Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-02 / 51. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. március 2. Az angol bányászok általános sztrájkja. (Saját tudósítónktól.) Rövid vajúdás után mégis csak kitört Angliában az általános bányászsz;rájk. Már az utóbbi időben teljesen elkerülhetetlennek mutatkozott, jóllehet Anglia legkiválóbb gazdasági tekintélyei és áliamférfiai, elsősorban maga Asquith miniszterelnök, buzgólkodtak az ellentétek elhárításán. A békés megegyezésre irányuló kísérletek teljesen meghiúsultak, s ma már közel egy millió angol bányamunkás szüntette be a munkát. Ez a méreteiben és jelentőségében világszenzációt képező gazdasági háború rendkívüli befolyással lehet Európa gazdasági egyensúlyára. Épen ezért nem lesz érdektelen ennek a világsztrájknak az előzményeit és körülményeit ismertetni. A sztrájk előzményeinek rövid története. 1911. december 21-én gyűlést tartott Nagybritánnia bányászainak szövetsége (Miners' Federation of Great Britian), amelyen elhatározták, hogy az összes bányászok elé terjesztik és szavazás alá bocsátják a következő kérdést: „Azon elv érdekében, hogy Anglia bányáinál minden föld alatt dolgozó férfi és fiu számára megszabott bérminimumot állapítsanak meg, helyesled-e a sztrájk kimondását, vagy nem?" — Elhatározták, hogy a mennyiben a munkások kétharmadrésze igennel szavazna, 1912. február 29-ére felmondják a munkát, sztrájkba hivják Anglia összes bányamunkását. A szavazás január 10-én vette kezdetét és az eredményt a január 18-ikán Birminghamban megtartott országos értekezleten hirdették ki. A sztrájk mellett 445,801 munkás szavazott, mig ellene csak 115,921 s igy az eredmény jóval túlszárnyalta a sztrájk kimondásához szükséges kétharmad részét a szavazatoknak. A január 19-iki értekezleten tehát kimondották, hogy február végén minden bányász sztrájkba lép s megküldték a bányatulajdonosoknak a felmondást, egyúttal megnevezlek azon napi munkabérminimumokat is, melyeket egyes vidékekre külön-külön megüllapitottak. Továbbá kimondották, hogy haj landók 'a bányatulajdonosok képviselőivel tárgyalásokba bocsátkozni, hogy, amennyiben lehetséges volna békés nton kieszközölni a munkások követeléseit, a sztrájkot elkerüljék. Minden jel arra mutatott, hogy sikerülni fog a békés megoldás. A munkások hajlandók voltak a megállapított bérminimumokat leszállítani, a munkaadók pedig ' beleegyezitek a tárgyalások fölvételébe. Február 7-én találkoztak a ' tulajdonosok képviselői a bányászok képviselőivel. A délwalesi bányatulajdonosok is megjelentek a tárgyaláson, ami magában is kedvező előjelnek volt vehető, mert az 1910-iki délwalesi bányászsztrájk eredményeként létrejött bányászok és munkaadóik között való szerződés értelmében a munkabéreket fölemelték, sőt bizonyos tekintetekben minimalizálták is és kimodották, hogy a szerződós megkötésétől számított 5 éven belül a munkások és munkaadóik viszonyát semmiféle tekintetben serp szabad megmásítani. A munkások túlnyomó többsége szavazott a szerződés ily értelmű megkötése mellett (94,278 szavazat 34,963 szavazattal szemben). Ezen szerződésre támaszkodva, a délwalesi bányatulajdonosok január elején manifesztumot bocsátotitak ki, mely szerződésszegésnek jelenti ki a bányászok uj mozgalmát s tudni sem akar ujabb engedményekről, amig az 1910-iki szerződés lejár, tebát 1915-ig. Mindezek dacára a dél walesi tulajdonosok is megjelentek a február 7-iki értekezleten és nagy volt a remény országszerte, liogy békés megegyezésfel csirájában fojtják el a sztrájkot. Annál kellemetlenebb volt a meglepetésszerű hir, hogy nem tudtak megegyezni, ami nagyrészt a délwalesi bányatulajdonosok magatartásának volt köszönhető. A bányászok szövetsége ezután még február 13-án és 14-én is összegyűlt, de a dolgok •állapotán javítani nem tudott. Február 20-án a Conciliation Board (Egyeztető bizottság a munkások és alkalmazóik között felmerülő különbségek békés elintézésére) gyűlése nagyot lendített a dolgon, amennyiben ez alkalommal a tulajdonosok hajlandóknak nyilatkoztak elfogadni bizonyos megszorítások mellett a bérminimum elvét és napi bérmininiiunnak felajánlottak 6 sh. F/s d, illetőleg egy shillinggel többet azon munkásoknak, akik abnormális helyeken dolgoznak, vagyis oly helyeken, ahol a terep nem engedi meg, hogy normális munkával annyi szenet fejtsen, amennyi normális keresetet biztosítson neki. Ez az ajánlat mindenesetre hosszú lépés a kiegyezés felé, de a munkások ragaszkodnak az általuk megállapított bérminimumokhoz s igy ez a gyűlés is véget ért anélkül, hogy a két pártot összehozta volna. Ekkor lépett akcióba a kormány. A miniszterelnök megbivta a bányatulajdonosokat, valamint a munkások képviselőit is, hogy vele tárgyalásokba bocsátkozzanak. Február 22-én kezdték meg a tárgyalásokat, majd február 27-ikére halasztották el őket. Ennek az értekezletnek még nincs végleges eredménye. Asquith miniszterelnök a bányatulajdonosoknak uj javaslatot tett. A tárgyalásban ezzel fordulat állott be. A tárgyalást holnap folytatják. Mialatt Londonban a tárgyalások tovább folynak, a sztrájk az egész országban terjed. Ma este Sommerset és Fife között majdnem minden szénbányát elhagytak a munkások és csak azok maradnak vissza, kikre szükség van, hogy a bányákat a vizelöntéstől és a röbbanó-gázak felgyülemlésétől megvédjék. Az ipari kerületekben máris érezhető a szénhiány. Különböző seffieldi kohómüvek beszüntették ma az üzemet és mindenütt kihirdették a gyárigazgatók, hogy holnap a gyárakat bezárják. A vasúttársaságok a forgalom korlátozását közlik, leszállítják a vonatkísérő-személyzet számát és őröket állítanak a vasút védelmére. Rendzavarás eddig nem történt. Délután két órakor a sztrájkolok száma 750,000 volt. Ma hajnalig beérkeztek a jelentések: 1,015.000 bányász állott sztrájkba, A hangugulat lelkes, mert biztos a győzelem. 'Bámulatos, mennyire összetart a bányásznép. Northumberlandtól Fiiéig és szerte Laneashire valamennyi bányatelepén, mindenütt Angliában, egész Skóciában és Írországban egyetlen jetadásra megszűnt a munka. De még csodálatosabb, .hogy .milyen méltósággal és ritka öntudattal vivja harcát az alvilág hangyaszorgalmú munkáshada. A bányatulajdonosok félreverték a harangokat, hogy a sztrájkolok viz alá fogják borítani a tárnákat és az egész nemzeti kincs veszendőbe fog menni. És megtörtént az, hogy a sztrájkvezérek maguk gondoskodtak a bányák épségéről. Tizenkét millió font sterling a hadipénztár, amelyből két hétig lehet fizetni a teljes munkabéreket a harcban álló bányászoknak, azontúl pedig bőségesen fog pénz gyűlni a külföldön, mert a kontinens bányászmilliói támogatják a nagy bérharcot. Beláthatatlan lesz a bányasztrájk következménye. Mindazok az iparágak, amelyek -kőszénnel dolgoznak, a legrövidebb idő alatt megbénulnak. A sheffieldi acélgyárak már •szünetelnek, a vasutak forgalma lényegesen csökkent, a hajósvállalatok kénytelenek több járatukat beszüntetni, mert a szénnel takarékosan kell bánni. Londonban a gyárak kerek félmillió munkása már ma kereset nélkül maradt egyszerűen azért, mert nincs szén. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szombat: Leányvásár. (Páros */».) Vasárnap délután: Bocaccio. — E»t«: Leányvásár. (Páratlan 'la.) A kinematograf és a művészet: - Egy érdekes körkérdés. A Kinemátographie cimii német szaklap kérdést intézett a kiválóbb színigazgatók-, irók-, kritikusok- és mindazokhoz, akiknek a véleménye e kérdésben irányadó lehet, hogy a kinemátographban előadott drámákat művészetnek tartják-e vagy nem? Több mint ötven, a kinemeiographra kedvezeto válasz érkezett be, amelyek a szaklap legközelebbi számában fognak megjelenni. Albert Bassermann igy válaszolt: — Természetes, hogy egy, a vásznon megjelenő jó előadás művészet. Harry Waldernek, a kiváló jellemszinésznek, aki az ujabb időben a variétéhez pártolt, véleménye igy hangzik: — Az önök körkérdésére, hogy müvészet-e •a drámai müvek eljátszása a kinematográf számára? igy válaszolhatok: Ez az előadástól függ! Láttam olyan filmeket, amelyek teljesen értéktelenek voltak, viszont végignéztem már olyan előadásokat is, amelyek tökéletes művészi színvonalon állottak. Röviden tehát: a művészi előadás a kinoban is művészet! Björn Bjőrnson Párisból válaszolt: — A filmen, épen ugy vannak jó és rossz fölvételek. Először, mert többnyire olcsó színészeket alkalmaznak, másodszor, mert a legjobb művészek sem tudnak filmnek játszani. Rendesen túlsókat dolgoznak. A film pedig nagyon érzékeny ós a néző is kifárad, ha sokat kell figyelnie, Itt ugyanis csak a szeme van igénybe véve, azért a játékot a lehetőségig egyszerűsíteni kell. Hermann Bahr röviden írja: — A művészet akármilyen úton-módon nyilatkozik is meg, művészet marad. Egy jó drámai előadás a kinematográfban többet ér. mint egy rossz a színpadon. Raul Arnheimer dr szerint a Kino époly kevéssé művészi, vagy nem művészi, mint a szedőgép: nem a gép fontos, hanem az anyag, amit földolgozik. Fritz Engel, a „Berliner Tagblatt" kritikusa határozottan a kino ellen foglal állást. A dráma a beszédre van fölépítve ós nem a pantomkniára. A szó a léleknek a legszebb és legerősebb virága és ez a filmnél teljesen kárba vész és helyét a sokkal durvább mozgás foglalja el. A kinematográf határozott veszedelem a iszinpadra nézve, amely már oly sok szépet és művészit nyújtott a közönségnek. 1 Roda Roda igy válaszolt: — A filmet nem szabad összetéveszteni a színpaddal, itt legfeljebb egy ujabb müyé•szeti ágról van szó. A kinoval ugy vagyunk, mint az autóval, amelyet először a régi kocsikhoz hasonlónak készítettek. De lassanknt megtalálták a helyes irányt, amely megfelelt a célnak. A kinematografban meg lehet szakítani a cselekményt, uj és uj színhelyeket lehet felvonultatni, szélesebb mederben lehet dolgozni, komikus helyzeteket lehet teremjem a leglehetetlenebb összehalmozásokkal, ami mindenesetre jövőt ad a mozinak. J Paul Heyse dr sohasem volt még kinóban; épen ezért nem is mondhat véleményt. Edmund Eysler, a komponista igy válaszolt: — Nem mindig tesznek szolgálatot azzal a művészetnek, liogy ; népszerűsítik, ha az nem neki megfelelő helyen történik. * Szabadkai színészek clszerződége. Szécsi Ferenc, g, 'Szabadkai színtársulat bpiP