Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-01 / 50. szám

J5v mm XT 1912. március 1. DÉLMAGYARORSZÁG szabályok nem akkor készülnek, mikor azo­kat szövegezik, hanem a gyakorlat alatt. Ugy látja, hogy Kenedi Géza indítványa az elnök­kel meg volt beszélve. (Tiltakozás jobbról.) A 255. szakasz megmondj®, hogy ugy kell szavazni, hogy mindenki igennel vagy nem­mel szavazhasson. Kéri az elnököt, ne készül­jön az ilyen kérdésekre előre. (Ellentmondá­sok. Zaj.) Polónyi Dezső: Sajnálatosnak tartja, liogy már idáig jutottunk, liogy Kenedi, aki mint jogász, jóhirnek örvend, ilyen indítványt ter­jeszt elő. Még sajnálatosabb, liogy a horvá­tokkal szemben alkalmazott eljárást mive­lünk szemben akarják fegyverül fölhasználni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Az elnök: Horvát képviselő nincs, hanem csak magyarországi képviselők vannak! (He­lyeslés a jobboldalon.) Polónyi Dezső: Joga van megkülönböztetni, liogy valakinek ad-e szabadságot vagy se? Indítványt tesz: Sümeginek adják meg a sza­badságot, Veszpréminek pedig ne, Kun Béla kívánságát teljesítsék, a negyedik képviselő kérését pedig ne. Tessék ezekről az indítvá­nyokról egyenkint dönteni. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Az elnök, mikor megválasz­tották, fogadalmat tett a Ház előtt, hogy a házszabályokat az eddigi gyakorlat szerint kezeli. Bocsánatot kérek, trükköket kieszel­ni az eddigi gyakorlat ellen: ez ellenkezik a fogadalommal, az egyéni bizalommal is, amelylyel ön iránt viseltetünk! (Taps a szél­sőbaloldalon.) Egry Béla beszélt ezután a. házszabályok­hoz. (Becsületszóra.) A Hoitsy-féle precedensnél az a döntő, egy­hangúlag határozott-e a Ház, vagy volt-e ellenvélemény. Az elnök: Becsületszavamra mondom, liogy a naplóban ennek nincs nyoma. Polónyi Dezső: Felolvassa a kérdéses ülés naplóját, amely szerint az elnök akkor meg­állapította, hogy azért szavazhat egyszerre a Ház több szakaszról, mert elleninditvány nem történt. Tiltakozik az ellen, hogy az el­nök bármilyen kérdést is becsületszóval akar­jon elintézni. Návay elnök ezután kimutatja, hogy két precedensről van szó. Az egyiknél Polónyi­nak, a másiknál neki van igaza. Ezután Ábrahám Dezső szólt a házszabá­lyokhoz. Vertán Endre és Szmrecsányi György húz­ták ki ezután a házszabályokhoz való hozzá­szólással az időt délután két óráig, amikor az elnöklést időközben átvette Beöthy Pál s a holnapi ülés napirendjére vonatkozó indít­ványát megtette. (A holnapi napirend.) A napirendi indítványt Batthyány Tiva­dar gróf azzal ,a korlátozással fogadta csak el, ha a holnapi ülésen a jegyzőkönyv hite­lesítése után nyomban folytatják a ma félben­maradt ügyek tárgyalását. A többség zajosan tiltakozott Batthyány kívánsága ós az inter­pretáció ellen, Beöthy elnök azonban kije­lentette, hogy mivel indítványok és határo­zati javaslatok adattak be, erről a holnapi ülésen természetesen dönteni kell. — De hamar megváltozott a véleményük! — kiáltott oda az elnöki kijelentést hangta­lanul fogadó többségnek Polónyi Géza. S ezzel az akkorddal végződött két óra után az ülés. Katonai tanácskossás. Bécsből jelen­tik; Március 1-én katonai tanácskozás lesz a közös hadügyminisztériumban. A tanácsko­záson a haátestek szervezetéről tárgyalnak. Justh Gyula és a Justh-párí sajtópere Szegeden. — Jogi személgiség-e egy politikai párt ? — (Saját tudósitónktól.) Nagyjelentőségű kér­dést kell tisztáznia a szegedi törvényszék­nek, még pedig avval a sajtóperrel kapcso­latban, melyet Justh Gyula, mint a független­ségi és 48-as Justh-párt elnöke indított a párt nevében egy ujságiró ellen. Fejérváry Jó­zsef, a Hódmezővásárhely cirnü lap felelős­szerkesztője azt irta, hogy kihallgatott két román politikus-beszédet s hallotta, hogy pénzt ajánlottak föl az ellenzéknek a romá­nok, ha lepaktálnak velük a kormánnyal szemben. Majd ujabb cikkben odanyilatko­zott, hogy a pénz miatt tárgyaló ellenzék alatt nem a Justh-pártot értette, csak föl­akarta hivni a Justh Gyula figyelmét arra, esetleg nem tárgyal-e valaki a románokkal az ő vagy pártja nevében? Justh Gyula a cikket sérelmesnek találta, mert „őt és pártját közmegvetésnek tenné ki", ha beigazolást nyer a vád. És a párt­elnök a Justh-párt nevében sajtópert inditott a cikkiró ellen. Március 9-ére már ki is tűz­ték a szegedi esküdtbirósági tárgyalástj A sajtópernek közjogi háttere érdekes iga­zán és nagyjelentőségű is. Mert Justh Gyula nem mint közjogi személy, hanem mint poli­tikai pártelnök inditott pert, nem saját sze­mélyében, de egy politikai párt nevében. Igy adta be a vádiratot képviselője: Nagy György dr. Igy fogadták el a vádirat lénye­gét is. Viszont Fejérváry József vádlott a vé­dője: Balassa Ármin dr utján megtámadta az egész vádiratot. Egyszerűen kétségbevonja, hogy egy politikai párt — ez esetben a Justh­párt — mint jogi személy szerepelhessen. A Bp. 47. szakasza értelmében ugyanis a ma­gánindjtvány törvényessége csak akkor le­het hatályos, ha magának a felhatalmazást adó értekezletnek törvényes fedezetéül szol­gál a pártnak olyan jogi személyisége, ami­nőt a törvény feltételez. Már pedig Magyar­országon egyetlen egy politikai párt se bir alapszabályokkal, se olyan törvényes köve­telményekkel, melyeknek alapján jogi szemé­lyisége megállapítható volna. E vitás kérdésnek a tisztázása Szegeden kerül először tárgyalásra, — ez teszi olyan országos jelentőségűvé ezt a politikai pert. Természetesen érdeklődés és igy különféle verzió előzi meg a politikai pert, annál inkább, mert Justh Gyula pártja nevében részt vesz a tárgyaláson. Egyik szegedi lap azt irta, hogy a szegedi tárgyalásra eljön Justh Gyu­lán kivül Khuen-Héderváry Károly gróf és Tisza István gróf is, hogy szóval egy poli­tikai mérkőzés lesz. A Világ pedig hosszabb cikkben foglalkozik mai számában a szegedi pörrel és többek között ezeket irja: Abban a ritka szenzációban lesz része Szeged kivánesi közönségének, hogy politi­kai természetű sajtópörben egyszerre lát­hatja tanuként mérkőzni az aktuális poli­tika legelszántabb ellenfeleit: Khuen-Hé­derváry Károly gróf miniszterelnököt és Tisza István grófot Justh Gyulával. Justh Gyulát tanuként fogják a tárgya­láson kihallgatni, aki nyilatkozni fog a vá­dakra és elő fogja adni azt, hogy van-e ilyen paktum, volt-e a románokkal megál­lapodás és hogy egyáltalán volt-e a radi­kális választói jog tekintetében közeledés az ő részéről?! Tegnap értesítette Justh Gyula Nagy Györgyöt, hogy a tárgyaláson mindeneset­re meg fog jelenni, ott tiszta helyzetet te­remt és teljes nyíltsággal fog nyilatkozni. Ezzel szemben Balassa Ármin dr szegedi ügyvéd és lapszerkesztő, a Fejérváry vé­dője, a Khuen-Héderváry gróf és Tisza István gróf tanukénti beidézését kérte. A bíróság már meg is idézte őket. Biztos tudo­másunk van arról, hogy ugy a miniszterel­nök, mint Tisza meg is fognak a tárgyalá­son jelenni és vallomást tesznek. Főként Tisza István akarja és fogja is — ha tudja — bizonyítgatni, hogy Justhék kontaktus­ban voltak a nemzetiségi pártokkal és akar szenzációs leleplezéseket tenni a küzdő függetlenségi párt ellen. Ha ilyen politikai mérkőzésre kerülne a sor, tényleg országos szenzáció volna. Csak­hogy erre nem kerül a sor. Egyszerűen az­ért, mert az inkriminált cikkben nem a Justh­pártról van szó, hanem az ellenzékről s a kormány és pártja távol áll az egész kérdés­öl, denikve nincs szükség Khuen-Héderváry Károly gróf és Tisza István gróf megidézé­scre; a kihallgatást nem rendelték el, sőt — nem is kérték. A Világ cikkének tartalmára nézve különben Fejérváry József védője nyi­latkozott is kérdéseinkre. Balassa Ármin dr nyilatkozata igy szól: — Az országos függetlenségi és 48-as párt által Fejérváry József hódmezővásárhelyi lapszerkesztő ellen inditott sajtópörben a védelem nem kérte sem Khuen, sem Tisza megidézését, igy a biróság nem is idézhette meg őket a március 9-ére kitűzött tárgya­lásra. A miniszterelnöknek és Tisza István grófnak kihallgatását a védelem nem is fogja kérni, mert a vádlott védelmi érdeke megidéztetésüket nem kívánja s a pör anyaga egyáltalán nem is alkalmas arra, hogy politikai szenzációk keretéül szolgál­jon. A védelem részéről eddig mindössze az történt, hogy Balassa Ármin dr indokolt kérvényére Hevessy Kálmán főtárgyalási elnök a főmagánvádlóként föllépő orszá­gos függetlenségi és 48-as párt képviseleté­ben fölhívta Nagy György dr ügyvédet ar­ra, hogy „mutassa be az országos függet­lenségi és 48-as párt szervezeti szabályza­tát, vagy ügyrendjét, szóval oly kormány­hatósági jóváhagyási záradékkal ellátott szabályzatát, amelyből a párt jogi személyi­sége megállapítható; továbbá: hogy a füg­getlenségi és 48-as párt 1911 február 23-án délután félegy órakor tartott értekezletéről fölvett jegyzőkönyvet eredetben, vagy hite­les másolatban egész terjedelmében szintén mutassa be, vagy mindezeket a főtárgyalás­ra hozza magával". A pernek tehát nem annyira politikai, mint inkább perjogi érdekessége lép homloktérbe. Ha ugyanis nem tudja kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal az országos függetlenségi és 48-as párt jogi személyisé­gét igazolni, akkor az ügy aligha kerül ér­demleges tárgyalás alá, mert hiányozni fog a főmagánvádló s annak indítványa, ami nél­kül pedig ebben az ügyben az esküdtek meg sem hallgathatók s bünösségi itélet nem hoz­ható. Ha pedig eleget tud tenni főmagánvádló az elnöki meghagyásnak s ez alapon megál­lapítható lesz az országos függetlenségi és 48-as párt jogi személyisége, akkor vitássá válik az esküdtbíróság hatásköre. Hogy ebben a jogkérdésben miként fog dönteni az esküdtbirósági szaktanács, azt persze előre tudni nem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom