Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-01 / 50. szám

é DÉLMAGYAROIRSZÁÖ 1912. március 1. A magyar népdal Amerikában — Dalok a szenvedésről. — (Saját tudósítónktól.) Kemény György, az Egyesült-Államokban megjelenő Dongó cimü élclap szerkesztője évek óta figyelte az Amerikába szakadt magyar nép lelkének nótaszóbanvaló megnyilatkozását, de hasztalanul. Pedig közel egy milliónyi magyar él Amerikában s igy nem lett volna csoda, ha itt-ott mégis csak erőt vett volna valamelyikükön a nótás kedv. Nemrégiben azután végre találkozott népköltési termékekkel. Gsak természetes., liogy az Amerikában született magyar nóta a kivándorlással foglalkozik és elsősorban a hazafelé való vágyódás talál benne visszhangra. Newyorki kikötőbe áll egy hadihajó, Tetejibe, tetejibe nemzeti lobogó. Fújja a szél, fújja; hazafelé fújja, Kilenc éves amerikás megy az ó-kontriba (óhazába). Ez volt Kemény tapasztalata szerint az első hírmondója az amerikai magyar nótázásnak. Azóta többel is találkozott Kemény, de mint mondja, kevés volt bennük az eredetiség. Inkább csak gyarló utánzatai voltak holmi jól ismert^ régi népdaloknak, A minap azonban South-Bend-ben volt és jártában-keltébén találkozott A dám Pistával, aki hajdanában halász volt, most pedig Amerikában a magyar csárdák közös mindenese, ráadásul pedig amolyan régi módi népénekes, hegedős. Természetes, hogy csárdában találkoztak, ahol a busuló magyarok épen a repülőgépről beszélgettek és csodálkoztak rajJta nagyokat. Keményt érdekelni kezdte Ádám Pista és amikor lassankint egymáshoz melegedtek, egyszer csak kitört Ádám Pistából a virtus, hogy aszongya hogy: Nagy Ociján tenger vize Ne hánd a hullámod, Úgyis tudod, régen láttam Szép Magyarországot. Ha még eccer megláthatom, Megmaradok benne. Nein kell nekem soha többet Amerika, kincse. Mivel pedig Keménjmek szörnyen tetszett a dolog, Ádám Pista rágyújtott egy másikra: Amerikába gyüttem el'munkásnak, Haj ón hoztak, hogy én gyalog ne járjak. Járjon gyalog a tót, polák vagy oláh, Nem érdemes hajót adni az alá. El akartam a pantallót kerülni, De már látom, mégis köllön viselni. Pantallómnak ollan vékony a szára, Esik a. hó, fázik a lábam szára. Kemény kíváncsi volt, hogy vájjon az uj foglalkozásmód nótára hangolja-e a magyart, amire Ádám Piéta a következő nótával felélt: Ne csodálkozz, hogy én hervadt vagyok, Kilenc esztendeje, hogy köszörűs vagyok. Tizediket tőtöm az Alber gyárába, Y asat köszörülök farmerek számára. Ez a nóta az Oiver-gyárban dolgozó magyar köszörűsökről szól, akik valósággal lassu halódásban töjtik életüket a gyilkos köszörűknél, amelyek a tüdővészt lehelik beléjük lassan, de biztosan. Amint látjuk, a nóták szomorúak és igazán bánatosak. Lehetséges, hogy mindezek az Ádám Pista lelkében születtek meg, de az is lehetséges, hogy ide-oda való vándorlásában szedte őket össze és szerves egészet csinált belőlük az ő egyszerű, de mégis poétikus lelke. Pezsgős pohár, méreg-pohár. — Könnyelmű élet elöl a halálba. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi éjjeli élet egyik ragyogó csillaga a sok pezsgős pohár után csütörtökön reggel a méregpohár után nyúlt, a halálba akart menekülni a biztos lezüllés elől. Talán ez az első eset, hogy a szerelem papnője, a szerelmes éjszakák csóktalan mártírja, nem szerelmi csalódás miatt, hanem anyagi bajok elől menekül a halálba. Csekély fizetéséből nem tudott megélni, a feslett életmód pedig nem voit a szerencsétlen leány kenyere. Inkább a halált választotta. Most kékülő ajkakkal, talán utolsót vonaglik a közkórházban. Ez a jelentéktelennek látszó öngyilkosság szociális szempontból rendkívül fontos cs hatalmas perspektiváját tárja elénk annak a nyomorúságnak, annak a fehér rabszoigakereskedésnek, melyben a magyarországi kaszirnők élnek. Éjjel-napnál dolgoznak ezek a nők, havi negyven koronáért. Éhbér ez. A testüket kell áruba bocsájtani, hogy megtudjanak élni Az erkölcstelenségbe keji, hogy rohanjanak. V.an, akit az élet rákényszerít, hogy kaszirnő legyen, de a temperamentuma tiltakozik a prostutició ellen. Az ilyen vagy öngyilkos lesz, vagy megtagadja önmagát. Egyik testi a másik lelki halál. Melyik rosszabb? A szocialistáknak s humanistáknak, akiknek az élet megjavitása a céljuk, nem szabadna ezekről a szerencsétien páriákról sem megfeledkezni. Weintraub Juliska, az „Otthon" kabarékávéház felirónője ma reggel fél nyolc óraikor, amikor a kávéházból hazatért Iskolautca 20. szám alatt levő lakására, öngyilkossági szándékból ecetsavat ivott. A szomszédban lakó Zápory Nándor dr orvos részesítette első segélyben az életuntat, majd a mentők a kórházba vitték. Kihallgatni még nem lehetett, mert sérülése életveszélyes. Ez röviden, néhány sorban a kis felirónő tragédiája. Nem régen van a kaszirnői pályán Weintraub Juliska, aki egy újpesti vasúti ellenőr leánya. Egy évvel ezelőtt került (Szegedre egyenesen a családi tűzhely mellől. Először az Otthon-kávéházban kapott alkalmazást . Tiszta leány volt, akin még nem fogott a nagyvárosi bűnös éjszaka. A becsületes uton maradt. Nemsokára a „Kossuth"kávéházba lépett he. Az éjszakai világban álItalában ugy ismerték, mint egy becsületes, érintetlen nőt. Juliska épen ezért szűkös anyagi viszonyok között élt. Az Iskola-utca 20. szám alatt, Politzer Lipót ékszerész házában lakott egy kis bútorozott szobában, amelyért havi 40 koronát fizetett. A házbeliek előtt már néhány napja életuntságról panaszkodott. Sőt szokása ellenére inni kezdett. Naponként berúgva érkezett haza. Három nappal ezelőtt visszalépett régi helyére, az „Otthon"kávéházba. Ma reggel is, mikor hazatért, a szesztől valósággal gőzölgött a szája, Ugy látszik, bártoritóul vett be ma nagyobb mennyiségét. Alig volt a szobájában néhány percig, a háziasszonya jajgatást hallott felülről. Berohant a'szobába, Juliska ott feküdt teljesen felöltözve a padlón, szája vértől habzott, az üveget, amelynek tartalmát — majd félliter ecetsavat — teljesen kiitta, messze az 'ágy alá hajitotta magától. A szomszédból áthívott Zápory dr ellenszert adott az életuntnak, majd Sass Lajos ügyeletes rendőrtisztet értesítették, aki a leányt a mentőkkel a kórházba, vitette, Ál lapot ;i reménytelen. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Péntek: Csitri. (Páratlan 3la.) Szombat: Leányvásár. (Páros 1/a.) Vasárnap délután: Bocaccio. — Este: Leányvásár. (Páratlan s/s.) König és Fichtner. (Saját tudósítónktól.) Szeged zenei életének legértékesebb tényezői König Péter, a városi zeneiskola igazgatója és Fichtner Sándor, a honvédzenekar karnagya. Ennek a gyakran emiitett kijelentésnek aktualitást ad König és Fichtner legutóbbi szereplése. A fővárosi Nemzeti Zenede vasárnapi koncertjén előadták König Péter készülő suitjének két részletét. Az értékes zenekari münék A Tisza a cime, amelyet Juhász Gyula, a szegedi számazásu költő irt König Péternek. A bravúros konstrukciójú műnek értékes sikere volt. A fővárosi lapok kritikái a legnagyobb elismeréssel méltatták a müvet. A suitben benne élt a szegedi nép hangulata, a Tisza tájának festőisége. A zenekari müvet egész terjedelmében a szegedi uj zeneiskola megnyitásán mutatják be először. Fichtner Sándort a szegedi ötödik szimfonikus hangversenyen ünnepelte a zenekedvelő szegedi publikum. A kiváló karmester tevékenysége határkövet jelent Szeged zenei életében. Csodálatos invenciójuk páratlanul agilis zenész. Amióta Szegeden van — König Péterre] együtt működve — egymást érik a nivós zenei események. Szinte megbecsülhetetlen a működésűk. Ebben a városban még alig egy évtizeddei ezelőtt kihasználatlan talaj volt a zenekultura. A zenét, valóságos értékében, csak néhány család kultiválta. Ma már Szegeden természetsnek találjuk péL dául a szimfonikus hangversenyeket. König Péter és Fichtner Sándor nevelték a szegedi közönséget. Népszerüsitették a zenét. Ahogy a magyar vidéken dzsentriskednek. — Kép a borgosi kaszinóból. — (Saját tudósítónktól.) A horgosi „uri" kaszinó szerepelt ma a szegedi királyi járásbíróságon. Ez a szereplés azonban nem alkalmas arra, hogy a horgosi kaszinó iránt lovagias tiszteletet keltsen. Nem, a horgosi kaszinó lovagias felfogás tekintetében egyáltalán nem hasonlatos a legendabeli názárethi kaszinóhoz, mert a horgosi kaszinó választmányáénak áz uri becsületről alkotott fölfogása épenséggel nem mondható szigorúnak. Szegeden, egyik járásbirósági tárgyaláson kettős minőségben szerepelt a horgosi kaszinó választmánya. Mint panaszos, 'rágalmazásért perelte Ausch Andort, a kaszinó volt tagját, akinek viszonvádja alapján egyúttal mint terhelt is szerepelt a mai tárgyaláson. Az ügy előzményei a következők: Mint az iiven horgosi kaszinókban szokás, felekezeti harcok voltak napirenden. A kaszinó tagjainak többsége nagvon szerette volna kiugratni a kaszinóból a nekik kellemetlen vallású tagokat. Hogy a •kellemetlenség' még nagyobb legyen, volt egy különösen kellemetlen kaszinótag, Ausch Andor, aki nemcsak a val-i lásá miatt volt • kellemetlen, hanem azért is, mert igen fejlett'izmai varínak és meri kiválóan ért a kardforgatáshoz. Ilyen „kvalifikációk" mellett érthető, ha Ausch nem volt hajlandó szó nélkül nézni a zsidöhecceket, s ha minden „zsidó vonatkozású" sértést a magáévá tett. És mert ilyenfajta sértések nanirenden voltak, természetes, hogy a kaszinó majd minden „uri" tagját sorra provokálta. Viszont az is érthető, ha a kaszinótagok nem voltak hajlandók kötélnek, állni, s uri becsület ide, uri becsület oda, biz ők nem verekedtek. Ugy gondolták