Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-10 / 83. szám

2 bELMAGYARORSZÁÖ 1912 április íí. vagy gyávák, vagy ügyefogyottak va­gyunk arra, bogy megtartsunk kor­mánypálcánk alatt oly népet, amely nyolcszáz esztendő óta hatalmunk ár­nyékában él? Ha ily lépésnek nem is lettek volna gyakorlata következményei, a magyar állammüvészet hosszú időre kompro­mitálva lett volna a világ szemében, öperettfigurává v ált volna a magyar­nemzet, amely sem engedelmeskedni, sem parancsolni nem tud. A miniszteretnök tehát helyesen és hazafiasan járt el, ha ezt a balkánizü puccsot a királyi biztos villámgyors kinevezésével megakadályozta. Nem azért töltötte férfióvei legjavát Magyarország e társországában; nem azért tette virágzóvá anyagi jólétét és szellemi fejlődését; nem azért szok­tatta népét rendre és az anyaország tiszteletére; nem azért szerzett soha el nem muló érdemeket csaknem liusz éves horvát bánságával, — hegy mint miniszterelnök összetett kézzel nézzen oly bűnös politikai mesterkedést, amely már — ha csak papiroson is — ország­részek elszakitásával egyértelmű. Az ujszegedi vilfaíelkekei örökáron eladja a város. — Befejezték a márciusi közgyűlést. (Saját tudósítónktól) - Kedden folytatták, de egyben be is fejezték a márciusi rend­kívüli közgyűlést. Negyvenhárom ügy sze­repelt még a tárgysorozaton, de csak egyet­len kérdés keltett nagyobb érdeklődést ós v alamelyes vitát: az ujszegedi villatelkek kérdése. A többi negyvenkét tárgygyal alig egy fél óra alatt végzett a közgyűlés és voitaképeni tanácskozás csak a villatelkek ügyében beterjesztett tanácsi javaslat tár­gyalásánál volt. Lantos Béla terjesztett be tudvalevően indítványt a villatelkek eladása érdekében. Az indítvány, amelyet száznál több törvény­hatósági bizottsági tag irt alá, arra kéri a yáros közgyűlését: mondja ki, hogy az uj­szegedi villatelkeket, amelyeket huszonkét évvel ezelőtt bérbevettek a villatulajdonosok, azoknak árlejtés mellőzésével örökáron el­adja. Az inditványt annak helyes indokolá­sával magáévá tette a tanács is, amelynek nevében Bokor Pál polgármesterhelyettes ismertette a kérdést. Elmondotta az előadó, hogy a villatelkek eladása révén jelentékeny összeghez jut a város és ennek az összegnek a kamata a következő tizenegy esztendő alatt, ameddig a bérlők a jelenlegi feltételek mellett a tel­keket birják, mintegy háromszázezer koro­nával több, mint amennyit a város bérösz­szeg fejében kapna.' Kedden véglegesen nem dönthettek a kérdés fölött és a szabályrendelet értelmé­ben csak azt az elvi kérdést határozhatták el: kivánja-e eladni a város a villatelkeket, vagy sem, illetve hogy kitözi-e a következő közgyűlés napirendjére a kérdés tárgyalását. A vitában, amely Lantos Béla inditványa, illetve az azt támogató tanácsi javaslat fö­lött megindult Becsey Károly dr, Kiss Gyula, Lantos Béla ós az előadó vettek részt. Az előbbi két bizottsági tag ellenezték a kér­dés tárgyalását és napirendretérést javasol­tak, de a közgyűlés két szavazat kivételé­vel a tanács javaslatát fogadta el és az in­ditványt a következő közgyűlés napirend­jére kitűzte. A hátralévő ügyeket nagyon gyorsan in­tézték el ós félhat óra után az elnök a köz­gyűlést, amelynek lefolyásáról alábbi tudó­sításunk számol be, már be is rekesztette. * Lázár György dr polgármester elnökölt a közgyűlésen, amelynek jegyzőkönyvét Taschler Endre főjegyző, Ferfcáczy Béla és Eördögh La­jos dr osztályjegyzők vezették. Az elnöki megnyitó után hitelesítik a mult ülés jegyzőkönyvét. Bokor Pál polgármest8rhelyettes ismerteti Lantos Béla és társainak azt az indítványát, hogy az ujszegedi villatelkeket a mostani bér" löknek örök áron adják el. A tanács javasolja, hogy az inditványt azonnal tárgyalják és azt kedvezően intézzék el. Elmondja az előadó, hogy a villatelkek területe 3500 négyszögölet tesz ki, ebből a számból azonban le kell számítani kelni. Kiváló szellemi autoritása valóságos zsarnoki hatalmat gyakorol a nemességre és az írói világra egyaránt. A szalonját látogató mindkét nembeli fiatalságot szigorú erélylyel fegyelmezi, különös gondot forditsván arra, hogy a hagyományos francia urbanitáson csorba ne ejtessék. Maga a komor és hajlít­hatatlan Rousseau is csodálattal ir róla: „Amikor először láttam, mindjárt meghódí­tott. Elragadóan bájosnak találtam annyira, hogy szivem egészen ellágyult. Azt hi'vém, hogy beszéde marógunnyal, epigrammokkai leend tele. Nem; ellenkezőleg: a hercegnő szelleme nem sziporkázik, bizarr ötletei sin­csenek, de van valami kimondhatatlan szel­lem és finomság beszédében, amely mindig tetszetős és sohasem untat. Szavai annál >s inkább meghatják az embert, mert 'kereset­len egyszerűségük azonnal szembeötlik. Csaknem merném mondani, hogy meggon­dolás nélkül, röppennek el ajkairól s hogy in­kább szivéből jönnek, mely szép érzelmekkel •mindig tele." ' Clioiseui hercegnő szalonját a fennálló rendszer makacs hívei látogatják, azok tehát, uj és megváltozott időkben is, régi jelszava­kat hirdetnek, kigúnyolván minden olyan tö­rekvést, amely — korszerű reformokkal — a forradalom elkerülését célozta. E szalon vég­zetes befolyást gyakorolt a francia királyság sorsára. Az iró és művészvilág kiválóságai Geoffrin asszony termeiben találkoznak. Me Geoffrin | polgári származású, egészen tanulatlan, irni, olvasni is alig tudó, nagyon csúnya és már I éltes uri asszony. Nos ez a hölgy bámulatos hatást gyakorol a francia, sőt imi több, az európai közvéleményre. Az egész müveit vi­lág ismeri szalonját, amelyet a XVIII. század egyik legfontosabb intézményének tekint. Nagy urak, koronás fők hajolnak meg az obskurus származású Geffrin asszony előtt. 1766-ban Poniatovszki lengyel király meghi-i vására Varsóba siet, itt fejedelmi pompával fogadják és útját valóságos politikai jelentőd ségünek tartják. Bécsben Mária Terézia dé­delgeti és vérbeli hercegnőként bánik vele. Karolin orosz cárnő meg boldog, hogy Geoffrin asszonnyal korrespondálhat. E nő hatalma kuriozus jele a megváltozott idők-, nek. És vájjon mindenhatóságának mi lehe­tett a titka? Az, hogy természetes eszévelt veleszületett tapintattal kezelte egyrészt az irodalom elkényeztetett, 'hiu, nagyon is érzé­kenv korifeusait, másrészt még estélyein, a vitatkozás hevében rendkívüli ügyességgel tudta a beszélgetést arra az arany, közép-utra ráterelni, mely a kölcsönös megértéshez ve­zet feltétlenül. Mivel pedig a termeit a hal­dokló rendi társadalom nagy urai ép ugy lá­togatták, mint az újjáalakulás apostolai, azért egy francia iró e csodálatos nőt szelle­mesen és találóan két nagy korszak közötti kötőjelnek nevezi. Geoffrin asszony társak gása különben csupa művészet, csupa kellem, minden szava megfontolt, beszédmodora egyszerű. A tévedést villámgyorsan észre­veszi és helyreigazító szavai mindig találóak, de sohasem sértenék". mintegy 1500 négyszögölet, mert ekkora az a földsáv, amelyet eladni nem lehet. Az eladás folytán 545,828 korona bevétele lenne a város­nak. Eddig 2356 korona bért kapott a ,város a villatelkekért, amelynek bérlete csak 1923-ban jár !e. Az eladásból befolyó kamatjövedelem 27291 koronának felel meg, ami a még hátra­levő tizenegy óv alatt évenként 24935 korona, az egész idő alatt tehát 274285 korona jövede­lem többletet jelent a városnak. Elmondja az előadó azokat a föltételeket, amelyek alapján a vevők a vételárat a városnak megfizetni tar­toznak. A villatelkeket csak az esetben adná el a város, ha a mostani bérlőknek legalább kótharmadrésze kötelezné magát arra, hogy a feltételeknek aláveti magát és a hétbe bírt tel­ket megveszik. Kéri a közgyűlést, mondja ki, hogy a kérdést a napirendre tűzi és a leg­közelebbi közgyűlésen érdemben tárgyalja. Becsey Károly dr azt indítványozza, hogy a kérdést vegyék le a napirendről. A villatelke­ket eladni nem szabad, azokat a város tartsa meg magának, mert arra a helyre, ahol most a villák vannak, nemsokára szükség lesz. Szerinte szépészeti, közegészségügyi szempontból sem Szabad eladni a területeket, amelyeknek az árát "agyon alacsonyan szabták meg. Kéri, vegyék e az inditványt a napirendről. Kiss Gyula azt mondja, hogy a népkert ki­bővítésére szükség lesz majd a villatelkekre ég ha azokat eladja most a város, kénytelen lesz később azokat drága pénzen visszavásárolni. Javasolja: vegyek le a napirendről a kérdés1­Lantos Béla örömmel fogadja el a tanács ja" vaslatát. A közgyűlésnek el kell fogadni az inditványt, mert az helyes és célszerű. Rész­letekbe most nem akar bocsájtkozni, mert arra a részletes tárgyalás során alkalma lesz. Ami­kor egy városrész fejlődéséről, haladásáról van szó, nem szabad a tanács javaslatával ellen­kező álláspontra helyezkedni. Kéri a tanács ja­vaslatának az elfogadását. Elnök bezárja a vitát. Bokor Pál polgármesterhelyettes reflektált a fölszólalásokra. Azt mondja, hogy a városra nézve előnyös, ha eladja a telkeket, mert ha a bérleti/idő lejár, a villákat csak nem lehet le. romboltatni, újra bérbe kell adni a villahelye­ket és bérleti dij fejében a mostani összegnek legfeljebb kétszeresét lehet kérni, ámi évi öt­ezer koronának felel meg. Kéri a közgyűlést, fogadja el a tanács javaslatát. >• Becsey Károly dr a zárszó jogán kiván szólni. Szerinte nagy hiba volt a telkeket villatelkek céljaira bérbe adni. Népligetet kellett vplna ott csinálni és ha ezt akkor elmulasztották, a hibát helyre lehet hozni akkor, ha a bérleti idő lejár. A közgyűlés többsége ezután a tanács javas, latát elfogadta ós az inditványt a kővetkező közgyűlés napirendjére kitűzte. Gciál Endre dr tanácsos előadja, hogy egy ismeretlenül maradni kivánó jótevő harminc­ezer korona alapítványt tett. Az alapítványból 24,000 korona gyermekvédelmi célokra szolgál, a fennmaradó 6000 koronát pedig a szeged* egyetemre szánta a jótevő. Javasolja a tanácsos* hogy addig, amig a szegedi egyetemet fölépitik az alapítvány kamatait bocsássák a Dugonics^ Társaság rendelkezésére. A közgyűlés a javas, latot elfogadta. A közgyűlés ezután a Londoni Magyar-Egy­letnek 240, az Általános Egyetemi Segélyegy. letnek 100, a Szegedi Vivó-Egyesületnefc 200j az államsegélyben nem részesült tisztviselőknek 4200, a Szegedi Gazdasági Egyesöletnek lóver­seny céljaira 2000, a Szegedi Jogászegyesület, nek 500 koronát szavazott meg, majd több alap számadását elfogadta. A közgyűlés a lóavátó-bizottság elnökóvó Polgár Lászlót, tagjaivá Katira Ferencet é Pottyondy Miklóst választotta meg, az esküd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom