a trsztenai tüzkárosultak javára egy napi tisz­teletdijukat szavazzák meg. A Ház ezt a ja­vaslatot egyhangúlag elfogadta. Következett ia kormány kinevezése tár­gyában megindult vita folytatása. (Bakonyi Samu beszéde.) Bakonyi Samu: Különösnek tartja, hogy ez a kormánykinevezés megtörténhetett s.a kabinet a Házban megjelenhetett, anélkül, hog^y a válság körülményei a Ház előtt fel­világosittattak volna. Súlyos alkotmányve­szedelmet emlegetnek, de liogy ez miben állt, mi lett volna, azt titokban tartják. Azt mond­ják, a lemondás okát elhárították. De elhári­tották-e egyben a válság okát? Ez kérdés, volt-e a miniszterelnöknek erkölcsi joga ily megokolással lemondani s azután újra kor­mányt vállalni? A kormány pártja és sajtója nyiltan hangoztatta, bogy magyar parlamen­ti testülettől a közös hadügyminiszter egyet­len újoncot se fog kapni. Uj nemzeti ellen­állást hirdettek, harci riadót fúvattak a tör­vényhatóságok egész apparátusával. Tönkre­tették azt a csekély alkotmányvédő erőt, ami még a vármegyékben megmaradt. Mert hamar kiderült, hogy nem az elv, nem a nem­zeti jog, nem a hős nimbusza a legnagyobb szentség a munkapárt előtt, hanem a feltét­len engedelmesség. Kifogásolja, bogy a kor­mány a király személyét belevonta a vál­ságba, az ő lemondásával való fenyegetőzé­sével okolja meg uj vállalkozását s a trón­örököst ugy tünteti fel, mint akinek eljöve­tele az alkotmány veszedelmét jelenti majd. Bizalmatlan a kormány iránt, amely min­dent elkövet az általános, egyenlő és titkos választójog ellen s elfogadja Kossuth Fe­renc felirati javaslatát. (Éljenzés a szélsőbal­oldalon.) (Polónyi beszél.) Polónyi Géza: A kormány kinevezését ab­ból a szempontból bírálja, bogy megkönnyi­ti-e a válságból való kibontakozást, vagy épen megnehezíti? Meggyőződése szerint visz­szatérésével a kormány még súlyosabbá tette a helyzetet s fokozottabb mértékben rászol­gált ugy a király, mint a nemzet bizalmat­lanságára. A felirat küldéséhez hozzájárul Kossuth Ferenc személye iránt való mély tiszteletből, de előre is kijelenti, bogy épen­séggel nem bízik sikerében. Hiszen az egyik főszerző — Andrássy — már az első kakas­szóra megtagadta a rezoluciót. Ezzel nagy lelkiismeretlenséget követett el s félni lehet, hogy a második kakasszóra megtagadja a mostani álláspontját. Különbéin gratulál a munkapárttal való komaságához. (Gyanúsít Polónyi.) Polónyi azután azt mondja, hogy a lemon­dás szándékától Európa megijedhetett, de ő bizony nem ijedt meg. A lemondást is tör­vények szabályozzák, melyeket be kell tarta­ni. A kormány uj megbízása súlyos konflik­tusok csiráját rejti magában. A király olyan kormányt bizott meg, mely nem osztja az ő álláspontját; mit fog csinálni a kormány és a többség, ha arra kerül a sor, liogy a király vagy utódja a maga fölfogását érvényesíteni akarja? Hát szabad ilyen konfliktusokat el­raktározni a trónörökös részére? És ha az el­lenzék a többség mostani álláspontjáért fog harcolni, hát majd letörik az ellenzéket? Vi­lágos mindebből, bogy csak a kormányon ma­radás volt a cél. Ezért nem sajnálták azt sem, hogy a jövendő uralkodót megvádolják. Polónyi e szavaira zajos tiltakozás hang­zott föl a jobboldalon. — Közönséges gyanúsítás! Hogy mondhat ilyet? — kiáltották a jobboldalról s egy csapat munkapárti fölkerekedett és otthagyta a termet. Polónyi ezután félkettőkor befejezte beszé­dét azzal, bogy ő a kormány ellen a végső­kig küzdeni fog. (Zajos jelenetek.) Justhék nagy zajjal lelkesedtek, de ová­ciójuk hamarosan lármás haragba fordult át. Az elnök ugyanis, kezében a gyorsírói jegy­zetekkel, rendreutasította Sümegit, mivel Polónyi beszéde közben ezt a kifejezést használta a jobboldallal szemben: Az önök kegyelméből uralkodik a király. Polónyi pe­dig azért kapott rendreutasitást, mivel a ki­rályt egy részvénytársaság igazgatójához hasonlította. — A rendreutasitás pedig azért jár ki, mi­vel a király személyét a vitába vonni nem szabad. — jelentette ki az elnök. Ez a megokolás hirtelen haragra lobban­totta Justhékat. — Önök hozzák ide a király személyét! A lárma oly heves voít, hogy NalVay elnök egymásután három-négy rendreutasitást volt kénytelen kiosztani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom