Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-09 / 57. szám

III. évfolyam, 57. szám Szombat, március 9 S&ponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, era Korona-utca 15. szám tzzj Kodapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c= Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre . K 6'— egy hónapra K V— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28-— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 71— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőseg 305 p=a Kiadóhivatal 83ó Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg teleion-száma 128—12 Kritikus napok. A politikai helyzetnek végre el kellett dőlnie: Magyarországra nézve is, Ausz­triára is. És ugy, hogy a monarchia ér­deke legyen a várt döntés. A monarchia érdeke: — csak e szerint történhetett a döntés. És ezt nem szabad pillanatig sem szem elől tévesztenünk. És amikor egyes hangok már boldog kárör­vendéssel megbuktatták Khuent és kormá­nyát, amikor a válsághíreket hetek óta hangoztatják, akkor mindent előrántottak oknak, csak a monarchia érdekét nem. Holott az uralkodó e szerint döntött ed­dig is és dönteni e szerint fog ezután is. Hogy Khuen tegnapi audienciája mit eredményezett, helyesebben: hogy a ma­gyar kormány és a politika helyzetéről miiyen hirek jutottak nyilvánosságra, mindazt lapunk más helyén ismertetjük. Itt csak azt mérlegeljük, hogy mint fogja fel az ország a politikai helyzetet és mi következhetik el? Vegyük először a helyzetet ugy, ahogy mai stádiumáig eljutott. Egy jelentékte­lennek mondható parlamenti guerillacsa­patot kivéve, az egész képviselőház és az ország egész, tisztes közvéleménye a kor­mány pártján van a lemondás után is, a melynek politikáját a katonai kérdésben túlzottnak, élesnek avagy provökálónak csak a rosszakarat vagy a bécsi rövidlá­tás minősítheti. Tisza István gróf a mun­A fészek. Irta Paul Aréne. Jacques és Suzette miután befutkosták Pa­ris egész környékét, végre találtak egy ked­vök szerint való szállást. Mert a madarak azzal a felsőbbséggel birnaik fölöttünk, 'hogy maguk épitik a fészküket: egy csiipet moha, egy szál gyapjú a csipkebokrok kar­mai közül, egy pár száraz avar, kihullott ló­sörény, néha egy arany fonál, melyet vala­mely szép leány vesztett el a fűben a hajából és Íme minden nagy fáradság és költség nél­kül megvan, hol húzza meg magát egy sze­relmi tavasz. Az ember, fájdalom, nem tehet igy és hacsak személyesen nem kőműves, be kell érnie a véletlenül talált fészekkel. Nos, a fészek, mely előtt Jacques és Suzette megállottak kettős tekintetet váltva, mely azt akarta mondani, hogy „itt pompásan meg­leszünk", egész egyszerűen egy útszéli csárda volt gyümölcsösként közepette, ro­zoga sövénykerités mögött, viharvert szalma­födéllé! ugy, hogy az egész inkább egy hal­maz aranyos mohának, mint emberi lakás­nak látszott. Szegény vén csárda! Az országút előtte kígyózott el s a végtelenbe nyúlt két sor zöld fa közt. De régóta, hogy az az átkozott vasút, ez az ördög találmánya, megölte a szekerese­ket, senki sem pihent meg többé benne, leg­feljebb néha egy pár városi kofa. kapárt tapsai között hangoztatta, hogy Héderváry gróf után a miniszterelnök is­mét csak Héderváry lehet. És minden po­litikai meggondolás, amely ez országban komolyan számbavehető, még az ellenzéki oldalon is igazolhatja ez idő szerint e fel­fogás helyes és igaz mivoltát. a magyar helyzet e részben egészen tiszta és világos. Csak a bécsi akarat és a bécsi szándék zavaros és megfoghatatlan még mindig. Itt tisztességes kormány, a mely kevesebbel beérné ama nagy áldo­zatok fejében, amelyeket a véderőjavas­lat tőlünk követel, nem képzelhető. Sze­rények vagyunk és mérsékeltek a legszél­sőbb lehetőség határáig. De jogfeladást ne várjon tőlünk senki, mert erre becsületes, önérzetes magyar politikus nem kapható. Mi nem akarunk sem lopni, sem rabolni senkitől semmit. A király alkotmányos fel­ségjogait tiszteljük; a király jogait nem csorbitja senki, a legkevésbé azok, akiket Bécsben most vádolnak efféle merénylet­tel, mert hiszen nem szorul bizonyításra az, hogy Héderváry gróf őfelsége leglo­jálisabb magyar alattvalói közül való. Uj jogot sem akarunk szerezni a véderőja­vaslat keretében, csak egy külön határo­zatban, — ami Magyarországnak belső ügye egészen — homálytalan tisztaság­ban akarunk megtartani egy meglévő sar­kalatos nemzeti jogot. El lehettünk ké­szülve mindenre, csak arra nem, hogy Mondesirné asszony, az öztvegy csaplá­rosné napokon, heteken át sóhajtozott ez el­hagyatottság fölött, de mindamellett foly­tatta az üzletet megszokásból, órákig elálldo­gált a konyha küszöbén és vizsgálta a lát­határt abban az örökké hiu reményiben, hogy felfedez egy pár szomjas utast. Igy a két szerelmes bevonulása, kik legott ebédet rendeltek és nyári lakás után tudako­zódtak, örömmel töltötte el a viskó. Mint Csipke Rózsika kastélyában, tüstént felébredi­tek a tárgyak, a tündöklő réz konyhaedények csörömpöltek és tüz pattogott a tűzhelyen. — Sohase fáraszsza magát annyira, jó asszony, ima beérjük friss tojással is. — Hagyják csak; itt semmiben sem fog­nak hiányt látni. Csak menjenek egy órára sétálni, csak egy órácskára, hogy kö­rülnézzek az éléskamrában. És valóban, amint az engedélyezett órácska múlva visszatértek, ínycsiklandó illat csapott ki a konyhából, a szellő a küszöb előtt egy csirke tollaival játszadozott ós egy nagy ten­geri nyul bőre száradt a galambdúc oszlopára kiszögezve. Asztalhoz ülteik, melyen karos gyertya­tartó, virágos tányérok pompáztak a hófehér abroszon, könnyű bor nevetett a tündöklő palackokban s mindez oly derült képet nyúj­tott, hogy a csaplárosné meg nem állhatta, hogy el ne pityeredjék egy kissé az egykori ezért támadhatnának eredménnyel a ma­gyar kormány ellen. Viszont vegyük a föltehető (— minden föltehető, különösen a politikában —) ve­gyük azt az eshetőséget, hogy: Khuen­Uéderváry megy. Vájjon akkor mennyi­ben változik a politikai helyzet: a parla­ment és az ország szempontjából? Vájjon nem marad-e meg a mai többség, a mai munka-program? Vájjon az ország bizal­ma nem ugyanazokat kiséri-e bizalommal, kitartással? Vájjon a mai többségi erő nem söprene-e el minden olyan törekvést, amely más tartalmat, más programot akarna megvalósítani! És vegyük szigorúan ugy az egészet, ahogy van. Ha olyan kormány jönne, a mely kevesebbet hozna, nemde az egész országot felzuditaná. Viszont: annál töb­bet, amit Khuen és kormánya hozott és hozni akart, senki nem hozhat. Hiszen e miatt a magyar kormányi kivánság miatt állott elő a mai válságos helyzet s követ­kezett be a döntés s következik majd eset­leg uj helyzet. Egy jellemző tanulságot mindenesetre le kell vonnunk már most. Azt, hogy mi­csoda érdekek viszik a Justh-pártot s egyes töredéket. Most, amikor nyilván­valóan azért került a kormány dilemma elé, mert jogos magyar kívánságokat kö­vetelt, hát még most is kicsinyes kárör­vendezéssel szólnak bele, mint bohócok és szép napok emlékére, mikor a csárda min­dig tele volt és az ő Mondésirje még élt. Jacques és Suzette rövid felfedező utjok közben a csárda környékén a legmeglepőbb felfedezéseiket tették: apró tavakat náddal, kákával festőin benőve, egy tekervényes szük völgyet berkeiben tele csalogánynyal, földi­eperrel, ibolyával, gyöngyvirággal meg ró­zsával; mit még? egy kis patakot, egy for­rást és egy vén diófákkal szegélyezett utat, végre egy pompás kis erdőt százados fákkal. — Milyen istenáldott hely boldog embe­reknek! — Mely a magány és az ismeretlen elég­séges illúzióját nyújtja nekünk a távoli utaz­gatások ezer kellemetlensége nélkül! A szoba hasonlóképen tetszett nekik; egy fehér ágy virágos függönynyel, szekrény, melyet könnyű lesz könyvtárrá átalakítani és a falakon rikító és naiv képek várurnőkkel, apródokkal, pásztorokkal, pásztornőkkel, kik fantasztikus szerelmekről regéltek. Amint az ablakot kinyitották, ujabb meg­lepetés érte őket. A feledett Páris, melyre reggel óta nem gondoltak, ott volt egész kö­zelökben, annyira közel, hogy hallották a rop­pant zaját és nagy kiterjedése feltűnt előttük az éjjeli ég alatt, mint sötét tenger megszám­lálhatatlan csillaggal tele hintve, mely betöl­tötte az egész szemhatárt s melynek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom