Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-13 / 60. szám

177 ~ DÉLMAGYARORSZÁG " 1912 március 13 kiválóan alkalmas a cirkuszban való előadásra. * Egy önérzetes igazgató. Példa nélkül való az a direktori heroizmus, amelylyel egy német szinházigazgató megbélyegezte a minap azt a darabot, amelyet ő adott elő. A görlitzi városi színházban operett-premier volt és a második felvonás után a függöny elé lépett Petersohn igazgató és kijelentette, hogy ő ezt az operettet a hannoveri sikere alapján szerezte meg előadásra, de utóbb belátta, hogy rossz darab és le akart mondani az előadásáról. A szerződés azonban kényszeritette őt az előadásra, amelyért bocsánatot kér. Arra kérte a közönséget, hogy tartsák meg a jegyük szelvényét, amelyért kárpótlásul másnap egy más és jó darab előadásához ingyen kaphatnak jegyet. az edelényi rablógyilkost, akit felhoztak a cellájából, hogy kihirdessék előtte az Ítéletet. Robusztus, erős alak Regula Ede. Csak az arca sápadt kissé és a szemében égett valami különös fény. A saját ruhájában volt. Három fegyveres börtönőr kisérte, meg a fegyházfelügyelő. A jobb kezét a bal lábával bilincs kötötte össze, igy ment a börtönőrök között, akik a vádlottak szobájába kisérték. Pár perccel ezután bevonult a biróság a tárgyalóterembe, amely az első emeleten van. Az emelvényen helyet foglaltak: Lehoczky Sándor, törvényszéki elnök, Szendeffy és Heckel szavazóbirák és Kövér Miklós jegyzőkönyvvezető. Halálos esönd támadt, amikor a fogházőröktől kisérve belépett Regula a terembe. Lehoczky elnök jelentette: főügyész-helyettessel, aki épen akkor jött ki a halálraítélt cellájából. — Ugyanolyan megátalkodott, hideg és gonosz — mondta a főügyészhelyettes — ez a Regula, mint amikor először láttam. A mint beléptem hozzá, az volt az impresszióm, hogy ez az ember rláim rohant volna, ha szabadon van és valahol egyedül találkozunk. Csak az elkeseredés, elszántság látszik rajta. Vadállat ez az ember. A cella ajtajából Bali is benézett Regulához, aki nem tudta, hogy a hóhér vizsgálja. — Atléta erejű ember, — jegyezte meg Bali — nagyon hasonlít Szalmához. — De egyúttal nagyon ravasz, mindenre elszánt ember — figyelmeztette a hóhért a főügyész-helyettes. — Ez a huszonnégy óra — mondta Bali csendesen és legyintett a kezével — a vadból is kezes háziállatot csinál . . . (HÁROM FEHÉR, HÁROM PIROS SZEGFŰ.) Regula féltizenkettőig ridegen, elszántan nézett előre, nem akart semmit, nem volt semmi kívánsága. Akkor hivatta a börtönőrt, hogy előadja utolsó kívánságát. Virágot kért, még pedig hat szál szegfűt harminc krajcárért: bárom fehéret és három pirosat. Mikor elhozatták a virágot és eléje tették, az volt a kivánsága: kössék át arany spárgával és küldjék a menyasszonyának, Zsóka Teréznek, ezzel a levéllel: Kedves Teréz! Három piros szegfii, három fehér szegfű. Edétől. Teljesítették a kérését, amint meghagyta. Regulához azután ügyvédje, Lengyel Zoltán, ment be, aki ma délelőtt tizenegy órakor érkezett Miskolcra. Hosszú ideig tanácskoztak, együtt szövegezték meg a királyhoz küldendő sürgönyt. Regula aztán készült a végső leszámolásra, az akasztásra, amely szerdán reggel hét órakor lesz. Á borzalmas látványosság nagyon érdekli á miskolciakat, akik valósággal megostromolták a törvényszéki elnököt jegyekért. Összesen száz darab jegyet adtak ki az akasztásra, amely alatt a kórház ablakait eflüggönyzik. (A SZÜLŐk.) Regulához délben engedték be a családját. Ott volt az apja, az édesanyja, aki görcsös zokogásba kezdett. — Meg kell hóni, bizony, hogy meg kell hóni. Ezt ismételgette fullasztó zokogás közben, palócos kiejtéssel. Regula most először megilletődött, lehajolt anyjához, megcsókolta a kezét. Lengyel Zoltán is jelen volt ennél a szomorú búcsúzásnál. Megkérdezte a halálraítélttől, mi kivánsága van még, mit tehetne még érette? — Először azt kérem, — mondta Regula — vegyék le rólam a vasat. Ügyvéd ur vállaljon kezességet, hogy kárt nem teszek magamban. Lengyel Zoltán intézkedett is, hogy teljesedjék Regula kérése. Volt még egy kivánsága a halálraítéltnek, hogy fekete szalonkabátban mehessen az akasztófa alá. (MÉG EGYSZER KEGYELEMÉRT.) Lengyel Zoltán a szivettépő siralomházi incidens után a következő táviratöt küldte a király kabinetirodájának: Őfelsége; I. Ferenc József, Magyarország apostoli királyának legmagasabb kabinetirodája Wien. A földi igazságszolgáltatás által már holnap végrehajtandó halálbüntetésre itélt. védencem, ifjú Regula Ede az utolsó órában, az élet és halál mesgyéjén esedezik felséged kegyelméért. A megtört bűnös kegyelemkérő szava mellett az Miskolcon áll a bitófa! — Szerdán akasztják Regulát! — (Saját tudósítónktól.) Siralomházban iil már az edelényi rablógyilkos, ifjú Regula Ede: s a szerdai