Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-14 / 61. szám

lö DÉLMAGYARORSZAG 1912. március 14. utat és a magyar törvényhozás ismét felveheti azt a munkát, mely a dinasztia, a nemzet és a monarchia érdekeit egyformán szem előtt tartja. A városi törvény. — Három kategóriában a városok. — (Saját tudósítónktól.) Harrer Ferenc dr fővárosi tanácsos a városok kongresszusának, megbízásából előadói javaslatot készitett a városok külön törvényéről. A javaslatot a legideálisabb önkormányzat szelleme lengi át. Az önkormányzat tekintetében még a legkisebb várost is közvetlenül az állami felügyelet alá kivánja helyezni. A közigazgatási birósági jogorvoslatnak tág teret nyit. A különböző városi kongresszusokon leszürődött megállapodásokat és kívánságokat ügyesen iktatja be a javaslatba. De nem teszi ezt minden kritikai megfontoltság nélkül, hanem akként illeszti be azokat, hogy minden részleteivel a javaslaton végig húzódó önkormányzati szabadság eli ét domborítsa ki. A javaslat majd minden főbb pontjánál ismerteti a ma érvényben levő községi és törvényhatósági törvény vonatkozó rendelkezéseit, majd Fascho Moys javaslatát s miután reá mutat azok hibáira és avultságára, mesterien megindokolja álláspontját s mint konklúziót, röviden, de szabadosan előterjeszti javaslatát. Bár a javaslatban sok oly ismerős elvvel találkozunk, amely a városok különböző tanácskozásain, majd a közigazgatási szakirodalom terén leszürődött kívánságok egybefoglalásául tekinthető, mindamellett sok uj és értékes gondolatot is látunk a javaslatban. Igy például a városi törvényeknek még az általános nagy közigazgatási reform bevá>rása előtt lehetséges megalkotása szempontjából helyesen tervezi a javaslat, hogy a városi törvény tervezetét közigazgatási szervezetünk mai keretébe illeszszék be. NemküA fiatalembert Anatole-nak hívták s pisze orra és kissé együgyű külseje ellenére nem volt hiján minden érdekességnek, mert rendkívül eleven szelleme volt s örökké távoli felfedező utakról és hősi -kalandokról ábrándozott. Minden nyolcadik napon eljött a maga „Journal des Voyages"-eért, melynek érdekes közleményei és fantasztikus képei lebilincselték figyelmét. Szóval a bájos gyermek szive mindeddig még nem szólalt meg, mikor egy reggel egy magas, sovány, dusfürtü és gyémántszemii ifjú lépett be a boltba egy fiatal Isten mosolyával. A leány nem liátszott észrevenni erősen kopott öltözékét és könnyelműségre valló modorát, de fekete szemének tüze lebilincselte s mikor átnyújtotta neki a kivánt napilapot, mintha eljövendő szenvedések előérzete nyiIalott volna bele a szivébe. Naponként újra eljött, egy sout vetett az asztalra s egy tekintetet a leányra; ez azonban jól érezte, hogy közönyös tekintet volt. A leány most tudni szerette volna, hogy ki az uj vevő s tudakozódott a szomszéd gyümölcsárusnénál. Nem volt nehéz megtudni, hogy a „fiatal isten" padlásszobiá-t bérelt a szomszéd házban, hol nagy súlyt helyeztek a nyugalomra, tehát nem tűrtek meg sem gyermeket, sem zongorát, hogy azonban a lakást fel is mondták neki, még pedig csendháborítás miatt, mert egész éjszakákon lönben uj és helyes gondolat, hogy a legalsó városi fokozatot oktrojálni lehessen a községre. A városi törzsvagyonnak eddig olyan féltő gonddal őrzött megkülönböztetésének az elejtése is tetszetős. De leginkább korszerű és a városok gazdasági fejlődésére nagy kihatással biró rendelkezés annak a kimondása, hogy a városoknak jogukban áll üzemeket és intézeteket tartani és kezelni. Mondani is fölösleges taíán, hogy amennyiben ily rendelkezésnek helye lesz az uj városi törvényben, ennek alapján meg van a jogi alapja városi takarékpénztárak és a közélelmezés olcsósitására szolgáló intézmények lé" tesitésének. Merész gondolatnak látszik s talán sokak ellenmondásával fog találkozni az, hogy a javaslat a tisztviselőknek a képviselőtestületben nem ad ülési és szavazati jogot, valamint hogy a vármegyebeli városokban a képviselőtestületnek nem a polgármester lenne az elnöke, hanem a képviselőtestület az elnökséget saját kebeléből választja. Mi ezt az újítást épen a tisztviselők érdekében, továbbá a£ önkormányzat teljessége szempontjából helytállónak találjuk. Az a legfőbb pont, amelyben a javaslattal egyet nem értünk: a városok osztályozása. A javaslat szerint ugyanis a városok báromfélék lennének: a) törvényhatósági joggal felruházott városok; b) vármegyebeli városok tanács szervezettel és c) vármegyebeli városok polgármesteri szervezettel. Mi e háromféle megkülönböztetést városaink viszonyainak az ismerete alapján nem tartjuk helyesnek s a városoknak két kategóriája mellett foglalunk állást, 'vagyis csak a törvényhatósági és a vármegyebeli (és pedig tanácsi szervezettel biró) városokat különböztetnénk meg. Az előbbi-be a jelenlegi tjf városokat és a törvényhatósági joggal való felruházásra máris teljesen megérett, a jelenlegi rendezett tanácsú városaink legkiválóbbjait tartjuk sorozandónak. A várát szavalva, sőt orditozva járt 'kelt a szobájában. Tehát költő, aki a maga verseit szavalja! A háziúr feltette magában, hogy a jövőben óvakodni fog az ilyen lakótól! A his leányt mindeddig alig érdekelte az irodalom; hisz a cukrász sem szereti a cukorsüteményt! De amióta szerelmes volt, naponkint átnézte az összes lapokat, abban a reményben, hogy egyszer csak ráakad a lángszemű fiatalember nevére, aki naponkint megfordult boltjában anélkül, hogy udvarias mosolyánál egyebet nyújtott volna neki. És''egyszer csakugyan megtalálta a büszke, a zárkózott férfi nevét, azután reggelenként olvashatta egy regény folytatásai alatt, melyet valami jelentéktelen párisi lap közölt. De több bánatot okozott neki, mint örömet, mikor olvasnia kellett azokat a regéket, miket ö, a kopott kabátban járó szegény ördög hercegnőkről és selyemben járó kegyencnőkről mondott. A leány napróí-napra boldogtalanabbá lett, mikor imádottját belépni látta a boltba. Alig mert már rátekinteni attól való félelmében, hogy ez boszuságot okozhat neki. Hosszú hónapok teltek el ilykép. A költő még mindig a szomszédságban lakott. Beköltözött egy szerény kerti házba, ahol nem hallhatták szavalni s az utcai házban lakó gazda tűrte, mint ahogy pl. bármely másik lakójának megengedte volna, hogy szárnykiirtöt fújjon a pincében. megyebeli városok pedig, lennének a most emiitett kiválás után még visszamaradó, tehát mai rendezett tanácsú városaink legnagyobb része és azok a Jelenlegi nagyközségeink, amelyek a városi kulturának többé-kevésbé már ma is a birtokában vannak, melyek akár népességük, akár közintézményeik, akár forgalmi és gazdasági jelentőségüknél fogva biztosítékot nyújtanak arra, hogy a városi önkormányzati szabadságra eléggé érettek s a városias berendezéshez elegendő szellemi és anyagi erővel rendelkeznek." Vagyis nézetünk szerint elmaradhatna a polgármesteri szervezettel biró vármegyebeii városok osztályozása. Ezt a kategóriát a javaslat azért vette fel, mert ennek a szervezetét alkalmasabbnak találja arra, hogy a városias fejlődésü nagyközségeinket városi rangra segítse, továbbá, mert a tanácsi szervezetet oly teherrel járónak tekinti, amely megakaszthatja a nagyközségek várossá alakulását. De ha a tanácsi szervezettel biró — nevezzük röviden I. — és a polgármesteri szervezettel biró — a rövidség kedvéért II. jelzett — vármegyebeli városok szervezetét tekintjük, azt látjuk, hogy azok csak abban különböznek, hogy ez utóbbi városoknál a tanácsnoki állást a javaslat elejtette, egyébként azonban ugyanazokat a tisztviselői állásokat találja szükségesnek, amelyeket az I. vármegyebeli városoknál felsorolt. Szeged a kormány melleit. Arad törvényhatósági bizottsága, amint azt megírtuk üdvözlő föliratot küldött Héderváry Károly gróf miniszterelnöknek. A föliratot Arad hasonló határozathozatal céljából megküldötte Szegednek is. A márciusi közgyűlés fog a kérdéssel foglalkozni és minden bizonnyal lelkesedéssel teszi magáévá a föliratot. Anglia flottaépítési programja. Tegnap szavazta meg az angol alsóház a hadsereg létszámára vonatkozó törvényjavaslatot s egyúttal közzétették az uj flottaépítési A bolti kisasszony immár csáknem egy év óta áJbráwdozott a feketeszemű munatiról; titokban gyakran sóhajtozott, sőt némely éjszukán könnytől ázott a párnája. Egy nap aztán elköltözött a költő s többé sohasem tért vissza. A leány szivébe zárta mély bánatát. Az idő tiint s mint ahogy mindig tenni szokta, némi balzsamot csepegtetett a sebre. A leány atyja, aki halálának közeledését érezte, azt a tanácsot adta neki, hogy menjen férjhez. De azok közül, akik kezét kérték, senki sem kellett neki. Ekkor meghalt az aggastyán s a leány magára maradt súlyos bánatával. A legtöbb üdebőrü szőke leányhoz hasonlóan, ő is hamarosan elvirult s külsején meglátszott a kora öregség. Tizenöt év mult el. Ekkor hirtelen még egyszer lángra kapott a szivében izzó parázs: azt olvasta a lapokban, hogy egykori vevője és imádottja óriási sikert aratott nagy lirai drámájával a Théatre Franeias-ban s hogy a ihirnév és gazdagság mosolyog rája. Jó szive csaknem túláradt az örömtől s ezt az örömét csak fokozta, mikor a „L'Illustration"-ban meglátta az imádott férfi arcképét, mely a diadalától megifjultan, szebb, férfiasabb volt, mint valaha! Fájdalmas örömmel szemlélgette a képet s büszkeségében csaknem gőgösen ki akarta