Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-14 / 61. szám

1912 Itt. évfolyam, 61. szám Csütörtök, március 14 ÜEiponsi szerkesztőséi és fjsiióiiivatai Szered, !l era ííerena-utca 15. szára • eséípesfi szerkesztőséé és Kiadóhivatal IV., exs Városház-utca 3. szint c=s ,, A király elölt, ELŐFIZETESí ftR SZE6EDES egész évre . R 24-— félévre . . . R 12-— negyedévre.. R 6'— egy hónapra R 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉS! ftR VIDEREN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14-— neayedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. " TElEFON-SZáM: Szerheszfóseg 305 fLadóitivaíaJ 830 Interurbán 305 i! Budapesti szerkesztősig teleían-száma 128—t? Az országgyűlés két házának elnökein kivül, a munkapártnak két illusztris államférfia kapott meghivót őfelségéhez. Nagyon valószinü, hogy ezen államférfiakat követni fogja más előkelő politikusok sorozata. A kihallgatások első napján Csáky Albin gróf és Návay Lajos a főrendiház és képviselőház elnökei járulnak őfelsége elé. Az ő meghivatásuk első sorban annak a nagy és fontos közjogi méltóságnak szól, melyet betöltenek, de kettős fontosságot nyer az illető poliikusok egyénisége folytán. Elsősorban Csáky Albin gróf, a hatvanhetes politikusok nesztora, nemcsak királyunk egyik legkedvesebb embere, hanem politikai életünknek legtiszteltebb alakja is. Návay Lajos a vezető politikusok között talán a legfiatalabb, de már tekintélyes mult áll háta megett. Széles körű tudása, kiváló politikai érzéke és államférfiúi képességei őt rövid idő alatt a parlament legelső székébe juttatták. A meghívott államférfiak névsora csak megerősít azon hitünkben, amely egy percre sem ingott meg, hogy a válság, bármilyen súlyosnak lássék is, szerencsés megoldást fog nyerni és abból a korona fénye és az ország érdeke egyaránt érintetlenül fog kikerülni. Közéletünk kiválóságai, akik a napokban őfelsége elé fognak járulni, a hatvanhetes politikának rendithetetlen oszlopai és régi kipróbált képviselői a Deák Ferenc politikájának, amelyet Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök oly tisztán képviselt s amely a monarchia nagyhatalmi érdekeit s a koronás király iránti törhetetlen hűséget, mindig összeegyeztette és azonosoknak tekintette a magyar nemzet boldogulásával. Őfelsége fejedelmi erényei és képességei között, melyek számára az egész müveit világ tiszteletét megszerezték, amelyeknek annyi fényes sikerét köszönheti, talán a legkiválóbb azon tulajdonsága, hogy kitűnően tudja megválasztani tanácsadóit és mindig meghallgatja azokat, akik neki bölcs tanácscsal szolgálnak. Olyan fejedelmi erény, mellyel kevés uralkodó dicsekedhetik, de egy sincs, akinek erre olyan szüksége volna, mint aki a kettős monarchia népein van hivatva uralkodni. Ennek a két körülmény szerencsés találkozásának köszönhető, hogy őfelsége olyan hosszú idő óta a nemzettel zavartalan harmóniában irányítja a Szent István koronája alatt élő népek politikáját. Azok a férfiak, akik a közel napokban őfelsége elé fognak járulni, a legnehezebb szituációkban szolgáltak bölcs tanácscsal őfelségének. Nem lehet kétséges azért, hogy mostani kihallgatásuknak is meg lesz a kívánt sikere és őfelsége kipróbált bölcsesége most is meg fogja találni a helyes Amióta Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök visszaadta a kormány megbízását őfelsége kezébe a politikai válság nyugvópontra jutott. Azt a pár napot, a mely azóta eltelt, inkább az önkényes fombinációk és kalandos hirek töltötték be. A néhány napi szünet azonban nem mult el hiába. Kétségtelenül megállapítható, hogy a kormány váratlan lemondása óta az eszmék sokban tisztázódtak, kiuVálikép komoly osztrák politikai körökben. Csütörtökön végre el fog mozdulni a válság arról a holt pontról, amelyre jutott. Őfelsége évtizedes hagyományaihoz és alkotmányos felfogásához hiven meg fogja hallgatni azon államférfiak véleményét a kik állásuk, egyéniségük és a politikai életben elfoglalt vezető pozíciójuknál fogva első sorban vannak arra hivatva, hogy válságos időben a koronának tanácsot adjanak. A alkotmányosság, de a politikai bölcsesség követelménye is, hogy a király azok által informáltassa magát a politikai helyzetről, a pártok felfogásáról és az ország hangulatáról, akik azt legjobban ismerik és akik arról hü képet nyújtani hivatvák. Régi szokásához hiven őfelsége a kihallgatások eredménye alapján fog magának képet alkotni a helyzetről és e szerint fogja megszabni azt az irányt, amelyet fejedelmi jogai értelmében a válság megoldásánál követni óhajt. Rejtett szerelem. Irta Francois Coppée, A külváros egyik legnépesebb és leglármásabb utcájában, melyben a teherkocsik és omnibuszok döcögése reggeltől estig megremegtette az ablaküveget, volt egy kicsiny papir- és ujságárusbolt. Mindenki ismerte és becsülte annak tulajdonosát, a csinos szőke leányt a pompás szabású fekete ruhában. Dus haja, mely állandóan hadilábon állt a sima frizurával, tulajdonkép a rőtszinübe látszott s csinos szabályos arcában, melynek rózsás szinét csak egy-két szeplőcske tarkította, két gyönyörű mogyorószem ragyogott. Mesés rendet tartott kisded birodalmában s öröm volt látni, mikor ügyesen és gyorsan összerakosgatta az újságokat, melyekből szerteáradt a friss nyomdafesték illata. Mintája volt az ügyes üzleti hölgynek: szeretetreméltó, előzékeny s engedékeny, de teljesen hiján az illetlen bizalmaskodásnak. Tartózkodó volta első tekintetre elárulta a tisztességes leányt. Szóval: ez a kis ujságárusleány angyal volt! Ha önök is abban a városrészben laktak volna, melyben ő, akkor a hivatalba, vagy műhelybe menet bizonyára nem sajnálták volna a kis kerülőt, csakhogy nála vásárolhassák az újságot! Szavamra állíthatom továbbá, hogy a bájos gyermek bővében volt az imádóknak. Többnyire Írnokok, vagy kereskedősegédek voltak ezek, olyan ezermesterek, kiknek erszényében állandó volt az apály, de nyakukon ott ragyogott a legújabb, legdivatosabb nyakkendő. Ám vakmerő szóval egyikük sem mert közeledni a fiatal leányhoz, kinek lénye módfelett imponált nekik, mert maga volt a megtestesült tisztesség. Azután meg közvetlen közelében, a bolti asztal mögött mindig ott volt a papa. Félig béna aggastyán volt ez reszkető kezekkel, akinek hófehér szakálla, görög sapkája és hímzett mellénye egy urasági kapus külsejét kölcsönözte. Mindenki tudta a külvárosban, ihogy az aggastyán, egy bankház egykori kifutója, miután szélütés érte s munkaképtelenné lett, csak igen csekély nyugdijat élvezett s bizonyára valamelyik kórházba kellett volna bevonulnia, ha derék és szorgalmas leánya nem tartotta volna el s nem ápolta volna hűséges gyermeki szeretettel. Reggelenkint csinosan felöltöztette, azután beültette a nagy karosszékbe. hogy ilykép egy jómódú polgár vagy legalább egy gondoktól menten élő férfi illúzióját élvezhesse. S noha a jó lélek minden munkát maga végzett, mégis gyakran igy szólt szomszédnőihez: — Ha Önök tudnák, hogy a papa mennyit segit nekem és ő mennyire nélkülözhetetlen! A valóságban az öreg csaknem mindig malmozott. De ha olyan vevők jöttek, akiknek nem volt sürgős a dolguk, például iskolásfiuk, akik néhány souért irótoliat vásároltak, vagy a szemközti csaplárosné, aki hírhedt fecsegő volt s félóráig válogatott ki egy naptárt, akkor a leány tűrte, hogy apja szolgálja ki ezeket, amit aztán nagy lassan és ügyetlenül tett, minden mozdulata közben rátámaszkodva a bútordarabokra. — Láthatják, hogy papa mennyit könnyit a dolgomon ... azt teszem, nélküle nem is készülnék el vele, különösen ma, mikor meg kell irnom a heti nyugtákat is . . . Senki sem fogja kétségbevonni, hogy egy ily imádandó teremtés, áki a legutóbbi ibolya-, nyíláskor érte meg a huszadik tavaszát, könnyen szert tehetett volna kérőre, ha akart volna. Am szerény viszonyai ellenére sokkal „finomabb kisasszony" volt, hogysem beérte volna a maga külvárosának, melynek határait csak nagy ritkán lépte át, többnyire közönséges férfiaival. Egy henteslegény, aki naponta tőle vásárolta a „La Lauterne" példányát, házassági ajánlatot tett neki, de kosarat kapott, noha csinos és vagyonos fickó voií s ép önálló üzletet akart nyitni. Visszautasította továbbá határozottan, bár nem durván a 24-es szám alatt lakó kereskedő fiának udvarlását, aki tiszteletteljes szerelemre gyuíadt iránta.