napon fizet meg a szörnyűséges éjszakáért. Szerdán reggel bét órakor. Ez a terminus. Addig vezekelhet, leszámolhat a lelkével, az istenével, aminthogy a halállal már le is számolt. Eddig legalább nyugodtan, keményen tartotta magát, mintha mlár nem is csuklana össze a szive arra a gondolatra, hogy holnap elfogy előle a szép világ, a tavaszi kékség, az öröm, minden. Maga Miskolc, ez a csöndes, kis, kereskedő város jobban izgul az akasztásra, mint a delikvens. Csoportokban tárgyalják a szenzációt, miskolciak és edelényiek: feketekendős parasztasszonyok és kofák Edelényről borzongva beszélik az akasztást. Minden könyvkirakatban, tőzsdeajtóban ott látni ifjú Regula Ede arcképét azzal a tréfálózó bitófával ékesített levelezőlappal, amely holnap korporan aktuális lesz. És Bali Mihályt emlegetik, a faddi hóhért, aki tegnap óta Miskolcon van. (A KÚRIA DÖNTÉSE.) Még csak néhány óra — szerda reggel — és Regula Ede, az edelényi rablógyilkos elveszi a földi igazságszolgáltatás büntetését. Ma délelőtt kilenc órakor hirdették ki Regula előtt a Kúria döntését és a király elhatározását, amely szabad folyást enged az igazságszolgáltatásnak. A döntés, mely a királyi Kúria hivatalos levélpapirosán érkezett, igy szól: Ö császári és apostoli királyi felsége folyó évi március hó negyedikén kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy a háromrendbeli gyilkosság és egyrendbeli rablás büntette miatt halálbüntetésre itélt ifjabb Regula Ede irányában a törvény és az igazságszolgáltatás rendes lefolyása akadálytalanul bekövetkezzék. Kelt Budapesten, 1912 március 8-án. Vavrik Béla dr. Regula Ede a halálos Ítélet ballatára nem döbbent meg. Nyugodtan felelt az elnök kérdéseire, sőt a törvényszék előtt intézkedni akart a fogházban levő irományairól és holmijai felől. Bali Mihály, a hóhér megérkezett már Miskolcra segédeivel együtt és ma délután felállították a fogház udvarán az akasztófát, amelyen szerdán reggel liét órakor Regida Ede be fogja fejezni bűnös életét. (A HALÁLOS ÍTÉLET.) Az Ítéletet reggel kilenc órakor hirdették ki. A törvényszéki épület folyosóján kevesen állottak, mert csak azokat bocsátották be a törvényszék épületébe, akinek ott dolguk volt. Annak a kevés embernek azonban alkalma vra km át K-i JA P'Z'l V T.. — A királyi törvényszék a rablógyilkosság bűntettével vádolt ifjabb Regula Ede ügyében ki fogja hirdetni a királyi Kúria Ítéletét. A királyi Kúria őfelsége a király nevében a következőkben itélt: A benyújtott semmiségi panaszokat a büntető törvénykönyv 385. I. b) és II. pontja értelmében elutasítja. Minthogy tiz percig tartott, amig az elnök az ítélet indokolását felolvasta, Regula ezalatt révetegen jártatta szemeit körül a teremben. Amikor az elnök az indokolás felolvasásával elkészült, megkérdezi Regulát: — Megértette az Ítéletet, Regula? — Megértettem! — feleli határozott hangon. — Most pedig — folytatta az elnök fel fogom olvasni őfelsége elhatározását, őfelsége a király a királyi Kúria által felterjesztett kegyelmi kérvényre vonatkozólag a következőket határozta: Őfelsége apostoli királyunknak legmagasabb elhatározása az, hogy az igazságszolgáltatásnak szabad ut engedtessék! — Regula, megértette? Őfelsége nem kegyelmezett meg magának. — Megértettem, nagyságos elnök ur! Kérem, hogy méltóztassék a fogházban levő Írásaimat és tárgyaimat szüleimnek átadni. — Ez most nem tartozik ide, Regula. Most szálljon magába és igyekezzék megbékülni az istennel! Regulát ezután a szuronyos börtönőrök ugyanazon az uton, amelyen jött, visszakísérték cellájába. Vele együtt ment Csók György luteránns lelkész is, aki a halálraítéltet a vallás vigaszában fogja részesíteni. A folyosókon és a törvényszék előtt ekkorra már nagy néptömeg gyűlt egybe, amely megnyugvással vette tudomásul a halálos ítéletet. (A SIRALOMHÁZBAN.) A cellában Regula összeszedte holmiját, egy csomagba kötötte s azután a börtönőrök átkísérték egyik földszinti szobába, melyet siralomházzá alakítottak át. Az elég tágas szobának bútorzata egy ágy, három szék és egy asztal. Regula egyelőre nem nyilvánított semmiféle kivánságot. Csók György luteránus lelkész mellette van és annak magyarázatát hallgatja, majd vele együtt hosszasabban imádkozik. (ÁLL A BITÓFA.) Már elkészült a bitófa. A főügyészi helyettes intézkedései szerint Bali Mihály és emberei serényen dolgoztak a bitófa felállításán a kórház mögötti keskeny udvaron. Kétszáz méter hosszú és csak négy méter széles ez az udvar, amelyre lelátni a kórház ablakaiból. Amint a hóhér és segédei dolgoztak, a kopácsolás behallott Regulához, aki egykedvűen, megátalkodott konoksággal ül cellájában, mintha a halálos előkészületnek hátborzongató zaja nem is érdekelné. A Dél......... . j„ • M.'.í. - • •* • '• ' '