Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-03 / 78. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1912 március 31. voltak, mint a vadtorma, de nem voltak sem szenvedélyesek, sem a túlzásig méltatlanok. A miniszterelnök beszédének hangja, tratalma, kedves nyíltsága és hozzájárult különben, hogy a bemutatkozás napja normális mederben, kinos incidensek nélkül, a kormányra nézve felette kedvezően folyt le. Pedig a miniszterelnök szófukar volt és a szokottnál is tartózkodóbb. A szónoki hatáskeresésnek egyetlen eszközét se vette igénybe. Röviden beszélt, egyszerűen és bcsületesen, mint akinek nincs ékes szavakra szüksége, mert fénynyel köriti homlokát egy hazafias és férfias elhatározásnak minden szépsége és minden elszántsága. Most pedig, amikor a Ház húsvéti szünetjét megkezdte,' amikor a legnagyobb érdeklődéssel várja mindenki, vájjon mi is következik, — hát most újra érezzük, mint nőtt újra az ország szivéhez a király lelke s érezzük, hogy ez a legújabb megnyilatkozás lényegesen szem előtt marad minden politikai párt előtt; az egész ország előtt. Pocsolya és nyaralók. —- Mért nem töltik föl a Gedó melletti vizáliásos területet. — (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt esztendőben (nagy volt a panasz amiatt, bogy a Gedó mellett vizáliásos terület keletkezett, amely mindenképen kellemetlen volt azoknak, akik azon a környéken 'nyaralókat építettek, de kellemetlen volt a különben kellemes kirándulóhelyet vasárnaponkint nagy számban fölkereső közönségnek is. A hatóságot többször kérték arra, bogy ezt a tarthatatlan állapotot szüntesse meg és a tanács a mérnökség véleménye és javaslata alapján ugy gondolta orvosolni a bajt, bogy fölszólította a villatúlajdonosokat: vezessék el az ártézi kutjaik vizét, vagy azokat tömjék be. A mérnökség véleménye szerint ugyanis a Egy darabig vitatkoztak egymással, aztán elmentek, hogy figyelmeztethessék a vonat többi utasát is. Mikor távozásuk után ránéztem a szomszédomra, az volt az első gondolatom, hogy segítségért kiáltok, mert szőke és közepes korú volt s tapasztalt zsebmetszőnek látszott. De ő megelőzött. — Hiszen ön egészen fiatal — mondotta. — Ugy van. —És barna. — Mit akar azzal mondani, tisztelt uram? — kiáltottam. — Semmti. És elhúzódott közelemből. Nyilván elég vakmerő volt, hogy a zsebmetszőnek tartott engem. De az volt legbor-. zasztóbb, hogy a többiek is mind egy véleményen voltak vele s 'ha egy-egy pillantással találkoztam, félreérthetetlenül ezt olvastam 'benne: — Ismerlek, te zseibmetsző! Hozzá még valamennyien jellegzetes tolvajok voltak, egynérnelyikükről leríttak a degeneráció külső jelei, különösen arról, aki a baloldalamon ült és szőke volt s arról, aki a jobboldalamon ült és barna volt. Naipvirradtáig ött ültünk mozdulatlanul s egymást néztük. S mikor egyikünk megmoccant, valamenynyien kétségbeesetten s kórusban kiáltották: — Segítség! De a legjobban ibégis az kiáltott, aki megmoccant. vizáliásos területet, amely különben elég mély volt, a szomszédos uyarálók ártézi kutjai táplálták. Azt mondta a mérnökség, Ina ezeknek a kutaknak vizét elvezetik, akkor a pocsolyák maguktól megszűnnek és igy nem lesz a jövőben többé panaszra ok. A tanács fölhívása folytán a villatulajdonosok nagy költségek és áldozatok árán eleget is tettek az utasításnak. Részben elvezették a kutak vizét, részben betömték a kutakat. Miután a tanács határozatát mindenképen végrehajtották a villatulajdonosok, akiket legjobban bántott a helyzet, azt hitték, hogy az idén már rendezve lesz a pocsolyás terület, mert senki sem gondolt arra, hogy a tanács a kutak vizének elvezetésével eleget tett a bajok megszüntetése érdekében. Nyugodtan várt mindenki és az érdekeltek meg voltak győződve arról, liogy ebben az évben máinem lesz pocsolya a Gedó mellett. Mi törtónt ezzel szemben? A Gedó mellett egyáltalában nem szűnt meg a pocsolya, sőt ellenkezőleg, az idén még nagyobb lett az. Most tavaszszal már akkora vízállás van a Gedó mellett, bogy lovakat úsztatnak ott és a nyaralótulaj donosok előre félnek attól, liogy a nyáron az állott víz párája megfertőzi a levegőt,és lehetetlenné teszi a nyaralást. A hatóságnak kötelessége lenine még most idejekorán valamit cselekednie, mert , nyáron már késő lesz. Le kellene csapoltatni a vizáliásos területet, hiszen annak a rendezésére legközelebb úgyis sor kerül. Nem szabad várni az utolsó pillanatig, nem szabad várni addig, amíg a vállalkozók elveszitik a kedvüket, liogy a Gedó környékén építkezzenek. Most még van idő és van ez a kérdés annyira fontos, bogy soron kivül, azonnal elintézzék. A képviselőház ülése. — Ellenzéki frázisok. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban kedden délelőtt az ellenzék szónokai mondták el véleményüket .a kormány kinevezéséről. Nem nagy érdeklődés kisérte a beszédeket, amelyek tele voltak ezerszer elmondott frázisokkal és azokkal az ismert közhelyekkel, amelyeket mindig és mindegyik ellenzéki szónok elmond, amikor a kormányt támadni akarja. Megjelent az ülésen az egész kormány is és a Ház többsége zajosan éljenzett, amikor a kabinet tagjai az ülésterembe léptek. A folyosón zajosabb volt az étet. Akik nem voltak kíváncsiak az ellenzéki beszédekre és nagyon sokan akadtak ilyenek, — köztük az ellenzék legtöbb tagja is — azok a folyosón vitatkoztak. Justh Gyula nem volt a Házban, de nem is nagyon érezték a hiányát. A párthívei elég zajosak voltak, de azért nem zavartak sok vizet. Az ülésről alábbi tudósításunk számol be: Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést. A tegnapi jegyzőkönyvet hitelesítették. Az elnök javasolta, bogy a. Ház tagjai a trsztenai tüzkárosultak javára egy napi tiszteletdijukat szavazzák meg. A Ház ezt a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Következett ia kormány kinevezése tárgyában megindult vita folytatása. (Bakonyi Samu beszéde.) Bakonyi Samu: Különösnek tartja, hogy ez a kormánykinevezés megtörténhetett s.a kabinet a Házban megjelenhetett, anélkül, hog^y a válság körülményei a Ház előtt felvilágosittattak volna. Súlyos alkotmányveszedelmet emlegetnek, de liogy ez miben állt, mi lett volna, azt titokban tartják. Azt mondják, a lemondás okát elhárították. De elháritották-e egyben a válság okát? Ez kérdés, volt-e a miniszterelnöknek erkölcsi joga ily megokolással lemondani s azután újra kormányt vállalni? A kormány pártja és sajtója nyiltan hangoztatta, bogy magyar parlamenti testülettől a közös hadügyminiszter egyetlen újoncot se fog kapni. Uj nemzeti ellenállást hirdettek, harci riadót fúvattak a törvényhatóságok egész apparátusával. Tönkretették azt a csekély alkotmányvédő erőt, ami még a vármegyékben megmaradt. Mert hamar kiderült, hogy nem az elv, nem a nemzeti jog, nem a hős nimbusza a legnagyobb szentség a munkapárt előtt, hanem a feltétlen engedelmesség. Kifogásolja, bogy a kormány a király személyét belevonta a válságba, az ő lemondásával való fenyegetőzésével okolja meg uj vállalkozását s a trónörököst ugy tünteti fel, mint akinek eljövetele az alkotmány veszedelmét jelenti majd. Bizalmatlan a kormány iránt, amely mindent elkövet az általános, egyenlő és titkos választójog ellen s elfogadja Kossuth Ferenc felirati javaslatát. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) (Polónyi beszél.) Polónyi Géza: A kormány kinevezését abból a szempontból bírálja, bogy megkönnyiti-e a válságból való kibontakozást, vagy épen megnehezíti? Meggyőződése szerint viszszatérésével a kormány még súlyosabbá tette a helyzetet s fokozottabb mértékben rászolgált ugy a király, mint a nemzet bizalmatlanságára. A felirat küldéséhez hozzájárul Kossuth Ferenc személye iránt való mély tiszteletből, de előre is kijelenti, bogy épenséggel nem bízik sikerében. Hiszen az egyik főszerző — Andrássy — már az első kakasszóra megtagadta a rezoluciót. Ezzel nagy lelkiismeretlenséget követett el s félni lehet, hogy a második kakasszóra megtagadja a mostani álláspontját. Különbéin gratulál a munkapárttal való komaságához. (Gyanúsít Polónyi.) Polónyi azután azt mondja, hogy a lemondás szándékától Európa megijedhetett, de ő bizony nem ijedt meg. A lemondást is törvények szabályozzák, melyeket be kell tartani. A kormány uj megbízása súlyos konfliktusok csiráját rejti magában. A király olyan kormányt bizott meg, mely nem osztja az ő álláspontját; mit fog csinálni a kormány és a többség, ha arra kerül a sor, liogy a király vagy utódja a maga fölfogását érvényesíteni akarja? Hát szabad ilyen konfliktusokat elraktározni a trónörökös részére? És ha az ellenzék a többség mostani álláspontjáért fog harcolni, hát majd letörik az ellenzéket? Világos mindebből, bogy csak a kormányon maradás volt a cél. Ezért nem sajnálták azt sem, hogy a jövendő uralkodót megvádolják. Polónyi e szavaira zajos tiltakozás hangzott föl a jobboldalon. — Közönséges gyanúsítás! Hogy mondhat ilyet? — kiáltották a jobboldalról s egy csapat munkapárti fölkerekedett és otthagyta a termet. Polónyi ezután félkettőkor befejezte beszédét azzal, bogy ő a kormány ellen a végsőkig küzdeni fog. (Zajos jelenetek.) Justhék nagy zajjal lelkesedtek, de ovációjuk hamarosan lármás haragba fordult át. Az elnök ugyanis, kezében a gyorsírói jegyzetekkel, rendreutasította Sümegit, mivel Polónyi beszéde közben ezt a kifejezést használta a jobboldallal szemben: Az önök kegyelméből uralkodik a király. Polónyi pedig azért kapott rendreutasitást, mivel a királyt egy részvénytársaság igazgatójához hasonlította. — A rendreutasitás pedig azért jár ki, mivel a király személyét a vitába vonni nem szabad. — jelentette ki az elnök. Ez a megokolás hirtelen haragra lobbantotta Justhékat. — Önök hozzák ide a király személyét! A lárma oly heves voít, hogy NalVay elnök egymásután három-négy rendreutasitást volt kénytelen kiosztani.