Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-31 / 76. szám

6 DELMAGYARCXRSZÁG 1912 március 28. Mien megbocsát. Arról ábrándozik, hogy újra fölépítteti Karthagot ás Korinthat, legyőzi Ázsiát. Az élete virágábam megölik, mint férfi hal meg. Utána bal a római birodalom ötszáz éves haldoklás után. Augusztus a nagy császár követője — biinben és erényekiben, aki haldokolva igy kiált föl: „Tapsoljatok barátaim!" Cázar papjai álta listenné kiáltatja magát. A nap és éj országa küzdött Augusztus •és Antoniusz ellen, a Kelet a lábai elé feküdt Antoniusznak, a győzelmesen repült Kleopátra. kódolására. Biborvitorláját dagasztotta & szél és ezüst evezői türelmetlenül csapkodták a tenger vizét. Közben Nilus kigyója leselkedve figyel palotájában. Octaviánt várják kipróbált bájai — szerelmet akar neki, hazudni — nem sikerüli Holtan találják egy reggelen. Fenséges •teste királyi palástjába rejtőzött a bevonuló rómaiak elől. Octavián csak holttestet talál, amelynek kezei görcsösen ökölbe szorulnak. Uj fejezet Tiberiasszál kezdődött. Ö volt az első, akit egy veszendő birodalomnak őrülete a hatalmába kerített. Unta az életét, de félte a háláit. Visszavonult a. Capri szigetére, nyugalmat keresve, de nem tudott nyugodni. A boldogságot hajszolta és miután másutt nem érhette el, orgiákban kereste, azokkal akarta magát elkábítani. De a boldogság menekült előle. Olyan nagy volt már a hatalma, hogy nem birta, ránehezedett. A világon akart ezért boszut állni, amelynek ha csak egy teste lett volna, agyoukinoztatja. Isteneiknek képét, lerángatja trónusokról és a sajátját teszi a helyükbe. Nero megparancsolja hóhérainak, hogy az el fogottakon a kínzásnak minden tudományát próbálják ki és ő a haldoklók fölé hajol, tágrahuzódott szemükbe néz, föltépett mellükből magába szívja a vér szagát. Utolsó sóhajtásaik gyönyört okoznak néki. Rettenetes nagy volt a gonoszságban, fantáziája uj és uj kínokat eszelt ki, az isteneket és természetet lázította föl maga ellen kicsapongásai által. Állat volt, aki az állatok bőrébe takarődzott, megölette az anyját ós kiállt a cirkusz porondjára, hogy tapsoltathassa magát. Rómát elöntötte a Kelet. A városban, amelynek patríciusa császáriakhoz voltak .hasomlók, különböző vallások papjai lepték el. Az emberek üres lelke egyik vallásból a másikhoz, egyik tudománytól a másikhoz menekült. A császár uj idők lehelletét érezte. Eetreng virágos ágyán, amelynek virágai hervadnak, mint az ő lelke. Minden összeroppan, minden haldoklik ... Csak a tizenhatodik század után keletkezik uj élet, amely ott pompázik Raffael vásznán és a Szent Péter kupolája ismét uralja a világot. Megérkeztek finom tavaszi és nyári szövetek készpénzfizetés mellett legújabb szabás szerint 50 koronától följebb rendelhető. ~ — ion szövetmaradékok öltönyökre, női kosztümökre jutányos árban kapható Singer Mór férfiszabó Szeged,Tisza Laios-körut 54 SZÍNHÁZ,_MÖVÉSZET Színházi műsor. Vasárnap délután Cigányszerelem, operett. — Este Góth Sándor és G. Kertész Ella vendégekkel bérletszünetben A kém, szinmü. Hétfő Felhő Klári, népszinmü. (Bérletszünet. A karszemélyzet jutalomjátéka.) Kedd Házi tücsök, opera. (Páros */»•) Szerda Aesopus, vígjáték. (Páratlan 2/s.) . Csütörtök A kém, szinmü. (A Góth-pár vendégjátékával, bérletszünet.) Péntek: Szünet. Szombat A hűtlenség iskolája, vígjáték. (Bemutató, páros 3/s.) Vasárnap délután Az aranylakodalom, látványos szinmü. — Este Az ártatlan Zsuzsi, operett. (Bérletszünet.) Hétfő délután Felhő Klári, népszinmü. — Este Leányvásár, operett (Bérletszünet.) Kedd A hűtlenség iskolája, vígjáték. (Páratlan V s.) Szerda A hűtlenség iskolája, vígjáték. (Páros "Is.) Csütörtök Báránykák, operett. (Bemutató, páratlan 3/a.) Péntek Báránykák, operett. (Páros Vs-) Szombat Báránykák, operett. (Páratlan s/3.) Vasárnap Báránykák, operett. (Bérletszünet.) / A kém. — A Góth-pár vendégjátéka — Második felvonás. Miért kezdjük épen a másodikkal? Mert az első felvonásban nem csinálnak semmit sem, de ezt igen körülményesen és nagyon unalmasan beszélik agyon, mint mikor Bodónétól a bor ára után érdeklődnek. Az ilyesmit mai dramaturgiai tájszólással ügyes és ravasz számitásnak nevezik. Meg kell főzni az embereket, hadd üljenek ós várjanak és figyeljenek és álmélkodjanak, mikor a szép piros kárpit összecsapódik és még semmi sem biztos, csak az, hogy most következik a második fölvonás. Hát igen, a. második felvonás. Ketten beszélik végig az egészet, a férj és a feleség. Az egyiknek valami szörnyű nagy titka van, lopott vagy gyilkolt, a másik vallatja, marcangolja, tépi, kinozza, sarokba szorítja, főzi. A másik végre vall, vall és erre ő kerekedik felül, neki lesz igaza, ő a jó, a nemes, az áldozat, ő a tolvaj, a gyilkos, a rongy, a szemét, a por, hamu és a többi. Ismerjük önt szép maszk, ismerjük untig e nagy felvonást, e nagy jelenetet, e kinos kettőst iá Bernstein uraságtól levetve, a Tolvajból és a többiekből. Kistemaeckers polgártárs uj darabja, A kém, eddig egészen az itt leirt recept szeriint készült. A különbség az, hogy Bernstein gorombább, cifrábban káromkodik, kevesebbet cseveg és fecseg. Gyerünk csak beljebb, mondják a Bernstein emberei és a legkedélyesebb tettlegességekre vetemednek. Kistemaeckers egy finom Bernstein, de hiszen, azt mondják, hogy Bataille is az! Igen, de Kistemaeckers úrból teljességgel hiányzik a Bataille erotikája, az a feminin valami, ami oly kellemes szervirozást ád eninek a meglehetősen sokszor fölmelegített és bepácolt Sardou és Dumas-féle polgári kosztnak. Mi az uj, az érdemes, az érdeklő tehát a Kistemaeckers drámájában? Talán a haza emlegetése? Valóban, a francia hazafias tirádáikat, a Haza és Kötelesség emlegetését akkor, amikor szerelemről és egyebekről, például az ember bőréről van szó, mint itt, valóban, ezt igázán nem Kistemaeckers találta föl. A Sardou Hazájától a Rostand Sasfiókjáig mindenféle hangnembén hallottuk e szólamokat. Mi marad tehát? Úgynevezett érdekfeszítő cselekmény, úgynevezett izgalmas jelenetek. Egyszóval Zigomár . III., ha ugy tetszik, egyszóval technikai ebstrufcció a közönség tijságvágya, esetleg nemesebb érdeklődése, művészi követelése ellen. Hol van ebből a inai franria drámaiparból akár a Sardou friss, elsőrendű meseszövő kedve, akár a nagy Dumasféle eleven szelleme, csillogó és fáradhatatlan dialektikája, hogy ne is beszéljünk a mai drámairás igazi hőseiről, bennünket érdeklő, .nekünk ujat mondó alakjairól. Marad az előadás, a Góth-pár vendégjátéka. Ez a nagyszerű, ez a hatalmas, jobb buzgalom. Mennyi gazdagsága a szinjátszó eszközöknek, mennyi éltető, villanyozó, megmentő és sikerre vivő, sőt szenzációsan különálló ötlet. Tegnap este mind a ketten egyek voltaik, szinte kiléptek a darab és játék nyomasztó, sivár keretéből és a maguk hangjától, bravurjától föllelkesítve ragadták magukkal az egész ügyet a nagy, diadalmas siker tetőfokára. Felvonásról-felvonásra fokozódott a hatás, nőtt a taps. Övék minden dicsőség a tegnapi estéből. Kár. Mennyivel jobb lenne az ilyesmit egy igazi, nagy magyar színpadi szerzővel megosztani. Juháss Gyula. Az orosz színházak világa. (Saját tudósítónktól.) Amu\t századbeli orosz színésznők egyik ékessége, Schubert asszony mostanában teszi közzé emlékiratait. Az orosz származású színésznő német nevét abban az időben vette fel, amikor az atyuska országában még divat volt, hogy a színészek idegen hangzású nevet vettek fel, már az imponálás kedvéért is. Abban az időben ugyanis Oroszországban csak a külföldi színészt nézték embernek, az oroszokat lenézték és folytonosan éreztették velük, hogy alacsonyabb rendű lények, Scsepkin, a híres orosz színész, egy fürdőhelyen, séta közben leült egy padra. Hirtelen hozzálépett két tábornok ós megszólította : — Mondja csak, Szjmenovics Mihály — kérdezték — hogy van az, t hogy még a legrosszabb francia színészek is bátran, szabadon mozognak a színpadon s még a leghíresebb orosz színész játékában is van valami kényszeredettség., — Ennek az oka az, — felelte a színész — hogy nekem most Önök előtt fel kellett állanom. — Hogy értsük ezt? — kérdezték azok egyszerre. — Lássák én öreg és fáradt vagyok s az Önök jelenlétében még sem merek ülni. Kn szinte jobbágy vagyok, a francia pedig szabad ember. Erkölcsi tekintetben természetesen nem állottak túlságosan magas színvonalon az orosz színésznők. Schubert asszony könyvébon elmond néhány epizódot, melyek élesen megvilágítják az oro3z társadalom viszonyát az orosz színésznőkhöz. A leányok már a színiiskolában gazdag barátokról álmodoztak s az udvari szinház igazgatója a csinosabb színésznőket egyenesen közvetítette gazdag ós előkelő urak részére. Azt ellenben nem látta szivesen, ha a színésznők férjhez mentek. Va'ahányszor beleegyezését adta egy-egy házassághoz, mindanynyiszor értésére adta az illetőknek, hogy botorság koldusokat nevelni. Az utcát, melyben a szinház állott, általában a szerelem utcájának nevezték, melyben kora reggeltől késő estig csapatokban sétálgattak fol és alá a fialal és öreg urak. Az isko'a igazgatósága annyiban gátat vetett ugyan az érzelmek szabad közvetítésének, hogy az iskola legalsó emeletén homályos ablakokat tétetett a keretekbe, a leányok azonban fölkapaszkodtak a párkányzatokra, ugy, hogy a fürtös fejüket kidughatták a homályos ablakok fölött. Annál különösebb, hogy voltak szinósznők, akik tisztességtelen szerepeket felháborodva utasítottak vissza, mert az ilyen szerepek megtestesitése ellenére volt erkölcsi nézeteiknek. A nagy erkölcsi züllöttséggel tehát együtt járt egy bizonyos naiv prüdéria, mint ahogy az már rendesen lenni szokott.