Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-30 / 75. szám

1912 III. évfolyam, 75. szám Szombat, március 30 Aüzpsnti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 2—3 Rorona-ulca 15. szám c=j Ssdapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c—z Városház-utca 3. szám t=i ELÖPIZETESI AR SZEÖEDEN egész évre . S 24'— félévre . . . R 12 negyedévre . H é'— egy hónapra R 2 Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: egész évre K 28"— félévre . . . R 14'— negyedévre . R ?•— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 Ellér. TELEFON-SZAM: Szerkesztősei 305 ízi Riadóhivatal 830 Interurbán 305 Budapesti szerkesztősei telefon-száma 128—12 A politikai helyzet. Végre tisztulni fog a politikai helyzet. Immár bizonyos, hogy Khuen miniszterelnök legutóbbi békés kibontakozási kísérletének meghiusulta nem a kormányban fog változást eredményezni, hanem a kormány eszközeiben. E hir szerint ugyanis Khuen megmarad a miniszterelnöki székben s uj kinevezés alapján megmarad az egész kabinet is. A miniszterelnök szívesen távoznék már a kormány éléről, de mivel Bécsben föltétlenül a munkapártra akarnak továbbra is támaszkodni, a párt pedig ragaszkodik az ő személyéhez, ő rá vár a föladat, hogy a válságból való kibontakozást keresztülvigye, még pedig most már más eszközökkel. A munkapárt és a kormány e szerint visszatér eredeti politikájához és programjához s ugy ahogy a katonai kérdést kezdetben vállalta, rezolució és szakaszváltoztatás nélkül hajlandó keresztülvinni a véderőt. Ha ez békés úton-módon nem sikerül, utolsó esetben a házszabályok legszigorúbb, kiméletlen alkalmazására kerül a sor. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma a király elé járult, hogy beszámoljon a misszió eredményéről, a melyre legutóbbi kihallgatásán őfelségétől megbizást nyert. A miniszterelnök az utóbbi napokban hosszas tanácskozásokat folytatott a többség és a határozatban megegyező pártok vezetőférfiaival. Eze!: a tanácskozások nem azt célozták, hogy a pártok bármelyikét elvi álláspontjának felL adására, avagy a nemzet jogainak elhomályositására rábeszéljék. A miniszterelnök, aki a nemzeti jogok iránti érzékenységének annyira fényes tanújelét adta, volna az első, aki ilyen törekvésekkel a legélesebben szembeszállni. A tanácskozások alapja egy ujabb formula volt, amely a tervezett rezolució helyébe lépne. Egy olyan megoldás, amely egyrészt számolna a korona tiszteletreméltó aggodalmaival, másrészt biztosítaná a nemzet ama. különben soha kétségbe nem vont jogait, amelyek precizirozását a rezolució célozta. Hogy e za formula megszületett, az elsősorban őfelségének köszönhető, aki az ebez való hozzájárulásával ujabb tanújelét adta annak, hogy a nemzet jogait a legnagyobb mértékben respektálja s ha bizonyos tervekhez nem járult hozzá, e magatartásánál kizárólag az a tiszteletreméltó aggodalom vezette, hogy bizonyos formák által a fejedelmi jogokat látta érintve. Nem lehet kétség aziránt, hogy őfelsége meg van arról győződve, hogy ilyen szándék nemcsak a többségtől, de az ellenzéki pártoktól is távol áll. S ha voltak aggodalmai a tervezett határozattal szemben, ez csak az lehetett, hogy azt esetleg egy későbbi nemzedék, amely annak megalkotásában nem vett részt, tévesen értelmezhetné. A Kossuth-párt elnöki értekezleten tárgyalta a miniszterelnök által előterjesztett propoziciót. Hosszas tanácskozás után, bizonyára nem minden j ellenkező vélemény nélkül, a párt arra az elhatározásra jutott, hogy az előterjesztett formulát a megegyezés alapjául nem fogadhatja el. A pártnak ez az állásfoglalása egy kissé meglepő? mert hiszen a miniszterelnök propoziciója épen a Kossuth Ferenc által a „Budapest" vasárnapi cikkében felvetett gondolat honorálását célozta. A párt vezetősége azonban olyan ujabb kívánsággal lépett fel, amely törvényjavaslat formáját teszi szükségessé, ehez pedig a király előzetes jóváhagyását kell megnyerni. Tehát a helyzet ismét az volt, hogy a király elhatározásának kellett a helyzetet tisztázni és az uj alakulást megindítani. Hogy a király mint dönt a mai helyzetben, azt sejteni lehetett, hiszen őfelsége mindig tekintettel volt a magyar politikai alakulásra. Tehát most is tekintettel van a többség kívánságára. Most pedig, amikor csak a békés kivezető ut a leghelyesebb, most minden érdek a mellett szól, hogy az ellenzéki pártokkal létrejött megállapodás fentarthaíó legyen és igy csökkentessék a súrlódási felület a többség és az ellenzéki pártok köNői arckép. Irta Kóbor Tamás. Én: Gyönyörű asszony. Finomság, grácia és bizonyos hideg omlatagság a járásában. Nem magas, nem alacsony termetű. Fekete haján, valahányszor látom, mindig fekete kalap. Olykor, ha szembe jövök vele, leeresztett pillája alól a tekintete végig'surol, de mintha a szeme fehérjével nézne, nem a fekete golyójával. Ajka keskeny és idegesen kigyódzik. E'hez az asszonyhoz, ugy érzem, sötét erdőben az útonálló sem merne nyúlni. De ha megismerkednék vele, legalább is szerencsét próbálnék. Talán nem is szerencsétlenül. Egy férfiismeröse: A szép Tupeczkiné? Az után ugyan hiába vetnéd magadat. Mert le van foglalva. Hiába kutatnál utána, senki semmit nem tud róla, de mindenki meg van győződve arról, hogy viszonya van Niki báróval. Tudod, ez a Niki báró olyan ember, hogy Párisban, Londonban, Bécsben, a Riviérán és Budapesten egy időben van. Hogy hogyan csinálja, nem tudom, de azt som tudom, hogy hol, mikor, mik épen tartja pásztoróráit a szép Tupecz'kinéval. De azért mégis tartja. Az utcán nem köszön neki. a színházban ugy gukkerezi, mint a többi szépséget, semminemű érintkezése nincs a szép asszony társaságával sem, de azért mindig abban az utcában, abban a színházban, abban a mulatságban van, ahol a szép Tupeczkiné. Ha neim hiszed, kérdezz meg akárkit. Egy nőismerőse: Az én Ali barátnőm! Ugy~e, hogy édes teremtés? Jaj, ha én ilyen volnék! Tudja, senkitől sem irigylek sémitát, de az ő haja, meg az ő szája! Azt hiszem, nincs férfi, aki meg ne bolondulna ettől a szájtól. Én nő létemre is gyönyörrel csókolom. De csak egyszer engedte, mert rendszerint csak az arcát teszi az enyémhez. Hja, kényes jószág az ilyen száj. Ismeri az urát? No, azt már igazán nem irigylem tőle. Pedig nem csúnya ember, nem is jelentéktelen. Tudja, még fejedelmi kliensei is vannak Tupeczki dr-nak s a Nemzeti Kaszinóba is eljárhat. Hanem, hogy azt a szájat csak épen ez az ur csókolhassa meg, mégsem járja. Mondtam is Alinak: Te, Ali, vétek, amit magaddal művelsz. Az olyan asszony, mint te, nem lehet egy embernek kizárólagos tulajdona. Micsoda hódításaid lehetnének s milyen mámorosan boldoggá tehetnéd az életed. S mit gondol, mit felelt ő? Semmit, de a haja tövéig elpirult, aztán sértődötten hátat fordított. Valóságos nebántsvirág. No de azért ő sem olyan ostoba, amilyennek teszi magát. Erről sokat mesélhetne például az ön barátja, a kis hegedűs. — ? ? — Igen, igen, akárhogyan csodálkozik. A tűzbe teszem érte a kezemet, hogy mindenki számára megközelíthetetlen. De az a kis fekete gnóm, az a hegedüsgyerek, az otthon van nála. Láttam egyszer egy koncerten. A fiu a homlokára lógó haja alól csak őreá nézett s minden hang a hegedűjéből csak neki szólt. S hogy nézte őt az asszony 1 S amikor tapsoltak, Ali nem tapsolt. Mért nem tapsolt épen ő, holott csak neki húzta? Ellenben mikor harmadszor a dobogóra lépett, hát — tudja, és asszony vagyok, én értem az ilyesmit — az egész publikum szemeláttára megcsókolták egymást — hat lépés távolságból — Lehetetlen. Én meg azt hallottam, hogy Niki báró . . . — Alávalóság. Rágalmazzák Alit. Különben nem is hiszem, ezt maga találta ki most, mert irigykedik a kis 'hegedűsre. Ha valaki, ugy ez a gyöngéje. Különben igen diszkrét gyöngéje. Sehol, soha nem láttam őket egyedül és társaságban a fiu olyan tiszteletteljes és az asszony olyan szabadon bizalmas, hogy mindenki azt gondolja: nem lehet köztük semmi, különben az asszony sokkal tartózkodóbb volna vele szemben. A gyerekek: Mamuska a legédesebb angyalkája a földnek. Olyan szép és olyan jó. Olyan meséket, mint ő, a könyvek sem tudnak. S táncol velünk és hempergődzik velünk, jaj, annyit mulatunk! Aztán ő nem olyan mama, mint az Iluskáéké, hogy csak egyszer egy félórára néz be a gyerekszobába. ö, maimuska sokat van velünk, megcsinálja velünk a leckét s zongorázni ő maga tanit engem. Lacit nem tanitja hegedülni, mert nem tud hegedülni, de minden leckéjét