Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-02 / 51. szám

J912. március 2. bÉLMAGYARORSZÁQ 5 vivant színésze, a jövő évre elszerződött a délvidéki fszinikerületliez. Ugyancsak oda szerződött Bártfai Ilonka is. Kormos Ferencet Thury Elemér, a soproni 'színigazgató (szerződtette. Amikor nagyon sok a pénz Szegeden. — Egy barátságos razzia története. — (Saját tudósitónktól.) A minden világok legnagyobb ura a pénz ő felsége a hónap legutolsó és legelső napján éli aranykorát. A szó legszorosabb értelmében aranykorát éli, mert hol csengő arany alakjában, hogy finom rajzú bankó formájában ,hódítja meg ilyenkor az éjszaka biibájos világát. Kevés a pénz, nyomorog a város ez elvitathatatlan faktum, mert a bankok, zálogházak, szabó és egyéb számlák fényesen igazolják ezt a szomorú igazságot. És mégis van két napja minden nyomorúságos hónapnak, amikor nagyon sok a pénz Szegeden. Több, mint kellene, mert nagyon sok szép ezresbankót eresztenek a szélnek. Szegény emberek lesznek gazdag emberékké, pazarló viveur utánzókká. Gavalérosan fizetik ki az olcsó pezsgő-lötty drága flanc árát és másnap megszöknek a szabó és egyéb számlák elől. Mulatni szabad, mulatni kell, hisz az élet ugy is olyan rövid és sivár, de rendületlenül két nap alatt elprédálni egy egész hónapra való summát, az nem életművészet, még csak bohémság sern, hanem egyszerűen könnyelműség. Szegeden szegények, de könnyelműek az emberek. Nincs pénz és mégis van tá eset, liogy két éjszaka mámorában vagyont pazarolnak el az emberek. Járjuk be egy ilyen kivételes alkalomkor a várost. Miniatűr Páris. A dijnokból bankdirektor lesz. A magánhivatalnok egyiptomi cigarettát szivó eksz-báió. Pezsgő, hölgy, parfüm, zene, mámor mindenütt. A lebujok apacs poézisa ilyenkor virágzik, ilyenkor nyílja legszebb virágát. Pénteken este egy rendőrtiszt barátommal indultunk útnak. Kitűzött célunk nem volt, csak a várost akartuk bejárni. Olyan barátságos razziaféle volt ez, mert a rendőrtiszti uniformisnak mindenütt tiszteletteljesen utat nyitottak és ugy beleláthattunk az éjszaka legelrejtettebb szépségeibe. Mielőtt a fényesen, vagy csak petróleumfényesen kivilágított helyeket kerestük volna fel, az utca tarka-barka zűrzavarában gyünyönködtünk. Késő volt már, csak a színházak és mozik közönsége igyekezett fedél alá, de ezek most nem érdekesek. Éjjel, aki színházból vagy moziból siet az nem érdekes, nem téma. A lassan sétáló hölgyek az éjszakai utca témája. Finomak, elegánsak, nagyiVárosiassak és ezerszint változók. A rendőrtisztviselő barátom, aki épen szakértője a könnyelmű világnak, mert ő vezeti a feketekönyv szomorú rubrikáit mesélni kezd az utca szépeiről. „ Beszélgetés közben eljutottunk egy éjjeli kávéházba, ahol hat-nyolc deszkából összerótt színpadon nők énekeltek cochon-chansonokat. A nép mulatott rajta és fogyott az ital, fogyott a pénz. (Kávéházak.) A kávéházakba három-négy asztallal többet rakat ilyenkor a gondos gazda. Legjobban jellemzi azt a tényt, hogy ilyenkor pénz van, a kávés előrelátó gondoskodása. Pezsgőt hozat föl a pincéből, a főpincérnek kihegyezi a ceruzáját és figyelmezteti a kaszirnőt, hogy balhé ne történjék. Ezek a nyomorúságos idők legszebb napjai. Az első kávéházba, ahova bevetődtünk, még csak barnasörnél tartott. De már itt is készülődtek a pezsgős cécóra. A deszkákból összerótt színpadról egy nő éneke követelt magának tapsot. . . . egy gramofont vett , Én még eltudtam volna viselni ezt, de vett hozzá huszonnégy duplalemezt. Közben pedig egy kártyaspiller, aki véletlenségből vetődött ebbe a kávéházba, észrevette a rendőrtisztviselőt. Izegni-mozogni kezdett. Rosszul érezte magát. Hosszas, de monoton káromkodás után el is Jiagyta a helyiséget. 1 — Még itt sincs biztonságban az ember. Levegőbe röppent az első pezsgődugó és erre a hangos jelre mi is tovább indultunk. Valami romantikus dráma harmadik'fölvonását pergette a gép, mikor Szeged egyik leglátogatottabb mozis kávéházába beléptünk. A gépész a sugarat lövelő gépházból (hangos szóval magyarázta az egyes jeleneteket. — Dán színészek. Most az automobil a levegőbe fog löppenni, mert az anarchisták fölrobbantják. Természetes felvétel. A nő, aki a bombát veti, második Asta Nieisen. Sőt fiatalabb és kövérebb, mint Asta, asztakutyafáját annak a dánus nőnek. (Holnap egészen uj miisor. , Felgyúltak a villanylámpák jés bevilágították a ha'talmas termet, zsúfolásig megtelve emberekkel. Mondja valaki, hogy Szeged szegény város, hisz van pénz bőven. I Mozi végével a közönség egy jó része elhagyja a kávéházat. Más helyet keresnek, hogy ott folytassák, ahol elhagyták, mert a pénz égeti a zsebüket és ha máskor nem is, de ezen a napon urak akarnak lenni. A fényes, nagy kávéházak is megérzik ezt a szent napot. Teljesen uj alakok tűnnek föl, akiket a törzsyendég még sohasem látott. Épen ugy, mint a vidékit a városban, az idegent is meg lehet ismerni a kávéházban. Sokat rendel, nem tudja, hol állnak a dákók, nem ismeri a pincéreket és vele szokott megtörténni az a blama, hogy a tanácsos urnák, aki véletlenül szmokingban van jelen, odakiáltja: — Pincér, világos, langyos, hab. Meg a Presszét. Most van pénz, most van forgalom. Az éttermek, azok pláne készülnek a Krisztus születésnapjára. Cigányzene mellett tálalják föl a kisi'S nagy-pörkölteket. Sőt a pezsgős vacsora sem ritka. Futja, nem futja, az most nem kérdés. Már késő éjjel van, berúgott emberek azzal szórakoznak, hogy egymás kalapjait teszik tönkre. Törpék, zúznak és fizetnek. Másnap azután a sötét niTiiolizmusba siilyednek. Ez után a kis séta után komolyan kezdett érdekelni az a téma, hogy' ilyenkor több-e a pénz Szegeden, inínt máskor. A cigányprímás felelt meg a kérdésemre. — Tudja, ha harmincegyedike meg elseje nem volna a világon, éhen halna a Szegény ruma. Szegeden máskor nem lehet pénzt keresni. Olvastam egyszer egy statisztikát, hogy aránylag Magyarországban Szegeden fogy el legkevesebb pezsgő. Ami elfogy, az is elseje körül fogy el. Miből éljen akkor a szegény cigány? Vízzel mulató vendég sok van, de az nem ér egy pipa dohányt sem. Szóval, a cigányok is megerősítették azt a tényt, (hogy Szegeden van minden hónapban két nap, mikor 'több a pénz, mint kellene. Vagy legalább is ugy bánik vele az ember, mintha több lenne. ( Lebujok.) A lebujok élete jellemzi legjobban a várost. Ne értsünk lebuj alatt most olyan helyet, ahova gyilkosok, rablók és tolvajok járnak. Dehogy. Ezek előkelő, iinom helyek, csak a jellegük durva. Az előkelő közönség itt szórja el pénze java részét. Nagyon sokszor még annál is sokkal többet költ a lebuj csillagaira, mint amennyi az övé. A látogatók egy része vagy már sikkasztott, vagy sikkasztani fog, vagy pedig lemond erről az elegáns szórakozásról. Már annyira benne voltunk az éjszakában, hogy valósággal razziát tartottunk a szegedi lebujokban. Köteteket lehetne irni ezekről a helyekről. Itt látszik yieg, hogy milyen nagy város Szeged. Oyér világítás, hatalmas füst és pálinkától vagy egyéb szesztől elázott alakok. Vegyes társaság. Munkásruha, szmoking, frakk, sipka, cilinder megférnek itt jóbarátságban. A lebujok virága, a pincérleány, egyformán ontja bájmosolyát, a frakk és a csizmanadrág felé, az sem baj, ha mezitlábos a vendég, csak pénze legyen. Jellemzi ezt a következő kis párbeszéd: — Leülhetek? — ezt egy zsíros gunyáju paraszt ,kérdezte. — Miért ne. — Hozzon egy liter bort. — Guba a pénzt. —Ráérök. Ur vagyok, vagy mi a fene? — Csak elő a pénzzel. A zsiros ködmenü magyar erre előveszi vastag bőrbügyellárisát és kihúz belőle egy csomó papirpénzt. A vendéglős arca elváltozik. Barátságosan kiáltja a pincérleánynak: — Egy liter bort a tisztelt urnák. Természetesen a leány is melléje telepszik. Rengeteg ilyen hely van Szegeden. Csak most tudfem meg igazán, hogy mi is az a lebuj és mi az, hogy fizetésnap van. A Szeged-állomáshoz közel, sötét kis utcákban találtunk a legérdekesebb helyekre. Festő ecstjére való zughelyek. Csak néhány szóval jellemzem azokat, mert most nem ez a célom, most csak azt akarom bebizonyítani, hogy ilyenkor mennyi fölösleges pénz van Szegeden. Ehez szükséges a keret. Nagy terem füstös plafonjáról egyetlen sercegő petróleum-lámpa világit. A sarokban rozoga cimbalom. A falak mellett kopott bársonydivány, olyan, mint egy hosszú deszkapad, csak bársony van rája [szegezve. A teremben kifestett leányok táncolnak, borgőzt lehelő legényekkel. Tombol az élet. Hull a pénz ia tulajdonos kezébe. A kifestett leányok nem is emberek, hisztérikus bolondok. Egyiknek az a mániája, hogy ő grófnő, a másik valami nagy művésznőnek képzeli magát. Énekelnek, duhajkodnak, táncolnak és ;vagyont szereznek másnak a könnyelműek pénzéből. A baráságos razzia csak annyiból volt tanulságos, mert érdekesnek mindig érdekes, bogy végre magam is bebizonyosodtam arról, hogy nincsenek szegény emberek, csak szerencsétlenek. Pénz az van, csak rosszul van elosztva. A verejtékkel szerzett aranyak bűzös, bűnös glo'ákába gurulnak. Ide ugy rohannak, de azután kőrútjukat nagyon lassan teszik meg tovább. Vissza ikerülnek ugyan hozzánk, de újra véres verejték árán. Amig én igy filozofáltam egy részeg ember befejező refrénként ezt orditotta a fülembe. Ordította, pedig énekelni akart. juss... — Bárcsak mindig elseje volna, Szivem soha el nem szomorodna. Van pénz, de mit ér, ha olyan hamar elfogy, együtt a mámorral, muló mint a kámfor. (sz—m.) Csak a mm vuiy o révén lett világhírű a valódi A hygienikus Palma kaucsuk ágybetét minősége l elsőrangú 1 *