Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-08 / 56. szám

1912. március 8. DgLMftOYARpRSZAQ Polónyi Dezső: Szeretné, ha a Ház egyhangú határozatot hozna, ezért eltekint a mentelmi jog megsértésétől, ámbár kétségtelen, hogy Pályi a terembe való berontásával, szitkaival s fenyegető magatartásával a 'képviselők mentelmi jogát is megsértette. Hogy az elnök ideiglenes intézkedéseit jóváhagyják, ez is helyénvaló. Abban is egyetért mindenki, hogy Pályit meg kell büntetni; eltérés a megtorló eljárás megindításának dolgában van. A Háznak a királyi ügyészséggel semmi dolga nem lehet: itt van az igazságiigyminiszter, aki közvetlen felettes hatósága az ügyészségnek s akit a Ház, mint a felelős kormány tagját utasíthat. (Pályit kitiltották a Házból.) Sdghy Gyula, Hock János, Egry Béla és Csermák Ernő azt kívánták, hogy a Ház Pályit egyszersmindenkorru tiltsa ki s hogy ne a Ház elnöke, hanem az igazságiigyminiszter intézkedjék az eljárás megindítása végett. Ebben az értelemben a vita bezárását követő szünet alatt megegyezés is jött létre, aminek eredményekép Darvai előadó a kövekezőképen módosította a mentelmi bizottság javaslatát: — Utasítsa a Ház az igazságügyminisztert, a vonatkozó iratok áttétele mellett, hogy a szükséges büntető eljárás gyors megindítása végett intézkedjék s ez ügy különböző stádiumairól a Háznak jelentést tegyem Mondja ki egyúttal a Ház, hogy Pályi Edét a Ház területéről kitiltja. E javaslatot a Ház egyhangúan elfogadta. Az igazság és a villamos. — A vezérigazgató nyilatkozata. — Rosenfeld Nándor, a szegedi villamos vasút vezérigazgatója a következeik közlésére kért bennünket: Tekintetes szerkesztő ur! Nehezen térek el az eddigi gyakorlattól, amely szerint nem vettem igénybe cáfolatokat azokkal a támadásokkal és rosszindulatú hírekkel szemben, amelyek egyes szegedi lapokban vállalatomról és személyemről napvilágot láttak. Tettem azt, mert teljes bizalommal vagyok a jóizíésü szegedi közönség Ítéletével és igázságérzésével .szemben és most se térnék el álláspontomtól, ha az utóbbi napokban egy sajnálatos baleset folytán példátlanul nagymérvű visszaélést nem követett volna el intézetem a szabad sajtó magasztos eszméje és a közbéke ellen egy délutáni kolportázslap. Negyedikén, hétfőn délután 5 órakor egy fölügvelet nélkül az utcán játszadozó, 16 hónapos, ártatlan gyereket az 53. számú villamoskocsi elgázolt. Az illetékes hatóság a nyomozást megindította és a magában sajnálatos ügy ezzel helyes medrébe került. Ha valaki bűnös, lakoljon érte. De már a hivatalos eljárás megindítása előtt a helyszínen, a szóban forgó lap egyik munkatársa a rendőrhatósági nyomozást teljesitő közegnek, Szakáll József drnak ugy nyilatkozott, hogy bármit derítene ki a hivatalos vizsgálat, ök a villamosnak nekimennek. És tényleg, állták a szavukat. Napról-napra mind véresebb cikkeit izgatják a közönséget, lázítják a szü'őket és hozzátartozóikat, tüntetésekre uszitják a város békés polgárságát és légből kapott koholmányokkal iparkodnak ellenünk hang fiatot kelteni. Legfölháboritóbb pedig az eddigi valótlanságok között a lapnak az' a híresztelése, ho.gv „egyes humánusan érző emberek azzal a kéréssel fordultak a társasághoz, hogy ez legalább a temetés ideje alatt ne járasson kocsikát a Tisza Lajos-sugáruton. Itt ridegen azt a választ .adták, hogy: — Csak nerp dolgozhat a társaság a saját zseb: ellen egy rongyos kölyök haláláéit." Ez kezdettől végig valótlan, a társasághoz ilyen kérelemmel senki sem fordult,' annál kevésbé adhadtunk tagadó válasz. Aimnt az eddigi cikkeknek, ugy ennek a passzusnak a tendenciája is nyilvánvaló, velük szemben bízom a közönség bírálatában és józan ítéletében, Amidőn remélem, hogy ezek a táma-"--41 sem á hatóságot, sem a nagyközönséget nem fogják megtéveszteni, kijelentem, hogy engemet séín fognak letériteni eddigi — az: hiszem, helyes — ütamröl, amelyen városomnak és a közönségnek hasznos szolgálatot véltem teljesíteni. Rosenfeld Nándor, a villamos vasút vezérigazgatója. Vakmerő tervek. (Repülőgépen az éjféli nap birodalmába. — Át az Atlanti oceánon. — A technika meséi.) (Saját tudósitónktól.) Nemrégiben két bátor orosz aviatikus Szentpétervárról, mindegyik a saját gépén egyhuzamban 15 és fél óra alatt 870 kilométert megtéve, a Lagoda-tó felett s egész Finnországon át repülve, a lappok földjén, Kandalaschka városnál szállottak le. Szélviharban, ködben és hóesésben suhant a két gép egymás mellett, anélkül, hogy a pilóták tudták volna, mi sors vár reájuk. Egyedüli utmutatójuk iránytűjük és fáradságot nem ismerő kitartásuk volt, amelynek eredménye gyanánt övék az a dicsőség, hogy ők az elsők, akik az északi sávkört átrepülve, repülőgépen jutottak el az éjféli nap birodalmába. Ennek az évnek ez az első sikerült legnagyobb vállalkozása szinte sejteti velünk ama nagyszabású aviatikai eseményeket, amelyek az idén az emberiség figyelmét és érdeklődését majd lekötik, csodálkozását és bámulatát pedig még inkább fokozzák. A tervbe vett aviatikai attrakciók egyik legnagyobbika például az Atlanti-óceánnak aeroplánon való átrepülése. Tudvalevőleg a két kontinens közti légi utat még ebben az évben két léghajó-expedició kisérli meg. Az egyik az amerikai Vanimann „Árkon" nevü léghajópán Amerikából Nagybrittanniába, a másik a német „Suchard"-on ellentétes irányban, a Kanári-szigetekről Közép-Amerika felé igyekszik. Ezekhez a tervekhez sorakozik most harmadiknak az angol James Martin-é, aki szintén az újvilágból elindulva akarja nálunk esetleg sikerülő vállalkozásának babérjait learatni. A hozzá nem értő ember azt hihetné, hogy az [utóbbi terv ma még csak az álmok országába való s valami meggondolatlan szájhősködés pillanatnyi szülötte. Pedig a vállalkozás nem is olyan kivihetet'Ien. A repülőgépekkel elért legutóbbi eredmények, különösen az időtartam-repülések s a 140—150 kilométeres óránkénti sebességek ennek némi valószínűséget kölcsönöznek, főképen, ha eszünkbe juttatjuk, hogy a tervbe vett útvonalon a levegő áramlása is Amerikából Európa felé tart, tehát a pilóta hátszelet kapva, útját fokozottabb sebességgel teheti meg. A pilótára nézve a legnagyobb veszedelem egyébként abban rejlik, hogy az óceán végtelen térségei felett teljesen elhagyottan, az egyedüllét rettentő érzésével szivében, tényleg a gép legkisebb defektusa esetén is támogatásra senki részéről nem számithat s menthetetlenül lezuhan a 4Ó00—5000 méteres mélységekbe, ahol a hatalmas víztömegek fenekén a földkéreg legősibb anyagának fövenyébe temetkezhet. Jamps Martin valószínűleg augusztusban indul útnak, amikor is a szél egyenletesebb s nem olyan erős. Newyork vagy Bostonból indul. Első állomásán St.-Johnban (Newfoundland) ellátja magát a kellő mennyiségű olaj- és benzinkészlettel s azután egyenesen Angliának veszi útját. A legérdekesebb a dologban az, hogy vele tart egyik barátja és mechanikusa is s mind a hárman együtt, egy a repülőgépbe beépített 3 méter 25 centiméter hosszú, két méter széles kabinban fognak ülni. A gépre öt, egyenként 50 lóerős motort erősítenek, amelyek együtt és ha kell, külön-külön is két légcsavart hajtanak. Induláskor valamennyi motor dolgozik, fenn a levegőben azonban csak két, esetleg három motor munkájára van szükségük, ugy, hogy a többiek tartaléknak tekinthetők. Utifelszerelésük ifáfiytíikből, a földrajzi Szélesség és hosszúság meghatározásául szölgáió precíziós műszerekből (ezeknek, készítője Wilson, a Haward-egye,temen a csillagászat tanára), térképekből s megfelelő ruházat és eleségkészletből fog állani. Martin, aki kiváló tengerész hírében is áll, vállalkozásának feltétlen -síkerében rendületlenül bizik. Martinnál sokkal reálisabb alapon nyugszik Atwoodnak, — aki nemrég egész Észak-Amerikát átrepülte — hasonló terve. Atwood ugyanis külön erre a célra egy aero-hid!ropláaft szerkesztett, amellyel szükség esetén le is