Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-13 / 60. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. -március 10. Egy szerb tudós hagyatéka és a paraszt ivadékok. (Saját tudósitónktól.) Magyarország a töb­bi között a nagy pörök hazája is. Évtizedes, sőt évszázados pöröket is ismerünk. Az a hagyatéki pör, amiről alább irunk, meg sem indult, máris egy évtizedes múltra te­kinthet vissza, a pör alapját képező hagya­ték pedig épen százesztendős. Egy moholi parasztfiunak: Trlaity Ger­gelynek karrierjét rajzoljuk meg az alábbi sorokban. Gyermekkorában nyájat őrzött s amikor férfikorának delén meghalt, egyike volt kora legnevesebb szláv tudósainak, aki Szentpéterváron éveken keresztül katedrá­val rendelkezett egy jónevü iskolában. Va­gyont is szerzett. Emiatt indul meg a nagy pör. Idegenben halt meg, épen akkor, amidőn útban volt hazafelé. A vagyonára rátette ke­zét az orosz hatóság. Az örökösök most te­szik meg — immár másodízben — a szüksé­ges lépéseket s remélik, hogy hozzájuthat­nak az őket jogosan megillető hagyatékhoz. Korának egyik legtalentumosabb férfia volt Trlaity Gergely, aki több szerencsével és más viszonyok között különb kardért futha­tott volna meg. Ma már kevesen tudják, hogy ki is volt ő, azaz csak Magyarországon nem tudják, de annál többet tudnak róla a szláv népek, amely faj irodalomtörténetében min­den időkben szerepelni fog. A szláv gyerme­kek már az iskola padjaiban megismerik őt, aki az iskolakönyvekben, mint nagyszerűen kimagasló s követésre méltó .példa van be­állítva. Ez a Trlaity Gergely kiváló tudós volt, akinek tudományos munkásságát már életé­ben nagyra becsülték ugy a hazai szlávok, mint a külföldiek, különösen az oroszok, akik Péterváron katedrával kinálták meg, amit el is fqgadott. Magyar fiu volt, a Bácskában ringott a bölcsője. A kis Moliol községben született 1766-ban, mint szerb parasztszülők gyermeke. A gyermekkorát pásztorkodással töltötte. Már akkor fölébredt benne a tanulás vágya. Megtanult olvasni s az olvasás volt a legkedvesebb szórakozása. Szerette a termé­szetet s érdeklődését különösen a növényvi­lág kötötte le. Tizepkét , éves korában elhagyta faluját. Budára ment föl, ahol később tanulója lett a gimnáziumnak. Jeles kvalitásaival hamar kitűnt, annyira, liogy Magyarország akkori koronázatlan királya: II. József ösztöndijat adományozott neki. Kezdetben 150, később 20Ö, majd 250 forint volt az ösztöndija. Ez a körülmény nagyban elősegitette őt tudomá­nyos kíképeztetésében. Leginkább fiológiával és retorikával foglalkozott, később pedig a jogtudománnyal és filozófiával. II. József elhunytával stipendiumának ki­utalását besziintptték. Trlaity válságos hely­zetbe került. Ekkor eltávozott Budáról. Ab­ban a reményben, hogy Ausztriában tanul­mányait könnyebben és ikevesebb költséggel folytathatja. Bécsbe ment s ott az egyetemen filozófiát hallgatott, majd pedig jogot. Sok nélkülözés árán kellett tanulmányait folytatnia. Szorgalmánál osak akarata, a ki­tartása volt nagyobb. Az eredmény nem is maradt el. Oroszország akkori bécsi nagykövete: Galicyn Mihály Dimitrie herceg nagy barát­ja volt a szlávságnak. Ahol csak tehette, se­gitett a Bécsbe szakadt szlávokon s kereste is az alkalmat, hogy. fajrokonainak szolgá­latokat tehessen. A fiatal Trlaityra fölhívták a herceg figyelmét a tanárok, akik fölismer­ték értékes kvalitásait. Galicyn megkedvelte a fiatalembert és titkárául alkalmazta. Mint ilyennek, kevés volt a dolga s annál több ide­je maradt a tanulásra. Véglegesen befejezve egyetemi tanulmányait, a herceg kérdést in­tézett