Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

182 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 április 6 függ. Az érzékeny, minden csekély Tiltásra reagáló értelem fejlődése, erkölcsi és minden diszpozíciója legnagyobbrészt a benyomások minőségétől függ. Ha a környezete — ebben az értelemben — nem a helyes életirányba vezeti, ugy idővel egy nagy fejlődési hézag keletkezik, amelyet sohasem, vagy csak igen nehezen tud áthidalni a későbbi életben; és minél hosszabb ideig befolyásalja a környe­zet a hajlamot, annál mélyebben alakul az a környezet erkölcséhez, világnézetéhez. A szegény és nyomorgó diák pedig a főváros­ban különösen olyan környezetben él, ahol trágár és erkölcstelen az élet és a bün ezer módja és kényszere vár áldozatra. Ágyra jár zugutcák nyomortanyáin, utcai haterákkal, csavargókkal együtt és külvárosi kávéméré­sekben vagy népkonyhákban étkezik, aJhol ugyanezek az utcai alakok képezik a környe­zetét. Elképzelhető az a rettenetes hatás, amit a fiatal, alig érett, vagy teljesén éretlen diákra tesz ez a miMiő, az ő állati indulatai­val, erkölcseivel. Az a roppant, biztos munka, ami a környezet erkölcsi hatásában fekszik, lassan felszívja .minden szellemi ere­jét, amelynek nyomán a teljes romlás, az emberi érzések és gondolatok kuszáitság a következik be. Különösen a diák nemi élete van 'kitéve olyan kísértéseknek, amelyektől soha nem tud elzárkózni s amelyek legtöbb­ször a testét, az értelme, a szive frisseségét veszik áldozatul azokért a szertelen csapon­gásokért, amelyek legjobb esetben is a munkaakarását ölik meg, de amelyek min­denkor a legnagyobb reakciói lesznek a ter­mészetes fejlődésnek. Itt teljesen felvész az az erkölcsi alap, amely szükséges ahoz, hogy egy egészséges életfilozófia fejlődjön ki, mert megdől minden kritika-képessége, a test és a szellem egymással harmonikus kielégítése nélkül elhomályosulnak a jellem fogalmai. A legjobb esetben pedig a fiatal erő elcsigázva, gyűlölettel minden állami, társadalmi és kultur-intézmény iránt, lép ki az önálló életbe. Az utóbbi időben sok komoly pedagógiai elv vetődött fel, amely, a diákélet gazdasági helyzetét is igyekszik helyes megoldás elé vinni. Azonban mindezideig annyira csak akadémikus jelentőséggel birnak, hogy csu­pán kiélezik azt a nagy szükséget, hogy a már meglevő, vagy vajúdó segitőintézkedé­sek szorosan és célszerűen összekapcsolód­janak a diákélet gazdasági okaival. A hely­zet sokkal szomorúbb, semhogy az egyetemi adminisztráción kivül ne volna szükség a társadalom és az állam komoly megmozdu­lására. Volt alkalmunk ezeknek a fiatal, két­ségbeesett embereknek az életébe betekintést nyerni. A nyomorgó diákok sorsának, ennek a megindító tragikumnak a szubjektív és szociális suiyáról nem riportot, de nehéz, szomoru tanulmányt lehet megírni. A követ­kező töredék pedig csak külsősége ennek az eisüiyedt testi és lelki életnek, amelyet a fő­városi diákság harminc százaléka él. (Az egyetem és a hallgatók.) A nyomorgó diákságot az egyetemi hall­gatók roppant százaléka képezi; különösen pedig a műegyetemi hallgatók, mert a mű­egyetemi időbeosztás teljesen elzárja attól, hogy kenyérkereső foglalkozáshoz jnsson. A tudományegyetemen — az orvosi szakon ki­vül — minden szakbeli hallgató félnapos, esetleg egész napos foglalkozást vállalhat, mert a tudományegyetemen az előadások lá­togatása teljesen fakultatív. A műegyetemen azonban délelőtt ép ugy, mint délután elő­adások vannak, amelyek látogatása szigo­ruan kötelező. Elképzelhető tehát, hogy mennyire fedezet nélkül áll az a műegyetemi diák, akit hozzátartozói anyagilag nem segé­lyezhetnek. Innen keletkeznek azután olyan esetek, hogy a hallgató csak félévet tölt az egyetemen, a másik félév alatt pedig állást foglal el, hogy a következő esztendő második felére a megélhetését némileg biztosítsa. Ez­által természetesen kétszeres időig kénytelen tanulmányait végezni, mert egy-egy félév el­vesztése teljes évet jelent. Vannak olyanok, akik tizennégy-tizenöt évet töltenek el a leg­nagyobb nélkülözésben, arnig megszerezhetik az oklevelet. Egy tetemes százaléka pedig el­veszti erejét ós igy nagyon sok tehetség vész el képességeihéz méltatlan munkakörben, egy egész életre. Az egyetem vezetősége sokat megtesz, hogy a diákság megélhetését tőle telhetőleg elő­segítse. Igy a mult tanévben a két egyete­men tan- ós laboratóriumi dij elengedése cí­mén 264,625 koronát adományozott a szegény­sorsú hallgatóknak. Ez azonban gazdasági jelentőséggel alig hir, mert csak a nyomor fokozódása elé rak gátat, okaihoz ellenben nem ér el. Nem jelentenek többet az ösztön­dijak — amelyek az elmúlt tanévben 528,437 koronát tettek ki, —: valamint az egyes alapított ifjúsági egyesületek műkö­dése sem. Általában pedig az egyetem részé­ről ós ösztöndijak által tett kedvezmények annyira célszerűtlen formáktól függenek, hogy legtöbbször épen az nem élvezi, akinek erre leginkább volna szüksége, illetve joga. Igy az ösztöndijak jórésze, — amelyek közt ép az állam részéről van a legkevesebb ala­I Az „ANRER" élet és járadék biztosító társ. főügynöksége. Biztositások rokkant­ság esetére a díjfize­tés alól való fölmen­tés és rokkantsági járadék mellett !! Alacsony dijak I Világkötvény! Negtámadhatlanság! BANK- ES VALTO-ÜZLETE, SZEGEDEN. ü Váltóleszámítolás. Előle­gek nyujtásaárukra Sors­jegyek vétele és eladása részletre és letétre is. Kölcsönök helyi részvé­nyekre és egyéb érték­papírokra. Tőzsdei meg­bízások keresztülvitele. Szelvények és kisorsolt értékpapírok beváltása. Nyílt számlakövetelések leszámítolása. Osztály­sorsjegyek árusítása. TELEFON 351. SZ. mmmmüLm

Next

/
Oldalképek
Tartalom