szállhat a vízfelületre, ott elyésrezbéti gépén a legfontosabb javításokat ^ uiból a levegőbe emelkedhetik. Atwood mechanikusának kíséretében az utat harminc óra alatt szeretné megtenni. De nemcsak a germán fájók képviselői foglalkoznak ilyen fantasztikus, az ezéregyéjszaka meséibe illő tervekkel. A legbámulatraméltóbb s egyszersmind a legsovinisztább francia aviatikus Védrines, akinek múltkori sebességi világrikordjáról beszámoltunk, oktalannak tetsző vállalkozásaival és hihetetlen elszántsággal még a németek elismerését is kivivta, pedig ezeket öblös kirohanásaival és meggondolatlan szálhősködésével nem egyszer alaposan mégsértette. Most a fejébe vette, hogy ő szerel egy 140 lóerős motort, ezzel óránkénti 165 km.-nyi sebességet fog elérni átrepülni egész Spanyolországot, Gibraltárnál fttkél a csatorna felett Marokkóba s onnan, ha a törököknek szükségük lesz reá, elmegy Tripoliszba. Védrines ezt azonban csak valami kis kirándulásnak számitja; sokkal világrengetőbb tervekkel foglalkozik, amelyekről tájékoztatót és ízelítőt a kövekező kis idézet ád: — Remélem, hogy Charchot-tal, aki a Déli sarkra expediciót szervez, az összes sarkutazóknak eme végcélját repülőgépen érhetem el. Eleddig a Délisarkot hajókkal körülbelül 2000 km.-nyire közelitették meg s nem lehetetlen, hogy néhány közbénéső állomás felállításával ez az aviatikai kirándulás sikerülni fog. Lehet, hogy a nyári évszakban ott a hideg nem is lesz olyan zavaró hatású. Hálá a repülőgépek sebességének, a sark felé vivő legegyenesebb ut be is tartható. Reméljük, hogy két év múlva az expedició elindulhat, ha közben a szükséges intézkedések megtétetnek. Tekintve, hogy Védrines-nek eddig még a leglehefetlenebbnek látszó vállalkozása is sikerült, rózsás terveinek egyik-másik részét talán be is váltja. Legutóbb például reggel egy órakor Brüsszelből Parisba siirgönyzött, hogy készítsenek „Achetez des Aeropjanes pour l'Armée" felirattal plakátokat. Mire azokat kinyomatták, Issy-les-Moulineaux-ban termett, felült Deperdussin monoplánjára s a Palais Bourbon fölé repült, ahonnan a plakátokat lehajigálta az érkező képviselők és a közönség közé. Tci íuiszetpsen az ilyen bravourok az amúgy is könnyen lelkesedő trancíaK verei uaiaiinur n?M3"ttt>e hozza s a különösen rendkivül takarékos és józan polgárság még az utolsó fillérjét is odaadná dédelgetett „negyedig hadserege" számára, amelyben a 'Napoleoni idők hőn óhajtott visszatértének alapfeltételét, zálogát látja. Szegedi tornászok a bajnokversenyen. —• A szombati tornaünnepség. — (Saját tudósitónktól) Azt a gyönyörű tornaünnepélyt, amelyről a Délmagyarország már több izben megemlékezett, óriási érdeklődés előzi meg. A torna szombaton délután öt órakor kezdődik a színházban, ámelyet ebből az alkalomból bizonyára színültig megtölt Szeged város uri közönsége, a tisztikar és a tanuló ifjúság. A fényes és magas színvonalon álló ünnepségnek oiktató és kiható ereje különösen az iskolákat kell, hogy érdekelje és épen a növendékek érdekében való lesz, ha a szegedi tanintézetek, ugy a leány, mint á fiu iskolák testületileg jelennek meg a szinház nézőterén. Á tisztikar támogatja a Szegedi Tornaegyesület törekvéseit, ami mindenesetre örvendetes körülmény. A támogatásban előljár Kiss Zsigmond altábornagy, akit előkelő uri gavallérságáról ismer a közönség. Az egyesület vezetősége lapunk útján is meghívja a város egész közönségét a jubiláris ünnepségre, amelynek jegyei a színházi pénztárnál kedvezményes áron kaphatók. Ajánlatos a belépőjegyeket minél előbb beszerezni; mert a jegyek állandóan fogyóban vannak. A Szegedi Tornaegyesület fáradhatatlan tevékenységet fejt ki, hogy az ünnepség minél sikerültebb legyen. Az egyesület tagjai közül a következők vesznek részt a versenyekben : A hölgy csapatban: Dr Szivessy Lehelné, Kovács Mancika, Gömöry Zsuzsika, Zentbauer Margitka, Gömöry Sárika, Neupauer Erzsike, Zentbauer Piroska, Ádám |V)argitka,