Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-10 / 83. szám

1912 április 10. 3 teket összeiió küldöttségbe Csáky Vencelt, Stein Antalt, az ellenőrző-bizottságba pedig Gaál Kálmánt, Perjéssy Lászlót, Eisenstadter Róbert és Rósa Izsó dr-t küldötte ki. Pálfy Dániel, Körmendy Mátyás, a Kertész­féle zárgyár, Kecskeméti Antal, a Kosárfonó­részvénytársaság és Rainer Károly gyárainak kibővítésére kért telkek ügyében előterjeszteti1 tanácsi javaslatokat a kögyülés tárgyalásra kitűzte. Több szabadságolási, nyugdíjpénztári ügyet intézett el még a közgyűlés, amely végül köztórhasználatijengedólyt adott a Szeged-Alföld' Takarékpénztárnak a Jerney-féle ház mellett. Elnök este fólhat órakor rekesztette be a közgyűlést. A Holtzer-ügy. (Saját tudósítónktól.) Egyik aradi lap nyomán a szegedi, azután a fővárosi és a vidéki sajtó egy részében a legkülönbözőbb, egymásnak gyakran ellenmondó, sokszor persze rosszindulatú és a legvakmerőbb hi­rek jelentek meg Holtzer Dániel fizetési za­varairól. Már abban, hogy ezek a hirek oly gyakran és annyira ellenmondók egymás­nak, benne van az, hogy a legtöbb közülük, milyen nagyon távol áll az igazságtól. Sajnos, csak kevés lap akadt, amely a nagy­horderejű ügy vitathatatlan jelentőségének színvonalán állott hírszolgáltatásának hi­telességével és tárgyilagosságával. Az olyan lapokról persze itt nem is beszélünk, amelyek tendenciózusan fejetetejére állí­tanak eseményeket. A kik az ilyen tu­dósításokat irták vagy szolgáltatták, ár;" tani szeretnének az ügynek, ami1 nem fog sikerülni. Megírták például Holtzer vállalkozásai között, hogy résztvett a partfürdő részvénytársaságban. Valóban résztvett, jegyzett összesen tiz részvényt összesen háromszáz korona értékben. De ezt a részét bölcsen agyonhallgatták és igy a viszonyokkal ismeretlen könnyen nagy ér­dekeltséget láthat itt is. Több lap azt irja, hogy a tervezett szegedi kiállítással kapcso­latbán a Mars-téri telkek megvételére Holt­zer opciót szerzett. Egy szó sem igaz belőle. Holtzer édesapjának, Holtzer Kálmánnak van a Mars-téren évtizedek óta két telke. Nem igaz, hogy telkek vásárlására szindi­kátust alakított. Nem igaz, hogy mindazokat a vállalatokat, amelyeket nevével kapcsolat­ban emlitenek, ő finanszírozta. Igy festenek általánosságban az ügyről eddig megjelent tudósítások, amelyek közül többe ezek a té­vedések minden bizonynyal nem szándéko­san jutottak. Az ügyről ezt a részletes és teljesen hii tudósítást adjuk: A válságot az idézte elő, hogy Holtzernek május l-re a Goldschmidt-ház kifizetésére 400.000 koronára volt szüksége. A vásárlást Holtzer nyugodtan eszközölhette, mert egyik nagy, fővárosi bank vezérigazgatója az egész összeget rendelkezésére bocsájtotta volna, de időközben ez a nagy bank válság­ba jutott. Erre a válságra még azok a nagy pénzkapacitások sem gondolhattak a vásár idején, akik most hetet'-havat összeírnak és jósolnák akkor, amikor a dolgok legfonto­sabb részleteit sem ismerik. Miután az a bank, amelyiktől a pénzt Holtzer kapta volna, válságba jutott, a ház megvételéhez szükséges pénznek más utcwi való előterem­téséről kellett gondoskodni. A szabadkai leszámítoló banknál Holtzer­nek 250.000 korona részvénye volt jegyezve. A bank pénzzavarba jutott, és Heisler Vil­mos, igazgat|ó meg|kér\e Hoützertf, hogy a felveendő 400.000 koronából, miután április­ban nagyobb összegekre van szükségük, 200.000 koronát bocsásson rendelkezésére és mire a házvételihez kell a pénz, azt vissza­adják. Holtzernek érdekében állott, hogy a Leszámítoló bank ezt a pénzt megkapja, nehogy megadjon és ezért