Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-09 / 57. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. -március 10. ujjonganak, mint gyerekek szoktak. Újra láthatjuk, hogy az ellenzéki politika olyan tartalmatlan, olyan kicsinyes, céltalan és a magyar nemzettől izolált soha nem volt, mint most. Amikor ők a királyi döntésbe csak annyiban szóltak bele, hogy a néze­teik találkoztak bécsi érdekekkel. Tehát: a helyzet alakulásához annyi közük se volt, mint kakasszónak a hajnalhoz . . . A tornaegyesület ünnepélye. — Vitézi torna a szegedi színházban. — (Saját tudósitónktól.) Az a nagyszabású, méreteiben és részleteiben egyaránt impo­záns országos tornaünnepély, amelyet a Szegedi Tornaegyesület rendez szombaton délután a városi színházban, minden tekin­tetben érdekesnek, nagyszabásúnak és a imaga tekintetében páratlanul állónak ígér­kezik. Hetek óta folynaík már az előkészü­letek, szakadatlanul végzik a próbákat, az ország legjelesebb és legképzettebb torná­szai jönnek le Szegedre és igy bizonyosra vehető az a siker, amelynek érdekében a rendezőség, élén a 'fáradságot nem kímélő kitűnő elnökével, Lövész Antallal, dolgozik. Tegnap már megjelentek a városban az ün­nepség kék-fehér plakátjai, mára pedig Ösz­szeállitották a tizenkét pontból álló műsort, amelyből kitűnik az, hogy az ünnepséghez fűzött remények be is fognak válni. (Az ünnepség műsora.) Az egész műsor a szinpadon folyik le. Az egyes számokat a szegedi ötödik honvéd gya­logezred zenekarának játéka kiséri. A MOTESz reprezentatív csapatát Kmetyko János, az Academie Francaise tisztje, a szö­vetség művezetője, a NTE hölgycsapatát Újhelyi Sándor tspár, a NTE művezetője, a SzT csapatát pedig Banga Samu, az egyesü­llet művezetője vezényli. A részletes műsor a következő: 1. Szabadgyakorlatok sulyzókkal, bemutat­ja a Szegedi Tornaegyesület férfi-csapata. 2. Tagszabaidgyakorlatok hatos csoportok­kal, bemutatja a Szegedi Tornaegyesület jfórfi-csapata, 3. Buzogánygyakorlatok zenére, bemutatja a,' jMOTESZ reprezentativ-csapata. utolsó hullámai elhalóban voltaik épen a domb tövében, melyen a vén csárda épült. Bámultak egy pillanatig, aztán félni kezd­tek. — Páris? . . . — Igen, Pánis! Ha ugy akarod, egész el­utazásunkig nem nyitjuk fel többé ezt az ab­lakot. A másik ablakhoz menteik, mely a szoba túlsó felén volt; az egész emelet csak ebből az egy helyiségből állott. Ez az ablak egy er­kély mellett esett, melyről mohos, nyirkos falépcső vezetett a földszintre. Lenn békák brekegtek. Valami vizhez hasonló csillogott a holdfényben. Lementek. — De hisz ez tó! — Pedig az imént többször elmentünk erre_ anélkül, hogy észrevettük volna, annyira benőtte a káka és mindenféle cserje. Ez a kis tó kaikéival, sásaival, sárga lili­omaival lett a kedvenc helyük. Jacques és Suzette csak egyet sajnáltak: korábbi idők­ben, a vén Mondésir életében, deszkákból epitett lugas volt a csárdához toldva aszta­lokkal a fűzfák alatt. De mert az asztalok elkorhadtak s mert a kacsákat kivéve senki sem ment többé oda, az özvegy lecsonkitotta a füzeket, mint ----- mondta — hogy több leve­gőt kapjon a tó, a valóságban azonban azért, hoerv tiizrevaiót szerezzen magának. 4. A Szegedi Tornaegyesület tagjainak versenye maga® korláton. 