liozzá, liogy nem akarna-e Oroszország­ban megtelepedni, aliol állást, szerezne szá­mára: Trlaity kijelentette, hogy hazájától megválni nem akar, mert a szülőföldjét na­gyon szereti. Szerb olvasókönyvek meleg sza­vakkal emelik ki Trlaity hazaszeretetét s fölemiitik azt is, mennyire meghatotta a her­ceget, aki haláláig megmaradt pártfogójának. Galycin herceg rövidesen elhunyt. Most annak a megbízatásnak a feljesitése várt Trlaityra, hogy a herceg ékszereit, érdem­rendeit s egyéb értékes ingóságait hazaszál­lítsa Oroszországba s ott azokat a családnak átadja. Trlaity útra kelt s eleget tett a meg­bízásnak. A hercegi család tagjai megszeret­ték őt, de hiába helyezték kilátásba megfe­lelő állásba való juttatását, kétéves ott tartóz­kodása után visszatért Bécsbe. Itt csakis az irodalomnak élt s megírta Nuima Pompilia cimü históriai munkáját. Hogy megélni tud­jon, Novakovics István szerb könyvnyomdá­jában szerény díjazású állást vállalt. Szeren­csétlenségére Novakovics 1795-ben eladta nyomdáját az-északi szerb bitközségnek s igy nyomasztó szegénységbe jutott, de félbema­radt a Numa Pompilia kinyomatása is. Egy Bécsben tartózkodó zimonyi vagyo­nos szerb: Vukovics Eutámie, tudomást szerezvén Trlaity válságos anyagi helyzeté­ről, fölkereste őt s fölajánlotta támogatását. Az ő segítségével jelent meg aztán a Numa Pompilia életrajza. Később egy Balog báró nevü magyar mágnás megbízásából Mosz­kvába utazott, ahonnan két év múlva tért vissza. Rövidesen ismét útra kelt s Szom­borszky András oroszországi érsek leányát kisérte íel Bécsből Szentpétervárra. Most huzamosabb ideig maradt az orosz főváros­ban, ahol leginkább az irodalomnak élt. Szá­mos tudományos értekezést irt s ezek is­mertté tették nevét tudományos körökben. Egy-egy megjelent munkája valóságos fel­tűnést keltett, olyannyira, hogy I. Sándor cár is kezdett érdeklődni iránta. A cár 1803­ban felajánlotta neki a szentpétervári hadi akadémia egyik katedráját. Trlaity elfo­gadta a meghívást s 6000 rubel évi fizetéssel a statisztika és történelem tanárává nevezte­tett ki. Oly nagy tekintélynek örvendett, liogy amikor megnyitották a népnevelő inté­zetét, ő üdvözölte az ünnepségen résztvevő Sándor cárt. Ebből az időből számos levelet irt haza s ezekben beszámol a cár kegyessé­géről' s iránta több izben megnyilvánult ki­tüntető jóakaratáról. 1811-ig maradt Szent­pétprvárott. Ekkor ismét úrrá lett fölötte a honvágy. Elhatározta, hogy visszatér Ma­gyarországba s most már végképen szülőföld­jén, telepedik meg. Tanári állásáról lemondott s elindult hazafelé. Útközben az oroszországi Cliarkow-ban meglátogatta régi barátját, Sztojkovies Atanáz tanképezdei igazgatót. Itt megbetegedett s rövid szenvedés után elhunyt 1811. szeptember 28-án. Hagyatékában sok értékpapírt, ékszert és készpénzt találtak, de kéziratot is. A hagya ték hatósági kezelés alá került s hogy aztán mi történt vele, mindezideig megállapítani nem lehetett, pedig már történtek lépések eb­ben az irányban. Trlaity Gergelynek vannak egyenes le­származottjai s ezek most is élnek Moholon. Ezek: Trlaity Acó, Dinó, Stévó, Mitó és Miló. 1898 szeptember 16-án a leszármazottak közös kérvényt nyújtottak be Perczel Dezső akkori belügyminiszterhez, akit arra kértek, hogy néhai ősük hagyatékát oroszországi képviseletünk utján kipuhatolhassa. A mi­niszter azzal a megjegyzéssel küldte vissza a kérvényt, hogy azt diplomáciai útra kell terelni. Több mint egy évtized múlott el azóta. Az. ügy aludt ezen idő alatt. Most azonban ismét fölelevenedett. A család megbízottja Orosz­országból olyan információkat és adatokat szerzett be, amelyek alapján most már nem­csak a diplomáciai eljárást lehet megindítani, hanem magát a polgári pert is az örökséget jogtalanul bitorlók ellen. Az erre vonatkozó ügyiratok már el is készültek s valamelyik napon már el is jutnak az illetékes hatóság­hoz, S megindult a nagy per, amelynek vé­gét ma imég csak megközelítőleg sem lehet megjósolni," Talán még az eredményét sem. A hatodik töltény. — Játék szerencsétlgnségböl. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi tanyavilág­ban már betek óta napirenden van az, liogy véres kimenetelű verekedés vagy szeren­csétlenség történjék. Kedden délelőtt Felső­központnak volt meg a szenzációja. Egy házaspár pörlekedéséből véres kimenetelű szerencsétlenség lett. lToel Fülöp és felesége valami csekélységen összeszólalkoztak. Az asszony meg akarta ijeszteni az urát, pisz­tolyt ragadott, de előzőleg kiszedte a golyó­kat, de véletlenségből egy golyó, a hatodik a pisztolyban maradt. Ez a hatodik okozta az­után a katasztrófát. Az asszony megunta a játékot, letette a pisztolyt, amit azután a férj vett a kezébe és viccből az asszonyra fogta. A pisztoly elsült és az asszony véresen bukott iá földre. A tragikus kimenetelű családi viszályról a következő tudósításunk számol be: Voel Fülöp felsőközponti lakos, mikor ked­den délelőtt hazament, a felesége hangos szóval fogadta, — Már megint a korcsmából jössz? — Mi közöd van hozzá? Az asszony nem engedett, tovább folytatta a perlekedést. Az ember erre dühös lett és alaposan lehordta az asszonyt. Voel Fiilöpné erre durcásan otthagyta az urát. Ezzel azon­ban még nem fejeződött be a perlekedés, az asszony bement a másik szobába és dühösen elővette a szekrényből a pisztolyt. A hat lö­vetű forgópisztolyt egy jó ideig nézegette és azon törte a fejét, liogy lehetne alaposan rá­ijeszteni az urára. Végre azt a tervet eszelte ki, hogy kiszedi a pisztolyból a golyókat és .az üres pisztolyt ráfogja az urára. Már öt golyót kiszedett a pisztolyból, mikor benyi­tott a szobába az ura. — Mit akarsz a pisztolylyal? — Le akarlak lőni, •— szólt viccesen az asz­szony. Voel Fülöp elvette az asszonytól a pisztolyt •és miután látta, hogy a golyók ki vaunak szedve, az asszony felé tartotta, — Most majd én lőlek le téged! Az asszony nem ijedt meg, mert azt hitte, liogy már nincsen golyó a pisztolyban. — Nem félek. Ebben a pillanatban fordult a pisztoly ka­kasa a hatodik golyóra. Nagy durranás, si­koltás ós az asszony a földre bukott. Voel Fülöp nagyon megijedt, azonnal rend­őrért szaladt. A felsőközponti rendőrség ér­tesítette a szegedi rendőrséget, honnan az ügyeletes rendőrtisztviselő kiment megkez­deni a nyomozást. A szerencsétlen asszonyt behozták Szeged­re a közkórházba. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szerdán Györgyike, drága gyermek, szinmü. Be­mutató. (2/a) Csütörtökön Györgyike, drága gyermek, szinmü, (3/s.) Pénteken Az aranylakodalom, történeti színjáték. (vb.) Szombaton Györgyike, drága gyermek, szinmü. (2/s.) Vasárnap délután Dolovai nábob leánya, szinmü. — 'Este A leányvásár, operett. (3/a.) * Modern dránta a cirkuszban. A görög ó-korban játszó „Ödipusz" és a középkorban játszó „Mindenki" és „A csoda" után egy modern darabot is be fog mutatni Reinhardt Miksa a cirkuszban. Mint Berlinből jelentik, Reinhardt megállapodott a minap Verhaeren Emil belga költővel, akinek „Hajnalpír" ci­mü utópisztikusán szociális tendenciájú drá­máját elő fogja adni a Scliurnann-cirkuszban. A drámában nagy tömegek szerepelnek és igy

Next

/
Oldalképek
Tartalom