Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-08 / 56. szám

> 2 Takács Lilike, Heksch Oszkárné, Rosenfeld Vera és Rosenfeld Margitka. A férfiak csoportjában: Bartole Mihály, Blau Ármin, Beck Ernő, Bogyay Vilmos, Diethelm Vilmos, Dezső József, Gaál Mihály, Götter Imre, Hajdú István, Hadasy Pál, Herczegh István, Kertész Béla, Kiss János, Kurucsay Lajos, Ligeti Jenő, Lederer Lajos, Ökrös János, Ohrenstein Béla, Putics András, Rényi Qyula, Rostos iNándor, Szathmáry István, Spétz Gyula, Sebők Ferenc és Vdrady Imre. A műsort egész terjedelmében lapunk legközelebbi számában közöljük. Fővárosi művészek Szegeden. — A Délmagyarország estélye. — (Saját tudósitónktól.) A Délmagyarország március 16-iki müvészestélye az utóbbi évek egyik legértékesebb művészeti eseményének ígérkezik. Azok az irók és művészek, akik az estélyen föllépnek, mind a magyar kultúrának kimagasló szereplői. Csupa olyan név, amely már tiszteletet és elismerést aratott. A •szereplésük külön-külön is esemény, együttes föllépésük pedig fölülmul'hatatlan művészeti szenzáció. Most pedig hölgyek és urak, kellemes hírrel lepjük meg önöket: a gárda uj névvel gyarapodott. Fényes Annuska, Kende Paula, Ligeti Juliska, Medgyaszay Vilma, Nagy Terus, Gábor Andor, Kanizsay Ferenc, Bartos Gyula, Nyáray Antal, Rózsahegyi Kálmán és Szirmay Imrén kivül még Ferenczy Károlyt, a Vigszinház művészét is sikerült megnyernünk az estélyen való szereplésre. Frappáns hatású és felejthetetlen érdekességü lesz, a mint ez a művészcsoport sorra fölvonul a pódiumra, hogy művészetük csillogtatásával elkápráztassa a közönséget, Különös értéke a müvészestélynek, hogy intim jellegű lesz. Csupa szin és hangulat, megkapó finomság és közvetlenség lesz a műsor minden száma. A budapesti irodalmi és művészeti élet is csak nagyon kivételes alkalommal produkál olyan káprázatos miliőjü tartalmas és nivós művészeti eseményt, mint a Délmagyarország estélye. Néhány szereplő művész kedves hangú írásban közölte a Délmagyarország szerkesztőjével, hogy milyen örömmel szórakoztatják majd a szegedi közönséget. Medgyaszay Vilma, a legkiválóbb magyar dizőz, a következőiket irja: Kedves Szerkesztő Ur! Müvészestélyükön a legnagyobb örömmel szerepelek. A kedves szegedi közönséget már jól ismerem, mert, ha szabad szerénytelenkednem, két évvel ezelőtt ott „óriási sikert arattam." Két estén át szerepeltem a színházban kabarészámokkal. A végén már egész berekedtem, annyit énekeltem. Hogy a müvészestélyen mi lesz a műsorom, azt még egyelőre titokban tartom. Tudja, nekem a „titok" jeligém. Annyit azonban már most elmondhatok, hogy mindent adok. ami szép, bájos és kellemes, szóval — ami tetszik. Remélem, hogy imárcius 16-án is — berekedek. A viszontlátásig üdvözli Medgyaszay Vilma. Fényes Annuska, az ország legifjabb primadonnája, ezt irta: Kedves Szerkesztő Ur! Örülök, hogy Szegedre mehetek és ilyen jo társaságban énekelhetek. Fényes Annuska. Ligeti Juliska, a Nemzeti Színház művésznője, már a programját is közölte a következő levélben: Kedves Szerkesztő Ur! örömmel fogadom a meghívást. Régi váDÉLMAGYARORSZÁG gyam volt már megismerni a szegedi közönséget. Műsorom a következő: Költemények: Kiss József: Az anya szive. Gárdonyi Géza: A leány tavasza. Temérdek: Kitalálás. Jegyesek. Páros jelenet Rózsahegyivel. Ligeti Juliska. Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház illusztris művésze, a következő sorokban jelenti be a részvételét. Kedves Szerkesztő Ur! A müvészestélyen minden tehetségemmel szerepelek. És ha a közönségben bizom, a tehetségemben sem csalatkozom. A kedves Ligeti Juliskával adunk majd elő páros jelenetet. Rózsahegyi Kálmán. Nyáray Antal, a szegedi közönség kedvenc „vén bohémja" is irt. Ezt irta: Kedves Barátom! Jó, fiam, megyek. Hogy ne mennék? Hozzátok ne mennék? Na, szervusz, fiam. Most már eleget mondtam. Tóni. Bartos Gyula, a Nemzeti Színház művésze a következőket irta: Kedves Szerkesztő Ur! Örömmel jövök. Köszönöm szives meghívásukat. Előadom Hugó Viktor: A kalmár neje cimü költeményét. Üdvözli Bartos Gyula. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Szinházi műsor. Pénteken Péter abbé, opera. (Páratlan Szombaton délután négy órakor a Szegedi Tornaegyesület jubiláris tornaversenye. — Este Az elvált asszony, operett. (Páratlan */».) Vasárnap este Az elvált asszony, operett. (Páros •/..) Hétfőn Leányvásár, operett (Páros s/s.) Kedden Csitri, vigjáték .P/a.) Szerdán Györgyike, drága gyermek, szinmii. Bemutató. F/3) Csütörtökön Györgyike, drága gyermek, szinmü. P/s.) J Pénteken Az aranylakodalom, történeti szinjáték. 'P/s.) Szombaton Györgyike, drága gyermek, szinmii. P/s.) Vasárnap délután Dolovai nábob leánya, szinmü. — 'Este A leányvásár, operett. P/s.) Péter abbé. (Eredeti dalmű. Szövegét Zola Emil Róma cimü regényének felhasználásával irta és zenéjét szerzé Csányi Mátyás. A szegedi színházban először adták csütörtökön este.) Tehetséges, uj zenész első munkájának bemutatója volt ma a városi színházban: Péter abbé, Csányi Mátyás első nagyobb zenei iniive jelentős vidéki sikerek után ma hozzánk is megérkezett, hogy innen azután roham lépésben haladjon tovább — a főváros felé. A budapesti operai viszonyok ugyanis olyanok, hogy tehetséges emberek müvei, különösen, ha az illetők szerencsétlenségükre magyarok, oda nem igen juthatnak el, ha csak a szerző már előbb világhírnévvel nem dicsekedhetik, vagy — nincs véletlenül valami nagy uri protektora. Nem mondunk.ezzel újságot, hiszen ez a panasz a fővárosi lapok zenei rovatában nap-nap után, mintegy refrén ismétlődik. Hogy most mi is rámutatunk erre a dologra, az a mai szegedi operai előadás hatása alatt történik. Igaz ugyan, hogy amit a fővárosi nagy lapok lármája elérni nem tudott, azt a vidéki sajtóorgánumok még kevésbé érhetik el, de az igazság azt követelné, hogy amidőn a magyar királyi Operaházban előadják az „Eliánát", „Nemot", „Rákóczit", sőt — horribile dlctu — a Tesszát is, akkor nem volna szabad az irattárba hevertetni például Jakobi Viktor balletiának partitúráját és ^lkaimat kellene adni a nem annyira a nagy urak, mipt inkább a saiát, folyton fejlődő tehetségük 1912. március 5. által protezsált fiataloknak is a haladásra az által, hogy az ország egyetlen, illetve most csak legelőkelőbb dalszínházában müveiket, ha az objektiv birálat szerint odavalók, előadják. Csányi Mátyás ma előadott müve sem volt rosszabb, sőt sok tekintetben jobb, mint az előbb emiitett operák, de hát nem ajánlotta be senki és igy egyelőre csak a vidéken iátszák, bár reméljük, később Budapesten is észreveszik. De nézzük most már magát a darabot. A librettóját ís Csányi Mátyás készítette Zola Róma cimü regényének felhasználásával, valljuk be, nagyon gyöngén. Maga a cselekmény is, abban a beállításában, amelybe a szerző helyezi, nem is alkalmas a megzenésítésre, mert meglehetősen vérszegény, üres. Az érzelmek fejlődése és a cselekvények közötti összefüggést hasztalan keressük. Maga a száraz téma a következő: Péter abbé, párisi lelkész Rómába jő, hogy indekszre tett könyve miatt igazolja magát a szent atya előtt. 'Itt szerelemre gyullad Boccanera bibornok szép buga, Benedetta iránt. A vatikáni cselszövények azonban megakadályozzák abban, hogy a pápa elé juthasson, sőt könyve miatt büntetéssel is sújtják s minthogy szerelméhez sem lehet semmi reménye, meghasonlik önmagával s a Szentföldre zarándokol. Ezt a témát fűszerezi aztán a szerző többé-kevésbé sikerült epizódokkal. Általában azt a hatást tette ránk az egész szöveg, liogy csak a már kész zene, illetve hangszerelés után Íródott s egyes jelenetek csak azért ékelődtek be, hogy valamely — elismerjük — szép zeneszámnak legyen jogcime a megjelenésre. De hát Csányi Mátyás soha sem állította magáról, hogy iró, csak — ugy látszik — szükségből csapott fel annak. Mint zeneszerző — és reá nézve ez a fontos — annál jobban megállotta a helyét. Kezdődik az opera egy templomi, áhitatos nyitánynyal, melynek főtémája végig vonul a fúvókon, vonós hangszereken és a fuvola variációival fejeződik be. Hatásos, szépen hangszerelt munka. Azután jő Benedetta áriája, majd Don Vigilio szellemesen megkonstruált belépője. Kiemelkedő része azonban az első fölvonásnak Péter abbé nagy áriája és az azt követő kvartett, továbbá Boccanera bibornok és Péter abbé duettje. Ezt követi egy hatásos intermezzo, amelyben a zenekar különösen brillírozott, majd a karnak a színfalak mögött előadott dala. Következik a szerelmi motivum, amely később is vissza-visszatér, különösen szépen az '„Ave Mariá"-val, e fölvonás fináléjával párhuzamosan nagyon szellemes hangszerelésben. A második felvonás nyitánya, amelyben a szerelmi motivum váltakozva ismétlődik, szintén sikerült. Különösen szép ebben a felvonásban Monsignore Nani elbeszélése a rabszolgáról, még inkább Paparelli fantáziája, továbbá a templomi karok. Kevésbé tetszett azonban Péter abbé nagy áriája, amit Benedettával együtt is énekel és ami a mü fináléjának is lényege. Hogy ugy mondjuk, nagyon közel járt az operett muzsikához. A zene általában tehetséges ember munkája. A szerző csak ugy ontja a melódiákat, szinte pazarolja, sokszor az önfegyelem rovására. Hátránya az egész miinek, hogy a legprózaibb, legeseménytelenebb jelenetek zenei festésére olyan óriási apparátust használ a szerző, hogy a tulajdonképeni kitöréseknél nincs ereje a fokozásokra. Szóval a szöveg egyáltalán nincs összhangban a zenével, tudniillik a zene a legsemmitmondóbb részeknél is kothurnusban jár. Viszont a szerző invenciója, a miinek melódiákban való bősége, fordulatossága, az egyszerű, átlátszó, tiszta hangszerelés sejtetik, hogy a szerzőnek ezen egészében sikerült müve után még sikerültebbet várhatunk, mert az egész zene azt mutatja, hogy a szerző még különbre is képes. * Ami most már az előadást illeti, az mindenkit kielégített. A címszerepet Cseh Ferenc, az aradi szinház hőstenorja énekelte. Hanganyaga igen szép és nagyterjedelmü, játéka is megfelelt. Igen rokonszenves volt Paparelli szerepében Huszár Károly, szintén aradi; kedves, kellemes hangja van és a játékban is kiválót produkált. A helyi szereplők közül — mert olyanok is voltak kérem — ki kell emelnünk Oláh Qyulát, ki nem nagy szerepét igen szépen énekelte; látszott rajta, mint minden egyéb szerepén Is, hogy komolyan készült, Kisebb szerepükben jót produkálták Nagy Aranka, Binder és Heltui is, Általában az egész előadás, készültség és rendezés