5. Svedrendiszerü gyakorlatok, bemutatja a Nemzeti Tornaegyesület hölgy-mintacsapata. 6. A Szegedi Tornaegyesület tagjainak iskoiavivása. 7. Bernáth János, a Nemzeti Tornaegyesü­let művezetője és a Tornatanitóképző tanfo­lyam tanárának szabad előadása. 8. A Szegedi Tornaegyesület tagjainak ver­senye a maga® nyújtón. 9. Szabadgyakorlatok, bemutatja a Szegedi Tornaegyesület liölgyesiapata. 10. .Miutaosapattornázás a magas korláton, bemutatja a MOTESZ reprezentativ-csapata. 11. Szabadgyakorlatok zenével, bemutatja iá Nemzeti Tornaegyesület liölgy-mintaosa­pata. 12. Fabotgyakorlatok ötös csoportokkal, be­mutatja a Szegedi Tornaegyesület férfi-csa­pata. (A közreműködők.) A közreműködők díszes névsora bizonyítja a legjobban, liogy ezt az ünnepséget sokáig fogják megemlíteni. Szeged város uri társa­dalmának tagjain kivül az ország legjelesebb bajnokai vesznek részt az ünnepségen, amely­nek sikerét a közreműködő kitűnő nevek biz­tosítják. íme a. névsor: i. i A versenyeken a Szegedi Tornaegyesület tagjai közül a következők vesznek részt: A hölgy csapatban: Dr Szivessy Lehelné, Kovács Mancika, Gömöry Zsuzsika, Zent­bauer Margitka, Gömöry Sárika, Neubauer Erzsike, Zentbauer Piroska, Ádám Margitka, Takács Lilike, Heksch Oszkárné, Rosenfeld Vera és Rosenfeld Margitka, A férfiak csoportjában: Bartole Mihály, Blau Ármin, Beck Ernő, Bogyay Vilmos, Dietbelm Vilmos, Dezső József, Gaál Mihály, Götter Imre, Hajdú István, Hadasy Pál, Herezegli István, Kertész Béla, Kiss János, Kurucsay Lajos, Ligeti Jenő, Lederer Lajos, "ökrös János, Olirenstein Béla, Puties András, Rényi Gyula, Rostos Nándor, Szathmáry 'István, Spétz Gyula, Sebők Ferenc és Várady Imre. II. A budapesti válogatott hölgycsapatban a következők vesznek részt: Brunner Irén, Gaál Irén, Iróné Pfeiffer Anna, Kol benl íeuer Blanka, Mokry Gabriella, Pogáay Ida, Prém Egy pár frissen levágott ág maradt az egyik sarokban kiszivárgó nedvvel. Jaeques­nak az a gondolata jött, hogy földbe szúrja a négy legerősebbet, majd összekötözve őket, egy deszkát fektetett a kötélre s elég kényelmes padot rögtönzött hamarjában, amelyen a Suzette társaságában és nem gon­dolva másra, mint Suzettere, a jogos egóiz­mus amaz óráit töltötte, melyeket az elnéző sors csakis egyedül a szerelmeseknek szokott engedni. Távozni kellett — mindig távozás a vége mindennek — amint az ősz az utolsó holt fa­levelekkel teritette be a pázsitokat. — Jövőre újra visszatérünk, mondta Jacques a csaplárosnénak. — Visszatérünk, mondta Suzette és az anyóka nem hitt nekik. Pedig visszatértek, nem a következő, sem az azutáni esztendőben. Három év múlva tér­tek vissza. Talán összezördültek s aztán ki­békültek időközben. Mondésiroé asszony ott állt a küszöbön, mint annak előtte, csak egy kissé ráncosabb arccal. Mint egykor, a lábasok újra táncra perdültek és a fehér szoba várta őket. Legelőbb is a tavat akarták látni. — Oh, az szép állapotban lelhet, mondta az anyóka. Maguk óta úgyszólván senki sem tette oda be a lábát . . . A íii bizonyosan mindent felfalt, semmi sem olyan falánk mint a fü. Irma, Reich Berta, Rótli Mária, Sohr Jolán, Tóth Gabriella, Vikár Erzsi, Érdeky Matild, Borhy Margit és Piukovies Margit. A Magyarországi Testedző-Egyesület Szö­vetségének válogatott csapatában a követke­zők jönnek el Szegedre? Bak Sándor (a BTO tagja), Bekker Béla (a BTC tagja), Erdődy Imre (a BTE tagja), Erdődy Béla olimpiai tornászbajnok (a KAOESCs művezetője), Tlek Samu (a BTE tagja), Gellért Imre Ma­gyarország tornász-bajnoka (a MTK tagja), Haberfeld Győző (a FTC tagja), Keresztessy József (a NT tagja), Kmetykó János tanár, a francia akadémia tisztje, szövetségi műve­zető, Langer Vilmos (a KAOESCs tagja), Pászthy Elemér, Budapest tornász-bajnoka (a BTC tagja), ifjú Pogány Gyula (a BTC tag­ja), Pedery Árpád (a NT tagja), Sós Gyula (a BTC tagja), Szalay Lajos (a BTC tagja), Szűcs Vilmos (a BTC tagja), ifjú Tőry ödön (a BTC tagja) és Tuly Géza (a BTC tagja). (A hölgyek mutatványai.) A műsorban legérdekesebbnek Ígérkeznek a Szegedi Tornaegyesület és a Nemzeti Tor­naegyesület hölgy csapatainak mutatványai. Nők és torna! Első pillanaban olyan különös­nek tűnik fel ez a két fogalom igy egymás mellett, azonban azok, akik végig fogják nézni a festői látványosságot nyújtó mutat­ványokat, meg fognak győződni arról, hogy a torna nemcsak való a nőnek, hanem egye­nesen szükséges isi A jól megválasztott gya­korlatoknál látszani fog a torna üdvös hatá­sa és az, liogy ezeknek a hölgyeknek nincsen szükségük a belső szerveket elnyomorító fű­zőre. Gyönyörű iesz, amikor sejtelmesen, lá­gyan megszólal a zene és egypár ütem után megmozdul a hölgyek csapata. Mozgásuk csupa plasztika, csupa báj, pedig egyikük sem akar majid hóditani, hanem előadni. És mégis hóditani fognak, meghódítják a jelen­levőket, akiket megnyernek a nők tornázása nemes ügyének. Szép és nemes lesz minden izében minden mutatványuk. Nem lesz sehol egy szemet bántó mozdulat, mindenütt és mindenben csak őszinte elismerést keltő nemes törekvés, párosulva az izlés és finomság-adta tökéllyel. Meg fogja győzni ez az ünnepség a szegedi leányokat, asszonyokat arról, hogy száz ba­jukon segíthetnek, ép testet, ép lelket nyer­hetnek, ha követik azoknak a nőknek a példá­ját, akik szombaton délután őszinte tapsot és elismerést aratnak a szegedi sfinházban. Oda akart menni, hogy egy kis rendet csi­náljon a sarlóval meg a gereblyével. Nam engedték. Jacques és Suzette hatoltak be először, félrehajtva a faágakat, a kákát •egész a tóig. Egy elröppent madár, egy vizbe ugrott béka és a kis tó ott állott előttük ma­gányosan, mint a szentély. — A padunk nincs többé meg . . . mondta Suzette — Nézd csak! szólak meg Jacques. Valóban a pad még mindig ott volt. Csak­hogy frissen leszúrva és egész közel a víz­hez, e három év alatt a füzfaágak gyökeret vertek és ezer uj hajtást növeltek és a sze­gényes pad valamely tündér trónjának tűnt fel most, élő arabeszk kertben, pompás zöld mennyezettel fölötte. — A lerágott ág újra kizöldült . . . sóhaj­tott Suzette. — Mint a mi szerelmünk! . . . felelte Jacques. A vén csaplárosné kíváncsian nézte őket távolról. — Milyen ostobák! Mi leli ezeket a pári­siakat az ő rossz padukkal, ugyan mit tudnak azon ennyire sirni! És épen nem értve a dolgot, miután mindig szükség van bűnbakra, a közömbös égre emelve szemeit, vadul csóváit a kezében egy szerencsétlen kacsát, melynek elvágta a nyakát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom