Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-09 / 57. szám

6 délmagyarorszáü 1912. március 0. A FŐRENDIHÁZ ÜLÉSE. A főrendiház holnap déliben ülést tart. Napirend: 1. Elnöki előterjesztések. 2. A kormány lemondásának bejelentése. 3. A jegyzőkönyv hitelesítése. Világsztrájk felé. — Nem hátrálnak a szénbányászok. — (Saját tudósitónktól.) Londoni jelentés szerint az egész sztrájkterületen rendkívül válságos a helyzet. Sotoken környékén akkora az inség, hogy ha a sztrájk még két hétig eltart, nyolcvanezer gyermek: marad eleség nélkül. Naponkint száz-százötven gyermek hal meg és a halandóság napról-napra fokozódik. West-Caldenből jelentik, hogy az ottani kőszénbányákat a sztrájkolok megostromolták, mert szervezetlen bányamunkások dolgozni akartak. A bányát egészen elpusztították. A kár igen nagy. A londoni ipartanács elnapolta üléseit. A kormány a tárgyalást maga vezeti ismét. A Daily Chronicle ebben kedvező jelt lát. A lap ezután azt jelenti, hogy az angol bányatulajdonosok elfogadták a kormány uj javaslatait, amelyek azonban még nincsenek közzétéve. A velszi bányatulajdonosok magatartása nem változott. Londonban a kenyérárak általános emelkedését jelentik be. A többi iparágban foglalkozás nélkülivé vált többi munkások számát körülbelül 450.000re teszik. FRANCIAORSZÁGBAN. Páris március 8. Lemből jelentik: Egy felhívásban, amelyet a bányaiminkásszö vétség adott ki március 11 -én proklamálandó sztrájk érdekében, kijelentik, hogy a nyugdíj kevés és az ötvenöt éves életkor, amely élvezetére jogosit, tul nagy, mert, csak kevés munkás éri meg. Ezért a szövetség a munkások nevében azt á követelést támasztotta, hogy 730 frankos nyugdij illesse meg a munkásokat huszonöt évi szolgálat után, illetve ötvenedik életévüktől fogva, az özvegyek és árvák pedig ez őszszeg felét kapják nyugdijképen. Ezenkívül törvénytervezetet terjesztettek a hatóságok elé a nyolc órás munkaidő és az életszükségletek állandó megdrágulása miatt minimális munkabér megállapítása tárgyában, POROSZORSZÁGBAN. Páris, március 8. Delbrück államtitkár tegnap hosszasan tanácskozott a bányavidékekről való képviselőkkel. Valamennyi azon az állásponton volt, liogy a sztrájk csak ugy kerülhető el, ha a kormány kényszeríti a bányatulajdonosokat, hogy a munkások képviselőit hivják össze s tegyenek határozott Ígéretet a bérek rendezésére. Ellenkező esetben háromszázötvenezer munkás közül százötvenezer jövő hétfőn abbahagyja a munkát. Dortmund, március 8. A szénbányatulajdonosok ma ós holnap tárgyalni fogpak a munkások képviselőivel. A munkások rendkívül izgatottak. Több bányatulajdonos határozottan elutasította a bányamunkások követeléseit. Azt hiszik, hogy már vasárnap vagy hétfőn megkezdődik a sztrájk, bár sokan biznak abban, liogy a bányatulajdonosok egy része az utolsó pillanatban mégis teljesíteni fogja a munkások kívánságait. Az angol uri divat. A mult szezon kimagasló eseménye a redingot letűnése. Ez a nálunk „Ferenc József-kabát" néven ismert ruhadarab eddig bármilyen ünnepies alkalomnál nélkülözhetetlen volt, de szerepét most teljesen betölti a jaquet uj formája, a máris közkedveltségnek örvendő „cutaway". A közönségben mindinkább fokozódó kényelemszeretet mellett főleg a férfi-hiuság okozta a redingot bukását. Ritka az olyan férfialak, akit a redingot előnyösen öltöztetne, mert ez a hosszú kabát a legügyesebb kidolgozás mellett sem oly sikkes, mint a sokkal rövidebb jaquet. A Westend előkelő divatcégei már évek óta a kétsoros forma helyett alig térdig érő, hosszú selyem kihajlással ellátott, nem gombolható egysoros redingotokat készítettek. Ez volt az első lépés a redingottól a jaquethoz. A második lépést a közönség már szivesen tette meg. Az uj szabású, egysoros redingot hosszából néhány centimétert elvettek, elől alant elgömbölyitették és íme, igy keletkezett a huszadik szazad aranyifjuságának egyik legkedveltebb ruhadarabaja, a „cutaway". Az emelkedő divatigények kielégítése nem csekély feladatot ró az angol szövetgyárosokra. Minden eszmét a legkülönbözőbb formában már felhasználtak, de időszakonként ugy Londonban, mint a kontinensen számtalan ajakon megismétlődő kérdés, hogy \,mi lesz az uj divat?" mindig nagyobb találékonyságra készteti a divat vezető cégeit. Ez idényben nem mondhatjuk azt, hogy csak csikós, vagy kizárólag kockás mintázatú szövet divatos; az uj divat uj szövésformákban és színárnyalatokban nyer kifejezést. A drap, a barna és zöld szinek legkülönbözőbb árnyalatai lesznek láthatók. Ugy az öltönyök, mint a felöltők főleg bolyhos szövetekből készülnek. Már évek óta nem jött oly sok „Homespun" és „Cheviot" szövet forgalomba, mint az idén. A „Vicuna" és „Lahma" felöltőkben a kék szint óhajtják divatba hozni, ami nem lesz könnyű 'feladat, mert eddig minden ez irányú kísérlet kudarcot vallott. Amint előre látható volt, a „Lordkabát" megszűnt mint divatos ruhadarab szerepelni és helyét sokkal jobban betölti a „Hamilton", melyet ugyan eleinte idegenkedéssel fogadtak, de különlegessége dacára a „haute volée" köreihez tartozó urak ruhatáráéban ma már szinte nélkülözhetetlen. A bő esésű átme: neti kabátok főleg barnás „double" szövetekből kéj szülnek, a rövid gavallér felöltőkhöz pedig kizárólag drap „venish" divatos. A zakkók két, legfeljebb három gombra gombolhatóan készülnek. Az összes kábátoknál a hosszúkás kihajlással parallel külső zsebkendőzseb divatos. A kabátok egyenes, kissé bő eséssel készülnek s alant már nem oly túlzottan harangalakuak. Az ujjakon levő hajtóka csak a felöltőknél alkalmazható. Egyáltalában a mult idény merész túlzásai mérséklődtek. A mellények már nem oly mély kivágásuak és a nadrágok kevesebb bőséggel készülnek, de alant a cipőre kifekvő iv formát képeznek, ami fessebb formát mutat. A smokingról és frakkról a bársonygallér rövid uralom után száműzve lett. Mind nagyobb körökben terjed a sport iránt érdeklődők száma és ezáltal a sportöltözékekben is érvényesül a divat. A jelenleg Angliában rendkivül divatos golf-játék eredményezte, hogy a sport-ruháknál az eddiginél még több kényelmi szempont érvényesüljön. Tényleg nincs ma oly sport, mely a kar szabad mozgásában oly nagy kényelmet igényelne, mint a golf-játék. A zakkóban felesleges diszek által nincs annyira kidomborítva a sportjelleg, mint eddig s igy a kissé cifra „Norfolk" kabát már nem látható. A „walking breeches" helyett sport-öltözékeknél a kényelmesebb bő esésii „knikkerbocker" divatos. r ?j NAPI_HiRFK Kaland az éjszakában. (Saját tudósitónktól.) Emlékezetes éjszakája volt a napokban egy szegedi úriembernek. Nem történt vele különösebb szerencsétlenség, de mindenesetre elég tanulságot szerezhetett arra, hogy a néhanapján, gyakran való éjjeli kiruccanásokról letegyen. Ez a szegedi úriember, akinek a nevét nem fogjuk elárulni, ugy vezette be a háztartásába, hogy hetenként egy este az „övé" legyen. Ez az est, az úgynevezett „kaszinói est" kizárólag aiz övé. Azzal teljesen szabadon ő rendelkezik s ezen az estén senkinek a világon, még kedves neje őnagyságának sem tartozik beszámolni, sőt őnagysága annyi respektussal van a férje napja, azaz hogy éjszakája iránt, liogy nem is kérdi, ha a férje késő éjjel jön haza: — na már megint két órakor jössz haza? vagy egész idáig biizlesz a spiritusztól, te korhely sth. Nem, őnagysága már régen beletörődött ebbe a „jogszokásba" s a férj uram alaposan ki is használta ezt a helyzetet. A legutóbbi kaszinó-nap azonban valahogy kissé korán ért véget. Még el sem mult jóformán az éjfél s a férjur már egyedül találta magát. A szokott, rendes társaság elszéledt; hazamentek az emberek. A mi emberünk is épen hazatérőben volt, bár kissé restelte, hogy már ily korán be kell fejezni a Szép szabadságot. Vesztére szép, tavaszi nap volt. Enyhe fuvalom zsongott a Széchenyi-téri fák még lombtalan ágai között, melyeken keresztül, fent a magasságos, kék égbolton milliárdnyi apró arany pontocska ragyogott. Mámoros levegő, észvesztő hangulat s hozzá fékezhetetlen szabadság vágy, egy férjnek címezett rabszolga ilázadozása a szent házasság bilincse ellen. Nem, ilyen hangulatban nem térhetett haza a mi férjünk s minden határozott cél nélkül nekiindult, ment az éjszakának. Igy ődöngött a mi emberünk, amig nem tudni, eltéved-e, vagy hogy inkább épen a szándékolt helyes uton járt, mikor Szegednek külső részén olyain környékre jutott, ahol rövid időközökbein férfiak jönnek s gyorsan eltűnnek. Ilyen helyen találta magát a mi emberünk is, amikor egyszer ismerős hangokat hallott. A hangok után következtetve megismerte az embereit s ugyancsak nem szerette volna, ha azok a kétes jellegű helyen találják. Egy pillanatnyi meggondolás után átszaladt a túlsó oldalra, ahol azonban még inkább ki volt téve a megismerés veszélyének, mivel a hold épen odavilágitott. Tovább menekült tehát s mintha csak a gondviselés jótékony keze működött volna, tárva-nyitva a ház kapuja, amely elé menekült. Gyorsan behúzódott s hátrált az egész udvarig, ahol egy nyitott ajtajú fáskanira szinte azért látszott teremtve leírná, hogy őt elrejtse. Be is ment szépen s nagy óvatosan fülelt kifelé, amikor egyszerre hatalmas robajjal becsapják a kamra ajtaját, ráfordítják a zárt s valaki kivülről cifra káromkodások között kiáltja: — Megvagy végre tolvaj, gazember! Most aztán nem szabadulsz innen! A mi emberünknek még a lélekzete is elállt az ijedtségtől. — Hej, nyissa ki az ajtót, nem vagyok ón tolvaj! — Hallja! — szólalt meg végre nagy indignálódva, de nem felelt neki senki. Ellenben a gyorsan távolodó, kopogó lépések zajából megérthette, hogy a porkolábja elCsak a SS § i ü 81 j. révén lett világhírű a valódi fcauGSuk-ci. A hygienikus Polma kaucsuk ágybetét minősége t e'söranoú