történt a be­táblázás, Holtzer tehát nyilatkozatot adott a banknak, hogy erre a célra megen­gedi a négyszázezer korona betáblá­zását. Ezt látva, a többi intézetek is elője­gyeztették a nekik járó összegeket, annak ellenére, hogy részben értékpapirfödözettel voltak ellátva. Miután Holtzer aktivái 1,250.000, passzí­vái pedig 960.000 koronát tesznek ki és igy kibontakozás esetén minden hitelező teljesen kielégíthető, megindult az eljárás annak ér-, dekében, hogy a szabadkai bank törölje a betáblázást. Az valószínűleg rövid időn be­lül megtörténik és akkor Rósa Izsó dr, aki­nek kezében az egész ügy összpontosul, mindent elrendez. Fizetésképtelenségről tehát nem lehet szó, mert Holtzer minden váltókötelezettségének eddig eleget tett, sem perlés, sem ítélet ellene nincs. A kibontakozás egyébként a legjobb uton van, olyannyira, hogy a május 1-én átveendő házak ügye is lebonyolítást nyer. Egyezke­dési tárgyalásokról szó sincs, mindenki tel­jes összegében kapja meg követelését. Az általa támogatott vállalatok ígéretet kaptak már most az itteni bankoktól, hogy támoga­tásukat jövőben sem vonják meg tőlük. Arról, hogy váltóik prolongálását bármelyik bank megtagadta volna, annál kévésbe lehet szó, mert legtöbbje nem is kért ez ideig prolon­gálást. Leánygimnázium Szegeden. — fl magyar leányoktatás reformja. — (Saját tudósítónktól.) Fővárosi lapok hírül adták, hogy a közoktatásügyi kormány el­határozta, miszerint Szegeden, Pozsonyban és Kolozsváron leánygimnáziumokat fog föl­állítani. Szeged közönségét nagyon érdekli ez a leányoktatás reformját jelentő minisz­teri rendelet, azonban sajnos, illetékes helyen még mit sem tudnák erről a miniszteri hatá­rozatról s bár a kérdés napirenden s a köz­oktatásügyi minisztériumban elintézés élőit áll, nem valószínű, hogy a hir ebben a ha­tározott formában megfelel a valóságnak s alig hihető, hogy Szegeden a leánygimná­zium a következő iskolaévadban megnyit­ható lesz. Oktatásügyi szakkörökben régi kívánság a leányiskoláknak a reformálása. Mert, amig a fiúiskolák ügye az utóbbi időben örvende­tesen jávult, olyan értelemben, hogy szoro­sabban kapcsolódott az élethez, addig a le­ányoktatás mindmáig megmaradt olyannak, amilyen évtizedek előtt volt s amelyek az akkori idők következményeinek megfeleltek, de a mai modern életfelfogástól elmaradták s a mai kor követelményeinek nem felelhetnek meg. A felsőbb leányiskolák ugy, amint azokat megszervezték és amint azok ma vannak, teljesen céljukat vesztették. Ma már elmul­tak azok az idők, amikor a polgári családok csak azért járatták iskoláiba a leányaikat, hogy bizonyos általános műveltségűk legyen és hogy addig is foglalkozzanak valamivel, amig férjhez mennek. Akkor meg az volt az életfelfogás, hogy a leánynak nincs és nem lehet más célja és szebb hivatása, minthogy férjhez menjen és hogy a legszebb és leg­fontosabb kvalifikáció, ami ehez a pályához szükséges, hogy jó gazdasszony legyen. A mai kor meghazudtolta ezt a felfogást. Ma már nem minden leány megy férjhez s ha igen, akkor is jó, ha valamely, az életre képesítő hivatást vagy foglalkozást mond­hat magáiénak a nő. Már pedig a felsőbb leányiskolák nem képesitenek az életre. Ezt észrevették azok az illetékes tényezők is, akiknek hivatásuk e kérdéssel foglalkozni s épen ezért olyan értelmű tantervet készítet­tek, mely tökéletesen megváltoztatja a fel­sőbb-leányiskolák eddigi irányát és célját és a kor követelményeinek megfelelően refor­málja a leányoktatás ügyét. F terv szerint a felsőbb leányiskolák ket­tős jrányuak lennének. Felerészben gimná­ziumi tanfolyamok lennének, melyek az egyetemi pályákra készítenék elő a leányo­kat, felerészben pedig a 4-ik osztály elvég­zése után ugy módosulna a tanterv, hogy 4 év alatt ólyan értelmű oktatást nyernének, mint például a tanítónőképző intézet növen­dékei. Nem nevelne ugyan direkt tanitónő­ket, hanem nevelőnőket s mint ilyenek képe­sitő végbizonyítványt kapnának. Ezzel a felsőbb leányiskolák megszűnnek lukszusiskolákká lenni, aminthogy ilyen is­kolák a mai reális korban nem felelhetnek meg az .igényeknek. Szegedre nézve minden esetre örvendetes, hogy az első vidéki le­ánygimnáziumok egyikét Szegeden állítják fel. Sajnos ugyan ez még nem pozitív hatá­rozat, de az a körülmény, hogy a kipattant hir Szegedet is em'Iiti, kétségtelenné teszi, hogy Szeged a komoly aspiránsok közé tar­tozik, csak természetesen igényt kell tar­tani rá. Fontos az. hogy a szegedi leánygimná­zium érdekében minden követ megmozdít­sunk, mert nincs kizárva, hogy más élelme­sebb városok még ezt is elhalásszák előlünk. A szegedi felsőbb leányiskola épülete töké­letesen megfelel e célnak, különösen, ha a hatóság elég áldozatkész lesz az átalakítás­hoz szükséges összeget e célra áldozni. Nagy összegről itt nem lőhet szó, ameny­nyi pedig fölmerülne, azt megéri az a jelen­tős gazdasági eredmény, amit sok délvidéki magasabb műveltséget szomjazó fiatal leány, nak Szegedre va'ló bevonulása jelent. Meg kell csinálni az újságírói szakszervezetet! — fl nagyváradi sztrájk-ügy. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország megemlékezett a Nagyvárad cimü lap szer­kesztőségében kitört sztrájkról. A sztrájk oka az volt, hogy Sas Ede a lap főszerkesz­tője és kiadója egy cikk miatt Marton Manó szerkesztő szerződését 15 évi kifogástalan munka után fölbontotta, nevét tudta nélkül a lapról levétette. Amikor ezt az eljárást a munkatársak megtudták, szolidaritást vállal­tak szerkesztőjükkel és sztrájkba állottak. A munkatársak, akik többnyire családos em­berek és éhbérért dolgoztak, most memo­randumot adtak át Sasnak és ebben követe­lik, hogy Marton szerkesztő, aki 15 éve dol­gozik a lapnál, teljes elégtételt kapjon, a maguk részére pedig 30 százalékos 'bér­emelést, tisztességes bánásmódot és egész­séges munkahelyiséget kivannak. A minden­képen rokonszenves mozgalom árulóivá két alak szegődött: Pelle János ügyvéd és Pap János ügyvédi irnok. Nagyvárad egész tár­sadalma a sztrájkoló újságírók mellett foglal állást; Rimler Károly polgármester vasár­nap megjelent a sztrájktanyán és kitartásra buzdította a „Nagyvárad" munkatársait. Ha Sas Ede nem teljesiti a munkatársai követe­lését, az összes előfizetők visszaküldik a la­pot és Nagyvárad közönsége népgyűlést tart az újságírók érdekében. Hétfőn délután népgyűlés is volt a sztráj­koló újságírók érdekében. A gyűlés termét a közönség zsúfolásig megtöltötte. A gyűlésen Rozvány Jenő elnökölt és vázolta az újság­írók sérelmeit, majd Dutka Ákos és Marton Manó illusztrálták a velük szemben tanusi­tott bánásmódot és a rendkivül csekély fize­tést. Dutka a sztrájktörő Pelle ügyvédet tá­madta és a közönség a közben megjelent Feliét hangos szidalmakkal fogadta. Pelle ezután mentegetni kezdte eljárását, beismer­te a szirájktörők toborzását, azonban a kö­zönség lehurrogta. A népgyűlés végül ki­mondotta, hogy a „Nagyvárad" cimü lapot, valamint annak kiadlóját bojkottálja, vala­mint bojkott alá helyezi a sztrájktörőket is. Sas Ede hétfőn éjjel nyilatkozatot küldött a lapoknak, amelyben Marton Manót „hanyag­nak és a felelős szerkesztői vezetésre képte­lennek" mondja, kijelenti továbbá, hogv

Next

/
Oldalképek
Tartalom